Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @Eager: Már nem emlékszem, mi volt az ítélet és a neten se találtam erről infót. Talán felfüggesztetett börtönbüntetést kapott az üzemeltető. A halálbüntetés ennél az esetnél semmiképpen nem lenne releváns.
    (2018-10-20 15:03:26)
    A legendás bíró halála
  • Eager: Sajnos, az EU-ban tilos a halálbüntetés kirovása. Pedig igen sokan megérdemelnék, ahelyett, hogy életük végéig az ország tartsa el őket. Engem csak egyetlen dolog, bátortalanít el, nem rehabilitálható az, akin már végrehajtották. És sajnos a leggondosabb vizsgálat, az összes előírásnak való megfelelés, stb... mellet is történhet tévedés, no meg túlkapás is. Hasonló okok miatt ellenzem az eutanáziát is. Biztos vagyok benne, sok pénzre éhes örökös és becstelen orvos visszaélne vele.
    (2018-10-20 13:14:22)
    A legendás bíró halála
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: Nem haragszom rájuk, van rokon és haver is aki rendőr. Akkoriban kicsit másabb volt minden. A gyerekcsínyeket is gyorsan még csírájában elfojtották. Attól még próbálkoztunk.
    (2018-10-14 06:33:37)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás

Különös ismertetőjelek

A piti tolvajoktól a profi gengszterekig hódít a tetoválás, amelyről tudni kell, hogy képírásos hieroglifa, az írást helyettesíti, és mindennél többet elárul viselőjéről - írta másfél évszázada Cesare Lombroso. Az olasz kriminálantropológus ezen állítása helytálló, nem úgy, mint a „született bűnöző” teóriája, vagy az a feltételezése, hogy a tetoválás és a bűnözés között összefüggés lehet. Elméletét cáfolták, és semmilyen direkt kapcsolat nincs, nem is volt a kettő között. Az sem igaz, hogy barbár szokás lenne, hiszen több ezeréves múmiákon is találtak bőrrajzokat.

Endrődy Géza csendőr főhadnagy az 1897-ben kiadott A bűnügyi nyomozás kézikönyvében jól összefoglalja a különféle foglalkozások, társadalmi csoportok kedvelt „tätovirozását": A legtöbben megelégednek nevük kezdőbetűivel, esetleg az évszámmal, szeretőik nevével, vagy mesterségük képletes feltüntetésével. A katonák keresztbe fektetett kardot, a tüzérek ágyút, a matrózok horgonyt, a bányászok kalapácsot, a mászárosok egymást keresztező taglót viselnek. A keményfiúk testét akasztófa, esetleg álkulcsok, frivol képek díszítik.

A tetoválás manapság reneszánszát éli. Van, aki a magára varratott motívumok révén akar félelmetesnek, vagánynak, különcnek vagy éppen szexisnek stb. tűnni. A jellegzetes börtöntetkók funkciója azonban összetett, és nem a test díszítése az elsődleges szempont. Vannak a börtöncellában, primitív technikával fabrikált karcok és olyanok is, amelyek szabadulás után, elit szalonokban művészi kivitelben készültek. Mindegyik üzenetet hordoz. Viselője ezzel is jelzi, kivonult a társadalomból, az alvilág tagja. A hírhedt maffiózók között vannak olyan csoportok, amelyek az általuk használt jelképek „jogtalan” viselését, akár halállal is büntethetik.

A tetoválás a kriminalisztikai azonosítás eszköze is lehet. Dr. Ibolya Tibor erről szóló tanulmányában érdekességként megemlítette, hogy a tetováltak táborát gyarapította  a híres történelmi személyiségek közül pl. gróf Széchenyi István, aki szerelmének nevét és egy kis szívecskét viselt a bal karján, vagy Ferenc József császár tragikus sorsú felesége, Erzsébet királyné (Sissi) és szintén tragikus véget ért fiúk Rudolf trónörökös, de említi Horthy Miklós kormányzót is, aki fiatal  tengerésztisztként (állítólag már nem szomjas állapotban) tetováltatta magát egy hajóútja során.

A különös ismertető jegyek/jelek, mint egyebek között a tetoválás, alkalmas élők és holtak személyazonosítására. Az ismeretlen halottakat olykor elhagyott helyeken, romos épületek mélyén, erdők, parkok bokrai között találják meg. Ha nincsenek okmányaik, egyedül a testük árulkodik életük és haláluk körülményeiről. Gyulát – nevezzük így – egy verőfényes tavaszi napon találták holtan Csepelen, a Gyártelep mögötti elhagyott szivattyúházban. A rosszul táplált, feltehetően alkoholista hajléktalan 70-75 éves lehetett. A férfi érezhette, hogy így fogja végezni, mert mindazt, amit fontosnak tartott közölni magáról és a világról, a testére tetováltatta. Súlyos titkokat vitt a sírba, erről árulkodott a „Bűn az élet” felirat a vállán. Mellkasán félelmetes oroszlán hirdette bátorságát; hasán a térdelő női alak arra utalt, hogy Gyula valaha nagy huncut lehetett, imádta a szépasszonyokat. Elvira akkora benyomást gyakorolt rá, hogy nevét, bal kézfején örökíttette meg. Igaz szerelme, Aranka a bal alkarján egy nyíllal áttört szív alatt kapott helyet. A férfi tudta, mi vár rá, hátára nyitott koporsót varratot, alá a felirat:„Ide kerülsz, Gyula!”

