Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: na, én szívesen kihagytam volna.A felújítás azonban kényszerített.
    (2018-06-21 18:36:17)
    Beszédes múmiák
  • Prédikátor: @KŐRBEJÁRÓKA: Van egy rossz hírem, a végén mindenki hűtőkamrában köt ki, jobb esetben. Egyébként minden múmia-kiállításon tolongtak a látogatók. Egyszerre viszolyognak és kíváncsiak az emberek.
    (2018-06-21 17:52:38)
    Beszédes múmiák
  • KŐRBEJÁRÓKA: Érdekes téma. Egyszer fent dolgoztunk az Anatómiai intézetben, nem az volt életem élménye. Félévig éreztem a szagokat, előjöttek a képek , a múzeumi képek a nagytermi előadóban kiterített holtest látványa, a "FÜRDŐ" AHOL a fertőtlenítőben úszkáltak a páciensek. Soha többet ilyen helyre. Pedig, gyerekkoromban sok vízbe fulladt embert kihúztunk, láttam. BRRRRRRRR
    (2018-06-21 10:37:37)
    Beszédes múmiák

Hegyi beszéd

Valamit elvesztettünk az idők folyamán, miközben szabadságunk látszólag szárnyalni kezdett. Elődeink tudták, mi a jó és mi a rossz. A kérdést nem bonyolították, követték a szülők példáját. Munkanapokon látástól vakulásig dolgoztak. Vasárnap reggel megmosakodtak, felvették az ünneplő gúnyát és elmentek a templomba. Buzgón imádkoztak, cserébe feloldozást kaptak bűneik alól. Megtisztulva, hitükben megerősödve néztek a következő heti tennivalók elébe.

Nem csupán az öregek fixa ideája, hogy a világ rossz irányba halad. Szinte népbetegségnek számítanak a különféle lelki nyavalyák, amelyek szorongással, lelkiismeret-furdalással, szégyenérzettel, bűntudattal párosulnak. Hozzáértők szerint ennek hátterében erkölcs- és értékválság áll. Csak a jelen, a pillanat létezik. Tegyük azt, ami jó és élvezetes! – ez a hozzáállás most a menő.

Manapság sokkal keskenyebb a mezsgye a tiltott és a megengedett dolgok között. A józanész azt diktálja, ne lépjük át azt a határt, amit a törvény tilt. Senki nem akar börtönbe kerülni, azok sem, akik végül odajutnak. Hisznek benne, hogy megúszhatják és vannak, akik valóban megússzák. Nem a piti tolvajok, mert azokat könnyű elkapni, rács mögé zárni. A maffiózók medencés villája, sötétített üvegű dzsipje azt sugallja, te se legyél hülye, keresd a kiskapukat, a törvény alóli kibúvókat, mert a lúzer éhen döglik! Egyre csak kopik az a belső fék, ami visszatartana bennünket a bűntől. Nemcsak az számít ám bűnnek, amit a büntető törvénykönyvbe belefoglaltak, hanem az is, aminél megszólal a lelkiismeret. Hozzám, azaz egyszerű érvelés áll legközelebb, hogy a lelkiismeret olyan erkölcsi érzék, ami alapján képesek vagyunk a helyes és a helytelen megkülönböztetésére. Nagy kérdés, mit ítélünk jónak vagy rossznak. Nincs kész recept arra, mikor vagyunk túl szigorúak magunkhoz, vagy épp túl megengedőek. Mikor kell az eszünkre vagy/és a szívünkre, megérzéseinkre hallgatni. A lelkiismeret parancsol, vagy tilt, vagy megenged, vagy büntet és jutalmaz, vagy tanácsol, vagy jóváhagy,tehát nem az ember „jóakarata”

A hívő ember lelkiismerete - a keresztény hit szerint - Isten szava. A Katolikus Egyház Katekizmusa rámutat, a lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel. Az ember szívébe Isten törvényt írt..., mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót és kerülje a rosszat. Lássuk be, Isten a lelkiismeretet illetően elég nagy nyomást gyakorol a nyájra. A keresztény erkölcstan, nem kevesebbet követel híveitől, minthogy felebarátját, mint önmagát szeresse, a jogtalansággal ne szálljon szembe, sőt a rosszat jóval fizesse vissza.

