Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @KŐRBEJÁRÓKA: Bánfi helyett vannak új kenceficék. Az Alpecin, dopping a hajnak, de vá.lasztható a hajbeültetés, hajbevarrás is.
    Főleg a németek voltak kreatívak és precízek, de ez a kereskedő a dupla nyerges bringájával rossz lóra tett.
    (2018-05-18 20:21:54)
    Ötletek a múltból
  • KŐRBEJÁRÓKA: Volt és talán még van is Bánfi hajszesz?! Hogy attól is visszanő az emberek haja.Az a biciklis dolog egy jópofa baromság, bár, ezek az emberek nagyon is komolyan vették a találmányaikat.
    (2018-05-18 18:57:17)
    Ötletek a múltból
  • Prédikátor: @mizsima: Ahogy mondják: lusta emberek viszik előre a világot. Apukád tévedett, a nők találták fel egyebek között a golyóálló mellényt, a mosogatógépet, az autó-ablaktörlőt, a körfűrészt... Pihent agyú lehetett a fűthető cipős pasi, sokat gályázhatott a szabadban.
    (2018-05-18 09:01:53)
    Ötletek a múltból

Búcsúlevelek

Az élni akarás a legerősebb ösztönök egyike. Mégis vannak emberek, nem is kevesen, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Hogyan lehetséges, hogy az öngyilkosok épp oda kívánkoznak, ami elől az élni akarók ösztönösen menekülnek?

A tudomány régóta vizsgálja, kik hajlamosak az öngyilkosságra, milyen testi elváltozások és lelki okok húzódnak a háttérben. Azt azonban a neves pszichiáter, Buda Béla is elismerte, igen nehéz arra válaszolni, hogy valaki miért ölte meg magát. Gyakran van olyan egzisztenciális vagy élethelyzeti probléma, amely valakinek magyarázhatóvá teszi tragikus tettét, ugyanakkor mások találnak kiutat. A fő ok tehát a személyiségben keresendő, amely élettörténeti megterhelésre, sorscsapásra meneküléssel, önpusztítással reagál.

Az öngyilkosok kisebbik hányada ír búcsúlevelet. Az íráskép árulkodik a pszichikai krízisállapotról. A búcsúlevelek között vannak olvashatatlan krikszkrakszok és olyanok is, amelyek olvashatóan, tiszta logikával, döbbenetes őszinteséggel tárják fel a vélt vagy valós okokat. Egy grafológiai tanulmány szerint van, aki hosszasan érleli magában a halál gondolatát. Higgadt, nyugodt lelkiállapotban a kézírás a szakember számára nem jelez előre. Más a helyzet, ha az önpusztító késztetések felerősödnek, a reménytelenség érzése az elviselhetetlenségig fokozódik. Az érzelmi örvényben vergődő ember a negatív hatások következtében összeroppan, teljesen labilissá, határozatlanná válik, az érzelmek eluralkodnak felette, idegrendszeri zavarokkal küzd. Az ilyen emberek kézírásai egyértelműen jelzik az öngyilkossági szándékot. A pszichiáterek számára is sok értékes információt szolgáltat a búcsúlevél. Árulkodik arról, hogy íróik probléma-megoldási nehézségekkel, önértékelési zavarokkal küzdenek. Beszűkült tudatállapotban elmerülnek a saját fantáziavilágukban és felerősödik bennük a menekülési vágy. Az agresszió, a depresszió és az öngyilkosság összefüggései is régtől fogva ismeretesek.

Egy 20 éves fiú több búcsúlevélben, egyenként köszönt el szeretteitől, majd a leugrott a tizedik emeletről. A leveleket, az édesanya engedélyével egy grafológus megvizsgálta. Megállapította, hogy „az írásokban szinte hiánytalanul megtalálhatóak az öngyilkosságot megelőző állapot jelei és grafológiai ismérvei: nagy térkihasználás, balra tolódott szövegtömb, indokolatlan betűméret-ingadozás, oválok időnkénti megnagyobbodása, váltakozó szóköz, első betűk leszakadása, sorokon belül a szavak váltakozó iránya, széteső íráskép, feszültség, indulatok jelei, rejtett agresszió, elrántások, szabálytalanság, kiegyensúlyozatlanság, csomók megjelenése, fonalas jelleg, hullámos sorvezetés, aláírás helyének változásai, stb…” A cikkben a grafológus hozzáfűzte: „a szuicid hajlam megállapítása nagyon komoly vizsgálatokat igényel, „egy jel nem jel”. A fentiekben felsorolt grafo-jellemzők nem kizárólag öngyilkosságra utalhatnak, de ha ezek többsége váratlanul megjelenik, az mindenképpen figyelemfelkeltő jel.”

