Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Eager: Sajnos, az EU-ban tilos a halálbüntetés kirovása. Pedig igen sokan megérdemelnék, ahelyett, hogy életük végéig az ország tartsa el őket. Engem csak egyetlen dolog, bátortalanít el, nem rehabilitálható az, akin már végrehajtották. És sajnos a leggondosabb vizsgálat, az összes előírásnak való megfelelés, stb... mellet is történhet tévedés, no meg túlkapás is. Hasonló okok miatt ellenzem az eutanáziát is. Biztos vagyok benne, sok pénzre éhes örökös és becstelen orvos visszaélne vele.
    (2018-10-20 13:14:22)
    A legendás bíró halála
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: Nem haragszom rájuk, van rokon és haver is aki rendőr. Akkoriban kicsit másabb volt minden. A gyerekcsínyeket is gyorsan még csírájában elfojtották. Attól még próbálkoztunk.
    (2018-10-14 06:33:37)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás
  • Prédikátor: @KŐRBEJÁRÓKA: Az ilyen rendőri brutalitás, ráadásul egy szinte gyerekcsíny miatt, egy életre meghatározza a viszonyt a zsarukhoz. A velük kapcsolatos kellemetlen élmények miatt, sokan utálják őket. Márpedig a rendőrök akkor tudják jól végezni a munkájukat, ha elnyerik a lakosság bizalmát. Régen is volt, és most is van olyan, aki nem való rendőrnek. Viszont, isten bizony, akadnak közöttük jófejek is.
    (2018-10-12 08:15:46)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás

Törékeny szépség

Akik szépnek születtek, azokra a nap is szebben süt. Talán nem is tudják, milyen hihetetlenül szerencsések. Az élet minden területén jobbak az esélyeik, mint az átlagos a külsejűeknek, de az utóbbiaknál sincs minden veszve, különféle praktikákkal pótolhatják azt, amit a természet elmulasztott.

A szépek jobb jegyeket kapnak az iskolában, előbb kapnak állást, könnyebben találnak párra... Kimutatták, hogy még a bíróságokon is van megkülönböztetés az előnyös külsejű vádlottak javára.

A görög mitológiából ismert Narkisszosz alakja. Nem azért említem, hogy utaljak arra, a férfiak még a nőknél is hiúbbak. Az ifjú, amikor inni akart a folyó vizéből, meglátta saját tükörképét és azon nyomban magába szeretett. A csúnyák egyetlen előnye a szépekkel szemben, hogy őket talán nem, vagy kisebb eséllyel fenyegeti az önimádat.

Az emberek felismerték a megjelenés jelentőségét és mindent megtesznek azért, hogy jobban nézzenek ki. A szépségszalonokban ma már olyan eljárásokat – és olyan pénzekért - alkalmaznak, hogy leesik az állunk. A szépségipar mindent bevet, igénybe veszi a legújabb fizikai, kémiai, élettani kutatások eredményeit.

Ennek ellenére az érintetteknek kétségük se legyen afelől, hogy a szépség törékeny, a szilánkok súlyos önértékelési zavarokat kelthetnek. Akár egy baleset következtében hirtelen odalehet, idővel pedig amúgy is fakul.  A nők többsége harmincas évei vége felé szembesül azzal, hogy a bőre kezd veszíteni a rugalmasságából, feszességéből, megjelennek az első szarkalábak és ezek számának növekedésével egyre nő a pánik. Ajánlatos ideje korán lelkileg felkészülni arra, hogy a szépség számos előnye ellenére nem minden és nem tart örökké.

Fiatalon az átlagosnál talán kicsit jobban néztem ki, még sem éreztem jól magam a bőrömben. Ahogy öregedtem és csúnyultam, egyre inkább helyrebillent a lelki egyensúlyom. Megszabadultam a külsőségek és az elvárások kényszerétől.  Olyan ronda lehetek, amilyen csak akarok és ez még csak erőfeszítésembe se kerül.

