Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @Eager: Már nem emlékszem, mi volt az ítélet és a neten se találtam erről infót. Talán felfüggesztetett börtönbüntetést kapott az üzemeltető. A halálbüntetés ennél az esetnél semmiképpen nem lenne releváns.
    (2018-10-20 15:03:26)
    A legendás bíró halála
  • Eager: Sajnos, az EU-ban tilos a halálbüntetés kirovása. Pedig igen sokan megérdemelnék, ahelyett, hogy életük végéig az ország tartsa el őket. Engem csak egyetlen dolog, bátortalanít el, nem rehabilitálható az, akin már végrehajtották. És sajnos a leggondosabb vizsgálat, az összes előírásnak való megfelelés, stb... mellet is történhet tévedés, no meg túlkapás is. Hasonló okok miatt ellenzem az eutanáziát is. Biztos vagyok benne, sok pénzre éhes örökös és becstelen orvos visszaélne vele.
    (2018-10-20 13:14:22)
    A legendás bíró halála
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: Nem haragszom rájuk, van rokon és haver is aki rendőr. Akkoriban kicsit másabb volt minden. A gyerekcsínyeket is gyorsan még csírájában elfojtották. Attól még próbálkoztunk.
    (2018-10-14 06:33:37)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás

Szuperek vagy lúzerek?

Sokféle képregényhős létezik. Van bátor, erős, igazságos, vicces… van bosszúálló, kíméletlen, könyörtelen, kegyetlen…

Több mint fél évszázada folyik a vita a képregények és a bennük szereplő figurák gyerekekre gyakorolt hatásáról. A vélemények megoszlanak. Mindenesetre csak az beszél lekezelően az ún. kilencedik művészeti ágról, aki vajmi keveset tud róla. A világhírű amerikai író, Stephen King egy interjújában elmondta: ő is képregényeken nőtt fel. Kedvencei közé sorolta az EC Comics hetvenes évekbeli antológiáit (Tales from the Crypt, Tales from the Vault), de rajongója volt Superman-nek, Marvel Kapitánynak, és a többi figurának is. Szerinte a képekben ábrázolt történet megelevenedik az olvasó fantáziájában, ezáltal fejlődik a vizuális képessége.

Van gyenge és van művészi színvonalú képregény. Az angol Alan Moore Watchmen-jét (Őrzők) a legjobb szuperhős-történetként tartják számon. Némely figurát szinte nemzeti hőssé avanzsálták. Például Asterix a francia leleményesség szimbolikus alakjává vált. Ha valakit ez sem győzött meg a műfaj értékeiről, akkor talán többet mond dollárban kifejezve. Nemrégiben másfél milliós rekordösszeget fizettek azért az 1938-ban kiadott füzetért, amelyben először láthattuk Supermant. E karaktereknek ő legnagyobb alakja. Korábban hatalmas pénzeket adtak azokért a kiadványokért is, amelyekben először tűnt fel Batman (1939), a Pókember (1962).

Fredric Wertham amerikai pszichológus volt az első, aki élesen kritizálta ezt a típusú sajtóterméket „Az ártatlanok elcsábítása” c. könyvében kifejtette, hogy ez nem más, mint a fiatalok tudatos megrontása. Ráadásul a fiatalkorú bűnözők elismerték, hogy rajongtak a képregényekért.

A II. világháborút követően jelentősen visszaesett a füzetek iránti kereslet, ezért az amerikai kiadók kénytelenek voltak öncenzúrát alkalmazni. Így született meg 1954-ben a Comics Code nevű szabályzat. Több veszélyesnek ítélt témát és zsánert kiűzött a mainstream (főáramlat) a képregényből. Csakhogy ezt követte az underground irányzat, amely a tilalmakat nem tartotta magára nézve kötelezőnek és kifejezetten a tabu témákat /erőszak, drog, szexualitás/ ábrázolta.

Legutóbb egy amerikai pszichológus azzal állt elő, hogy nagy a különbség a mai filmek és a korábbi képregények szupermenjei között. A régebbi figurákra felnézhettek a srácok. A mostani szupermenek kérkednek nagy kaliberű fegyvereikkel, fitogtatják erejüket, vagyonukat, és megfélemlítik ellenfeleiket. Mellesleg csúnyán beszélnek, cinikusak és kihasználják a nőket. Tippelhetünk hogyan hat egy kamasz önbecsülésére, ha olyan alvilági figurákhoz kell mérnie magát, akik erőszakkal érik el, amit akarnak? A mai fiataloknak választaniuk kell aközött, hogy szuperhősök lesznek, vagy lúzerek.

A legtöbb, amit a szülő tehet, hogy idejekorán megtanítja a gyereknek, a hétköznapi hősök közöttünk járnak.