Számos elméletalkotó szerint az elviselhetetlen lelki szenvedés a szuicídium bekövetkezésének fő mozgatórugója. Más a véleménye egy magyar pszichológusnak, aki egy olyan kutatásban vett részt, ahol 194 búcsúlevelet elemeztek. Máténé Pusztai Annamária doktori értekezésében rámutatott: „Ha a levelek elsősorban a saját állapot közlésének szándékával íródnának, akkor feltételezhetően olyan érzelmek lennének a leggyakoribbak, mint pl. a szenvedés, a reménytelenség stb. Ezzel szemben azt találtuk, hogy elsősorban a mások felé való kommunikáció, a hátrahagyott kapcsolatok meghatározásának szándékával íródnak. Az ír búcsúlevelet, aki a másiknak, a másikról akar szólni. A szenvedéssel elárasztott, beszűkült tudatú ember valószínűleg levél nélkül vet véget életének. A leggyakoribb érzelmeket tekintve azt találhatjuk, hogy elsősorban pozitív kapcsolatfenntartó jellegű emóciók fordulnak elő legnagyobb gyakorisággal (szeretet, bűntudat), illetve átfedés a bűntudatkeltő agresszív megnyilvánulásokkal.”

A Life magazinban jelent meg Robert Wiles fotója, amely a tragikus szépség szimbólumaként bejárta a világot. 1947. május elsején a 23 éves Evelyn McHale az Empire State Building 86. emeletéről vetette magát a mélybe és egy utcán parkoló limuzin tetejére zuhant. A hátán fekve, gyöngysorát szorítva Evelyn úgy nézett ki, mintha csak békésen pihent volna. Halála után néhány perccel kapta le a fotós. A lány kabátjában megtalálták a búcsúlevelet: „Nem szeretném, ha bárki a családomból vagy a családon kívül látná a testemet. Kérem, hamvasszanak el. Ne tartsanak megemlékezést a tiszteletemre. A vőlegényemmel júniusban házasodtuk volna össze. Nem gondolom, hogy bárkinek is jó felesége lettem volna. Jobban jár majd nélkülem. Kérem, mondják meg az apámnak, hogy túl sok tulajdonságot örököltem az anyámtól.”

Voynich-kézirat

Régóta próbálják megfejteni a 600 éves kézzel írt és illusztrált könyvecskét, nem sok sikerrel. 1912-ben Itáliában került elő, egy jezsuita rendházban talált láda mélyéről. Mellette hevert egy 1666-ban kelt levél, amelyben a prágai egyetem rektora arra kéri a jezsuita természettudóst, A. Kirchert - aki elsők között tett kísérletet az egyiptomi hieroglif írás megfejtésére -, tanulmányozza a kötetet. Úgy sejtette, alkotója a 13. században élt Roger Bacon. Az évszázadokkal későbbi találgatások között volt olyan is, amely szerint Bacon egyfajta gyorsírással a szövegbe kódolta találmányainak, így a mikroszkóp, a teleszkóp leírását. A sokféle elképesztő fantazmagória növelte az iromány misztikumát.

Száz év alatt nem akadt olyan teória, amelyet egy másik meg ne cáfolt volna. 2003-ban egy angol informatikus úgy vélte a háttérben egy középkori csalás húzódik meg. Leszögezte, ha eddig senki sem tudott értelmeset kihámozni a kéziratból, akkor az, nem más, mint szemfényvesztés. Szerinte az 1550 körül kitalált úgynevezett Cardano-féle rács (egyfajta geometriai titkosítás) segítségével készített kéziratot egy csaló eladta az okkult tudományok és az ezoteria iránt érdeklődő II. Rudolf császárnak. Az informatikus szerzőként két angolt nevezett meg. Az egyikük sokoldalú, jelentős tudós, míg a másik rafinált szélhámos. Az utóbbi lehetett, aki alkimista könyvként eladta Rudolfnak. A császár egy kisebb vagyont adott érte, azt hitte az aranycsinálás titkának birtokába jutott. Nem sokkal később a kéziratnak nyoma veszett. A pergamenkötet néhány évszázadig valamely könyves polcon porosodott, mígnem az amerikai antikvárius, Wilfrid M. Voynich rábukkant és megvásárolta, de tovább adni nem tudta. Későbbi tulajdonosa 1969-ben a Yale Egyetemnek ajándékozta, ma is ott található.