A rendőrség időnként a lakosság segítségét kéri ismeretlen halottak azonosításához.  A velük kapcsolatos iratok  két évtizedig  nem selejtezhetők, de főként bűnügyeknél jóval tovább tárolják az aktákat és a mintákat. Szigorú törvényi előírások betartásával végzik ezt a munkát. Az ismertetőjegyek, tetoválások feltérképezése, megörökítése, dokumentálása nem egyszerű feladat. Ellenőrzik azt is, hogy az ismeretlen elhunytak nem szerepelnek-e az eltűntként körözött személyek listáján. Tapasztalatok szerint minél több idő telik el a megtalálás után, annál kisebb az esélye, hogy legalább a nevét megtudják az elhunytnak. (A képek illusztrációk.)

Akinek semmi sem szent

2007-ben egy 18 éves lány elpanaszolta, hogy vér szerinti apja szexuálisan molesztálja, és rá akarja venni, hogy bájait az utcasarkon árulja. A lány és az édesanyja elmenekült otthonról, majd feljelentést tett. A két rettegő nő a rendőrségtől és a nyilvánosságtól remélt védelmet. (fotók: illusztrációk)

- Annak idején fülig szerelmes voltam a magas, jóképű fiúba, nem hallgattam azokra, akik óva intettek tőle – kesergett a volt feleség. Húsz évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, már akkor is prostituáltakat futtatott. Terhes lettem és ő azt hajtogatta, hogy valamiből meg kell élni, börtönviselt emberként nem válogathat az állások közül. Azt hittem megváltozik, jó apa lesz. Az évek során hét gyermeket szültem neki, egyikükkel bölcsőhalál végzett.

- A házasságunk maga volt a pokol – tért rá a családi horror részletezésére az asszony. - A férjem kártyázott, nőzött, napokra eltűnt, és amikor hazajött oltári nagy balhékat csapott. Egyszer fém baseball ütővel vert agyba-főbe. Bekaszlizták, de két nap után kiengedték, mert azt hazudta, hogy az apám vert össze. Nem kímélte a gyerekeket sem, egyikük dadog, ha vele beszél. Kétségbeesésemben összevagdostam a karomat, annyira kilátástalannak éreztem a helyzetemet. Hiába fordultam hivatalos helyekre pl. a kerületi gyámügyre, mindenütt ismerték, nem mertek ujjat húzni vele. Gazdag ember, lefizette azokat, akikről úgy gondolta árthatnak neki. Minden gyerek nevére házat íratott, amiket kiad albérletbe. Váláskor kisemmizett, de azt sem bántam, csakhogy végre békén hagyjon. Arra kényszerített, hogy lemondjak a gyerekekről is, így hivatalosan ő a gyámjuk. A gyerekek hiánya rettenetesen megviselt, miattuk költöztem haza februárban is. A lányom ekkor árulta el, hogy az apja, mit művel vele. Feljelentést tettünk a rendőrségen, de félünk a bosszújától, ezért bujkálni kényszerülünk. A rendőrségnek azonban tudnia kell, ha velünk baj történne, hol keressék a bűnöst.

- Az apám egy 180 centi kigyúrt óriás, aki garázdaság, súlyos testi sértés miatt több évet ült börtönben – veszi át a szót a lány. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy komolyan kell venni a fenyegetéseit. Így egyáltalán nem találtam viccesnek, amikor arra akart rávenni, hogy prostiként keressek pénzt, mert ha nem engedelmeskedem neki, agyonver, lóbőrbe varr, és elás az erdőben. Simán eltenne láb alól, legfeljebb a ló beszerzése jelentene számára némi gondot. Egy éve az anyám elköltözött otthonról. Elcsalt az egyik lakásunkra, bezárta az ajtót, és elkezdett fogdosni, csókolgatni. Mit csinálsz, meg vagy őrülve? – kérdeztem tőle, de lefogta a kezemet, megpróbált levetkőztetni. Dulakodtunk, mire lassacskán lehiggadt. Ezután mindenhová magával cipelt, az autóban többször a szoknyám alá nyúlt. Egyik reggel anyát elküldte a közértbe, én a szobámban aludtam, a testvéreim iskolában voltak. Apu feljött, kirántott az ágyból, levitt a nappaliba. Lefektetett, különféle ocsmányságokat művelt velem annak ellenére, hogy minden erőmmel tiltakoztam. A végén kijelentette: „köztünk minden megtörténhet, kivéve azt, hogy megdugjalak.” Ezzel nem nyugtatott meg.

Édesanyja azt szerette volna, ha a lánya úgy élhetne, mint a többi, hozzá hasonló fiatal. Az apa azonban a lány barátját is terrorizálta. Anya és lánya tisztában volt azzal, nehéz bizonyítani a molesztálásra vonatkozó állításokat. Ezért nem tudták, van-e értelme kockáztatniuk. Állítólag a férfi első házasságából származó felnőtt lánya azt állította, hogy az apa korábban őt is megkörnyékezte.

