Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @Eager: Már nem emlékszem, mi volt az ítélet és a neten se találtam erről infót. Talán felfüggesztetett börtönbüntetést kapott az üzemeltető. A halálbüntetés ennél az esetnél semmiképpen nem lenne releváns.
    (2018-10-20 15:03:26)
    A legendás bíró halála
  • Eager: Sajnos, az EU-ban tilos a halálbüntetés kirovása. Pedig igen sokan megérdemelnék, ahelyett, hogy életük végéig az ország tartsa el őket. Engem csak egyetlen dolog, bátortalanít el, nem rehabilitálható az, akin már végrehajtották. És sajnos a leggondosabb vizsgálat, az összes előírásnak való megfelelés, stb... mellet is történhet tévedés, no meg túlkapás is. Hasonló okok miatt ellenzem az eutanáziát is. Biztos vagyok benne, sok pénzre éhes örökös és becstelen orvos visszaélne vele.
    (2018-10-20 13:14:22)
    A legendás bíró halála
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: Nem haragszom rájuk, van rokon és haver is aki rendőr. Akkoriban kicsit másabb volt minden. A gyerekcsínyeket is gyorsan még csírájában elfojtották. Attól még próbálkoztunk.
    (2018-10-14 06:33:37)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás

Kipróbáltam a hipnózist

A hipnózisról a "Mario és a varázsló" ugrik be. Cipolla, a mágus felszólítja Mariót, hogy csókolja meg és ő a közönség legnagyobb derültségére meg is teszi, mert abban a  tudatállapotban szerelmét látja Cipollában. Emlékszem krimikre, ahol  a gyilkosságot a hipnotizőr parancsára követik el.

Hypnos görögül alvást jelent, kezdetben ugyanis az alvással hozták összefüggésbe. A hipnózisról általában keveset tudunk, a tévhitek miatt gyanakvással fogadjuk. Jobb esetben szemfényvesztésnek, misztikusnak tartják, esetleg az okkult tudományok körébe sorolják. Az biztos, nem mai „találmány”, az ókori Egyiptomból származó papiruszokban is vannak utalások pl. állathipnózisra. Azt azért megnézném, egy vérszomjas oroszlánt, hogyan lehet kezes báránnyá hipnotizálni. A primitív népek  törzsi szertartásokban, sámánisztikus, vudu rituálékban estek transzba. Manapság nem könnyű eligazodni az olyan kifejezések között, mint tudattalan, agykontroll, meditáció, relaxáció, transzállapot stb.

Hisszük, vagy sem, a hipnoterápia hatásosságát tudományosan is bebizonyították. A folyamat orvosi műszerekkel is nyomon követhető. Jelentős javulást lehet elérni a depresszió, a függőségek, az alvás-  és a beszédzavarok terén. Segíthet enyhíteni a stresszt, és javítani az önértékelést. A krónikus fájdalmak csillapítására is alkalmas.

A folyamat alapszintű megértéséhez nem kell orvosi diploma. A hipnózis egy módosult tudatállapot, fontos eleme a szuggesztió. Felnőttként mindannyian voltunk már módosult tudatállapotban, ha álltunk alkohol, nikotin, koffein, vagy altató- és nyugtatószerek hatása alatt. Azt is tudjuk, a pszichoaktív szerek a központi idegrendszeren keresztül a pszichére hatnak és befolyásolják a tudatot, használatuk hangulat- és tudatállapot-változással jár, hosszabb távon akár személyiségbeli torzulásokat is okozhat. A hipnózisnak ilyen „mellékhatásai” nincsenek, de azért vannak kockázati tényezői. Az ELTE professzora, Bányai Éva egyik nyilatkozatában kifejtette: nem állítható, hogy az alany hipnózisban semmi olyasmit nem hajt végre, amit éberen ne tenne. Rá lehet venni valakit nagyon mély hipnózisban, hogy kiugorjon a 6. emelet ablakából, de ehhez a terapeutának bűnözőnek, vagy sarlatánnak kéne lennie. Sajnos itthon nincs hipnózistörvény. A szakképzetlen hipnotizőr által végzett tömeghipnózis veszélyeket rejt, hiszen a tömegben lehetnek olyanok, akiknél nem szabad hipnózist alkalmazni. Van, aki nem tud kijönni a hipnózisból, hallucinál utána. Ez nem játék, komoly pszichológiai változások mennek végre a szervezetben – mondta a szakértő.

