Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Eager: A fényképezés feltalálása hatalmas dolog volt. Annyira hozzánk tartozik, mint a ruha az életünkhöz. És mennyit segíthet az embereknek!
    Ugyanakkor nagyon haragszom azokra, akik sokkoló képeket raknak fel pl a Facebook oldalukra. Különösen az állatvédők csinálják gyakran. Soha nem nézem meg, még szerencse, le lehet takarni és jelezni mibenlétét.
    (2018-09-20 18:37:50)
    Sokkoló fotók
  • Eager: @Prédikátor: Sajnos, ez az, ami nem biztos. Ki garantálja, hogy a 85 éves éned olyan lesz legalább, mint az 5 éves.
    Úgy látszik ez elég mindennapos dolog, én is világgá mentem, de én csak az utcánk sarkáig jutottam. Utolértek.
    (2018-09-20 18:31:00)
    Öreg néne őzikéje
  • Prédikátor: @Eager: @mizsima: 5 éves lehettem, amikor világgá mentem. A házunktól kb. 7 km-re, egy hentes üzletben kötöttem ki. Szóltam, hogy éhes vagyok, adtak egy darabka lecsókolbászt, azt majszoltam, amikor az apám késő délután rám talált.
    Ha 5 évesen megoldottam a helyzetet, talán 85 évesen is menni fog.
    (2018-09-19 18:55:04)
    Öreg néne őzikéje

Eredeti vagy hamis?

Néhány éve különös akcióval hívta fel a figyelmet a műkincshamisítás elleni kilátástalan küzdelemre egy jó nevű fővárosi galéria. Máglyát raktak hamisítványokból és az utcán elégették. Így próbálták a jogalkotók figyelmét felhívni, hogy a börtön nem szegi a hamisítók kedvét. Merthogy a legritkább esetben kerülnek oda. Nem bűn, ha valakinek hamis Aba Novák képpel van kitapétázva a lakása. Még akkor sem, ha ott találják a festőeszközöket. Büntetésre akkor számíthat, ha éppen a vételárat veszi át a megtévesztett vevőtől.

Csak találgatni lehet, hogyan került az eredeti Csontváry Kosztka képre Gulácsy szignója. Az nem lehet, hogy elfelejtette, hiszen a munkáit sohasem látta el kézjegyével. Valaki ezt hiányolta és úgy gondolta, mindegy ki a festő, csak híres legyen, hát ráírta az első eszébe jutó nevet.

Nagy port vert fel annak idején egy másik magángyűjteményből származó védett festmény históriája is. Egyik múzeumi szemlén állványra tették a névtelen velencei festő munkáját. Tátrai Vilmos művészettörténész felkiáltott, hogy ez Tiziano műve, de legalábbis köze lehet hozzá. Megmosolyogták, annyira hihetetlennek tűnt, miközben egyre több érv szólt mellette. Úgy árverezték el, hogy „Tizianónak tulajdonítva”. Végül bebizonyosodott az eredete és 140 millióért kelt el. Jelenleg a Szépművészeti Múzeumban látható.

Sokféle módszer létezik annak megállapítására, hogy egy festmény eredeti vagy hamis. Ezek közül az egyik, amikor a mű születésének idejét próbálják behatárolni. Elsősorban olyan pigmentekre kíváncsiak, amelyeket a modern festékipar állít elő és gyártásuk beindítását határozott időponthoz köthetik. A titánfehér ebből a szempontból kiemelt jelentőségű.

– Két Rippl-Rónainak mondott kép eredetisége vált kétségessé, amikor a röntgendiffrakciós felvétel titánfehér rutil változatát mutatta ki – ejt ámulatba Velledits Lajos festőművész, restaurátor. Mivel a Rippl-Rónai 1927-ben meghalt nem élhette meg e festék bevezetését. A képek tulajdonosa azonban megpróbálta bizonyítani a művek eredetiségét. Felkeresett egy kollégát a képekről készült különleges vizsgálat grafikonjával, amely elemzést a Központi Fizikai Kutatóintézetben végeztetett el. Ezzel az eljárással roncsolás mentesen meghatározhatóak a fémek, így a titán is. Ezt követően felütötte az egyik festészeti kézikönyvet és ennek alapján szakvéleményében megerősítette, hogy a titánfehér 1870 óta ismert. Tehát Rippl-Rónai palettáján előfordulhatott. Csakhogy az általa használt Kurt Welte könyv a valósághoz képest fél évszázaddal korábbra teszi a festék megjelenését. A titánfehér történetének alapos ismeretére volt szükség, hogy ezt megcáfolhassuk. A festészetben a fehér pigmentet adó titándioxiddal 1908 óta kísérleteztek. 1916-ban megindult a titánfehér gyártása, amelyet csak a háború szakított meg. 1938-ban az anatáz kristályformájú titánfehéret a rutil változat követte.