A teológiában egyébként is a lelkiismeret fogalma nélkülözhetetlen. A katolikus vallás arra tanít, kötelességed úgy élni, hogy tiszta legyen a lelkiismereted. Lehetsz ma született ártatlan bárány, az eredendő bűn miatt bűnhődnöd kell. Nem maradhat el a szenvedés misztériumának újbóli és újbóli átélése sem. Istennek tetsző dolog a mártíromság.

Sokan észre sem veszik, lelkiismeretüket alárendelik holmi külső tekintélynek, legyen az akár a szülő, házastárs, egyház, vagy állam… Akik ennek hatása alatt döntenek, gyakran szoronganak, hiszen tudatosan vagy öntudatlanul morális törvényalkotók kiszolgáltatottjaivá válnak.

Ami engem illet, nem vagyok benne biztos, hogy gondolkodás nélkül feláldoznám magam a szeretteimért, az idegenekről nem is beszélve. Önző lennék, nem szeretem őket eléggé?  Mentségemre legyen mondva, azt sem kívánnám, hogy a szeretteim áldozzák fel értem magukat, vagy a boldogságukat. Mindenkinek csak egy élete van, a túlvilág, reinkarnáció nem vigasz. Az emberbaráti szeretetnek nagyon sok formája létezik, az önfeláldozás ne legyen elvárás, amit ha nem teljesítek, a környezetem lenéz, megvet és elítél.

Ördögi körben

Negyven év tájékán kezd mélyebben foglalkoztatni, mi az élet értelme. Túl vagy már a gyerekkoron, az ifjúság után, az öregedés előtt állsz. Ebben a korban vagy a teljesítőképességed csúcsán. Mindig rohansz, soha nem érsz rá, ezernyi dolgod akad. Ha eddig nem lettél sikeres, nem gazdagodtál meg, kevés az esélyed rá. Tényleg a siker és gazdagság lenne a legfőbb a cél, amiért érdemes küzdeni, küszködni? A fenéket, te is tudod. De hát, ott vannak a gyerekek, meg akarod adni, ami jár nekik. És ott vannak a számlák, amiket ki kell fizetni.

Sokan menekülnek a hétköznapok sivárságától. Bárhová, csak el innen. Nagy a csábítás. A bódítószerek gyors megoldást kínálnak, de súlyos árat fizettetnek a rövid lebegésért. A drogok beletaszítanak a gödörbe, aminek az alját nem látod. Ugyanoda kerülsz, ami elől menekülsz.

Ha úgy érzed, benne vagy egy ördögi körben, akkor ideje, hogy találj néhány órát a csendes elvonulásra, elmélkedésre, amikor nem a napi gondok optikáján át látod az életedet. Legalább gondolatban szabadulj meg a monoton tennivalóid nyűgétől. Azt ne hidd, hogy ez időlopás, értelmetlen álmodozás. Sokkal tisztábban fogod látni a valóságot. Kapuk nyílnak meg előtted, holott korábban azt hitted, nincs tovább. (Fotó: Wikipedia)

Nem kell feltalálnod a spanyolviaszt. A nagy bölcsek üzennek a múltból. Semmi mást nem kell tenned, csak olvasgatni, hogyan látták a világot és benne saját magukat. Segítenek abban, hogy megismerd önmagad.

Wass Albert szerint az embert örök nyughatatlanság hajtja:
"Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek...  És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált."

Márai Sándor is tudni vélte a választ:

"Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?"