Olvastam valahol a transzállapot kezdeti szintje véletlenül is elérhető. Ezeket bárki átélhette már anélkül, hogy észrevette volna. Elég hozzá például, egy folyamatos monoton munka, például a krumpli hámozás. Azt érezzük, hogy az egyik pillanatban még a közepén járunk, a másikban már kész is van, és nem emlékszünk tisztán hogy mi is történt a kettő között. Az újkrumpli szezon kezdetén ez elegendő motiváció, hogy kipróbáljam az önhipnózist, vagy legalább megpróbáljak transzba esni egy kicsit. Jó jönne nekem, ha bizonyos dolgokat úgy végeznék el, hogy közben nem unom halálra magamat.

Először is kerestem egy kényelmes heverőt, bekapcsoltam a meditációs zenét. Hanyatt dobtam magam és tökéltesen ellazultam. Könnyen ment. Kiürítettem az agyamat és nem gondoltam semmire. A plafonon volt egy légypiszok, arra szögeztem a tekintetem. Egyenletesen lélegeztem és lassan számoltam száztól visszafelé, csak erre koncentráltam és a halk zenére. Mellesleg a neten kínálnak álmatlanság, hízás elleni, vércukorcsökkentést segítő, sőt memóriajavító felvételeket, darabja 8000 Ft. Nem töltöttem le, mert engem nem érdekel, hogy "Silent inductions" technikával készült, az aláfestő, háttérzene pedig folyamatos "delta" frekvenciát biztosít. Egy szóval sem említették, mi van a krumplival. Talán túl snassz nekik. Kb. negyed óráig úgy éreztem, mintha kirándulni mentem volna a testemen kívülre. Végül is nem tudom, hogy sikerült-e a szeánsz, de kifejezetten frissnek éreztem utána magam.

Az ezoteria terjedésében egyesek azt látják, hogy a 21. század a sötét irracionalizmusba hanyatlik. Mindent elárasztanak az áltudományos művek. Távgyógyászat, lélekvándorlás, asztrológia, horoszkópok, számmisztika, spiritizmus, Tarot-kártya, transzcendentális meditáció – az emberek mindenre nyitottak és fogékonyak, vakon hisznek a nyerészkedőknek, ha azok gazdagságot, boldogságot, egészséget ígérnek.

Senki ne tévesszen meg, a hipnózis nem áltudomány és már nem misztifikált rejtély. Kezdi elfoglalni méltó helyét a többi önmegismerésre irányuló technika között.

Sakálnyelv

Az empátia állítólag már nem fér bele a felgyorsult életritmusba. Sokan az önmegvalósítást gátló, férfiatlan tulajdonságnak, afféle leküzdendő gyengeségnek, egyben divatjamúltnak tartják.

Mit is jelent az empátia? Egyszerűen fogalmazva, híd, amely mások érzéseivel összeköt bennünket. Nélküle nem léphetnénk igazi kapcsolatba senkivel, de a filmeket, regényeket sem tudnánk élvezni .A neves magyar pszichiáter, Buda Béla szerint olyan képesség, amikor az ember bele tudja élni magát a másik helyzetébe, gondolatvilágába, lelkiállapotába. A személyiség mintegy a másikba vetíti önmagát. Ez a folyamat a másik fél ítélkezés nélküli elfogadását jelenti.

Marshall Rosenberg amerikai pszichiáternek van egy könyve, az a címe, hogy „A szavak ablakok vagy falak”. Az erőszakmentes kommunikációt zsiráfnyelvnek nevezi, szembeállítva a hétköznapokban csaknem mindenki által használt sakálnyelvvel. Rosenberg szerint általában a sakálnyelvvel viszonyulunk egymáshoz és önmagunkhoz. A sakál, ha az ellenfelét gyengébbnek találja, akkor üvöltve támad, ha erősebbnek, akkor alázatosan behúzott farokkal elsomfordál. A zsiráf erős állat, ugyanakkor szelíd. Nyálával képes feloldani a tövist, ami azt a készséget jelképezi, hogy mások „fullánkjait” együttérzéssel és empátiával dolgozhatjuk fel.

