Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @Eager: Már nem emlékszem, mi volt az ítélet és a neten se találtam erről infót. Talán felfüggesztetett börtönbüntetést kapott az üzemeltető. A halálbüntetés ennél az esetnél semmiképpen nem lenne releváns.
    (2018-10-20 15:03:26)
    A legendás bíró halála
  • Eager: Sajnos, az EU-ban tilos a halálbüntetés kirovása. Pedig igen sokan megérdemelnék, ahelyett, hogy életük végéig az ország tartsa el őket. Engem csak egyetlen dolog, bátortalanít el, nem rehabilitálható az, akin már végrehajtották. És sajnos a leggondosabb vizsgálat, az összes előírásnak való megfelelés, stb... mellet is történhet tévedés, no meg túlkapás is. Hasonló okok miatt ellenzem az eutanáziát is. Biztos vagyok benne, sok pénzre éhes örökös és becstelen orvos visszaélne vele.
    (2018-10-20 13:14:22)
    A legendás bíró halála
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: Nem haragszom rájuk, van rokon és haver is aki rendőr. Akkoriban kicsit másabb volt minden. A gyerekcsínyeket is gyorsan még csírájában elfojtották. Attól még próbálkoztunk.
    (2018-10-14 06:33:37)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás

Fantasy

A nyolcvanas években beugrottam a boltba pár kifliért. Egyik kézzel átvettem a zacskót, a másikkal a közértes markába nyomtam 1 forint 50 fillért. Nevetve mondta, ez  kevés, néhány áremelésből kimaradtam. Valahogy így jártam a fantasy irodalommal is. Kimaradt. Bár feltűnt, hogy az esti tévéműsorban egyre gyakrabban vetítenek gyerekeknek szóló filmet, amelyekben mágusok, koboldok, szörnyek szerepelnek. A mesékből kinőttem, infantilis még nem vagyok, így reflexszerűen elkapcsoltam. Hogy, hogy nem, a fantasy nélkülem is tömegkultúra lett.

Állítólag a realista művek ideje lejárt. Nem köti le a fiatalok figyelmét, nem tud számukra újat mondani, szóval unalmasak. Jung azzal magyarázta az érdektelenséget, hogy a nyugati civilizáció embere elszakadt a mitikus-mágikus gyökereitől, holott igényli a csodákat.

A fantasy újra értelmezi a mesék, mítoszok, legendák világát. Nincs ezzel baj, amíg a józan ész határt szab a képzelet szárnyalásának. Nem költői túlzás, hogy az ábrándozás az élet megrontója. Olyan alagút, aminek nem látni a végét és beleszólhat akár a történelem menetébe is. Például a nácik a mítoszkereséstől eljutottak a démoni megszállottságig, a háborúig, a tébolyult rémtettekig. 

Minden kor, minden nép megteremti a maga mítoszát, hogy erősítse a nemzeti tudatot, az összetartozás érzését. Mi sem vagyunk ez alól kivétel. Sámánkodásban, turul-mitoszban, fehér ló-mondában... keressük a gyökereinket. Ki tudja, mennyi bennük az igazság,   nem is az a lényeg. Az igazság ugyanis sokféle lehet, ám csak ritkán felemelő és érdekes. A középkori kódexek a legszentebb áhitat jegyében íródtak, még azokban is fellelhetők szenzációs elemek  unatkozó apácák számára. A mártírhistóriák visszatérő motívuma pedig a gyilkosság és a szűzek történeteiben nem ritka a szerelmi szál.

A fantasy nem keverendő össze a sci-fivel, mivel annak épp az ellentéte. A science fiction az irtózatos tempójú technikai fejlődésben látja a jövőt és a haladást, a fantasy alkotói, olvasói pedig épp ez elől menekülnének.