A Voynich-kéziratot a világ egyetlen nyelvére sem tudták lefordítani. Az ismeretlen betűkből álló jelsorozatokhoz és az ábrák körvonalához lúdtollat használtak. A képek felismerhetetlen virágokat, meztelen nimfákat és csillagászati szimbólumokat ábrázolnak. Ezek hat fejezetre - növények, asztronómia, biológia, kozmológia, gyógyszerészet és receptek – tagolják a pergamenkötetet.

Nyelvészek, kódfejtők, matematikusok törték a fejűket rajta, eddig mindhiába. Külön számítógépes programok születtek a titok megfejtésére. Még az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA is foglalkozott a témával. Senki sem tudta objektíven bizonyítani, hogy ez egy kacifántos kód, valamilyen nyelv trükkös fordítása, vagy pusztán csak halandzsa. Volt olyan elmélet is, hogy szteganográfia módszerével a 35 ezer szó töredékrészébe rejtették az üzenetet.

Több elmélet is napvilágot látott a több mint 200 oldalas könyvnek az eredetével, tartalmával és a szöveg céljával kapcsolatban. A kéziratból a számozás szerint mintegy 40 oldal hiányzik. Nem tudni, ki és mit akart közölni, így több tudományág képviselői, nyelvészek, kriptográfusok, történészek… kutakodnak. A tudósok száz éve szinte egy helyben topognak.

Egy budapesti spektrofotometriai laboratóriumban okmányok vizsgálatával foglalkoznak. Gál Tamás vegyészszakértőt egy kis régészeti kalandozásra hívjuk.

­- Számos alapvető kérdés merül fel a Voynich-kézirattal összefüggésben: mi volt előbb a rajz vagy a szöveg? Hányféle vegyi anyaggal íródott? Mennyi ideig készült? Egy vagy több kéz alkotta?... van olyan kérdés, amire a vizsgálat egyértelmű választ adna? 

­- Igen, ezek közül az első kettő kérdésre talán tudnánk válaszolni. Kis szerencsével és a technikai apparátusunkkal az olyan részletek esetében, ahol a rajz és szöveg keresztezi egymást ott meg tudnánk állapítani, hogy melyik volt előbb a papír(us)on. Teljesen biztos, hogy választ tudnánk adni arra, hogy hányféle anyaggal íródott. Szívesen vizsgálnánk ilyen egyedi mintát. Mindezekhez persze az eredeti kézirat lenne szükséges.

Arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig készült, egy vagy több kéz alkotta jelenlegi felkészültségünkkel nem tudnánk választ adni.

Írásszenvedély

Miért lenne „beteges” szenvedély a grafománia? A könyvmolyok vagy a szószátyárok se defektesek. Egyébként, ha az, sincs miért szégyenkeznem. Akad néhány világhírű "betegtársam". Engem már azelőtt vonzott az írás titokzatossága, mielőtt tudtam volna írni. Figyeltem apámat, ahogy olvasgatta a Népszavát, az járt nekünk az ötvenes évek második felétől. Sosem láttam, hogy könyvet olvasott volna, de az újságot naponta átlapozta. Lehetett valami a napi lapban, ami még őt is lekötötte.  Ettől kezdve  királylányok rajzolgatása helyett az újságból másolgattam a betűket. Később az iskolában gyöngybetűkkel írtam, és jól ment az olvasás is, bár a szövegértéshez kellett pár év. Ötödikben már határon túli magyarokkal leveleztem.

Évek múltával a gyorsíró iskolában aztán kiélhettem a grafomániámat. Éjszakákon át körmöltem a többoldalas házi feladatokat, olykor írás közben elszundítottam és arra riadtam fel, hogy koppan a kövön a ceruza. Eleinte gépírásból éltem, ami nem volt annyira élvezetes, elvette az alkotás örömét. A hiányzó kreativitást az újságírással kaptam vissza, de ez nem a cikk formájában, hanem a tartalmában nyilvánult meg.   Az MTI-ben operátorokkal dolgoztunk, akik beszédsebességgel „verték” a klaviatúrát. A legtöbb munkahelyen még manuálisan adminisztráltak, amikor a naphegyi távirati irodában már hatalmas légkondicionált termeket töltöttek meg a nagyteljesítményű IBM-számítógépek. A világ szinte minden tájáról idefutottak be a hírügynökségi jelentések. Nagy hasznát vettem a „vakon” vagyis a tíz ujjal való gépelésnek, mert idővel nekünk, szerkesztőknek kellett a híreket bepötyögni. Nekem persze villámgyorsan ment. Átkerültem a királyi tévébe, munkaidőben híreket szerkesztettem, esténként maszekoltam. A grafomániám itt bizony jócskán csorbát szenvedett. Üzemi lapos koromban ugyanis annál jobban fizettek, minél hosszabb volt a cikk. Hírszerkesztőként ez fordítva működött, a hosszú jelentésekből kellett röviden kiemelni a lényeget. 

