Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @KŐRBEJÁRÓKA: Bánfi helyett vannak új kenceficék. Az Alpecin, dopping a hajnak, de vá.lasztható a hajbeültetés, hajbevarrás is.
    Főleg a németek voltak kreatívak és precízek, de ez a kereskedő a dupla nyerges bringájával rossz lóra tett.
    (2018-05-18 20:21:54)
    Ötletek a múltból
  • KŐRBEJÁRÓKA: Volt és talán még van is Bánfi hajszesz?! Hogy attól is visszanő az emberek haja.Az a biciklis dolog egy jópofa baromság, bár, ezek az emberek nagyon is komolyan vették a találmányaikat.
    (2018-05-18 18:57:17)
    Ötletek a múltból
  • Prédikátor: @mizsima: Ahogy mondják: lusta emberek viszik előre a világot. Apukád tévedett, a nők találták fel egyebek között a golyóálló mellényt, a mosogatógépet, az autó-ablaktörlőt, a körfűrészt... Pihent agyú lehetett a fűthető cipős pasi, sokat gályázhatott a szabadban.
    (2018-05-18 09:01:53)
    Ötletek a múltból

Öreg néne őzikéje

Gyönyörű környezetben, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén található idősek otthonából kora ősszel eltűnt egy 84 éves asszony. Lett nagy riadalom, amikor észrevették, hogy Ilonka néninek nyoma veszett. A rendőrökön kívül a pécsi Misina Mentőszolgálatot, a kölkedi polgárőröket is bevonták a keresésbe. (Fotó: illusztráció)

Nem először ment világgá. Korábban a lányától is megszökött. Kezén lábasfogó kesztyűvel indult el, a buszmegállóban érték utol.

Pestiné annak idejében tejet, vajat, sajtot, tojást árult a pécsváradi piacon. A fején vitte a terűt, vagyis a kosarat. A család kevéske jövedelmét azzal egészítette ki, amit kofaként keresett. Ebből taníttatta a gyerekeit.

Ilonka néninek fogalma sem volt, hogyan került az otthonba. Ott minden  idegen volt, az arcok, a bútorok... Nem értette, miért nevezik otthonnak, amikor ő nem itt lakik. Ha pedig nem itt lakik, akkor ideje, hogy haza menjen Kékesdre. Otthonkája zsebébe becsúsztatott egy darabka kenyeret és kisurrant a kapun. Csöndes vasárnap délután volt, út közben senkivel sem találkozott. Már jó ideje bandukolt, a kukoricás mellett haladt el. Nem tudta, hol van, de azt igen, hogy eljött a lefekvés ideje. Morzsolt tengerivel megetette a képzeletbeli őzikét, kukoricaszárból ágyat vetett és reggel frissen, bár korgó gyomorral ébredt.

A Béda-Karapancsai Tájvédelmi Körzet hazánk egyik legnagyobb holtágas, lápos- mocsaras, erdős területe. Akinek itt nyoma vész, eltűnhet örökre.

Varju Vilmos motoros siklóernyős Olaszországból tért haza, amikor telefonon értesítették, hogy sürgősen segítenie kéne egy eltűnt idős asszony felkutatásában, aki az éjszakát a szabadban tölthette. Vilmos gondolkodás nélkül vállalta a feladatot. Egyórás repülés után, 70 méter magasból a kukoricás és az erdő között megpillantotta a néni hófehér haját. Körözött felette, alig akarta elhinni, hogy él. A mama a földön ült, felsőtestét előre-hátra himbálta, ahogy az esőemberek szokták.

Pesti Józsefné a hosszú menetelés alatt elvesztette a botját, a mamuszát, a szemüvegét, sőt a fogsorát is. A keresés olyan alapos volt, hogy nemcsak őt, de a holmijait is megtalálták.