A felettes énem néha rám parancsol, hogy haladjak a korral, ezúttal hallgattam rá és egy kicsit beleástam magam a témába. A fantasy irodalmi műfaj elindítójával kezdtem. J. R. R. Tolkien meglehetősen furcsa szerzet lehetett. Élete, akárcsak későbbi regényei, cseppet sem szokványosak. Az  első világháború idején kezdte papírra vetni különös gondolatait. Feltehetően a háború borzalmai elől menekült a képzelet birodalmába. Írásai javarészt csak évekkel a halála (1973) után láttak napvilágot. 1977-ben a neve már ismert. Ő az óangol filológia egyik legnagyobb tudósa, az oxfordi egyetem díszdoktora, a Sir Gawain és Zöld Lovag című XIV. századi angol eposz bonyolult szövegének kibogozója és kiadója, A hobbit, A szilmarilok, A Gyűrűk Ura szerzője. A regény 1954-es megjelenése óta világszerte több mint százmillió példányban kelt el. Egy rajongó geográfus a jegyzetek alapján elkészítette a hobbitok földjének térképét. Egyesek kísérleteznek a professzor által kitalált nyelvek rekonstruálásával is. A Tolkient követő írók kevésbé voltak tehetségesek, és tudományos felkészültségük sem vetekedett az övével, de azért akadnak köztük nagy nevek, mint Michael Ende, Stephen Donaldson, Clive Barker, akiket már az foglalkoztatott, miként lehet kapcsolatot teremteni a valóság és a fantázia  között. Tolkien hatott az összes fantasy-íróra, így a többi között Stephen King, C. S. Lewis, Raymond E. Feist, J. K. Rowling, George R. R. Martin munkásságára.

A fantasy filmek  tagadhatatlanul látványosak, mozgalmasak. A regények némelyike ijesztően vaskos, borítóik hivalkodóan "vegyél meg! jellegűek.  Mondanivalójuk a hőseposzok mintájára, többnyire a jó és a gonosz párharcára épülnek, és az igazság bajnokai mindig győznek. Előnyük a vizualitás, az elkápráztatás, a laza és felhőtlen szórakoztatás... Hátrányuk a klasszikus művekkel szemben,  hogy a szellemi katarzishoz kevés a meseszerű mondanivaló;  nincsenek benne filozófiai mélységek, legfeljebb több ezer éves közhelyek.  Már az elején tudjuk, mi lesz a história vége, nem maradnak nyitva hagyott kérdések. A néző vagy az olvasó mindent készen kap és nincs, amin tovább gondolhatna.
A műfaji sajátosság önmagában nem jelent silányságot. Csakhogy a biznisz kitermeli. Egymás után jelennek meg illusztrációgyűjtemények, szörnykatalógusok... A számítógépes szerepjátékok révén, bárkiből lehet fenevadat legyőző hős. Temérdek kiadvány lát napvilágot, ember legyen a talpán, aki megtalálja közöttük a művészi értékeket felmutató termékeket.

Illusztráció: Leonora Carrington, Richard A. Kirk

Fotó: Wikipédia

Szexuális ragadozók II.

>>> A sorozatgyilkosok iránti kíváncsiságot leginkább az táplálja, hogy nem tudunk róluk eleget és misztifikáljuk őket. Ahány elkövető, annyiféle hátborzongató történet és ezekből ritkán derül ki, mi vezetett odáig, hogy a tettesek kivetkőztek emberi mivoltukból. A filmek alkotóinak nem a tényfeltárás az elsődleges, a szaktekintélyek által írt könyvek  pedig a laikusok számára alig érthetőek.

Dr. Erich Wulffen: Szexuális abnormitások és bűntettek c. műve magyarul is olvasható. Természetesen túl lépett rajta az idő, stílusa a múlt század elejére jellemző. Ehhez hasonló szellemiségű, az orvostudomány és a kriminalisztika műhelytitkaiba is beavató művekre lenne igény. Olyan kérdésekre keresünk válaszokat, hogyan válhat valaki felnőttkorára vagy még előbb, elvetemült gyilkossá; az egyéni sorsok mögött milyen közös vonások fedezhetők fel az elkövetőkben és az áldozatokban...? Többet tudni róluk, hogy az álarc mögé lássunk és időben felismerjük őket.     