- Ha lenne pénzem útiköltségre, felkeresném a nagy becsületű öregeket, és romani kriszt kérnék – mondta titokzatosan az asszony. Szerinte ez az egyetlen törvény, amitől tart ez az elvetemült ember.

A romani krisz (cigány törvényszék) legújabb kori leírását a fiatalon elhunyt Loss Sándor (képen) tanulmányából ismerhetjük, aki 2001-ben terepkutatást végzett a délbékési oláh cigányoknál. Szakértőként, ötletadóként pedig közreműködött Bódis Kriszta Amari Kris (Romani Krisz) című díjnyertes dokumentum filmjének elkészítésében. A fórumot, amelyben többnyire idős, bölcs emberek vesznek részt, hatalmas tisztelet övezi a közösségen belül. A felek először megpróbálnak peren kívüli egyezséget (divano, svato) kötni gyakran az öregek tanácsa alapján. Ha ez nem sikerül, megszervezik a krist, melybe mindkét fél választ bírákat. Mindnyájan esküt tesznek (soláx) arra, hogy mindaddig nem esznek, nem isznak, amíg a döntés meg nem születik. Az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen, végrehajtásáért az egész közösség felel. Mivel írott törvények nincsenek, a bírók igazságérzetükre és az íratlan szabályokra hagyatkoznak. Ha egy ügyben a kris döntött, akkor a közösség nem engedi, hogy az állami igazságszolgáltatás elé kerüljön, így elkerülik a kettős szankcionálást. Van anyagi és nem anyagi kártérítés, de nem létezik már a halálbüntetés, fizikai megtorlás vagy testcsonkítás.

A legendás bíró halála

A sors különös fintora, hogy a 75 éves Pálinkás György büntetőbíró 2004-ben nem természetes halállal hunyt el.  A Legfőbb Ügyészség akkori szóvivője szerint halálos ítéleteinek megalapozottságát a szakma, a jogtörténet soha nem kérdőjelezte meg.

A legutolsó halálos ítéletet 1988-ban hozták, de az nem Pálinkás bíró nevéhez fűződik. Csaknem fél évszázadot munkálkodott az igazságszolgáltatásban, politikai ügyekben azonban sohasem ítélkezett. Karrierje csúcspontját a Legfelsőbb Bíróság tanácselnökeként érte el. Rendkívül szigorú bíró hírében állt. Pályatársai a „jogalkalmazás művészének” tartották. Tanítványai rajongtak érte. A rabok között is akadt tisztelője, és olyan, aki kegyetlennek hitte. Tiszta lelkiismerettel vallotta, hogy sohasem élt vissza a döntésjogával. A halálbüntetést nem érzelmi, hanem értelmi kérdésként kezelte. Életre szóló, megrázó élménye volt, amikor ’57-ben fogalmazóként végig kellett néznie hat fiatalember fölakasztását. Nem hitt az életfogytig tartó szabadságvesztés humánus voltában. Hangoztatta, hogy a rabnak ilyenkor nincs vesztenivalója. Richter Richárd (1. kép jobbra) esetét hozta fel, aki a börtönben késeket készített. Megölt három fegyőrt és rabtársai fékezték meg. Utalt arra a rendőrgyilkosra, aki korábban 18 évet ült börtönben és az utolsó szó jogán elfogadta a rá mért büntetést. Soós Lajos (2. kép jobbra) bevallotta, négy embert ölt meg, társaival levágták a rendőr fejét, majd megszerezték a géppisztolyát. Nemcsak ő, a másodrendű vádlott is bitófán végezte.

A néhai bíró özvegye 2006-ban otthonában fogadott:

- Krúdy világa közel állt hozzá. Abban is, hogy imádta a finom falatokat - kezdte az elején Réka asszony.  Naponta főztem, de alkalmanként vendéglőbe jártunk. 2004. febr. 28-án, szombaton családi körben ünnepeltünk. Törzsvendégek voltunk abban az óbudai étteremben, ahol csülköt ettünk, én csak csipegettem.   Másnap reggel panaszkodott, hogy szemernyit sem aludt. Este felhívta a doktort. Megijesztett, mert ha tehette valamennyit messze elkerülte. Hétfőn megfordult a fejemben, hogy otthon maradok mellette. Úgy tűnt jobban van, mert krimit olvasgatott. Beugrott hozzá az egyik orvos ismerősünk és azt tanácsolta, igyon minél több kalciumos narancslevet. Helyette szódavizet kortyolgatott. Az orvos délután visszajött, és kihívta a mentőket. A kórházban infúziót kapott, azt hittük két nap múlva túl lesz az egészen. Sajnos, nem így történt.