Üss vagy fuss

Az extrém sportokat azoknak találták ki, akik mérhetetlenül unatkoznak. Szegénykéimnek senki sem borzolja az idegeiket - se hárpia, se főnök, se vásott kölykök... Az ilyeneknek úgy szomjazzák a stresszt, mint más a nyugtatókat. A mai fiatalok arról akarnak meggyőzni, hogy a szabadidő eltöltése leginkább akkor hasznos, ha kockára teszik az életüket. Az ész megáll! A korosztályom úgy lett kódolva, hogy a veszélyt, amennyire lehet, meg kell előzni, el kell kerülni. Elképzelni is nonszensz, hogy a vészterhes időkben, pl. háború idején, a szőnyegbombázások alatt a fiatalok éles gránátokkal, netán airsofttal szórakoztak volna a légópincében. Mindenki arra vágyott, hogy megússza, túlélje, átvészelje…

Ezek a mai srácok szánt-szándékkal keresik a bajt. Sőt, egyre-másra új extrém sportokat találnak ki. Az a filozófiájuk: A KALAND VESZÉLYES, AZ UNALOM HALÁLOS! Ha ezt meg akarod érteni, akkor gondolj a következőre: éjszaka egyedül mész a sikátorban és sietős lépteket hallasz magad mögött. Az ismeretlen egyre közelebb kerül hozzád és egyre idegesebb leszel, mert nem tudod, mi a szándéka. Egyre nő benned a feszültség, hiszen bármelyik pillanatban eldőlhet, védekezned, vagy inkább menekülnöd kell a támadó elől. Ezt nevezik „üss vagy fuss” reakciónak. Bármelyiket teszed mindkettő stresszel és fizikai terheléssel jár, amelyhez az energiát a szervezetedben az adrenalin adja. Az adrenalinfüggők tehát keresik a veszélyt és minél meredekebb, kockázatosabb a vállalkozás, annál nagyobb az adrenalinlöket. Ilyenkor ugyanis endorfin is felszabadul, ami állítólag k…va jó érzés. Ahogy a drogoknál is, az agy „jutalmazó központja” élvezetekre és eufóriára törekszik, ez egy olyan lehetséges folyamat, amely felelős a függőségért.

Fura világ ez, ahol együtt léteznek a saját árnyékuktól is frászt kapó pánikbetegek és a veszélykeresők.

Kifogni az aranyhalat

Régen a flörtölés úgy kezdődött, hogy a kisasszony elejtette a keszkenőjét, a lovag fölvette és bókok kíséretében átnyújtotta szíve hölgyének. Manapság, ha a férfi azt mondja a nőnek ismerkedés után, "majd hívlak" az épp az ellenkezőjét jelenti – olvasom Tari Annamária párkapcsolatokról szóló tanulmányában. Ahogy változik a világ, amelyben élünk, úgy változnak a párkeresési szokások, elvárások is. A pszichológus a negatív tendenciák okait is elemzi.

Az még hagyján, hogy szinte minden társkereső az "aranyhalat" szeretné kifogni. Nagyobb baj, hogy sokszor saját magukkal sincsenek tisztában. Tudni kéne, hogy az adott időszakban mi a legfontosabb életcél. Ha valaki teljes erőbedobással egzisztenciát épít, párkapcsolatra, fészeképítésre nem sok ideje marad. Ha mégis bevállalja, és nem veszi figyelembe partnere kívánságait, megjósolható a szakítás. Megfigyelhető továbbá, hogy a munka frontján az önérvényesítésért folytatott kemény küzdelmek megjelennek a párkapcsolatok szintjén is.

Jól jellemzi a helyzetet az "Egy ágyban az ellenséggel" c. film. Ebben a főszereplő menekül a férje elől, aki egyik pillanatban a kedves, megnyerő, míg a másikban gyűlölködő arcát mutatja. Tari szerint a párkeresők szeretni akarnának, kötődni valakihez, megnyugodni egy másik ember oldalán, jó érzéseket akarnak átélni. Ám eközben minden erőfeszítéssel gyengítik a kapcsolatot és roncsolják a másik fél önértékelését A nyitottság, az őszinteség, a bizalom helyett ki-ki azt gondolja: "nem fogom megmondani, hogy mit gondolok, mert aztán kihasználja; nem mutatom, hogy mit érzek, mert visszaél vele... gyanakvás, bizalmatlanság légköre mérgezi meg a kapcsolatok zömét.