A ma emberének nincs ideje lelkizésre; tart az energiavámpíroktól; utálja, ha lelki szemetes ládának tekintik. Már a gyerekek, a házastárs lelki bajaira se kíváncsiak, vagy ha igen, elbagatellizálják. Csakhogy eljön az idő, amikor a közömbösök hócipője is megtelik, jól esne valakivel megosztani a gondjaikat, de nem lesz kivel. Lehetnek hidegek és érzéketlenek mások iránt, építhetnek védőbástyákat maguk körül, de ezzel együtt magukat is kirekesztik abból, hogy mások átérezzék a bánatukat, szenvedésüket és azonosulni tudjanak velük.

Az empátia lehet igen erős is. Tania Singer német idegtudós feltérképezte, mi történik az agyunkban, amikor szerettünket szenvedni látjuk. A kísérlet során párokat vizsgáltak. Egyikük az MRI-készülékben feküdt, vagy ő, vagy a mellette ülő partnere apró, de fájdalmas áramütéseket kapott. Megfigyelhették, hogy a saját fájdalom érzékelésekor aktiválódó agyterületek némelyike a másik fájdalmának átélésekor is fellángol. Nem a primér érzékelő agyterületekről van szó, hiszen ezek valóban csak a fájdalmas ingerrel hozhatók működésbe, hanem azok a magasabb rendű agyi központok, amelyek a fájdalom, mint kellemetlen élmény szubjektív megéléséért felelősek. Magam is megtapasztaltam, nemcsak lelki, fizikai fájdalmat is okoztak haldokló édesanyám, majd a férjem szenvedései, amiket nem is fogok soha kiheverni.

A beleérzés jelentőségét túl sem értékelhetjük. Egyes tudósok szerint a világ nem lesz jobb hely, ha empatikusabbak leszünk, mert vannak árnyoldalai is. Pl. a korrupció az empátia egyik mellékterméke, hiszen azokat, akikkel együtt érzünk, előnyben részesíthetjük mások kárára. (Az illusztráció Buday Mihály festőművész alkotásai)

Akiket az ág is húz

Nem vagyok közömbös és közönyös mások sorsa iránt. Igaz, a bajukat megoldani nem tudom helyettük, de azt hiszem, nem is ezt várják tőlem. A legtöbb, amit tehetek, hogy meghallgatom őket, esetleg elmondom, mi a véleményem, mit tennék a helyükben.

Több olyan ismerősöm van, akiknek élete zátonyra futott, kétség-beesésükben, tehetetlenségükben saját magukat emésztik. Sorolni is nehéz: betegség, munkanélküliség, szegénység, magánéleti válság - jó, ha csak egy valami zavar be náluk. Összeszorul a szívem, aggódom értük.

Szeretném megosztani a saját tapasztalataimat, bár félve teszem. Tartok attól, hogy beraknak a „megmondó ember” skatulyájába és elvesztem a bizalmukat. Holott igencsak kikívánkozik belőlem, hogy a bajok egy részéért mi magunk vagyunk felelősek és kizárólag ezekről, nem a véletlenszerű sorscsapásokról ejtenék néhány szót.

Kezdjük az elején. Fiatalon a negatív tapasztalásokból okulunk, csakhogy nem mindenki fejlődőképes. Némely középkorú embernek hihetetlenül gyenge az előrelátó- és problémamegoldó képessége. Ez azt jelenti, hogy keveset tanult a saját ostobaságaiból. Először is nem tanulta meg, hogy minden bajt jobb megelőzni, de ha már bekövetkezett, időben orvosolni kell. A „halogatós” típus elodázza a döntést, később pedig lavinaszerűen szakad a nyakába. A „mának élő” mindig a könnyebb utat választja akkor is, ha előre látja, keresztezi a jövőjét. Van, aki megoldás helyett másokat hibáztat, és egy bajból csinál kettőt: a pénztelenségért a párját okolja, emiatt tönkre megy a kapcsolata is. Így aztán se pénze, se párja.

Tudom, nem vagyunk tökéltesek. Én sem. Egy bizonyos életkor után azonban szert kell tenni olyan felkészültségre, amely alkalmassá tesz bennünket arra, hogy különböző helyzetekben hatékonyan cselekedjünk. A dolog persze nem ilyen egyszerű, mert ami az egyik embernek probléma, a másik számára nem az, tehát gondolkodni sem fog róla. Azért ne feledjük, nem problémát, hanem megoldást keresünk! Csakhogy a megoldás indítógombja a valóság felismerésével kezdődik.

