Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @Eager: Már nem emlékszem, mi volt az ítélet és a neten se találtam erről infót. Talán felfüggesztetett börtönbüntetést kapott az üzemeltető. A halálbüntetés ennél az esetnél semmiképpen nem lenne releváns.
    (2018-10-20 15:03:26)
    A legendás bíró halála
  • Eager: Sajnos, az EU-ban tilos a halálbüntetés kirovása. Pedig igen sokan megérdemelnék, ahelyett, hogy életük végéig az ország tartsa el őket. Engem csak egyetlen dolog, bátortalanít el, nem rehabilitálható az, akin már végrehajtották. És sajnos a leggondosabb vizsgálat, az összes előírásnak való megfelelés, stb... mellet is történhet tévedés, no meg túlkapás is. Hasonló okok miatt ellenzem az eutanáziát is. Biztos vagyok benne, sok pénzre éhes örökös és becstelen orvos visszaélne vele.
    (2018-10-20 13:14:22)
    A legendás bíró halála
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: Nem haragszom rájuk, van rokon és haver is aki rendőr. Akkoriban kicsit másabb volt minden. A gyerekcsínyeket is gyorsan még csírájában elfojtották. Attól még próbálkoztunk.
    (2018-10-14 06:33:37)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás

A Prédikátor könyve

Görnyedt hátú, fekete fejkendős asszonyok silabizálják a félhomályban imádságos könyvük apró betűit. Visszahangzik, ahogy kórusban mormolják a zsoltárt. Némelyikük ükanyja is ebbe a templomba járt vasárnapi misére. Rongyosra olvasták a felmenőktől örökölt Bibliát, mégis emberöltő is kevés, hogy mindent tudjanak, ami abban írva vagyon.

Nem valami könnyed olvasmány. Értelmezésének térben és időben mélységei vannak. Magasztosan szól az egyszerű emberekhez, régies nyelvezete próbára teszi a legöregebbeket is. Benne van összegyűjtve minden, amit tudni érdemes születéstől a halálig, sőt azon túl is.

Gyerekkoromtól kezdve próbálkozom a Biblia megértésével. Fiatalon néhány oldal elolvasása után elpilledtem, vagy felbőszített, hogy „még” ezt sem értem. A művészetben, az irodalomban számok, színek, állatok, növények… utalnak a bibliai alakokra, történetekre, a megváltás, a feltámadás, az utolsó ítélet eszméire. Senki sem mondta, hogy nem is érthetem, mert minden, ami oda le van írva, többletjelentést hordoz. A Szentírás kódolva van, csak a beavatottak értik teljes terjedelmében. Ha érteni akarod, a szimbólumokról kell többet megtudnod. Például a hármas a Szentháromságot és az erényeket jelképezi, a négyes a világ száma (négy évszak, négy égtáj, négy alapelem stb.). Négyen vannak a nagypróféták és az evangélisták is. A három és négy összege (hét) illetve szorzata (tizenkettő) szintén fontos szerepet játszik a keresztény szimbolikában: hét főbűn, tizenkét apostol stb. És a színeknek is van jelentése a liturgiában, hogy csak néhányat említsek: a lila a bűnbánat, a piros a szentléleké, valamint a vértanúságé, a rózsaszín az örömé, a kék a szűzanya színe.

Folytathatom a sort az olajágat tartó galambbal. Mindenki tudja, hogy a békét szimbolizálja. De azt, hogy a galamb jelentése a Bibliában a vízözönhöz kötődik, csak azok tudják, akik ismerik a Szentírást. A víz elapadásáról Noé galamb által győződött meg. Ez lett a bizonysága annak, hogy a Mindenható megbékélt az emberrel. A galamb ősi jelképe a léleknek is. A zsoltáros a menekülő lélek vágyát fejezi ki. Az Újszövetség evangéliumában, a názáreti Jézus keresztelésekor: megnyílt az ég és Isten lelke, mint galamb leszállt. Így lett a Szentlélek metaforikus jele a glóriás galamb.

A szimbólumok világát titkosnak, misztikusnak tartjuk, pedig fontos lenne jelentésük újbóli megtanulása, hiszen akkor jutna el hozzánk őseink üzenete. Miért fontos ez? – mert ők tudtak valamit, amit mi és az utánunk következők nem. Valamit rosszul csináltunk, de nagyon és életünkben eluralkodott a káosz. Egyre elkeseredettebben keressük a nyugalmat, de a menekülő útvonalat nem találjuk.

Az sem ördögtől való gondolat, ha valaki szeretne belelapozni az egyház által hamisítványnak, vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott apokrif iratokba. A fordítások is sokat változtattak az eredeti szövegek értelmén.

Végül néhány gondolat a Prédikátor könyvéből: "föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".

Hiszek hitetlenül

[...
Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény, hajszolt magam. ...]