A kivétel erősíti a szabályt: ha valakinek jól működik és boldog kapcsolata,  legyen tisztában azzal, kifogta az aranyhalat, de az rajta is múlt, nem csupán a szerencsén.

Észbontó rajongó

Egy kevésbé ismert művész több mint másfél évtizede képtelen megszabadulni elmeháborodott rajongójától.

– Ez nem valamiféle szerelmi románc – oszlatja el a félreértéseket a neve mellőzését kérő fiatal lány.– Meglátott a színpadon és onnan kezdve nem hagyott békén. Zagyva levelekkel ostromolt, minden koncert után megvárt. Már az elején szép szóval, de határozottan a tudtára adtam, hogy hagyjon békén. Néha elbújt egy bokor vagy hirdetőoszlop mögé, onnan figyelt. Az sem véletlen, hogy ugyanarra az egyetemre járt, ahová én. Később kiszimatolta, hol dolgozom, hol lakom és folyton körülöttem ólálkodott. Megesett, hogy hajnali 3 órakor a házam előtt őgyelgett.

A hölgy megelégelte a dolgot és elköltözött. A férfi magánnyomozót fogadott, és minden kezdődött elölről.

– Mániákusan üldöz, gyalogosan, vagy kocsival követ – folytatta a megviselt idegzetű művész.– Azt sem értem, ha közveszélyes, hogyan lehet jogosítványa? Kerülő utakon járok, menekülök előle. Úgy ugrok a metró kocsiba, ahogy a filmekben látni, az ajtó záródása előtt. Megesett, hogy kiszúrta a gumikat a kocsimon, a rendőrök megtalálták nála a kést. Bemászott a kertembe, elvitte a kötélen száradó ruhákat. Bezúzta az ablakokat és betört a lakásomba, amikor nem voltam otthon.  Abban leli örömét, hogy lelkileg és fizikailag szisztematikusan tönkretesz.

A nő elmondta azt is, hogy többször kérte a járőrök segítségét és számtalanszor tett feljelentést a rendőrségen. Üldözője rövid időre eltűnt, aztán ott folytatta, ahol abba hagyta. Ügyvéd, orvos szakértő, rendőr tanácsát is kérte. Szavaikból azt szűrte le, hogy szinte tehetetlenek. Rajongója addig nem kerül rács mögé, vagy elmegyógyintézetbe, amíg vér nem folyik.

A 30-as éveiben járó férfi  lőzetes letartóztatásba került lakásbetörés miatt. Az eljárás során kiderült, hogy 2001-től regisztrált, cselekvőképességet kizáró elmebeteg, de nem áll gondnokság alatt. Egyetlen személyt zaklat, de őt hosszú ideje és kitartóan. A beteget az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) utalták, vizsgálata befejeződött. Kórházban kezelik, de onnan kiengedik. A lakhelye szerinti önkormányzatnál kezdeményezték, hogy hivatalból gondnokság alá helyezzék.

A sértett lelkileg, idegileg összetört. Nincs étvágya, alig alszik, rémálmok gyötörik. Művészként szabadságra vágyódik, ehelyett lakása ajtajára biztonsági zárat, az ablakokra vasrácsokat szereltet. A közveszélyes őrült helyett kénytelen saját magát négy fal közé zárni.

A bűncselekményt elkövető kóros elmeállapotú rajongóval szemben legfeljebb kényszergyógykezelés (Btk. 74.§) rendelhető el a törvényi feltételek fennállása esetén, amelyet a bíróság jogerős ítélete alapján zárt intézetben (IMEI) hajtanak végre – mondta Bernáth Adrienn ügyvéd, aki többféle jogi eszköz igénybevételét javasolta a sértettnek.– A művésznő elsősorban megszabadulni szeretne az elmebetegtől. Ha a kényszergyógykezelés feltételei nem állnak fenn, a gondokság alá helyezési eljáráson túlmenően további lehetőség, az 1997. évi törvény X. fejezete alapján, hogy a bíróság nem peres eljárásban elrendelheti a kötelező intézeti gyógykezelését, ha veszélyeztető magatartást tanúsít, amelynek szükségességét a pszichiátriai gondozó intézet szakorvosa kezdeményezi. A művész követelhet kártérítést is a polgárjogi felelősség szabályai szerint a személyhez fűződő jogainak megsértése miatt. Hiszen érhette nem vagyoni hátrány különösen akkor, ha a jogsértés olyan lelki traumát okozott, ami rombolta életminőségét. Ezért számára is fontos, hogy a betegnek legyen hivatásos gondnoka, aki a vagyonát kezeli.