A problémák és a döntések átszövik az életünket. Ha elegendő mennyiségű és minőségű információ áll rendelkezésre, akkor a döntés helyes lesz, ellenkező esetben nem. A döntések helyességét azonban kizárólag a gyakorlat igazolja vagy cáfolja.

Egy nagy gondolkodó szavai arra intenek: "Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel csináltuk őket." Ennél okosabbat én sem mondhatok. (Illusztráció: M.C. Escher)

Milyen az egód?

"Minél több a Tudás,
annál kisebb az Egó.
Minél nagyobb az egó,
annál kisebb a Tudás."
/A. Einstein/

Ismerünk önimádó, nárcisztikus embereket és vannak kishitűek, túlságosan szerények, önbizalom hiányától szenvedők. Döntse el ki-ki, hogy a környezetében melyik típusból van több. Mi okozhatja az énkép zavarait? Egyeseknél miért nem működik "normálisan" az önértékelés, önkontroll?

A nárcisztikus ember akkor szenved, ha azt a képet, amelyet önmagáról megalkotott nem tükrözik vissza neki mások. Vagyis nem tüntetik ki különleges figyelemmel, nem csodálják, esetleg még negatív kritikákat is megfogalmaznak vele szemben. Ilyenkor áldozatként vagy meg nem értett személyként kezd tekinteni önmagára, és nem a saját énképe kerül a helyére, hanem védekezésképpen a környezetét fogja még jobban elítélni, lenézni, leértékelni. Ő lesz az az ember, aki “egyedüli normális a sok hülye között”, de eközben szenved is, és nagy valószínűséggel elmagányosodik – olvasom a Stresszdoki Programot elindító Bakos Adolf pszichológus sorait.

Rengeteg ember küzd a kisebbségi komplexussal. Ennek okai között lehetnek: nevelési hibák, alacsony társadalmi státus, a társadalomtól eltérő fizikai adottságok, az ideális-irreális ego és valóság közötti ellentmondás, valamint stresszhelyzetek. Az én (ego) központ ekkor kisebbségi komplexust fejleszt az egyénben, ami irreális énképet vetít a tudatba és további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegséget is okozhat. Az egyén próbálja ellensúlyozni kisebbrendűségi érzését, de néha végletesen egoistává válik.

A nárcisztikus és az alacsony önértékelésű ember közös jellemzője, hogy túlságosan erős az egójuk. Mindketten túlzott intenzitással foglalkoznak saját sérülékeny énjükkel. Mindketten egocentrikusak függetlenül attól, hogy a külső megnyilvánulásaikban, jellemükben igen eltérőek. (Illusztráció: Georgy Kurasov)

"Én előre megmondtam..."

Hol húzódik a határ, ameddig egy szülő beleszólhat a felnőtt gyermeke életébe? Nehéz kérdés, mert ha a szülő előre látja a gyermekét fenyegető veszélyt, akkor feltehetően semmi sem tartja vissza, átlépi azt a határt, amit a gyereke még tolerál. Ilyenkor jön a mosolyszünet, aztán idővel eldől, hogy kinek volt igaza. A legtöbb fiatal azonban tudja, hogy a szülőt jót szándék vezeti, és nagyobb élettapasztalata van, mint neki. A szülő pedig azt gondolja, amikor "előrelát", hogy bárcsak ne lenne igazam.

A korábbi öröklési törvény úgy szólt, hogy a gyermek, vagy gyerekek örökölte(k) az elhunyt szülő pénzét, ingó és ingatlan vagyonát, az elhunyt házastársa az ingatlanra haszonélvezeti jogot kapott. (Márc. 15-én életbe lépett  új Ptk. már egy gyermekrésznyi tulajdonjogot is ad az özvegynek.)