A négy évtizedes pályafutásom legelején és a legvégén dolgoztam a nyomtatott sajtóban, a köztes hosszabb időt az elektronikus médiában töltöttem. Későn jöttem rá, hogy az előbbi az én világom. Nem egy névtelen szerkesztő vagyok, aki mások gondolatait interpretálja a virtuális térben, hanem a saját optikámon keresztül mutatom be a valóságot. Néhány régebbi keszekusza kéziratomat megőriztem. Hová lettek a gyöngybetűim? Akkor már csak az számított, hogy minél több információt jegyezzek le.  Kézírással, mert könnyebb volt belőle dolgozni, mint lehallgatni a magnóra vett szöveget. Hangfelvételt csak archíválás céljából készítettem.

Grafológiai szaktekintéllyel csupán egyszer készítettem interjút. Ez még azelőtt történt, amikor döbbenetes bejelentést tett az egyik közösségi tévécsatornán. A neves grafológust az eljárás során szakértőként hallgatta meg a bíróság a körmendi gyerekgyilkosság ügyében. Nem nevezem meg, ezúttal nem a személye fontos. Feltehetően ő sem számított arra, hogy országos visszhangot vált ki a nyilatkozata. Azt állította, nem Tánczos ölte meg a 11 éves H. Zsófikát, és megvan az igazi elkövető, de 50 évre titkosították. Tánczos írása számára arról árulkodott, hogy a férfi szabályokhoz ragaszkodó, a benne keletkező agressziót inkább sírásba, mintsem cselekvésbe fojtó személy. A gyilkosságra teljesen alkalmatlan. A szakértőt a tévében elhangzott kijelentéséért az egyik megyei főkapitányság feljelentette becsületsértés miatt. A bíróság később ez alól jogerősen felmentette. Ugyanakkor kijelentésével felkeltette az illetékesek figyelmét arra vonatkozóan: a grafológia eleget tesz-e a kor tudományos kitételeinek?

A szigetszentmiklósi gyermekbántalmazási ügy elsőfokú, felmentő ítélete is hozzájárult, hogy a bírói gyakorlatban 2016 márciusától nem használhatták fel grafológus véleményét az igazmondás bizonyítására. Az ítélet indoklásában ugyanis fontos elem volt egy grafológus szakértői vélemény is, amely a szülők mellett szólt. A szaktárca tehát törölte a grafológusokat az igazságügyi szakértők listájáról, bár felkérés alapján a rendőrségi nyomozást továbbra is segíthetik.


Írás

Az írás valahogy mindig megtalált. Fél évszázad távlatából is emlékszem, hogyan tanultam írni. Akkoriban tollszárt használtunk, a cserélhető hegyét Pelikán márkájú kék tintába mártogattuk. Talán azért vésődött ennyire belém, mert kínszenvedés nélkül ment, azon kívül sikerélményt adott. A tanító néni nem győzte dicsérni a gömbölyded betűimet. Soha nem mondta, hogy "mi ez a macskakaparás".

A gimiben már tudatosan törekedtem arra, hogy felnőttesnek és ne gyerekesnek tűnjenek a jegyzeteim. Ezerszer leírtam a nevem, hogy olyan legyen, mint Beatrix királynéé, vagy Mária Teréziáé. A vignettán furcsán mutatott, főleg az alatta lévő I./C osztály rontott az összhatáson.

Érettségi után beiratkoztam gép- és gyorsíró suliba. A sztenogramjaim szemet gyönyörködtettek, mégis bukdácsoltam, mert lassú voltam gyorsírásban. Valahogy azért levizsgáztam és egy szerkesztőségben helyezkedtem el titkárnőként. A hajam hullott ki a sok olvashatatlan kézirattól, ezért próbálkoztam az (újság)írással. Akkor jöttem rá a nagy titokra, hogy minél jobban belemerül az alkotó a témába, annál rondább lesz az írásképe, mert nem arra koncentrál, hanem a tartalomra. Nem is foglalkoztam ezzel különösebben, mígnem kaptam egy olvasói levelet, amelyet töltött tollal, barnás színű tintával, kissé reszketeg kézzel írtak. Szabályosan rajzolt cirkalmas betűk. Egy idős bácsi körmölte abban a stílusban, ahogy anno ő tanulta.