Marcel Jouhandeau filozófiai mélységeket tár fel előttünk:

„Élni annyi, mint folytonosan születni. A halál az utolsó születés. A szemfedő utolsó pólyánk. Vágyainkon kívül önmagunkból semmi sem érdekel bennünket, de vágyainkat nem mi választjuk. Vágyaink választanak és határoznak meg bennünket, és azon a napon, amelyen e vágyaktól megszabadulva felébredünk, nem győzünk csodálkozni, hogy mit műveltek velünk. Szegény életünk végül mintha nem is érne többet egy anekdotánál. Nézd – szólok magamhoz –, mivé változom? Mintha valami metamorfózis átélése fenyegetne, de semmiképpen nem a lét megszűnése. Meghalni annyi, mint a megsemmisülés előtt még egy pillanatig élni. Az utolsó mozdulat. Ez utolsó lépésnek a megtétele előtt senkit sem ismerhetünk. Ha visszafordulva látnom kell a sok hazugságot, csalást, gonoszságot, durvaságot, akkor így szólok: íme, egy földrész, amely sohasem volt az enyém. Idegen földről távozom.”

Robert Firestone mondta ki a végszót:

"Az élet értelmét nem fogjuk megtalálni egy valaki más által megírt, kő alá rejtett levélkében. Csak akkor találjuk meg, ha önmagunkból kiindulva értelmet adunk neki."


 




A sors fonala

A görög mitológiában Klotho (jelentése: "fonó") és két nővére (Atroposz és Lakheszisz) fonja a sors fonalát. Ők a Moirák. Nem szólhatnak bele a sors folyásába, csak gondozzák annak fonalát, ám kérlelhetetlenül elvágják, ha eljön az ideje.

A tudósok Klothóról nevezték el azt a gént, amely jelzést adhat arról, hogy hordozója milyen hosszú életre számíthat. Azok, akik két ilyen mutáns gént hordoznak, 65 évnél rövidebb életre számíthatnak. Az újszülöttek mintegy 3 százaléka ezzel jön világra. A mutáns génpár életrövidítő folyamatokat szabályoz, ezekről ma még nagyon keveset tudnak. (Fotó: Wikipedia)

Az állatoknál és a növényeknél is vannak fajok, amelyek hosszabb, vagy rövidebb ideig életképesek. A teknősbéka, az elefánt 150-200 évig, a tigris 20, a kutya 10-12 évig is elél. A madarak közül a papagájok 150, a baglyok, solymok, hattyúk 100, a liba elérheti a 60-80 esztendőt. A halak közül a ponty is eléldegél 50 évig, ha horogra nem akad. A Tiszavirág nevű rovar viszont mindössze néhány órán át repdes. Innen a hasonlat, hogy „kérészéletű”. A növényeknél a tiszafa 3000, a tölgy 1500 évig is elél.

Léteznek nem öregedő állatok, jobbára alacsonyabb rendű fajoknál, ilyen a homár, a tokhal, a cápák. A biológusok régóta keresik a törvényszerű összefüggéseket a legközelebbi rokonfajoknál az élettartam eltérését illetően. Például a szamár jóval tovább él, mint a zebra.

A polip a halhatatlanság közelében jár. Bármely elöregedett sejtjét ki tudja cserélni őssejtjeire. A rügyképzés a hidra ivartalan szaporodásának formája, ezáltal saját magát klónozza. A rügyekből az eredeti állathoz hasonló egyed jön létre. A hidra részben, a csalánozók általában olyan állatok, melyekben tumorokat és rákos elfajulásokat még nem találtak.

A Teremtés könyve szerint Noé 950 évig élt, Ábrahám 175-ig, Izsák 180-ig, Jákób pedig 140-ig. József 110 éves kort ért meg, Áron 123-at és Mózes 120-at. Ez azonban csalóka, mert vélhetően a holdnaptár szerint számolták a korukat.