Az egyik magazinban igen életszerű történetet olvastam. Egy fiatalember jelentősebb összeget örökölt az édesapja után. Az anyukája rábeszélte, hogy vegyen rajta lakást és ő kapjon haszonélvezeti jogot rá. Így is történt. Idővel a fiú élettársi kapcsolatot akar létesíteni a barátnőjével. A garzont eladnák, vásárolnának egy nagyobb lakást, amihez a nő olyan összegű hitelt venne fel, hogy a törlesztéssel megszerezné a lakás 50%-os tulajdonjogát. Az anyában azonban megszólalt a vészcsengő és haszonélvezőként nem járult hozzá a garzonlakás eladásához. A leendő élettárs ezen teljesen kiakadt, és „felnyitotta” párja szemét, hogy a mamácskája addig ügyeskedett, amíg rátette a kezét az örökségére. Ezek után a 32 éves férfi kérdőre vonta az édesanyját, aki azt mondta, ő csak előrelátó volt, mert sejtette, hogy a szerelem vakká teszi és egy rafinált nőszemély kiforgathatja az apai örökségéből, amiért feleségként többet dolgozott, mint a leendő élettárs. A konfliktus miatt átmenetileg megromlott az anya és a fia közötti kapcsolat.

A történet befejezésére többféle variáció létezik. 1. Az anyának igaza volt, az élettárs gyereket szült, közben a fiatalok kapcsolata megromlott. A nő nem akar elköltözni, jogot formált a lakás értékének a felére, miközben a hitel ráeső részét képtelen fizetni. 2. Az élettárs elnyerte a mama bizalmát és a végén aláírta az adásvételi szerződést. 3. A mama ahhoz a feltételhez kötötte a hozzájárulását az ingatlaneladáshoz, ha vételár felét átadják neki.

A három verzió közül melyik a legvalószínűbb és miért?

Utolsó a sorban

Kislány koromban okos és eszes akartam lenni. Hamar rájöttem, hogy az őseim között sosem volt géniusz és sajnos, hozott anyagból dolgozom. Agyam egyetlen különleges képessége: nehezen tanul és könnyen felejt, ráadásul a befogadóképessége sem túl nagy. Ha betelik, olyan hihetetlen sebességgel töröl, mint a delete gomb a klaviatúrán. Az okokat kutató kérdéseimre azt a választ kaptam, hogy „amikor a jó isten az észt osztogatta, utolsó voltál a sorban". Akárki mondta, kapja be. Azzal vigasztaltam magam, se baj, a férfiak úgyis menekülnek az okos nőktől. Mindenki tudja, hogy a kapcsolatban a pasik hozzák az észt, a csajok az érzelmeket.

Na, de mégis, az én agyam mért gagyibb Einsteinénél? 210 volt az IQ-ja! A válasz annyira nem sürgős, hiszen az összehasonlításhoz előbb meg kéne halnom. Einstein agyvelejét viszont ezerféle vizsgálatnak vetették alá. Megállapították, hogy a matematikai gondolkodásáért és a térlátásért felelős agyi régió 15 százalékkal fejlettebb - persze nem hozzám képest. Einstein idejében úgy hitték, hogy az agy olyan, mint a csont, természetes korlátai vannak. Ez az elmélet azonban idejét múlt. Ma úgy tudjuk, hogy az agy egyre több területe az izmokhoz hasonlóan, igénybevételtől függően fejleszthető. Ez jó hír. Ahogy az is, hogy nem lettem észkombájn, de őrült sem vagyok. Régebben ugyanis azt mondták, hogy a zsenit az elmebetegtől csak egy hajszál választja el. A kutatók szerint a szellemi adottságokért és az elmebetegség-hajlamért felelős génrendszerek nem azonosak. Más okai vannak annak, hogy néhány szellemi nagyság kényszerzubbonyban végzi.

Egy átlagos képességű ember IQ-ja 100 körül van, a kiemelkedően tehetségeseké 130, a zsenialitás 150 fölött kezdődik. A nemrégen elhunyt Stephen Hawking angol elméleti fizikus IQ-ja 168 volt. Ő elől állt a sorban, ahol a jó isten az észt osztogatta, de amit az egyik kezével adott, a másikkal elvette. A mozgatóidegek visszafordíthatatlan sorvadása következtében fiatalon tolószékbe kényszerült. Egyszer azt nyilatkozta, hogy az elméleti munkájában a betegsége nélkül  sosem jutott volna idáig.