A levél láttán kérdések egész sora fogalmazódott meg bennem: hogyan lehet, hogy ahány ember, annyiféleképpen ír, ugyanakkor a különbözőségek ellenére vannak árulkodó stílusjegyek, ami alapján azonnal feltűnik, hogy a szöveg antik. Van-e tudományág, amely a középkori kéziratos kódexeket, okmányokat kutatja? Ismerjük-e, hogy hajdanán milyen írószerszámmal, milyen tintával, milyen anyagra írtak? Milyen korszakai voltak az írásbeliségnek, hogyan fejlődtek az eszközök? Mit jelent a paleográfia és a kalligráfia? Mit vizsgál az írásszakértő és mit a grafológus?

Minél érdekesebb a téma, annál a több kérdés. Kérdezni és kérdezni…, ha jók a kérdések és pontosak a válaszok, akkor az írás már pofonegyszerű. Egy logikai láncra kell felfűzni az infógyöngyszemeket.

Marcellus, a hódító

Assisi eldúgott középkori utcáin sétálgattam, amikor az egyik árkád alatt érdekes falfestményre bukkantam. Készítettem róla néhány fotót. Itthon, évekkel később egy unalmas téli estén próbáltam megfejteni, mit ábrázol a különös világot megjelenítő alkotás; mikor készült; milyen technikával; mit jelentenek a latin feliratok? Ezt foglalom össze az alábbiakban.

Az első kérdés, milyen technikával készülhetett a falfestmény?

Ismeretes, hogy Itália a freskófestészet klasszikus hazája. Nem ritka, hogy a több százéves „freskók”díszítik az épületek külső oromzatát is. Többféle technikával készültek, bár laikusok többnyire nem tesznek köztük különbséget. A freskónál közvetlenül a vakolóhabarcs felhordása után, a nedves felületre viszik fel a festéket, s ez a vakolat részévé válik. Vitruvius, az ókori Róma építésze Kre. I. században már ismerte az oltott mész átalakulásának lényegét. Michelangelónak a Sixtus Kápolnában látható Utolsó ítélet című freskója a tényleges fal elé húzott, kifogástalan téglából épített ún. előfalon található.

A szekkó-technikánál a vakolat száraz. Itt nem mészpáncél rögzíti a festékréteget a falon, hanem külön kötőanyagot használnak. A tipikus szekkó-festésnél kazeint használnak kötőanyagként, ezt pedig a túróból nyerték. A kazein ugyanis egy fehérje. A tejet a kazein és a zsír teszi selymes fényűvé. A tej tehát opalizál, azaz félig elnyeli, félig visszaveri a fénysugarakat. A leglelkiismeretesebben készült szekkó sem közelíti meg a freskó élettartamát. A legkorábbi ismert a freskók kb. i. e. 1500-ból származnak, Kréta szigetén a Knósszoszi palotában találhatók, de Pompejiből is maradtak fenn kitűnő állapotban. Technikája az évezredek során szinte semmit se változott.

A cinquencento zseniális művészei Leonardo da Vinci, Bounarotti Michelangelo, Santi Raffaello… mellett voltak sokan Itáliában, akik „egyszerű” díszítő mesteremberként „dobták fel” az építészek munkáját. Feltételezésem szerint egy ilyen alkotás az assisi falfestmény is, amely szekkó technikával készülhetett, az ugyanis célnak megfelelt, egyszerűbb és olcsóbb volt a freskónál. Színvilága terrakotta hatású, vannak benne sötét és világos árnyalatok, semmi kék, zöld, piros.

A második kérdés, mikor készült?

A boltozatot tartó fal alsó részén olvasható:

Jelentése: az úr (anno domini) 1556. esztendejében, vagyis 458 éve készült. És azóta senkinek sem jutott eszébe graffitivel elcsúfítani.

Harmadik kérdés: mit látok a festményen?

Egy különös Földön kívüli világot, amely lentről felfelé, ille. fentről lefelé alkot különféle szinteket. Vonalak, geometriai formák választják el a képi jeleneteket egymástól, de mégis egységes egészet alkotnak. A figurák között vannak állatok pl. kutya, teknősbéka, tigris, madarak. Látunk embereket és azokhoz hasonló lényeket, akiknek lába valamilyen patás állaté. Ábrázoltak muzsikosokat, cirkuszi akrobatát, színházi vagy karneváli álarcokat. A boltozat tetején, kiemelt helyen érdekes jelenet. A hat alak közül kettő muzsikál. Az egyik lanton, a másik furulyán játszik. Baloldalon a két férfi beszélget, egyik barátságosan átöleli a másik vállát. A másik oldalon viszont ijesztő, jelenet. Egy szakállas férfit karjánál fogva felkötöttek a fára. Egy alak késsel a kezében az áldozat lábszárát készül megvágni. Talán a vérét akarja felfogni szakrális szertartáshoz.