A gyilkosok nem csupán a filmvásznon léteznek, köztünk járnak-kelnek, bármikor szembe találkozhatunk velük, ránk mosolyoghatnak… Erre igazából akkor döbbenünk rá, amikor valaki a környezetünkből áldozat lett. A soroksári futónőt – a jelekből ítélve – kéjgyilkos ölte meg brutális kegyetlenséggel.  Személyesen nem ismertem Kardosné Gyurik Krisztinát, de az a tény -, hogy 2013-ban halt meg, amikor a férjem és, a sírja pár lépésre van az övétől -, azóta is figyelemmel kísérem, mikor kapják el a tettest.  Ismerem az útvonal egy részét, ahol esténként futott. Egy időben sokat jártam arrafelé, mivel a bolgárföldeken van telkünk. Hát, nem egy barátságos környék. Mindig a Vizisport utca felől mentem a kertbe, mert azt biztonságosabbnak éreztem. Az Oázis kertészeti pavilon előtti út, ahol Krisztina is elhaladt, még bekamerázott, de a túloldalán erdős-bozótos a terep. Volt, amikor hajléktalanok is tanyáztak arrafelé, összetákolt sátraik alig látszódtak ki a fák mögül. Az egyikük télen befészkelte magát a fából készült szerszámos kamrámba, a szomszédoknak azt hazudta, hogy megengedtem. Annak ellenére, hogy szánom a szerencsétlent, örültem, hogy nem az én fészerembe lehelte ki a lelkét. A hideg miatt átcuccolt egy melegebb házikóba, ott fagyott meg, hulláját több hónappal később találták meg. Szóval, a hajdani meddőhányó bizonyos részein járkálni fényes nappal sem életbiztosítás. Egyszer éppen a kertben gyomláltam, amikor a légpuska golyója elsüvített a fejem fölött. Ha állok, talán fejen is talál. A lövedék fejmagasságban a fészer ajtajába csapódott, ma is ott a nyoma a plexin. Riportalanyom is akadt a környékről, egy férfi, akit ismeretlen tettes hátba szúrt, súlyos sérüléssel került kórházba.

(2018 szept. 7-én hozta nyilvánosságra a rendőrség, hogy elfogták a 40 éves R. Szilvesztert,  akit Kardosné megölésével gyanúsítanak. A DNS-profilja vezetett a hajléktalan férfi nyomára.)

Hogyan hatalmasodhat el a szexuális vágy valakin annyira, hogy a kielégülésért ölni legyen képes? Egyáltalán, miért „kell” ölnie? Akármennyire furcsa – szerintem - a kéjgyilkosoknál a szex másodlagos. A vágy jelenti számukra a hajtóerőt, amelynek célja a testi és/vagy-lelki kielégülés. A korlátlan hatalom kiélése a másik ember felett; a megkínzott áldozat látványa, életének kioltása az, amelyben örömüket lelik.

Helen Morrison amerikai törvényszéki pszichiáter az egyik legismertebb, aki erőfeszítéseket tett a sorozatgyilkosok közös személyiségjegyeinek felkutatásában. Állítása szerint több mint száz fogva tartottnál, elítéltnél végzett pszichológiai vizsgálatot. Olyanoknak tanulmányozta a személyiségét, mint John Wayne Gacy, Ed Gein, Wayne Williams és sokan másokét. Morrison tanúja volt a védelemnek Gacy tárgyalásán, bizonyítva, hogy törvényileg őrült, mert "nem tudott pszichológiailag elkülönülni az anyjától", és nem volt külön identitása. Az ítélethozó elutasította Gacy őrültségének védelmét, bűnösnek találta, így Gacyt kivégezték.

Egy jogászjelölt feltöltötte a netre a sorozatgyilkosokról szóló szakdolgozatát. Nem tudom, hogy a miskolci egyetem tanárai hogyan értékelték, nekem tetszett. Simon Réka még nem „fertőződött” meg a jogi bikkfanyelvvel. Eredeti gondolatok, élvezetes stílus, szakmaiság jellemzi - szerény véleményem szerint - a dolgozatát. Pszichológiai, kriminológiai és büntetőjogi szempontból is betekintést ad a témába. Olyan alapfogalmakat tisztáz, amit laikusok gyakran összekevernek. Idézte dr. Morrisont, miszerint a sorozatgyilkosok eleve hibás genetikai kóddal, ún. harcos génnel születnek. Ez kamaszkorra komoly befolyással lesz az agyműködésre, amely izgalmi állapotot idéz elő, csillapítása az ölés.