Fától az erdőt

Titokzatos ősi erő árad a famatuzsálemekből. Barázdált, repedezett kérgük, akár az öregember ráncai, ezernyi megpróbáltatásról, viszontagságról árulkodnak. A göcsörtös ágak sejtetni engedik, hogy nem mindig sikerült nyílegyenesen az ég felé törniük és zöld, dús lombot nevelni. Ragyogó napsütésben sétálgattunk vasárnap az ősz színeiben pompázó Zirci arborétumban.

Az 1700-as évek végéig a Bakony ősrengetege övezte Zircet és a ciszterci rendházhoz tartozó mintegy 20 hektár területet is. Lovkovszky Bálint tervei szerint nyiladékokkal bontották meg az erdőt. Itt kezdődött a díszfák, cserjék telepítése. 1773-ból származik az arborétum első térképe. Ugyancsak a XVIII. század második felében kezdődött a nem őshonos fajok betelepítése, azonban az állomány nagy részét ma is az őshonos fajok – bükk, magas kőris, kislevelű hárs, különböző tölgyek alkotják. Figyelemre méltó a fenyő- és a juhargyűjtemény is.

Megállok a park legöregebb fája előtt. Tekintetemmel alulról felfelé pásztázom, de nem látok a csúcsáig, ahhoz távolabbról kell megcsodálnom. Törzsének átmérője legalább öt méter. A kocsányos tölgy tiszteletet parancsol a mintegy 400 esztendejével. Átvillan az agyamon, hogy mi minden történt az évszázadok alatt. Csemete korú lehetett, amikor hazánk a kor két legjelentősebb világbirodalmának hadszínterévé vált.

A háborgó lelkek, amilyen az enyém is, átmeneti nyugalomra lelnek ebben a varázslatos környezetben.

Vásár nap

A korombéli asszonyok vasárnap reggel templomba sietnek. Nem tudom, hogy csinálják, de déli harangszóra már az asztalon a gőzölgő ebéd. Kora délután a faluszéli temetőbe kerékpároznak, friss virágot visznek szeretteik sírjára. A pesti „gyüttment”, amilyen én vagyok, kihasználja a szép napsütéses időt. Felpattanok a drót szamárra, hátamon a zsákkal. A sarki boltban veszek sajtos rudat, menetközben megreggelizem. Lazán letekerek egy kilométert és már meg is érkezem a nagy piacra.

Igazi zsibvásár fillingje van, mindenféle szagok és illatok keverednek a levegőben. Száznál többen kóvályognak a bódék közötti szűk folyosókon. Hosszú sorok kígyóznak a büfék előtt. A sörpadon népes családok tömik magukba a tejfölös, fokhagymás lángost, a sült kolbászt, hurkát, és a hekket.

A zöldséges standoktól távolabb ruhahegyek között válogatnak a turizók. Amott békésen megférnek egymás mellett a portékáikat kínáló a kisebbségiek, az erdélyiek és a lomizók. A következő „utcában” kisállatokat kínálnak eladásra, kalickákban pintyek, papagájok. Velük szemben ketrecben rántani való élő kiscsirkék. Egy szürke nyuszinak csak a füle látszik ki a papírdobozból, a kosárból pedig kiscica feje kandikál ki.

A használt könyveknél megállok. Lenin összes művei keverednek a világirodalom remekeivel. Szinte ingyen adják, darabonként egységesen ötven forint. Gőz erővel válogatok és találok is néhány érdekesebb kötetet.

Nagy ponyván mindenféle rozsdás szerszámok között egy felfújt guminő. Az arra haladó férfiak pajzán megjegyzéseket tesznek. Árulnak légpuskát is, de nincs érdeklődő. A tömegben valaki talicskát tol, rajta egy hatalmas szarvas aggancs. Szívesen lefotóznám, de nem hiszem, hogy jó ötlet, így aztán megveszem amiért jöttem. A zsák téli krumplit feldobom a bringára és tépek haza, hogy valamit összedobjak ebédre.

Powered by Blogger.hu