A hat alakos jelenet a boltív csúcsában kapott helyet, hogy alulról szemlélő pillantása egyenesen oda essen. Két felirat látható. A fenti: POTIUS SIC / QUA NO AUSUS

A „sic” szó ma is használatos főleg a sajtóban, ha egy durva hibára akarják felhívni a figyelmet. De jelentheti azt is, hogy szószerinti az idézet, nem pedig hiba. A többi szóra nem adott találatot az online latin-magyar szótár.


Negyedik kérdés: ki az a Marcellus, akire felirat utal?

MARCELLUS
TUTUS SEN
GUBERNATOR

Itáliában számos Marcellus élt, de csak egy, akiről mindenki tudta, hogy kicsoda. Ő volt a második pun háború egyik hadvezére, a szíciliai Szürakusza, latinosan Syracusae elfoglalója, ötszörös konzul. Líviustól tudjuk, hogy Marcellus elárasztotta zsákmányolt műkincsekkel Rómát. És ő volt az, aki megparancsolta katonáinak, hogy bántatlanul hozzák eléje a Szürakuszában élő és a haditechnikai találmányaival a római katonáknak oly sok bosszúságot okozó Arkhimédészt. Az egyik katona azonban megölte a lángelméjű tudóst. Azóta sem tudni, hogy min dolgozott akkor, amikor a katona felszólítására félvállról válaszolt és az mérgében lekaszabolta.

Ha az assisi falfestmény nem Szürakoza hódítójának állít emléket, hanem színházi vonatkozása van, akkor Marcus Claudius Marcellusról lehet szó, aki Kr.e.42-23-ig élt. Augustus római császár unokaöccse volt. Ő még részt vett Marcus Antonius és Kleopátra legyőzése feletti diadalmeneten. Fiatalon betegségben hunyt el. Gyászbeszédében Augustus utalt a hódító elődre, „nagy Marcellus"-ra. A császár unokaöccse emlékére építtette a római Marcellus-színházat.

Fantomkép-rajzoló

Próbáltátok már leírni egy ismerősötök arcát? Netán egy olyan emberét, akit csak néhány pillanatig láttatok? – már ez is művészet. Hát még, ha a szemtanú hevenyészett leírása alapján megrajzolt portré hasonít a keresett személyre. Na, az aztán művészet a javából. A zuglói rendőrkapitányságon találkoztam évekkel ezelőtt Simon Zoltán képzőművésszel, aki fantomképeket is készít.

­- A sértett elmondja, hogyan nézett ki a feltételezett tettes, aztán ennek alapján elképzeli az arcát, amit lerajzol? Nagyjából ez a munka menete?

- Nem. A nyomozó, vagy a bűnügyi technikus a sértett elmondása alapján számítógépről válogatja ki gyanúsítottra leginkább hasonlító arcrészeket. Egy speciális program segítségével tökéletesítik az arcot: hajat, orrot cserélhetnek, szakállt-bajusz pingálhatnak, leradírozhatják – avat be a részletekbe a grafikus. Az általam készített rajzok karaktert jelenítek meg. Például, ha a feljelentő nem emlékszik arra, hogy milyen volt az elkövető szemöldöke, akkor más irányból közelítem meg kérdést: agresszív vagy derűs a tekintete? A rajz támpontot ad a nyomozónak ahhoz, hogy merre induljon, kit keressen.

- Mit tapasztalt, milyen az emberek megfigyelőképessége?

- A bejelentők mintegy fele jól emlékszik, használható információkat közöl.

- Voltak hírhedt „modelljei”?

- Nem kísérem figyelemmel még a kiemelkedő bűntények gyanúsítottjainak a további sorsát sem. Azt tudom, hogy az életellenes és a gyermekek sérelmére elkövetett bűnügyeknél megmozdul a közvélemény és égnek a telefonok.

- Az emberek életkorának ábrázolását technikailag hogyan oldja meg?

- A trükk egyszerű, minél több az árnyékolás, a tónus, annál öregebbnek tűnik az arc.

Úgy tűnik, a művésznek ebben a grafikájában visszaköszön a "fantomkép" lényegi kérdése: a rajz hasonlítson a keresett személyre. De melyik az egyik és melyik a másik?  Persze az is lehet, hogy egy ártatlan modellt és a róla készült portrét látjuk.

Olykor döbbenetes a hasonlóság általában véve a fantomképek és a körözött személyek között. Erre az alábbi linken láthattok példákat: http://osztod.hu/mennyire-hasonlit-a-bunozokrol-rajzolt-fantomkep-es-az-elfogasukkor-keszult-foto/

Fűzfapoéták

Petőfi jól sejtette, eljő az idő amikor költőből Dunát lehet rekeszteni.