A kóros elmeállapotú beteg nem büntethető! Senki sem vállal felelősséget azért, ha „bekattan” és súlyos bűncselekményt követ el. A kezelőorvos, akármennyire is nyomon követi a betegség lefolyását, nem lát a jövőbe. Kuncz Elemér, igazságügyi pszichiáter szakértő elmondta, hogy a bíróság kényszergyógykezelést rendel el életellenes vagy közveszélyt okozó bűncselekmény esetén, ha az elkövető kóros elmeállapota miatt nem büntethető, és tartani kell a hasonló cselekmény elkövetésétől, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. Az igazságügyi pszichiáter utalt annak a férfinak az esetére, aki néhány éve lakótelepi lakásában robbanásveszélyes anyagokat halmozott fel és a detonáció több ember halálát okozta. Az orvos nem tudja előre megmondani, hogy mit forgat a fejében az elmebeteg. Főként, ha az igyekszik megtévesztően jó benyomást kelteni.

Az utóbbi évtizedek emlékezetes esetei:

1995 – Szamuráj karddal metszette le anyósa fejét. A férfi eltávozást kapott a balassagyarmati elmegyógyintézetből

1996 – Brutális kegyetlenséggel meggyilkolta 12 és 13 éves gyermekeit a székesfehérvár-tóvárosi 41 éves B. Imre. A beteg ideggyógyászati kezelés alatt állt

1998 – Kaposvárott szerelemből szitává lőtte az orvost egy elmeosztályon kezelt joghallgató. A lopott fegyverrel ötször tüzelt

1999 – Szétverte édesanyja fejét az OPNI-ból hétvégére kiengedett skizofrén R. Miklós

2000 – Konyhakéssel szíven szúrta kislányát, majd önmagával is végzett egy mikepércsi anya. M. Viola korábban pszichiátriai kezelés alatt állt.

Az elmebetegekkel hajdanán nem bántak kesztyűs kézzel. Embertelen módszerekkel - jeges vizes zuhany, elektrosokk, kényszerzubbony, hálós ágy – kezelték őket, sőt volt, akiket drasztikus agysebészeti beavatkozásnak vetettek alá. A lobotómiáról Ken Kesey Száll a kakukk fészkére c. bestsellerében is olvashattunk. Hazánkban, 1841-ben Angyalföldön létesült az első tébolyda. A leghíresebb a kis-hárs-hegyi lejtőn, 1868-ban épült fel. A lipótmezei Sárga Házban működött az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, amely 2007. végén bezárt.

A pedofília mélylélektana

Régi szép idők, amikor a gyereket „csak” a cukros bácsitól kellett félteni. Kisiskolások tűnnek el örökre nyomtalanul. Szülők rettegnek attól, hogy csemetéikre szervezett bűnbandák vetik ki hálójukat. Virágzó üzletág lett a gyermekprostitúció, a tiltott pornográfia. Az utóbbi években kiugróan megnőtt a pedofíliás esetek száma, nemcsak itthon, hanem világszerte.

Dr. Lux Elvira generációkat avatott be a szexuális kultúra rejtelmeibe. Fesztelenül beszél legintimebb dolgainkról. Egy félelmetes parafíliáról faggattam.

- Hogyan lesz valakiből pedofil?