Réka asszony férje halála után kisebb lakásba költözött. Férjének csupán néhány szeretett holmiját vitte magával. A bambusz szék, a könyvek, az ezüst nyelű bot – elárvultan hever. Itt az órája, ami egy évvel a halála után állt meg. Az unokái rajongásig szerették. A falon gyermekrajz bekeretezve. Középen daliás férfi, „apó” körül sok-sok ember, az egyik éppen fotózza. Ott hever a polcon az utolsó Multifilter, amit már nem szívott el. A dobozában két öngyújtó, hátha kifogy az egyikből a gáz. Réka asszony arca akár a tavaszi ég, egyszer borús, másszor derűs, amilyenek a feltoluló emlékek. Közben finoman kitessékel egy, az ablakon betévedt pávaszemes lepkét.

- Büszke ember volt, aki nem félt a haláltól, de rettegett attól, hogy a betegség kiszolgáltatottá teszi. Átnéztük az íróasztalát. Találtunk benne néhány, nehezen olvasható,  kézzel írt lapot. Legszívesebben megmutattuk volna a gépírónőjének. Évike volt az egyetlen, aki kisilabizálta az írását. A költő olvasott a gondolataiban. „Uram, ki annyi kínt megélt. Könyörgök, nem az életért. A szép halált add meg nekem, váratlan jöjjön, hirtelen, mint bódult álom alkonyat, estébe hulló arcomat, ne szántsa kín, emlékezés, mely ismeretlen éjbe vész. Ne legyek senkinek teher, minden szánalom földre ver. Emelt fővel napsugarát szívjam magamba. Ezer ágkarommal nyújtózzak tovább, állva halljak meg, mint a fák!” – Pontosan így halt meg! – fejezte be az özvegy.

(A lapokba pillantva megakadt a szemem az egyik aforizmán: "Isten nélkül a lelkiismeret rettentő dolog, egészen az erkölcstelenségig tévedhet el." Mélyen foglalkoztatták az erkölcsi és bölcseleti kérdések.)

Humanistának nevezte Pálinkás Györgyöt az egykori tanítvány, Borbély Zoltán.

- Nem strigulázott, azt nézte, hogy adott ügyben indokolt-e a legsúlyosabb büntetés. Azonosulni tudott a sértettel. Jóvátehetetlen döntést nem hozott, ha kétely merült fel a vádlott bűnösségét illetően, felmentette. Az emberek igazságérzete és az ő ítéletei közel álltak egymáshoz. Az igazságszolgáltatástól elvárták, hogy a törvény teljes szigorával sújtson le a bestiális gyilkosokra. Az olyanokra, mint amilyen Miskei Imre volt. A férfi megerőszakolta a 8 éves kislányt, téglával szétverte a fejét, majd a holttestét a Dunába dobta. A táskája alapján búvárok találták meg. Másra akarta terelni a gyanút, de a cigarettáján maradt nyál alapján, amelyet a szörnyű tette helyén hagyott, azonosították. Pálinkás bíró halálos ítéleteinek megalapozottságát a szakma, a jogtörténet soha nem kérdőjelezte meg – nyilatkozta a Legfőbb Ügyészség akkori szóvivője.

Két és fél év után került a vádemelési javaslat az ügyészségre. Mi tartott ilyen sokáig? - kérdeztem Fülöp Valter alezredest, a BRFK bűnügyi főosztályának helyettes vezetőjét: A toxikológiai vizsgálat 2004. júniusában készült el, amelyben kimutatták a clostridium perfringens baktériumot. Ez a csont közelében telepedik meg, és ha a húst nem megfelelően kezelik, elkezd szaporodni, és toxint termel.

Ismeretes, hogy évente száznál több hasonló megbetegedést regisztrálnak. Általában enyhe lefolyású, sokan orvoshoz sem fordulnak. A más betegségben is szenvedő, a kiszáradás jeleit mutató, idős, legyengült szervezet számára azonban végzetes lehet.

- 2005 májusában kaptuk meg a végleges igazságügyi orvos szakértői véleményt. A mérgezéses tünetek felvetették a büntetőjogi felelősséget. Az államigazgatási vizsgálatból büntetőeljárás lett, amely ismeretlen tettes ellen indult halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt. Ennek büntetési tétele egytől öt év. A rendkívüli haláleseti osztályról ekkor került hozzánk az ügy. Ezt követően a konyhatechnológiát jóváhagyó üzletvezető vagy a személyzet felelősségét firtattuk, akik az előfőzést, majd a hűtést végezték. Közben vizsgálódott az ÁNTSZ is. Vártunk a munkaügyi szakértő véleményére is, amely nemrégiben készült el. Eszerint a vendéglőben felmerült hiányosságokért a munkáltató felel, aki azonos az üzemeltetővel. Vele szemben megalapozott a gyanú – tette hozzá Fülöp Valter. (Sajnos, már ő sincs az élők sorában, fiatalon, karrierje csúcsán vesztettük el 2014-ben az akkor már dandártábornokot, rendőrségi főtanácsost, Zala megye rendőrfőkapitányát.)