 

Ady soraiban keresem a a választ, miért hisznek, vagy miért nem hisznek az emberek Istenben.  A költő hinni akart, "Mert sohse volt úgy rászorulva".  És, amikor nagy a keserűség "minden-minden imává vált".

Néhány éve Olaszországban jártam. Láttam a Vatikánvárosban a Sixtus-kápolnát, a firenzei dómot és Assisi Szent Ferenc-bazilikát. Aztán évekkel később sétálás közben, a falunk határában rábukkantam egy középkori puritán kápolnára. A parányi szentély épp olyan megmagyarázhatatlan érzést keltett bennem, mint isten házának pompázatos, monumentális építményei. A legjobban ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor hosszú út után, megpihen a vándor.

Nem neveltek vallásosan, bár édesanyám járatott hittanra. Arra is emlékszem, hogy mielőtt a kétkilós kenyeret megszegte, keresztet rajzolt az aljára. A párommal templomban esküdtünk, leginkább azért, mert a tanácsi házasságkötő termet nem tartottuk elég ünnepélyesnek. A férjem temetési szertartását Isten szolgálja celebrálta, minden bizonnyal az enyémet is ő fogja. Épp ezért ideje lenne, hogy tisztázzam a viszonyomat az Istennel. Őszintén szólva, nem hiszek a létezésében. Viszont ugyanúgy, ahogy mások, olykor elbizonytalanodom. Vannak ugyanis olyan kérdések, amikre nincsenek racionális válaszok. (Pl. mi az élet értelme; mi lesz velünk a halálunk után stb?) Ott van bennem a kétely, hogy mi van, ha mégis létezik a kaporszakállú.

Lehet, hogy tévedek, de sokan a hívők közül a megmententőt, a megváltót látják az Urban. Azon kívül  félnek a haragjától, a végítélettől. Én nem fogok a segítségéért könyörögni soha, bármekkora bajban leszek is. Legalábbis most így gondolom. Megvan a véleményem azokról, akik bajban hirtelen istenimádokká válnak. Anélkül, hogy bárkit is megbántanék, ez bennem visszatetszést kelt. Az sem tetszik, ha valaki idős korában buzgó templomjáró lesz, mert ki akarja magának bulizni a mennyországot. Hát, milyen dolog ez? Nem állítom, hogy az illetőnek pokolban a helye, de várjon a sorára. Ha marad hely a paradicsomban, akkor ő is bebocsájtást nyerhet, miután az Úr átvilágítja.

Néha eljátszom a gondolattal, hogyan élnék vallásosan. A Bibliát mindig is ámulattal forgattam. Az imádkozás se esne nehezemre, hanem a gyónással lenne bajom. Nemrégiben az egyik férfi szomszédom  megsúgta, nagyon felzaklatja, amikor a nyulat levágja. Amióta meggyónta, csendesült a lelkiismeret-furdalása. Nem ölök nyulat, se csirkét. Mit vallanék be a papnak, talán azt, hogy kétszer odaégettem a rántást; egyszer nem adtam meg az elsőbbséget; agyonütöttem néhány legyet... Hát, milyen bűnei lehetnek egy magamfajta asszonynak? Falánkság, na jó, de ezért csak nem jutok pokolra, vagy igen?

Az istenhit fenkölt, magasztos, titokzatos dolog, ami utat talál az arra érdemesekhez. Talán, valamikor majd kiérdemlem. Sok időm már nincs.

Szellemidéző szeánsz

A néphit szerint a mennyországban minden léleknek van egy égő gyertyája és ameddig az lángol, addig él az ember. Az már igaz, hogy életünk gyertyája semmi perc alatt csonkig él. Jó lenne hinni a lélek transzcendenciájában, ahhoz azonban tudni kéne, mi is a lélek.

Többen figyelmeztettek a férjem temetése után, hogy 42 napig a sír közelébe se menjek. Az elszáradt koszorúkat csak azután takarítsam el. Kiokosítottak, hogy ennyi ideje van a léleknek, hogy átérjen a túlvilágra, vagy a mennyek országába.  Ha addig nem jut át, akkor viszont itt reked és az energiavámpírom lesz. El kell engednem, nem marasztalhatom itt.

Édesanyám annak idején küldött titkos jeleket kétszer is. Az egyikről kiderült, hogy téves, valaki szórakozásból lézerrel megvilágította a sötét égboltot, amiről azt hittem, hogy fényjelekkel morzézik nekem. A másik jel viszont tőle érkezett, egészen biztos. Nyár közepe volt és szellő se lebbent a temetőben. Ott álltam a sír előtt és a hozzám legközelebb álló fáról egyszerre hullani kezdtek a smaragd zöld levelek. Lúdbőrös lett hátam, annyira kísérteties volt.

Szerte a világon mintegy 150 millió ember vallja magát spiritisztának. Én még bizonytalan vagyok, várom a perdöntő égi jeleket.

Powered by Blogger.hu