Halálbiztos tippek

A kaszinószövetség világtalálkozóján figyeltek fel szenzációs játékelméleteire, és alkut ajánlottak, hogy ne fossza ki a világ játékbarlangjait. Cserében megengedték, hogy halálbiztos nyerőszisztémáit 250 kiválasztottnak továbbadja - ezt a mesét adta be a nyerésre vágyó hazárdjátékosoknak egy magát matekzseninek kikiáltó szobafestő.

K. István azt is állította, másfél évig tanulmányozta a játéktermekben a szerencsejáték nyerési lehetőségeit. Fényes jövőt álmodott. Úgy tervezte, hogy gyarapodó milliárdjait az emberiség javára fordítja, például ultramodern kórházak, ingyenkonyhák létesítésére, fásítási programra. Kétes karrierje azonban a rendőrségen végződött. Nem tagadta, hogy 13 személytől vett át egyenként 500 eurót, és fejenként további 100-150 ezer forintot. Összességében több millió forintot csalt ki áldozataitól.

Tévedés ne essék, nem büntetendő, ha valaki nyerőtippeket osztogat, vagy játékelméleteket gyárt és azt továbbadja. Csakhogy a pénz átvételekor a gyanúsított tudta, hogy az általa előadott történet nem felel meg a valóságnak és a kicsalt pénzt saját céljaira fordította.

2000-ben jelent meg a játékelméletekkel foglalkozó fizikus, Bóc István „Gondolkodom, tehát nyerek!” című könyve. Feltehetően innen koppintott bizonyos érveket.

– A második, bővített kiadás rulettel kapcsolatos fejezete épp a különböző csodamódszerek hatástalanságát leplezi le pontos matematikai számításokkal – nyilatkozta Bóc István. – Már az első könyvemben felvetettem, hogy a számítástechnika akkori szintje mellett lehetőség nyílhat a rulettgolyó becsapódási helyének becslésére. A kaszinókban a rulett megpörgetése után még 20-30 másodpercig szabad tenni. Egy komolyabb gép megfelelő kamerákkal és szkennerekkel ellátva, a golyó és a henger sebességéből és egymáshoz való helyzetéből megadhatja, hova érkezik majd a golyó, ami elég a nyeréshez. Ezt az elméleti feltevést pár kalandor ki is próbálta Londonban. Két estén mintegy félmilliárd forintnak megfelelő összeget nyertek. Az eredményt a számítógép az egyik játékos mobiljára küldte. Sohasem fogom megtudni, hogy tőlem vették-e az ötletet, de nem kizárt, mivel magyar is volt közöttük.

Hazugságvizsgálat

Édesanyám átlátott a szitán, amikor gyerekkoromban füllentettem. A nevelésnek megvolt a dramaturgiája. Maga elé parancsolt, lehajolt hozzám és szigorú arccal a szemembe nézve, lassú, kimért mozdulatokkal megtapintotta az orrom hegyét: - hazudsz, te bestia, PUHA! - kiáltotta. Erre aztán elhúztam a csíkot és csak este kerültem elő, amikorra a mérge elpárolgott.

Hazudni nem szabad, de élni sem lehet nélküle. Alapigazság, hogy a feledékenyek és a hülyék ne próbálkozzanak, mert abból semmi jó nem sül ki. Régi vicc, hogy a részeg férj haza viszi a barátnőjét. Becsönget, a feleség nyit ajtót. Odasúgja az asszonynak: szívem, hazudjuk azt, hogy a nővérem vagy.

Az igazság legtöbbször fáj, mégis tudni akarjuk. Az őszinte beszéd sem tartozik a hálás feladatok közé. Mondj igazat és betörik a fejed - tartja a mondás. Épp annyi kalamajkát okozhat, ha az igazat hazugságnak hisszük, mint amikor a hazugságot fogadjuk el igazságnak. Tény, sokkal kívánatosabb azt a hazugságot elhinni, ami kedvünkre való. Végül is minden relatív, az igazság az, amit annak tartunk.

A hazugságok kiszűrésére eddig többféle módszerrel kísérletezgettek. Az igazságszérum nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A poligráfos vizsgálat sem hoz százszázalékos eredményt. A Kaliforniai Orvosi Egyetem egyik pszichológiatudora még a ’70-es években kidolgozott egy kódrendszert, amely az arcizmok rándulásainak elemzésére épül. A lebukástól való félelem, a hazugság okozta lelkifurdalás, vagy a megtévesztés felett érzett öröm, ugyanis villanásnyi jeleket hagy az arcon. A kódoló rendszer segítségével az igazi és a színlelt érzelmeket pontosan el lehet különíteni. Ekman professzor szerint az öröm, a harag, a meglepetés, az undor, a szomorúság, a félelem, az érdeklődés arckifejezése a világon minden ember számára ugyanazt az érzelmi állapotot tükrözi. A rendszer a beszéd közbeni arcizmok apró mozgásait elemzi, és így állapítja meg a mondottak valószínűsíthető igazságtartalmát, amit aztán analizálnak. Erről szól a Hazudj, ha tudsz! c. filmsorozat is. Cal Lightman (Tim Roth) hazugságszakértő és csapata apró jelekből következtet a beszélő mondandójának igazságtartalmára. A gyanúsítottakról készült lassított felvételeket elemzik kinagyítva.