Kihallgatás és a rendőri brutalitás

A történelemben bőven találunk példát arra, hogy különböző korokban hogyan éltek a megfélemlítés eszközeivel a vallomások kicsikarására. A korbács lehetett az első kínzó- és kényszerítő eszköz, amely a Krisztus előtti időkig nyúlik vissza. Az ókori római jog sok eleme és általános elve a mai jogrendszerre is kihat, a sötét középkor évszázadaiban    azonban feledésbe merült. Ebben az időszakban a kínzóeszközök egész arzenálját vetették be a „bűnösök” szóra bírására. A tortúra fokozatait a halálraítéltekkel szemben alkalmazták. A spanyolcsizma rettegett szerszám volt az inkvizíció idején. A tolvajnak levágták a kezét és nem számított, hogy nyereségvágyból vagy azért lopott, mert különben éhen halt volna.

Hosszú út vezetett a modern jogrendszerekig, ahol az igazság kiderítése, a valódi bűnösök elfogása,  felelősségre vonása; a bűnözés megelőzése, visszaszorítása a cél. Ennek ellenére napjainkban is hallani botrányos esetekről, amikor rendőrök fizikai erőszakkal, lelki terror hatása alatt bírják beismerő vallomásra a gyanúsítottat. Ha ez kiderül és bebizonyosodik, az állományból elbocsátják, és bíróság elé állítják.

A kriminalisztika a bűncselekmények felderítésének, a tényállás megállapításának, a bizonyítékok megszerzésének tudománya. Hét alapkérdéssel foglalkozik: Mi történt? Hol történt? Mikor? Hogyan? Ki tette? Kivel? Mivel? - ezek megválaszolására törekednek a nyomozóhatóságok. A kihallgatás a nyomozás része.

Ki az, akit kihallgatnak? Mit jelent, egyáltalán a kihallgatás, hol helyezkedik el a kriminalisztikában? A kihallgatásban érintett személyek: a tanú, a terhelt/gyanúsított és a sértett. Tehát bárki, bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. Előfordul, hogy a kikérdezett személy helyzete informális, az eljárásban elfoglalt helyét a jog addig nem szabályozza, amíg tanúvá, vagy gyanúsítottá, sértetté nem válik. Onnan kezdve azonban a törvény jogokat biztosít számára, és kötelezettségek alanyává teszi. Erről tájékoztatni kell az illetőt.

A kihallgatás célja egyrészt, hogy megismerjék az álláspontját, emlékeit a megtörtént eseményekről. Másrészt, hogy a kihallgatás során megismert információk bizonyítékként felhasználhatóak legyenek. Ehhez azonban a kihallgatásoknak törvényes keretek között kell maradniuk. Elfogadhatatlan módszerek közé tartozik az ún. igazságszérum is. Az olyan vegyületek, mint  a meszkalin, szkopolamin, nátriumpentotál, feloldják a kihallgatott gátlását, ellenállását. Sokáig a vitatott módszerek közé tartozott a hazugságvizsgáló készülék, az ún. poligráf használata is. A vizsgálathoz beleegyező nyilatkozat szükséges. Az eredmény a bíróság előtt nem bizonyító erejű. Léteznek kihallgatási típushibák, úgy mint előítélet, elfogultság, gúnyos magatartást, ígérgetés... Ezek némelyike eljárási szabálysértést valósít meg, mások etikátlanok. A taktikai blöff viszont megengedett, amennyiben a bizonyítékot előzetesen más módon nem sikerülne beszerezniük a nyomozóknak. (Fotó: police.hu)

Annak idején nagy izgalommal készültem az egyik megyei főkapitányság életvédelmi alosztályának vezetőjével készült interjúra. Az alezredes nem tért ki az esetleges rendőri brutalitást firtató kérdések elől:

- Nem a vizsgálóktól kell félnie az adott bűncselekmény elkövetőjének, hanem az igazságszolgáltatástól. Jogállamban élünk, kényszerítő eszközöket nem használunk.

- Vallatólámpát sem?

- Réges-rég leselejtezték – mondta, közben az arcán halvány mosoly futott át. Részünkről a testi fenyítés, erőszak súlyos törvényszegésnek minősülne, amelynek leleplezésére, bizonyítására többféle kontroll működik. Nemcsak az egzisztenciánkat tennénk kockára, hanem azt is, hogy az elkövető megúszhatná a gyilkosságot, ha kiderülne, pofon vágtuk vagy megvertük.

- Milyen módszereket alkalmaznak a hazudozó vagy a kérdésekre nem válaszoló gyanúsítottakkal szemben?

- A nyomozó amolyan stratéga, aki lépésről lépésre megtervezi a felderítés menetét. Az adatgyűjtés sok türelmet, sziszifuszi munkát igényel. A vizsgálónak betéve kell tudnia a jogszabályokon kívül az akta tartalmát, a helyszíni és a szakértői vizsgálatok eredményeit, a tanúvallomásokat stb. Ezzel vértezi fel magát, enélkül nem venné észre az ellentmondásokat és nem tudná megcáfolni a hamis állításokat. A gyanúsított a választ természetesen megtagadhatja, de akkor egyben lemond arról a jogáról, hogy még a rendőrségi szakaszban tisztázza magát.

- Említene egy olyan gyilkossági ügyet, ahol a jól kidolgozott nyomozói taktika révén tárták fel a tényeket?

