A hatgyermekes Á. Mihályné (+34) egy debreceni panelház nyolcadik emeleti lépcsőházi ablakából kidobta kétéves ikerfiait, majd utánuk ugrott. 2007 nyarán a debreceni kapitányságon találkoztam az apával és az egyik kislányával.

- Anyu leginkább akkor volt rosszkedvű, ha valamelyikünk betegeskedett – beszélt csöndesen Á. Fanni (14). – Aggódott értünk, például, amikor Misikét herecsavarodással megműtötték. Vidámnak akkor láttuk, amikor rendben mentek a dolgok. Vasárnap délután (július 1.) Fruzsi egyedült tért haza, azt hittem elszökött anyu mellől. Egyetlen szót sem tudott kinyögni. Nagy nehezen kihúztam belőle, mi történt. Nem hittem el, csak amikor megláttam a rendőröket.

(Fanni nem egy idegbeteg anya elhanyagolt gyermekének tűnt. Szolid, jól nevelt és okos, éppen olyan, akivel nagyon is sokat törődött az anyukája. Azóta is sokat gondolok rá és a testvéreire. Szívből remélem, hogy feldolgozták a lelki traumát, életükre nem vet sötét árnyat.)

- Bárhogy tépelődöm, nem tudom megfejteni a feleségem tettének okát, pedig 16 éves kora óta ismerem - jelentette ki Á. Mihály (35). – A feleségem kínzó fájdalmak közepette hozta világra az ikreket, szemtanúja voltam, mit élt át. Nem igaz, hogy Fruzsinának megkegyelmezett. Nem akarta őt bántani. A négyoldalas búcsúlevélből csak egyet tartottam meg, a többit elégettem. Állításai nagy részét cáfolom, amit igaznak tartottam, azt megtartottam.

(Szerettem volna megkérdezni tőle: a történtek után, milyen férjnek, milyen családapának tartja magát. Nem tettem, mert nincs jogom, hogy a felelősségét firtassam. A véleményemet akkor megtartottam magamnak, de ma is úgy gondolom, hat gyermeknek életet adni, tisztességesen felnevelni őket, mindkét szülő döntése és felelőssége akkor is, ha intézetben nevelkedtek. Már pedig a tragédia oka az lehetett, hogy az asszony lelkileg, idegileg összeroppant a teher súlya alatt. A búcsúlevélben nyilván ezt vetette a szemére, ami sértette a férj önérzetét, ezért a három lapot tűzbe hajította.)

- A halála előtt néhány órával összefutottam az unokatestvérem feleségével, Ágnessel az utcán – mondta a három gyermekes H.-né Ág Erika, aki még túl sem jutott az első sokkon. A babakocsiban tolta az ikreket és vele volt az egyik kislány is. Láttam rajta, hogy zaklatott. Az okát firtatva elárulta, hogy Misi két hete elköltözött otthonról. Nem csoda, hogy kiborult, magára maradt hat gyerekkel. Egyik ismerőséhez sietett a Derék utcai „gyivis” házba, amin meglepődtem. Mi is ott lakunk, és azelőtt ott éltek, mint a legtöbben, akik intézetben nevelkedtek. A mostohagyerekkor, a szegénység vagy a féltékenység nem ok arra, hogy valaki megölje a gyermekeit. Szinte biztos vagyok benne, hogy Ági kiválasztotta a helyet.

Délután hirtelen hangzavar támadt a folyosón – veszi át a szót Erika férje. Leszaladtam az első emeletre és egyenesen a bejárat fölötti előtetőre láttam. Földbe gyökerezett a lábam az elém táruló látványtól. Mindent csupa vér borított. Ágnes rázuhant Misire és Danira. Kidobta az egyiket, a kifelé nyíló fémkeretes ablakok súlyos sebeket ejtettek a kis testen. Aztán karján a másik csöppséggel, azonnal utána ugrott. Így történhetett.

Öt gyerekem van és nincs munkám, de mindig találunk egérutat – jegyzi meg Robi a hetedikről. Az elmúlt években itt ketten követtek el öngyilkosságot, de egyik sem azért, mert nyomorgott. A szomszéd lány összekapott valakivel, beivott és kiugrott a lakása ablakából, a hatodikon pedig egy drogos fiú vetett véget az életének. Ha valaki így áll bosszút a férje hűtlenségén, az beteg – teszi hozzá Robi felesége, karjában az öthónapos Ricardóval.

Néhány másodperccel előttünk érkezett a mentő a Derék u. 22. sz. alatti helyszínre – mondta a Debreceni Rendőrkapitányság járőrvezetője. Kollégámmal felmásztunk a három méter magas előtetőre. Az anya már nem élt, testét arrébb kellett húzni, hogy az orvosok hozzáférhessenek a gyerekekhez. Segédkeztünk az újra élesztésüknél, sajnos az orvosok em tudták megmenteni őket. Közben a kiérkező kollégák a 8.-on megtalálták a kislányt, aki visszaérkezett a boltból, ahová az édesanyja elküldte.

A forrónyomos csoport alapos adatgyűjtést folytatott a helyszínen. Megállapították, hogy az asszony már délután 5 óra tájban ott volt a lépcsőházban. Többen látták őt a három gyerekkel. A helyszíni szemlén a zsebében megtalálták a búcsúlevelet, amelyben megmagyarázza tettének okait. Ebben kifejtette, hogy kilátástalannak látja a helyzetét, mert a család anyagilag ellehetetlenült, a házasságuk zsákutcába jutott. Azt szerette volna, ha az apa magával viszi a két nagyobbik gyereket. Á. M.-né ellen több emberen, 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés miatt rendeltek el nyomozást. Az elkövető halála miatt később az eljárást megszüntették.