Egyszóval senki sem kaphat meg mindent. Nem lehet valaki egyszerre szép, okos, fiatal, egészséges, ráadásul gazdag is. Mi az az egy, amit kérnél? - és gondolkodj el, hogy mennyivel több az, amid van. (Illusztráció: Remedios Varo, forrás: www.eoht.info)

Filmszakadás

A konyhában főzéshez készülődöm, vöröshagymát kell kihoznom a spájzból. Elindulok, kinyitom a fürdőszoba ajtót, öt lépés után belépek a kamra ajtón, aztán se kép, se hang, fogalmam sincs, hogy miért indultam el, mit akartam. Naponta többször néhány percre lefagy a memóriám. Amikor hasonló korú ismerőseimnek panaszkodom, nevetve mondják, ők is ezzel kínlódnak és ginkoprim maxot szednek a szellemi frissesség megőrzésére. Szóval hülyülök, és ebben csupán az a vigasztaló, hogy nem vagyok egyedül.

Kezembe akadt egy tanulmány egy kísérletről. Egyetemi hallgatóknak következő memóriafeladatokat kellett végrehajtaniuk: áthaladtak egy szobán, illetve ajtón, miközben valamilyen tárgyat kellett felvenni egy asztalról és kicserélni egy másik asztalon lévő tárgyra. Ezután ugyanezt a feladatot kellett végrehajtani egy szobán áthaladva anélkül, hogy átmentek volna az ajtón. Kiderült, hogy az okos, értelmes fiatalok többet felejtettek, amikor átléptek egy ajtón, mint amikor ugyanazt a távolságot csak a szobán áthaladva tették meg. Vagyis az ajtón való áthaladás az agy számára egyfajta ’eseményhatárt’ jelent. Az agy így választja el egymástól és tárolja a különböző tevékenységek egyes epizódjait.

Megnyugodtam. Nem az ész kevés, az ajtó sok.

Lépd át az árnyékodat!

A hetedik iksz felé közelítek és pironkodva vallom be, nem ismerem eléggé magamat. Olyan rejtett képességek szunnyadnak bennem, amikről a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy birtokában vagyok. Eddig kényesen ügyeltem rá, ne próbáljam átlépni a saját árnyékomat, ne feszegessem a határaimat, ha nem akarok kudarcokat. Hogy mitől világosodtam meg? - egyebek közt az autóvezetéstől. Világéletemben az hittem, alkalmatlan vagyok rá. Meg is magyaráztam, hogy rengeteg ember képes rá, én nem, ugyanakkor vannak más kiváló képességeim, amik másokból hiányoznak. Ebbe beletörődtem és közben eltelt 20 év. Most kiderült, hogy hülyeség, amit gondoltam, csak alaposan be voltam tojva a felelősségtől. Úgy ültem a volán mögé, mintha törvényszerű lenne, hogy balesetet fogok okozni, veszélyeztetem mások és a magam életét, testi épségét. Gyáván megfutamodtam, ahelyett hogy magamévá tettem volna a "bizalmi elv"-et, amely abból indul ki, hogy ismerem a KRESZ-t, be is tartom és bízom benne, hogy a közlekedés többi résztvevője is betartja. Dehát nem a vezetésről, nem is magamról akarok beszélni, hanem arról, úgy tűnik egy élet is kevés ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat.

Minél fiatalabb valaki, annál merészebb és vadabb álmai vannak. Nem vétlen, hogy a gyerekeknek alig van veszélyérzetük. Ahogy korosodnak, egyre több tapasztalatot gyűjtenek, és úgy válnak egyre óvatosabbakká, megfontoltabbakká. Tehát túl fiatalon többet bevállalsz, mint amire képes vagy és idővel átesel a ló másik oldalára. Mindez alapvetően befolyásolja az életutadat. Aztán 30-40 éves korodban szembesülsz azzal, hogy a céljaidat, álmaidat képtelen voltál megvalósítani, némelyiket meg sem próbáltad, mert azt hitted, képtelen vagy rá. Lila gőzöd sincs arról, mennyi minden szunnyad benned, csak elő kell csalogatni. A rejtett képességek előhívása, kifejlesztése egyáltalán nem ördöngösség és sosincs késő.

Az én esetemben az álmodozások kora lejárt. Ez az utolsó lehetőség, hogy valóra váltsam a beteljesületlen vágyaimat. Kérdés, ha eddig nem sikerült, miért gondolom, hogy vénségemre menni fog? - mert tudom, mit akarok és többé nem ismerek lehetetlent, porig zúzom a nyavalyás korlátokat. Lehetséges, hogy megint átestem a ló túlfelére, már semmitől sem félek, akár a gyerekek, de sebaj.

Powered by Blogger.hu