- Ócsán egy parkoló piros autóra bukkantak a favágók az erdőben. Poénkodtak, mi lenne, ha… a csomagtartóban hullát találnának. Kinyitották, hát tényleg ott feküdt a halott. A szemlén megállapítottuk, hogy a tettes borsot szórt szét, hogy a nyomkövető kutya ne fogjon szagot. Egy keskeny csapás azonban elvezetett B. Attila tanyájára. A férfi éppen égetett valamit. Azzal gyanúsítottuk, hogy brutális kegyetlenséggel megölte a nagymamáját. Tettének indítéka az lehetett, hogy a mama próbált dolgos embert faragni naplopó unokájából. Amikor ez nem sikerült, kilátásba helyezte, hogy visszaveszi az ajándékautót, majd amikor ez sem használt, megszakította vele a kapcsolatot. Az unokának ez nem tetszett. Megverte, megszúrta és kötéllel megfojtotta áldozatát. (Fotó illusztráció)

Alaposan felkészültünk a kihallgatásra. Számba vettük a bizonyítás szempontjából fontos kérdéseket és az összes szóba jöhető választ. Prognosztizáltuk az ő személyiségére és a védelem taktikájára leginkább jelllemző feleletet, és logikailag tovább építgettük a kérdéssort. Először beismerte, hogy bántalmazta az idős asszonyt, aztán visszavonta a vallomását, tagadott. A végére hagytuk annak közlését, hogy vérszennyeződést találtunk a ruháján, amit a bűncselekmény elkövetésekor viselt. Egy pillanatra kiesett a szerepéből és zavartan válaszolt: hozzáért a mamához, mert tudni akarta, meghalt-e. Innen már nem volt visszaút…Azért lett véres a pólója, mert az áldozatot a hátára emelte és úgy dobta be a csomagtartóba. Egyébként a bors zacskójának letépett csíkját is megtaláltuk a ruhája zsebében.

Eredeti vagy hamis?

Néhány éve különös akcióval hívta fel a figyelmet a műkincshamisítás elleni kilátástalan küzdelemre egy jó nevű fővárosi galéria. Máglyát raktak hamisítványokból és az utcán elégették. Így próbálták a jogalkotók figyelmét felhívni, hogy a börtön nem szegi a hamisítók kedvét. Merthogy a legritkább esetben kerülnek oda. Nem bűn, ha valakinek hamis Aba Novák képpel van kitapétázva a lakása. Még akkor sem, ha ott találják a festőeszközöket. Büntetésre akkor számíthat, ha éppen a vételárat veszi át a megtévesztett vevőtől.

Csak találgatni lehet, hogyan került az eredeti Csontváry Kosztka képre Gulácsy szignója. Az nem lehet, hogy elfelejtette, hiszen a munkáit sohasem látta el kézjegyével. Valaki ezt hiányolta és úgy gondolta, mindegy ki a festő, csak híres legyen, hát ráírta az első eszébe jutó nevet.

Nagy port vert fel annak idején egy másik magángyűjteményből származó védett festmény históriája is. Egyik múzeumi szemlén állványra tették a névtelen velencei festő munkáját. Tátrai Vilmos művészettörténész felkiáltott, hogy ez Tiziano műve, de legalábbis köze lehet hozzá. Megmosolyogták, annyira hihetetlennek tűnt, miközben egyre több érv szólt mellette. Úgy árverezték el, hogy „Tizianónak tulajdonítva”. Végül bebizonyosodott az eredete és 140 millióért kelt el. Jelenleg a Szépművészeti Múzeumban látható.

Sokféle módszer létezik annak megállapítására, hogy egy festmény eredeti vagy hamis. Ezek közül az egyik, amikor a mű születésének idejét próbálják behatárolni. Elsősorban olyan pigmentekre kíváncsiak, amelyeket a modern festékipar állít elő és gyártásuk beindítását határozott időponthoz köthetik. A titánfehér ebből a szempontból kiemelt jelentőségű.

– Két Rippl-Rónainak mondott kép eredetisége vált kétségessé, amikor a röntgendiffrakciós felvétel titánfehér rutil változatát mutatta ki – ejt ámulatba Velledits Lajos festőművész, restaurátor. Mivel a Rippl-Rónai 1927-ben meghalt nem élhette meg e festék bevezetését. A képek tulajdonosa azonban megpróbálta bizonyítani a művek eredetiségét. Felkeresett egy kollégát a képekről készült különleges vizsgálat grafikonjával, amely elemzést a Központi Fizikai Kutatóintézetben végeztetett el. Ezzel az eljárással roncsolás mentesen meghatározhatóak a fémek, így a titán is. Ezt követően felütötte az egyik festészeti kézikönyvet és ennek alapján szakvéleményében megerősítette, hogy a titánfehér 1870 óta ismert. Tehát Rippl-Rónai palettáján előfordulhatott. Csakhogy az általa használt Kurt Welte könyv a valósághoz képest fél évszázaddal korábbra teszi a festék megjelenését. A titánfehér történetének alapos ismeretére volt szükség, hogy ezt megcáfolhassuk. A festészetben a fehér pigmentet adó titándioxiddal 1908 óta kísérleteztek. 1916-ban megindult a titánfehér gyártása, amelyet csak a háború szakított meg. 1938-ban az anatáz kristályformájú titánfehéret a rutil változat követte.