"(...) Fogj tollat és írj, hogyha van erőd
Haladni, merre más még nem haladt:
Ha nincs: ragadj ekét vagy kaptafát,
S vágd a földhöz silány dorombodat!"

 

Ahogy az lenni szokott, minél tehetségtelenebb valaki, annál zseniálisabbnak hiszi magát, így a fűzfapoétáknak eszébe sem jutott, hogy megfogadják Petőfi ajánlásait. Közülük a leghíresebb egy szatmári parasztlegény, hazafi Veray János. A fűzfapoéta kifejezés is tőle ered. Veray adott a hívnevére, ha valakinek nem tetszett a műve, sérelmét versben bosszulta meg, amelyet megrovási kalandnak nevezett:

"Hogy a pöfögő kása mázolja be a pofád melegen,
Ezt kívánjuk te füles számosan és elegen,
Nekem reklámot csináltál te éretlen fejű Tamás,
Azt mondom, tedd le a tollad, légy inkább kanász."

(Írtam: 1895. júl. 15. és 16-án mérgemben Szolnokon.)

Egy másik gyöngyszem a vándorköltő tollából:

"Üres a fejed, mint a véka
marczangoljon meg a béka"

Veray haláláról Ady 1905-ben a Budapesti Naplóban így emlékezett meg: "...Valaki volt. És ritka ember vette komolyabban önmagát, mint János... Kár, hogy elment az öreg. Valaki volt, s olyan kevés nálunk a valaki. Furcsa lesz, hogy nem lesz. De ízlésünk gondoskodik róla, hogy néki légyen utódja… Íme kezdünk az ő módján verselni…”

"Petőfi stílusában" több mint tízezer rigmust faragott Misik Jani népköltő:

"Széles, lapos a nagy róna,
Mintha gyúródeszka volna."

 

Rejtő kitalált sírásó figurája „majdnem” fűzfapoéta. "Pipacs, a fenegyerek" jókedvében olykor dalra fakadt, amit ő komponált és a szöveget is ő írta. "Amikor először láttam a temetőben, fütyörészve, fél kezét zsebre dugva locsolta a virágokat, olykor nyájas pillantást vetve a füvön elrendezett, türelmesen várakozó harminc-negyven halottra; kis, fekete matrózsapkája mellé néhány szál mimózát tűzött, és egyet rántva a nadrágján, halk gégehangon, ütemesen dúdolta:

„Fel hát, fel hát, ti kedves tetemek,
Jön a Pipacs bácsi, és szépen eltemet,
Trallala, trallala, csak ne féljetek."

 

Mint, minden rendes sírásó Pipacs is szerette a pálinkát. Ahogy kell, ivott munka előtt és után. Imbolygó járással elindult a kocsmába és közben dudorászott:

„…Fel hát most, cimborák!
Hová megyünk, hová megyünk?
Iszunk, trallallala...”

Talpas Károly, ha ma élne, a bulvár sajtóban lenne a helye. Egyik verse, Nagy szerencsétlenség címmel nem jelent meg:

"Ezernyócszázkilencvenhét,
Nagy szerencsétlenség történt.
A Nemzeti Szállódában
Takarítottak javában,
egy asszony ablakot mosott,
Szerencsétlen lepotyogott."

Szavak szárnyán

A költészet gyöngyszemeiben ott rejtőzik minden, amit az emberiség megélt: szerelem, gyönyör, szenvedés, elmúlás... Mindegy, hogy a rímfaragó mely korban, a világ mely szegletében él(t). Azt érzi, amit mindenki, de érzelmeit, gondolatait úgy fejezi ki, ahogy senki más. Olyan magasságokba repít, ahová nélküle sosem jutnánk el.

Kapásból rávágnám, hogy az igazi poéták kivétel nélkül hibátlanok, mi több, földre szállt angyalok, hiszen lehetetlen, hogy a szép szavak, nemes gondolatok gonosztevőt takarjanak. De hát tudjuk, semmi fehér és semmi sem fekete…

Kezdjük a sort Néróval, aki inkább volt őrült, mint költő. Zsarnoki tetteivel, hírhedt művészi ambícióival írta be nevét az ezeréves Római Birodalom történetébe. Az intelligens ifjú otthonosan mozgott a klasszikus irodalomban, közepesnél jobb verseket fabrikált. Néró Senecától azt tanulta, hogy viszonylagos mit tekintünk jónak és rossznak. A cél szentesíti az eszközt. Igazoltnak látta vérengzései jogosultságát. Az őrült császár sokakat megihletett. A lengyel Sienkiewicz megírta Néró és a korai kereszténység históriáját, a Quo Vadist, amelyért Nobel-díjat kapott. Kosztolányi "Nero, a véres költő" c. regényében a téboly határtalan elhatalmasodását ábrázolja. 64-ben Róma kigyulladt és hat nap alatt leégett. A szóbeszéd szerint a várost Néró gyújtatta fel, mert a lángokból akart ihletet meríteni Trója pusztulásáról szóló költeményéhez.