Visszatérve az emberekre, ha összehoz bennünket a sors egy matuzsálemi korú emberrel, ne mulasszuk el megkérdezni, mi a titka.Tavaly hét 111 éves nyugdíjas élt hazánkban, valamennyien nők. Ők a legidősebbek az országban. Közöttük tehát már egy sincs, aki a 19. században született.

Bizonyított tény, hogy az alultápláltság későbbre tolja a betegségeket és meghosszabbítja az életet, ennek ellenére nem sokan vannak az emberek között, akik a hosszú élet elérése érdekében vállalkoznának a csökkentett kalóriatartalmú étrendre való áttérésre.

Számláló lélek

Azzal kezdtem a napot, hogy átállítottam az órákat nyári időszámításra. Eltűnt hatvan perc az életemből, hová lett, ki lopta el? Milyen volt, hogy nézett ki? – nem tudom. Az időt önmagában nem érzékelem: nincs szaga, nem látom, nem tudom megfogni… Mulatságos, hogy ami egész életemben hajtott, űzött, ostorozott, az a valóságban nem is létezik. Akkor meg mit számít, hogy az óraátállítással odalett egy röpke óra? Az egész merő illúzió és mégis milyen nagy jelentőséggel bír. Ha bele gondolunk, a koraszülött csecsemő úgy kezdi, hogy siet a világra, ugyanakkor a „lusta” bébi a saját születését is lekésné.

Arisztotelész szerint létezik egy a tudatban rejlő – a múltat megőrző, és a jövőt váró - „számláló lélek”: Kétséges vajon, ha nem lenne tudat és nem lenne lélek, akkor idő lenne-e avagy sem? Mert, ha senki sem számolhatna, akkor az sem létezhetne, amit megszámlálnak.

Arisztotelésznek tengernyi ideje lehetett, vagy csak a napot lopta, őt nem sürgette a tatár. Engem bezzeg hajt, folyton úgy érzem, hogy lekések valamiről. Fiatalon nem foglalkoztam az idő múlásával, annyi volt belőle, mint a pelyva. Az évek során megtanultam értékelni és beosztani. Egyre nem figyeltem kellőképpen, az pedig, hogy az életem éveivel is okosan gazdálkodjam, ne csak a nap 24 órájával. De ami elmúlt, azt többé nem lehet visszahozni. A jelennel foglalkozom, még akkor is, ha olyan gyorsan telik, hogy alig bírom követni. Az én időm nem jár ólomlábakon.

A katolikusok szerint az emberi lét labirintusának csupán egyetlen kijárata van és az a végítéletet követő örökkévalóság. A hívőknek tehát csak a földi lét sietős, utána időtlen időkig ráérnek. Jó nekik.

Lapok az élet könyvéből

Mindenszentekhez közeledvén Szabó Dezső gondolatait ajánlom figyelmetekbe:

„Az asszonytól született ember rövid életű... Mint a virág kinyílik és elhervad, és eltűnik, mint az árnyék és nem állandó" (Jób 14:1—2).

Könnyes fájdalom, fekete gyász a halál érkezése, amikor elszólítja szeretteink egyikét, lehet szülő, testvér, gyermek, barát vagy ismerős, de elhunytával pótolhatatlannak tűnő hiányt hagy hátra az élők szívében.

A lelkész vigasztal, könnyet töröl, az örök élet útján a hit forrásából merít, Istenre bízza a lélek üdvösségét, de egyben figyelmeztet: ",Por vagy te s ismét porrá leszesz" (1 M 3: 19). A test a földé.

A temető röge betakarja a halottat, az élő azonban nem szakad el tőle, virágot visz a sírhantra, emlékjelt állít föléje, mert akit szerettünk, tiszteltünk, akiknek hálásak vagyunk, akikre büszkék vagyunk, aki sok gyümölcsöt termett az egyén és közösség számára, attól sem a halál, sem az idő soha el nem választ.

A temető az élet könyvének kiolvasott lapja.