Halálbiztos tippek

A kaszinószövetség világtalálkozóján figyeltek fel szenzációs játékelméleteire, és alkut ajánlottak, hogy ne fossza ki a világ játékbarlangjait. Cserében megengedték, hogy halálbiztos nyerőszisztémáit 250 kiválasztottnak továbbadja - ezt a mesét adta be a nyerésre vágyó hazárdjátékosoknak egy magát matekzseninek kikiáltó szobafestő.

K. István azt is állította, másfél évig tanulmányozta a játéktermekben a szerencsejáték nyerési lehetőségeit. Fényes jövőt álmodott. Úgy tervezte, hogy gyarapodó milliárdjait az emberiség javára fordítja, például ultramodern kórházak, ingyenkonyhák létesítésére, fásítási programra. Kétes karrierje azonban a rendőrségen végződött. Nem tagadta, hogy 13 személytől vett át egyenként 500 eurót, és fejenként további 100-150 ezer forintot. Összességében több millió forintot csalt ki áldozataitól.

Tévedés ne essék, nem büntetendő, ha valaki nyerőtippeket osztogat, vagy játékelméleteket gyárt és azt továbbadja. Csakhogy a pénz átvételekor a gyanúsított tudta, hogy az általa előadott történet nem felel meg a valóságnak és a kicsalt pénzt saját céljaira fordította.

2000-ben jelent meg a játékelméletekkel foglalkozó fizikus, Bóc István „Gondolkodom, tehát nyerek!” című könyve. Feltehetően innen koppintott bizonyos érveket.

– A második, bővített kiadás rulettel kapcsolatos fejezete épp a különböző csodamódszerek hatástalanságát leplezi le pontos matematikai számításokkal – nyilatkozta Bóc István. – Már az első könyvemben felvetettem, hogy a számítástechnika akkori szintje mellett lehetőség nyílhat a rulettgolyó becsapódási helyének becslésére. A kaszinókban a rulett megpörgetése után még 20-30 másodpercig szabad tenni. Egy komolyabb gép megfelelő kamerákkal és szkennerekkel ellátva, a golyó és a henger sebességéből és egymáshoz való helyzetéből megadhatja, hova érkezik majd a golyó, ami elég a nyeréshez. Ezt az elméleti feltevést pár kalandor ki is próbálta Londonban. Két estén mintegy félmilliárd forintnak megfelelő összeget nyertek. Az eredményt a számítógép az egyik játékos mobiljára küldte. Sohasem fogom megtudni, hogy tőlem vették-e az ötletet, de nem kizárt, mivel magyar is volt közöttük.

Hazugságvizsgálat

Édesanyám átlátott a szitán, amikor gyerekkoromban füllentettem. A nevelésnek megvolt a dramaturgiája. Maga elé parancsolt, lehajolt hozzám és szigorú arccal a szemembe nézve, lassú, kimért mozdulatokkal megtapintotta az orrom hegyét: - hazudsz, te bestia, PUHA! - kiáltotta. Erre aztán elhúztam a csíkot és csak este kerültem elő, amikorra a mérge elpárolgott.

Hazudni nem szabad, de élni sem lehet nélküle. Alapigazság, hogy a feledékenyek és a hülyék ne próbálkozzanak, mert abból semmi jó nem sül ki. Régi vicc, hogy a részeg férj haza viszi a barátnőjét. Becsönget, a feleség nyit ajtót. Odasúgja az asszonynak: szívem, hazudjuk azt, hogy a nővérem vagy.

Az igazság legtöbbször fáj, mégis tudni akarjuk. Az őszinte beszéd sem tartozik a hálás feladatok közé. Mondj igazat és betörik a fejed - tartja a mondás. Épp annyi kalamajkát okozhat, ha az igazat hazugságnak hisszük, mint amikor a hazugságot fogadjuk el igazságnak. Tény, sokkal kívánatosabb azt a hazugságot elhinni, ami kedvünkre való. Végül is minden relatív, az igazság az, amit annak tartunk.

A hazugságok kiszűrésére eddig többféle módszerrel kísérletezgettek. Az igazságszérum nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A poligráfos vizsgálat sem hoz százszázalékos eredményt. A Kaliforniai Orvosi Egyetem egyik pszichológiatudora még a ’70-es években kidolgozott egy kódrendszert, amely az arcizmok rándulásainak elemzésére épül. A lebukástól való félelem, a hazugság okozta lelkifurdalás, vagy a megtévesztés felett érzett öröm, ugyanis villanásnyi jeleket hagy az arcon. A kódoló rendszer segítségével az igazi és a színlelt érzelmeket pontosan el lehet különíteni. Ekman professzor szerint az öröm, a harag, a meglepetés, az undor, a szomorúság, a félelem, az érdeklődés arckifejezése a világon minden ember számára ugyanazt az érzelmi állapotot tükrözi. A rendszer a beszéd közbeni arcizmok apró mozgásait elemzi, és így állapítja meg a mondottak valószínűsíthető igazságtartalmát, amit aztán analizálnak. Erről szól a Hazudj, ha tudsz! c. filmsorozat is. Cal Lightman (Tim Roth) hazugságszakértő és csapata apró jelekből következtet a beszélő mondandójának igazságtartalmára. A gyanúsítottakról készült lassított felvételeket elemzik kinagyítva.