Nagy bajban lennék, ha Sade márki verseket és nem regényeket írt volna. Ami azt illeti, ő nem bújt álarc mögé, személye és művei tartalma fedte egymást. Nála sincsen jó és nincsen rossz, az ember az erősebb jogán minden szenvedélyét kiélheti, még úgy is, hogy a gyengébb szenvedéséből meríti a kéjt. Sade márki fantáziája máson sem járt, csak a szexuális és egyéb testi perverziókon. Nem véletlen, hogy az utókor a nevéből képezte a szadizmus fogalmát.

Listi László köpcsényi gróf a 17. században élt költő. Verses munkáinak gyűjteményét 25 évesen jelentette meg: "Magyar Márs avagy Mohách mezején történt veszedelemnek emlékezete" címmel. A gróf kicsapongó életet élt. Nagy vagyona ellenére örökös pénzzavarban szenvedett. Listi a nép babonásságát arra használta fel, hogy a kíváncsiskodókat távol tartsa. Ördögi könyveket másolt, éjjel misét mondatott az akasztófa alatt, éjfélkor fazekakat ásott el a keresztúton, tele az ördög számára mindenféle étekkel, hogy ezért az ördög neki olyan erszényt adjon, amelyből soha nem fogy ki az arany – legalábbis ezt hitték. A nép azt híresztelte, hogy az ördöggel cimborál, s kerülték a várát. Elérte célját, nem fürkészte senki a titkos tetteit. Az emberek hajmeresztő történeteket kezdtek suttogni gyilkosságokról, méregkeverésről és véres orgiákról. Előbb csak titokban beszéltek a rejtélyes bűntettekről, majd megvádolták. Végül is nem ezekért, hanem hamis pénzverésért vérpadon végezte.

Vannak a 20. századi költők is, akiknek megítélése nem egyértelmű. Közéjük tartozik Kecskési Tollas Tibor egykori csendőrhadnagy, akinek személyét (nem a költészetét) sok támadás érte. Az ő verse a Fenyők, amelyet az előző posztban olvashattatok.

Fenyők

t
i

levelű
csend kupolái
örök-
zöld fenyvesek
a hó
alól is reményt szikrázni
csak zengjetek!
Isten nélküli istállók mélyén
ti őrzitek a szárnyatok alá menekült
Kisdedet.
Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve,
ha őrök
elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább!
Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe':
csak a
szeretet
tehet
csodát.

Aforizmák

A szabad enciklopédia szerint az aforizma tömör, szellemes, többnyire egyetlen mondatból álló erkölcsi vagy bölcseleti tételt kifejtő mondás. Általában titkolt igazságra mutat rá frappánsan, szellemesen, még pedig úgy, hogy a mögöttes tartalom néhány szóból is világossá váljon. Könnyen megjegyezhetó, mert örök igazságokat mond el találóan.

Soproni István: Diogenész showtlan valósága c. könyve került a minap kezembe. A szerző rácáfolt arra, hogy az ókorban kialakult műfajt mára túlhaladta az idő. Fekete Gyula azt írja a könyv előszavában: Soproni maximái jobbára keserű igazságok, a gondolatesszencia mesterművei. Néhányat kijegyzeteltem:

Felhőtlen boldogság,

Mikor a legboldogabbak is egymásnak „esnek”?!

*

„Eretnek” keresztkérdés:

„Ha az Isten szeme mindent lát,

Mi értelme gyónni?!”

*

Házasságtörő kérdés:

„Örök hűség két folyton változó közt?!”

*

Szeress úgy, hogy azt érezze: nálad ő az elsŐ!

De olyannyira sose, hogy azt hihesse:

Ő lesz az utolsó is!

*

Az üres fejű is ír naplót.

Gondolatok híján a kongását „kottázza”.

*

Mit számít, hogy honnan jöttünk és,

hogy hová megyünk!

A sors bolygója így is, úgy is kör alakú pályán kering.

*

Az életben csak az járhat jól,

Aki rosszban sántikál.

 

Manapság, amikor a gyász rutin,

a részvét meg csak ál,

biz már az is pozitívum, ha a hulla valódi.

Powered by Blogger.hu