- A szexuális devianciáért elsősorban a felnőttek életmódja a felelős. Hazánkban minden második házasság válással végződik, ami azt jelenti, hogy a gyermekek többnyire az anyával maradnak. Hiányzik a kicsik számára az apaminta, nőktől pedig férfiszerepet tanulni nem lehet. A csonka családban élő, pszichésen sérült gyerekek nem tudnak felnőni. Az 5 éves gyerek „kész” személyiség. A kisebbeknél még nem fejlődött ki, nem szilárdult meg a személyiségének olyan fontos pillérei, mint az én-tudat, a nemi tudat, a tájékozódása és az önállósulása a világban. Ha ekkor éri a gyereket a szülők elválásának traumája, akkor nincs, akivel azonosuljon. Nincs apa, nincs férfi a közelében. Mindez a lányokra is vonatkozik, bár a pedofília kifejezetten férfibetegség. Nem egyszer előfordul, hogy másodikként a párok kislányt várnak, és ha kisfiú lesz, a szülők csalódottak. A csöppség megérzi, hogy valami nem stimmel. Nem állítom, hogy minden másodszülött fiúnál baj van, de azt igen, hogy az én pacienseim közül, akik problémáikkal megkerestek, azoknak a 70%-a másodszülött fiú. Ez nem lehet véletlen és jó, ha ezt tudják a gyermeket váró fiatalok.

Négy évtizedes tapasztalatom szerint a pedofília szoros összefüggésben van azzal, hogy ezek a gyermekded, egy bizonyos pszichoszexuális fejlődési szinten megragadt egyének, soha nem lesznek igazán felnőtt férfiak. Anyuka fiacskái maradnak, akik szoronganak a felnőtt nőtől. Nem véletlen, hogy a pedagógusok között – az átlag populációhoz képest - több a pedofil, mint az egyéb csoportoknál, mert az én biztonságát, felnőttségi érzését az támogatja, hogy ő a nagy. A tanító a gyerekek között biztonságosan mozog.

A családon belüli pedofília, amikor két és féléves kislányával fajtalankodik az apa, az már elmebetegség. Ismerünk olyan eseteket, amikor az apa megtermékenyítette a saját 13 éves lányát. Ezeket a perverz alakokat nagyon megbüntetném, mert egy életre tönkreteszik a gyermekük lelkivilágát.

- A pedofileknek kórházban vagy a börtönben a helyük? Lehet gyógyítani, befolyásolni?

- Betegség címén föl lehetne menteni a pedofileket. Csakhogy ez álhumánum lenne, hiszen visszakerülnének a bűnelkövetés helyszínére. Nem a szörnyetegeket, hanem leendő áldozataikat, a gyerekeket kell védeni és megmenteni tőlük. Nehezen kezelhetők, hiszen félbe maradt infantilis lények. Bizonyos értelemben ugyanaz a helyzet velük, mint a funkcionálisan meddő nőkkel. Az Anyának születtem? című könyvem olyan nőkről szól, akiknek nincs semmi szervi bajuk, mégsem kerülnek áldott állapotba. A személyiségük ellent mond az anyaságnak.  Ezek az asszonyok is szoronganak az anyaságtól, amely felelősséggel jár. Ugyanez vonatkozik a pedofilekre. A deviáns személlyel az a probléma, hogy nem akar ettől megszabadulni, mert nincs máskor orgazmusa. Kielégülés élménye akkor van, ha nemi kívánalmainak eleget tesz. Mindez a feleség számára legtöbbször ki sem derül.

A parafiliák deviáns, rendellenes vonzódások. Ide sorolható a fetisizmus, transzvesztitizmus, pedofília, exhibicionizmus, voyeurizmus, mazohizmus és a szadizmus.

A pedofília: fiatal gyerekekhez való vonzódás és a szexuális kapcsolatra való törekvés jellemzi. Pszichoterápiával és a nemi hajtóerőt megváltoztató gyógyszerekkel érhetnek el eredményt. A kezelés történhet a beteg akaratából, vagy csak letartóztatás és jogi eljárás után. Egyes esetekben javulás észlelhető, míg mások nem reagálnak a terápiára.

Bazi nagy patkányirtás

Csótány, poloska, kullancs, egér, patkány… félelmetes betegségeket terjesztenek, az ellenük való védekezésben csatát nyerhetünk, de háborút nem.