Ma már nem csak génjeinkbe, de az agyunkba is be lehet tekinteni. Amerika tárgyalótermeiben léteznek olyan vizsgálatok (pl. EEG, fMRI) különböző mentális állapotok észlelésére, a beszámíthatóság, a bűntudat vagy a hazugság kimutatására. Már azt is tudják, hogy a hazugság, illetve az igazmondás az agy mely részének aktivitásával jár, vagyis kiszűrhetik a szimulánsokat.

Szemet szemért

Az antik Rómában a gyújtogatót megégették, a gabonatolvajt Ceres elátkozott fájára lógatták föl, a hamis tanút a Tarpeia-szikláról a mélybe taszították. Nyilvános kivégzéssel csak a bizonyítható gyilkosságot büntették. Aki megölte az apját, vagy más közeli vérrokonát a legrosszabbra számíthatott. Például bevarrták egy zsákba, amelybe mérges kígyókat tettek és bedobták a Tiberisbe.

A legkorábbi feljegyzés a halálbüntetésről az időszámításunk előtti XVIII. századból származik. A babiloni Hammurapi király törvényeiben 25 súlyos bűntett elkövetése esetén helyezte kilátásba a legsúlyosabb ítéletet. A halálbüntetés más uralkodók törvénykönyveiben is megjelent, például a Krisztus előtti VII. századbeli, athéni Drákói törvényekben, vagy a szintén időszámításunk előtti V. századból származó 12. táblás törvények a római jogban. E történelem előtti időkben a módszerek rendkívül kegyetlenek: keresztre feszítés, felnégyelés, vízbefojtás, megkövezés, máglyahalál, karóba húzás… Persze az előkelőségek a büntetéseknél is kiváltságokat élveztek. Gondoljunk csak Szókratész esetére a méregpohárral, vagy a kora-újkori időknek azon török szokására, amikor a szultán selyemzsinórt küldött a legyőzőtt vezérnek, hogy azzal akassza fel magát.

1764-ben látott napvilágot az olasz Cesare Beccaria „Bűnökről és büntetésekről” című műve, amelyben nyíltan kiáll a halálbüntetés eltörlése mellett. Követelte az erőszakkal kicsikart vallomások figyelmen kívül hagyását, elvetette a kínzás alkalmazását. Kimondta, hogy a bűntettnek és a büntetésnek egymással arányban kell lennie.

Magyarországon a halálbüntetést 1990-ben törölték el. A halálbüntetés utolsó magyarországi évtizedeiben az emberölés minősített eseteire szabták ki. Vadász Ernőnek hívták azt a férfit, akit 1988 júliusában utolsóként felakasztottak, miután egy embert brutálisan megkínzott és megölt.

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölések kapcsán gyakran felvetődik, hogy állítsák vissza a halálbüntetést. Miért kell az adófizetők pénzén életfogytig börtönben tartani olyan elvetemült gonosztevőket, akik a cella falain kívül potenciális veszélyt jelentenek a társadalomra? - teszik fel a kérdést. Ellenérvként elhangzik, utólag kiderülhet, hogy ártatlan, akit bűnösnek hittek; a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje; egyre kevesebb civilizált társadalomban játszik istent az igazságszolgáltatást.

Brutális gyilkosság

Az egész országot megrázta a hír, hogy egy fiatal édesanyát a soroksári Szigetdűlőn szept. 26-án este meggyilkoltak. A BRFK folyamatban lévő ügyekről nem, vagy csak szűkszavúan nyilatkozik, ahogy ezúttal is.

Az exrendőrből lett fitness guru is jól tudja, hogy a nyomozás érdekeit sértené, ha ebben szakaszban túl sok információt hoznának nyilvánosságra. Csakhogy Norbi kiakadt, mert az áldozat férjével együttjárt rendőrtiszti fősuliba és az indulat meggondolatlan kijelentésekre sarkallta. Norbi a legnagyobb közösségi portálon adta tudtára mindenkinek, hogy a 36 éves, kerékpárúton kocogó nőt, csoportosan megtámadták, egy kötéllel hátulról megfojtották, a gyilkosság után pedig megerőszakolták. "Sajnos etnikai támadás volt..." Ez a megjegyzés számomra azt sugallja, hogy a cigányok ölték és gyalázták meg a fiatalasszonyt, talán azért, mert egy (volt) rendőr felesége.

Norbi az RTF-en bizonyára tanult jogi ismereteket. Tudja, hogy ezt úgy hívják, prejudikáció, vagyis amikor a dolgok ismerete nélkül ítél, másokat befolyásol, elébe vág a bíróság döntésének. Megértem a felháborodását, de ez sem jogosítja fel erre.

Bárki, vagy bárkik gyilkoltak, legyen bármilyen a bőrük színe, aljasak, gyalázatosak és embertelenek voltak. Sújtson le rájuk a törvény teljes szigora.

Powered by Blogger.hu