Nem azért van nagy nézettsége a horrornak, hogy lássuk, az elkövető milyen extrém módon mészárolja le áldozatait, mint például a Parfüm: Egy gyilkos története c. zseniális filmben. Arra keressük a választ, minek a hatására válnak vérszomjas vadállattá? Azt már tudjuk,  ha egy gyerek nem kap szeretet, elhanyagolják, nem törődnek vele, mi több mindenféle bántalmazás, erőszak éri, személyisége torzul. Ahogy Simon Réka munkájában is olvasható: „…mivel eddig őket bántották most ők akarják megmutatni másoknak, hogy ez milyen érzés, ki akarnak törni az áldozat szerepéből, hogy ők uralkodjanak. A rengeteg elfojtott düh és szexuális frusztráltság is közrejátszhat abban, hogy valaki sorozatgyilkossá váljon." Aileen Wuornos esete erre az egyik legszemléletesebb példa, amire a szakdolgozat is utal.

Wuornos, nemhogy szeretetet nem kapott egész életében, de gyakran bántalmazták testileg és lelkileg. Az apja, akit nem ismert, gyermekek molesztálásáért került börtönbe, ahol felakasztotta magát. A lány a nagyszülőkhöz került. Wuornos azt állította, hogy nagyapja szexuálisan molesztálta, korbáccsal verte, nagyanyja pedig alkoholista volt. Aileen 14 évesen teherbe esett, de előtte is több szexpartnere is akadt, beleértve a bátyját is. A fiát később nevelőszülők adoptálták. A nagyanyja halála után a lány prostituáltként kereste a kenyerét. 18 évesen került először börtönbe kisebb súlyú bűncselekményekért, elszökött a felelősségre vonás elől. Floridában hozzáment egy 76 éves jómódú férfihoz, akitől 6 hét után elvált. Aztán megint olajra lépett és többször is összeütközésbe került a törvénnyel. Közben a bátyja torokrákban meghalt, és az életbiztosításából egy jelentősebb összeghez jutott. Az volt az utolsó, amikor még fordíthatott volna a sorsán, ő azonban a pénzt gyorsan elverte. A 80-as években különféle, ugyancsak kisebb súlyú bűncselekményekért elítélték, egy időre börtönbe került. Szabadulása után megismerkedett egy lánnyal, onnan kezdve együtt lógtak Tyria Moore-ral. Barátnője hatására Aileen beismerte, hogy 1989 és 1990 között lelőtt hét férfit, akik állítása szerint megerőszakolták, vagy megpróbálták megerőszakolni, amikor prostituáltként dolgozott. Azzal védekezett, hogy a gyilkosságokat önvédelemből tette. Bosszú és nyereségvágy lehetett a valódi indíték.   

Wuornos első áldozata egy bolt tulajdonosa, Richard Mallory volt, akit korábban nemi erőszakért hosszú évekre elítéltek. A további hat áldozatból ötöt találtak meg. Peter Siems autóját megtalálták, de holttestének nyomaveszett. Aileent 1992-ben ítélték halálra, de rengetegen tiltakoztak a szerintük igazságtalan ítélet ellen. Sokak szerint Wournos szellemi fogyatékos lehetett, nem tudta mit csinál. 46 éves volt, amikor 2002-ben kivégezték. A temetésén kérésére Natalie Merchant Carnival című dalát játszották le.

Hirhedt sorozatgyilkosok I.

Félelemmel vegyes misztikum övezi Hasfelmetsző Jack-et és kései utódait. Szerencsére leginkább csak a moziban találkozunk velük. A film nézése közben aligha gondolunk arra, hogyan lesz valakiből többszörös gyilkos.

Ted Bundy volt az első, akit így neveztek. 1989-ben ültették villamosszékbe, miután fiatal lányokat erőszakolt meg, és tett el láb alól. 30 nő meggyilkolását ismerte be. Első áldozata a 21 éves Lynda Ann Healy volt, 1974-ben.

Szakemberek szerint egyeseket a „vad” üldözése, másokat az áldozat kínzása, megbecstelenítése, megcsonkítása izgat fel. Az elkövetés módja, eszköze többnyire hasonló és az áldozatokban mindig akad közös vonás. A szakmányban gyilkolók szinte kivétel nélkül kóros személyiségű emberek, többnyire pszicho- vagy szociopaták, ritkán betegek. Különféle motiváció - látnok, küldetéstudat, hatalomvágy, élvhajhászat - sarkallja a sorozatgyilkosokat. Egyesek személyisége, akár több típus jegyeit is magán viseli. A kriminalisztika szerint a nyereségvágyból elkövetett emberölések nem tekinthetők klasszikus értelemben sorozatgyilkosságnak.