A 38 éves tiszavasvári férfi azonnal cselekedett, amikor háza körül megjelentek az első patkányok. Beélesítette az összes csapdát, kiszórt egy rakás mérget, mindhiába, az invázió nem szűnt meg. A patkányok a baromfi ólban vertek tanyát, megették a tojásokat és a jószágok eleségét, járataik pedig egyre közelebb kerültek a lakóépülethez.

A nőstény vándorpatkányoknak négyhetente 12 utóda születik. Öt anyával számolva havonta hatvan ivadékra lehet számítani, amely rövid időn belül 720-ra szaporodik… és a többit már számolni sem érdemes. Egyébként a patkány nem kispályás ellenfél. A visszhang alapján kiszámítja, mekkorát kell ugrania. Lazán szökell 180 centit, 72 órán át képes úszni és 10 másodpercen belül futja le a száz métert. Gyanakvó és óvatos, nem eszik, ha látja, hogy társa elpusztult.

A gazda is tudta, hogy ez végtelen történet lesz, ha sürgősen nem talál ki valamit. Szerencsétlen embert rémálmok gyötörték. Mindenütt szürke, lopakodó, szőrös ördögöket látott. Valamiféle csodafegyveren törte a fejét, aminek bevetésekor egy csapásra megoldódik a patkánykérdés.

Elérkezett a nap, amikor a tettek mezejére lépett. Fogott egy jókora befőttes üveget és a patkánylyukba helyezte. Félig öntötte tömény sósavval, majd csordultig töltötte benzinnel, ezután a veszélyes löttybe - biztos, ami biztos - belecsúsztatott két lőszert. Fél térdre ereszkedve, meggyújtotta az elegyet. A hatás leírhatatlan volt. A durranástól a fél környék frász kapott, az állatok apraja-nagyja futott, amerre látott. Az üveg a detonációtól szilánkokra robbant, a töltényhüvely egy darabja a gazda combjának belső felébe fúródott. Az erős vérzést kutyalánccal szorította el, amíg a mentő ki nem érkezett. Ha a hüvely egy kicsivel feljebb éri, férfiasságának annyi. Miután a gazdát kiengedték a kórházból nemcsak patkányok, rendőrök is várták. Honnan a lőszer? – kérdezték. Mivel senki sem tudta bizonyítani az ellenkezőjét, kénytelenek voltak elhinni, hogy az út szélén találta.

A férfi nem adta fel a heroikus küzdelmet. A kórházban kifundálta, a kútból kiszivattyúzza a vizet és elárasztja a járatokat. Maradt még a sósavból, hogy a rágcsálók fulladása tuti legyen.

A gazda járhatott volna rosszabbul is, ennek ellenére a legtöbben csak mosolyognak rajta, egészen addig, amíg érintettek nem lesznek valamilyen kártevő írtásában. Velem is ez történt. A múlt télen sehogy se tudtam kiirtani az egeret. A granulátum  korábban mindig használt, ezúttal a rágcsáló hozzá sem nyúlt a méreghez. Egyre dühösebb lettem, egyre elszántabb és a kiadások is csak nőttek. Aztán rájöttem, ez nem is egér, hanem patkány! A felismeréstől az ütő is megállt bennem. Aztán én is elkezdtem fegyverkezni. Vettem néhány speckó mérget és csapdát, amit gumikesztyüben helyeztem el, nehogy megérezze az emberszagot. Biztos, ami biztos, vásároltam hatezerért egy ultrahangos patkányriasztót és azt is belőttem. Egy hónappal később lementem a nyaralóba és nem találtam nyomát az undorító dögnek. Állítólag nem kedveli a hangját és inkább olyan helyre vonul, ahol nincs zavaró körülmény. Most a hosszú hétvégén meggyőződöm róla, hogy a kütyü beváltotta-e a hozzáfűzött reményt.