Titokzatos nép

A székely meg a fia az érett gyümölcsöket szedik össze a kertben. A fiú megkérdezi: - Mi lesz ebből a sok gyümölcsből, édesapám? - Ha anyád meggyógyul lekvár, ha nem, akkor pálinka.

Egy kövér székely nő magyarországi látogatásról két sonkát akar átcsempészni a határon, és a kocsiülés alá dugja. Kérdi tőle a vámos: - Asszonyság, van valami elvámolni valója? - Van két sonkám. - Hol? - Rajtuk ülök... - Akkor jó, továbbmehet - nevet a vámos.

A székely viccekből is tudhatjuk csavaros észjárásúak. Emellett jellemző rájuk a nagy túlélőképesség, miután a történelem során sok sorscsapás érte őket. Na, és buzog bennük a nemzeti öntudat.

Kétszáz éve vitáznak a székelyek eredetéről. Csaknem minden néppel kapcsolatba hozták már őket, amely a honfoglalás előtt Erdélyben élt, illetve amellyel a magyarság népvándorlás idején érintkezett. Senki sem ismerte jobban ennek a népnek a történetét, mint a 19. században élt, székely származású néprajztudós, Orbán Balázs. Hat kötetben írta meg A Székelyföld leírása c. főművét. Kettős honfoglalás elméletében László Gyula régésztörténész  a 670 körül, először a Kárpát-medencébe érkező griffes-indás motívumokat használó, ismeretlen népcsoporttal azonosítja a székelyeket.

Többféle elmélet született a székelyek eredetére, de mindegyikben vannak olyan tényezők, amik megkérdőjelezik az adott felfogás történethűségét. A székelyek mindig is magyarul beszéltek, de elmondható, hogy el is magyarosodhattak, vagyis lehetséges, hogy a honfoglaláskor más nyelvet beszéltek, majd később pedig átvették a magyart. Tavaly a székely írásról tartott tudományos konferencián az egyik előadó a „rovás” jelzőt nem tartotta indokoltnak, főként azért, mert azt sugallhatja, mintha minden, amit a laikusok „rovásírásnak” neveznek el, genetikai kapcsolatban állna egymással.

Akarsz-e örökké élni?

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az óhajommal, hogy addig akarok élni, amíg képes vagyok ellátni magam, amíg nem vagyok a családom terhére, ameddig az élet örömet is nyújt, nem csupán kínt és szenvedést. De mégis, hol húzódik az emberi élet határa?

Az Úr a Teremtés Könyvében 120 évben szabta meg az emberi élet végső határát. Ehhez képest Matuzsálem 969, Izsák 180, Mózes 120 évig élt – arról nem szól a fáma, hogy milyen naptár szerint.

Kr. e. 650 körül agyagtáblára írt babiloni eposz Gilgames küzdelméről szól a halhatatlanságért. A mintegy 3000 évvel ezelőtt élt mezopotámiai uralkodó azért fordult egy bölcshöz, hogy tanácsát kérje, miként győzheti le a halált. A bölcs tanácsa szerint, ha győzni akar a halál fölött, először le kell győznie az álmosságát, és hét nap, hét éjjel kell ébren lennie. Gilgamesnek nem sikerült, elbukott.

Az antik világban az átlagos élethossz 22-30 év volt. Arisztotelész a Kr. e. 4. században a természet bölcsességének tartotta az öregséget. Cicero is ezt a korszakot tartotta az élet legértékesebb szakaszának.

Swift a Gulliver utazásaiban a struldbrug lényekről mesél, melynek tagjai egyre öregebbek lettek és hiába sóvárogtak a halál után, a halhatatlanság átokként ült rajtuk.

Korunk tudósai szerint 130-135 évig is elélhetnének, de az örökletes tényezők, az életmód, az életkörülmények, na és a szerencsétlen véletlenek csökkentik az esélyeinket.

Powered by Blogger.hu