Vérengzőként többen is pályáztak Guinness rekordra. Az amerikai „gyilkos bohócnak” sikerült. Huszonegy emberölésért életfogytiglani, tizenkettőért pedig halálbüntetést kapott. John Wayne Gacyt 14 évnyi siralomházban töltött év után, 1994-ben méreginjekcióval kivégezték.

Fátylat borítanának bizonyos osztrák értelmiségi körök Jack Unterweger ügyére. 1976-ban a férfit életfogytiglanra ítélte a bíróság egy 18 éves prosti megfojtása miatt. Mostoha gyermekkorára és irodalmi zsengéire való tekintettel közben jártak az érdekében. 1990-es szabadulása után tizenegy örömlányt küldött másvilágra Ausztriában, Kaliforniában és Csehországban. Nem sokkal az újabb életfogytiglani ítélet után felakasztotta magát grazi börtöncellájában. Történetéről filmopera készült róla.

Vannak olyan elképesztő tettek, amikre azt mondjuk, ilyet normális ember nem tesz. Az amerikai Ed Gein plainsfieldi farmján temérdek emberi maradványt találtak. Halottak bőréből, csontjából különféle használati eszközöket barkácsolt. Csak két idősebb nő életének kioltását tudták rábizonyítani. A bíróság előtt azt vallotta, hogy a tetemeket sírrablásból szerezte. A férfit élete végéig elmegyógyintézetben kezelték, ott halt meg 1984-ben. Aberrációi mintegy tizenhat film alapjául szolgáltak, köztük olyanokat, mint a „Psycho” vagy a „Bárányok hallgatnak”.

Elmeorvosok számára is tanulságos a hárshegyi rém esete. Molnár Henrik az Úttörővasút egyik megállójánál összeszurkált két gyereket, egyikük meghalt. A férfit 1979-ben elfogták, mivel kóros elmeállapotúnak minősítették a bíróság meghatározott idejű kényszergyógykezeléséről rendelkezett. Évenként igazságügyi orvos szakértői vizsgálatnak vetették alá és amikor állapota javult haza engedték. Aztán újra gyilkolt, ekkor a szakértők már beszámíthatónak tartották és halálra ítélték.

Hazánkban az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) küldik megfigyelésre azokat a gyanúsítottakat, akikről úgy vélik, pszichiátriai betegségben szenvedhetnek.  Ez a vizsgálat általában egy hónapig tart, a végén adnak egy leletet, amit a szakértő használ fel. Ő dönti el, hogy az illető beteg és gyógyításra szorul, vagy sem. A kirendelő hatóság (rendőrség, ügyészség, bíróság) részére a szakértő fogalmazza meg, hogy a gyanúsított beszámítható, netán korlátozottan az, vagy pedig beteg és gyógyításra szorul. A pszichiátriai betegségeknek megvannak a jól felismerhető tünetei. Az előzményi adatok ismeretében a klinika megközelítőleg pontos véleményt ad.

A százhalombattai rémként elhíresült Balogh Lajos maga sem tudta, kit rejt az álarca: „Nem vagyok sem kéjgyilkos, sem pszichopata, de még csak rém sem…” Aztán évekkel később ráébredt, igenis élvezte, amint áldozatait kínozta. Négy fiatal lány kegyetlen megölését tudták rábizonyítani, 25 évre ítélték 1995-ben. A börtönben kirobbant verekedés miatt további öt évet kell rács mögött töltenie. >>>

Gyógyír a honvágyra

Furcsa kettősség jellemzi az embert. Egyrészt ismeretlen tájakra, új élményekre vágyódunk; másrészt nehezen szakadunk el a szeretett személyektől, megszokott környezettől, tárgyaktól. Elvágyódunk és amint ott vagyunk, visszahúz a szívünk.

Sosem éltem külföldön, ezért részemről merészség lenne a honvágyról értekezni. Persze van róla sejtésem... én is sóvárgok valami után, nem térben, hanem időben. A múltba vágyodom vissza. Állítólag "senki nem él egészen a jelenben. A fiatalok idejük nagy részét a jövőben töltik; mi öregek a régjárt utakat tapossuk újra, s minden emlékeztet valamire".