A legendás bíró halála

A sors különös fintora, hogy a 75 éves Pálinkás György büntetőbíró nem természetes halállal hunyt el. Rendkívül szigorú bíró hírében állt. Pályatársai a jogalkalmazás művészének tartották. A Legfőbb Ügyészség akkori szóvivője szerint halálos ítéleteinek megalapozottságát a szakma, a jogtörténet soha nem kérdőjelezte meg. Felesége  otthonában fogadott 2006-ban:

­- Krúdy világa közel állt hozzá abban is, hogy imádta a finom falatokat – kezdte az elején Réka asszony. ­ 2004. febr. 28-án, szombaton családi körben ünnepeltünk egy budai vendéglőben, ahol gyakran megfordultunk. Csülköt ettünk, én csak csipegettem. Másnap panaszkodott, hogy egy szemernyit sem aludt. Én sem voltam teljesen jól, de hamar elmúlt. A párom este felhívta a doktort, holott ha csak tehette messze elkerülte. Ettől megijedtem. Hétfőn úgy tűnt jobban van, krimit olvasgatott és ettől egy kissé megnyugodtam.  Délután viszont mentőt kellett hozzá hívni, pár perccel éjfél után férjem a kórházban elhunyt.

Néhány perces szünet után az özvegy könnyeit elfojtva folytatta.

­- Büszke ember volt, aki nem félt a haláltól, de rettegett attól, hogy a betegség kiszolgáltatottá teszi. Amikor átnéztük az íróasztalát, találtunk benne egy lekörmölt verset:

„Uram, ki annyi kínt megélt,
könyörgök nem az életért.
A szép halált add meg nekem!
Váratlan jöjjön, hirtelen.
Mint bódult álom, alkonyat.
Estébe hulló arcomat
ne szántsa kín, emlékezés,
mely ismeretlenébe néz.
Ne legyek senkinek teher,
minden szánalom földrever.
Emelt fővel nap sugarát
szívjam magamba, ezerág,
karommal nyújtózzak tovább,
állva haljak meg, mint a fák”.

Pontosan így halt meg – fejezte be az özvegy.

A toxikológiai vizsgálat kimutatta a clostridium perfringens baktériumot, amely a csont közelében telepszik meg, és ha a húst nem megfelelően kezelik, szaporodni kezd és toxint termel. Ez a méreg az idős, legyengült bíró számára végzetes volt. A vendéglő üzemeltetője ellen halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt indult eljárás.

Igaz barátság

Nem voltam kíváncsi a különböző ötvenhatos megemlékezésekre. A kampány undorítóan behálóz mindent és semmi sem szent. Ahogy közeledünk a választásokhoz úgy lesz egyre durvább és elviselhetetlenebb. A kereskedelmi csatornákon nézhetetlen a híradó, másról sem szól, ki kit ölt meg, milyen balesetek történtek és a végére bevágnak egy cuki panda macit, hogy oldják a feszültséget. A közszolgálat folyton azt harsogja „Magyarország jobban teljesít!” -, hát persze, ha ők mondják…

Véletlenül kapcsoltam a Duna tévére okt. 23-án kora este. Már a távirányító gombján volt a kezem, hogy odébbállok, nem kedvelem a veteránsportolók visszaemlékezéseit. Szerencsém volt, hogy nem tettem, mert az utóbbi idők egyik legjobb dokumentumfilmjét láttam, C2 - Az elveszett kenupáros címmel. Nem is a film volt óriási, hanem a „főhősei”.

Molnár Gyuri és Gaál Iván két pesti srác az ötvenes években ígéretes sportkarrier előtt álltak. 18 évesen kenu kettesben értek el szép sikereket. Az archív filmfelvételen a Dunán szelik a habokat, elől Iván, mögötte Gyuri, izmos felsőtestük megfeszül a lapátolástól. Aztán jött 1956 és Ivánnak nyoma veszett.

Teltek, múltak az évek, Gyurit nem hagyta nyugodni barátja sorsa, vajon él-e még, mi lett vele. Sokat mesélt róla a családjának is. Egy nap a fia megunta apja keserveit és a gugliban rákeresett Gaál Iván nevére és láss csodát a nyomára akadt. Iván disszidált, Ausztráliában kötött ki, ott él. Kitörő örömmel fogadta a hírt, hogy régi barátja nem felejtette el és leghőbb vágya, hogy találkozzanak.