Ma már nem csak génjeinkbe, de az agyunkba is be lehet tekinteni. Amerika tárgyalótermeiben léteznek olyan vizsgálatok (pl. EEG, fMRI) különböző mentális állapotok észlelésére, a beszámíthatóság, a bűntudat vagy a hazugság kimutatására. Már azt is tudják, hogy a hazugság, illetve az igazmondás az agy mely részének aktivitásával jár, vagyis kiszűrhetik a szimulánsokat.

Szemet szemért

Az antik Rómában a gyújtogatót megégették, a gabonatolvajt Ceres elátkozott fájára lógatták föl, a hamis tanút a Tarpeia-szikláról a mélybe taszították. Nyilvános kivégzéssel csak a bizonyítható gyilkosságot büntették. Aki megölte az apját, vagy más közeli vérrokonát a legrosszabbra számíthatott. Például bevarrták egy zsákba, amelybe mérges kígyókat tettek és bedobták a Tiberisbe.

A legkorábbi feljegyzés a halálbüntetésről az időszámításunk előtti XVIII. századból származik. A babiloni Hammurapi király törvényeiben 25 súlyos bűntett elkövetése esetén helyezte kilátásba a legsúlyosabb ítéletet. A halálbüntetés más uralkodók törvénykönyveiben is megjelent, például a Krisztus előtti VII. századbeli, athéni Drákói törvényekben, vagy a szintén időszámításunk előtti V. századból származó 12. táblás törvények a római jogban. E történelem előtti időkben a módszerek rendkívül kegyetlenek: keresztre feszítés, felnégyelés, vízbefojtás, megkövezés, máglyahalál, karóba húzás… Persze az előkelőségek a büntetéseknél is kiváltságokat élveztek. Gondoljunk csak Szókratész esetére a méregpohárral, vagy a kora-újkori időknek azon török szokására, amikor a szultán selyemzsinórt küldött a legyőzőtt vezérnek, hogy azzal akassza fel magát.

1764-ben látott napvilágot az olasz Cesare Beccaria „Bűnökről és büntetésekről” című műve, amelyben nyíltan kiáll a halálbüntetés eltörlése mellett. Követelte az erőszakkal kicsikart vallomások figyelmen kívül hagyását, elvetette a kínzás alkalmazását. Kimondta, hogy a bűntettnek és a büntetésnek egymással arányban kell lennie.

Magyarországon a halálbüntetést 1990-ben törölték el. A halálbüntetés utolsó magyarországi évtizedeiben az emberölés minősített eseteire szabták ki. Vadász Ernőnek hívták azt a férfit, akit 1988 júliusában utolsóként felakasztottak, miután egy embert brutálisan megkínzott és megölt.

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölések kapcsán gyakran felvetődik, hogy állítsák vissza a halálbüntetést. Miért kell az adófizetők pénzén életfogytig börtönben tartani olyan elvetemült gonosztevőket, akik a cella falain kívül potenciális veszélyt jelentenek a társadalomra? - teszik fel a kérdést. Ellenérvként elhangzik, utólag kiderülhet, hogy ártatlan, akit bűnösnek hittek; a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje; egyre kevesebb civilizált társadalomban játszik istent az igazságszolgáltatást.

Brutális gyilkosság

Az egész országot megrázta a hír, hogy egy fiatal édesanyát a soroksári Szigetdűlőn szept. 26-án este meggyilkoltak. A BRFK folyamatban lévő ügyekről nem, vagy csak szűkszavúan nyilatkozik, ahogy ezúttal is.

Az exrendőrből lett fitness guru is jól tudja, hogy a nyomozás érdekeit sértené, ha ebben szakaszban túl sok információt hoznának nyilvánosságra. Csakhogy Norbi kiakadt, mert az áldozat férjével együttjárt rendőrtiszti fősuliba és az indulat meggondolatlan kijelentésekre sarkallta. Norbi a legnagyobb közösségi portálon adta tudtára mindenkinek, hogy a 36 éves, kerékpárúton kocogó nőt, csoportosan megtámadták, egy kötéllel hátulról megfojtották, a gyilkosság után pedig megerőszakolták. "Sajnos etnikai támadás volt..." Ez a megjegyzés számomra azt sugallja, hogy a cigányok ölték és gyalázták meg a fiatalasszonyt, talán azért, mert egy (volt) rendőr felesége.

Norbi az RTF-en bizonyára tanult jogi ismereteket. Tudja, hogy ezt úgy hívják, prejudikáció, vagyis amikor a dolgok ismerete nélkül ítél, másokat befolyásol, elébe vág a bíróság döntésének. Megértem a felháborodását, de ez sem jogosítja fel erre.

Bárki, vagy bárkik gyilkoltak, legyen bármilyen a bőrük színe, aljasak, gyalázatosak és embertelenek voltak. Sújtson le rájuk a törvény teljes szigora.

Powered by Blogger.hu