A 18. század óta vizsgálják a  honvágy mibenlétét, lélektani hatásait. A szakirodalom szerint lehetnek a patológia irányába mutató jelei és személyiségépítő hatásai is. Embere válogatja, kinél melyik kerül túlsúlyba. Belső kontroll, irányultság esetén sikeresebb az alkalmazkodás az új környezethez és kevesebb pszichoszomatikus megbetegedés kíséri az elszakadást a szülőföldtől - állítják a szakemberek.

Sokféle történet forog közszájon arról, ki hogyan élte meg, hogy másik országba települt. Rám leginkább a kalandos életű Lénárd Sándor írásai hatottak, mert azon kívül, hogy olvasmányos, a sok nehézség ellenére sikerült olyan életformát kialakítania, amelyet nem mások kényszerítettek rá. Megtalálta a helyet, ahol szabadnak érezte magát. Nyolcévesen szakadt el a hazájától, soha többé nem tért vissza és életét végig kísérte a gyötrő honvágy. Egyszerre volt orvos, író, költő, műfordító. Bár a múlt században élt, látásmódja izgalmas és eleven:

- "Európában már nincs hely - mondják. - Az emberek gyalog is, autón is egymásba ütköznek. Ha nem egymásba, akkor valami törvénybe, rendeletbe, tilalomba, előírásba. Ami nem tilos, azt muszáj - hallottam Svájcban. Itt (Brazília) még azt is szabad, ami tilos" - írta az Egy nap a láthatatlan házban c. regényében.

A dona emmai ház, ahol Lénárd Sándor élete második felében lakott, a brazil őserdő szélén állt, messze mindentől. A doktor a bennszülötteket gyógyította, közben saját sajgó lelkére is gyógyírt keresett: „A honvágyról többet írtak a költők, mint a lélekbúvárok. A honvágy betegei nem is igen járnak a lélekbúvárokhoz, nem hiszik, hogy meggyógyulnak, ha ízekre szedetik tudatukat s a tudat alatti alagsort. Pontosan tudják, mi fáj és miért, s azt is, hogy a baj okának ismerete csak annyira segít, mint a pestises betegen, ha megmutatják neki a bacilus képét.” Ő csak tudja, hiszen élt Ausztriában, Olaszországban és Dél-Amerikában. Bölcsesség és életszeretet árad a könyveiből, amelyekből a humor sem hiányzik.  Ő tanácsolta, „ha új életet akarsz kezdeni, fogd a kis koffert, és menj idegen országba. Pénzt a biztonság okáért ne vigyél, mert előbb-utóbb régi életet veszel rajta…”

Akármilyen messze sodródsz a családodtól, a barátaidtól, ott messze idegenben nem vagy egyedül: "...minden magyar ismer legalább még egyet… és mindenki örül a vendégnek..., mint a szentjánosbogarak a sötétben, fényjelekkel, úgy jeleznek egymásnak a magyarok..."

„A honvágynak nincs akkora irodalma, mint a boldogtalan szerelemnek, de rokon érzések. A honvágynak semmi köze az államhoz, a nemzethez, még a hazához sem. A honvágy fáj. Iránya nincs. Talán a növények tudnák a legpontosabban elmondani, micsoda: idegen talajban, idegen klímában elsorvadnak, elvadulnak. Itt a tulipán nem hajt virágot, az orgonabokor nem nő, alacsony marad, se él, se hal, a ribiszke nem hoz gyümölcsöt. Ők tudják, mi a honvágy.” Mezei virágok magjaiért rimánkodott távoli barátaihoz, de hiába: „ki vet már rezedát, szarkalábot? Pipacsmagot sehol se árulnak, nem tudják, hogy a gaz: gyógynövény a honvágy ellen.” És ott vannak a hazai ízek, azok is csillapítják a rettenetes hiányérzetet. A hozzávalók beszerzése a  persze nem egyszerű, de megéri a fáradságot. Vacsorára egy tányér gőzölgő zöldborsó leves csipetkével, vagy reggelire a finom paprikás szalonna ropogós friss kenyérrel… eszegetés közben szinte otthon érzi magát a vándor. A gyomor emlékezete a legmaradandóbb. (Fotó: Wikipédia)

Ezer szállal kötődünk a helyhez, ahová születtünk, ahol éltünk, ezért az elszakadás sokkalta nehezebb, mint gondolnánk. „Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.” – olvasható a Völgy a világ végén s más történetekben, amely az elektronikus könyvtárból letölthető.

Powered by Blogger.hu