A két 70 év körüli férfi nagy izgalommal készült a pesti találkozóra. Ötvenöt év után a Duna parton találkoztak újra, ott ahol annakidején kenuba szálltak az edzésekhez. A táj kevésbé változott, arra könnyebben ráismertek, mint egymásra. Alaposan megváltoztak, bizonytalan lépésekkel indultak a másik irányába. Átölelték egymást, percekig megszólalni sem tudtak a meghatottságtól, aztán váltottak pár szót és beszálltak a kenuba. Egy egészen kicsit kacsáztak, néhány evezőcsapás után azonban megtalálták a közös ütemet és boldogan siklottak a vizen.  

Erre szokták azt mondani: á, ilyen nincs. De van és ezek szerint nemcsak a mesében.

Idegen a koporsóban

Sokkot kapott az unoka, amikor 2005-ben a nagymamája temetésén egy idegen nőt talált a koporsóban. Kétségbeesve rohant a kórház patológiájára, onnan a temetőbe. Mindkét helyen kénytelen volt megnézni a tetemeket, de nem akadt hozzátartozója nyomára. Az idős asszony végakarata az volt, hogy ne hamvasszák el. Márpedig minden esély megvolt arra, hogy a nagymamát tévedésből a krematóriumba szállították. Országos botrány kerekedett az ügyből. Az unoka ügyvédhez fordult, ott találkoztam vele.

Mindkét nő ugyanazon a napon halt meg, az egyik a kórházban, a másik otthon és ugyanazon a napon boncolták őket. A patológia megpróbált bizonyítékot találni arra, hogy a tetemcsere boncolás után történt. A kórházi belső vizsgálat azonban megállapította, hogy a súlyos hibát a boncolás és a krematóriumba szállítás között követték el.

A kórház főigazgatója felvetette annak lehetőségét, hogy a holttesteket szándékosan cserélték össze. A feltételezés oka az lehetett, hogy a boncnokok és a beteghordók között gyakori volt az ellenségeskedés. Az egyik csoport valamelyik tagja talán így próbált elégtételt venni a másikon. A rendőrség azonban nem talált indítékot a szándékosságra.

A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében kimondta, hogy a kórház kegyeleti jogot sértett. Kártérítésre kötelezte az alperest. Soha nem derült ki, ki cserélte össze - akár véletlenül, akár tévedésből - a tetemeket. Nem hozták nyilvánosságra azt sem, hogy a lőrinci ravatalon fekvő elhunytat visszakapta-e a családja és mi lett a hamvakkal.

Magasról a mélybe

Mélyen megrendített a szárnyasruhás ugrás magyar bajnokának halála. Kováts Viktor beírta nevét abba a láthatatlan nagykönyvbe, ahová az extrémsportok szerelmesei kerülnek, miután tragikus balesetet szenvedtek.

A bölcsek szerint a hosszú élet egyik titka, hogy semmit se vállalunk be, ami túlságosan kockázatos. Csakhogy az élet sava-borsa veszne el, ha mindig csak azt tennénk, amit a józanész diktál.

Eszembe jutott a "Repülő Szabó" száz évvel ezelőtti históriája, bár őt a pályázati díj hajtotta. Varrt egy különleges kabátot, amelyet zsinórokkal, gumival, rudakkal kombinált. Az elképzelés szerint a kabát denevér ujjai szárnyként szétterülnek a levegőben és az ugró lassan a földre ereszkedik. Tízezer frank ütötte volna a markát, ha a tákolmány beváltja a hozzáfűzött reményeket. Franz Reichelt buherált ejtőernyőjében, népes közönség előtt kiugrott az Eiffel-torony alsó szintjéről, és szörnyethalt.

Az embert a kíváncsisága, kísérletező kedve, bátorsága, merészsége... tette azzá, ami. Mindig voltak jó értelemben vett „őrültek”, akik egy lapra tettek fel mindent. És mindig lesznek olyanok, akik félelmet nem ismernek és az emberi teljesítőképesség határait feszegetik. Lehet ennek kutatni a miértjeit, hogy lázadók, kalandvágyók, adrenalinfüggők... nem ez a lényeg. Mi, földhöz ragadt kisemberek drukkolunk nekik. Piedesztálra emeljük, ha utoléri őket a végzetük.

Powered by Blogger.hu