Nemek harca

Az őskorban még egy csapat voltunk... Apa levadászta a mammutot, tüzet csiholt, anya begyömöszölte a fazékba és megfőzte. Mindketten elégedettek voltak, nem veszekedtek azon, ki miatt rágós a hús. A harc a Bibliával kezdődött. Mondanom sem kell, férfiak írták. Nő ilyet ki nem talál, hogy bordacsontból lett Éva anyánk. Az egész Ószövetség a női nem ellen szövetkezett, eszerint az „asszonyállat” egy elfuserált lény. Az apostolok is kígyót-békát mondtak ránk. Szent Ambrus pedig nem kevesebbet állított, mint hogy a nővel kezdődött a rossz és a hazugság. Aquinói Szent Tamás arról prédikált, hogy a nő tökéletlen lény, elrontott ember. Szent Pál is a többieket szajkózta, bár szeretethimnusza sejtetni engedte, hogy az édesanyák szeretetéhez semmi sem fogható.

Felvettük a kesztyűt. Igyekeztünk bizonyítani, hogy az ”oldalborda” is ér annyit, mint a teremtés koronája. A férfiak azt hitték, mivel az agyuk pár dekával nagyobb, a nők képességei szerényebbek. Hát, nem! Kiderült, a nők agyában a sejtek sűrűben helyezkednek el. Német kutatók feladatokon keresztül vizsgálták a két nem közötti eltéréseket. Megállapították, hogy a nők képességei ugyanolyan jók, csak más utakon jutnak el a megoldásokhoz.

Furcsa változásokat vettem észre magamon, amióta megözvegyültem. Most vadász is vagyok. Igaz, rosszul célzok, gyakran eltévedek az erdőben, és amikor ölnöm kéne, bőgök, annyira sajnálom azt a szegény kis mammutot. A változás azonban tagadhatatlan. Nem nőtt szakállam, nem izmosodom, de bátrabb és ügyesebb lettem. Már nem félek se póktól, se egértől... Egyre jobban áll a kezemben  a csavarhúzó, csípőfogó, kalapács. Legutóbb szétkaptam a gajra ment fűnyírót, megjavítani nem sikerült, de darabokban legalább befért a hulladéktárolóba. Mi a helyzet az egyedül maradt férfiakkal?  Hallottam olyan korombeli özvegyemberről, aki egy leszakadt gombot se képes felvarrni. A társkeresésben látja a kiutat. Ha tudná a szerencsétlen, hogy az csak egy útvesztő a mi korunkban.   

Találtam egy tesztet, amiből megtudhatom, hogy az uniszex életmód hatására, hogyan változik az agyműködésem. Változott-e a gondolkodásmódom azzal, hogy rá vagyok kényszerülve az ún. férfias munkák elvégzésére is. Vajon, a logikátlan női logikám fejlődött-e? – mert még a fülembe cseng a férjem hangja: „hülye vagy anyukám!” Ilyen csúnyát csak akkor merészelt mondani, ha igaza volt. Kitöltöttem a tesztet és kiderült,  mixelt agyam van! - ebből is egy kicsi, meg abból is. Ez azt jelenti, hogy egyszerre vagyok érzékeny és értelmes, a szívemre és az eszemre egyaránt hallgatok. Nem könnyen veszítem el a fejem, de időnként túlságosan kimutatom az érzéseimet. Állítólag senki sem tisztán feminin vagy maszkulin, és az emberek többségére a „kevert agy” a jellemző.

A nemek között számos eltérés van képességben, készségben, személyiségvonásban és gondolkodásmódban. Mennyivel szebb lenne, ha harc helyett képességeinket egymás javára, egymást kiegészítve kamatoztatnánk. A dominancia pedig aszerint változna, hogy éppen ki, miben jobb. Szebb lenne, de sokkal unalmasabb.

 


Micsoda a csoda?

Kétféle csodavárás létezik. Az egyiknél azért imádkozunk, hogy bekövetkezzen, míg a másiknál azért esdeklünk, hogy ne következzen be. Egyesek szerint sorsunk meg vagyon írva, mások szerint kifürkészhetetlen; ugyanakkor tapasztaljuk azt is, sokszor az előzményekből következtetni lehet a várható fejleményekre. A csodavárás, akár a mákony, kis dózisban gyógyszer, nagyban "méreg". Minél kisebb az esélye életünk jobbra fordulásának, annál erősebben reménykedünk a csodában.

Karinthy Frigyes szerint a „csoda” egyike a legnehezebben meghatározható fogalmaknak. Általában olyan tapasztalt vagy elképzelt eseményt nevezünk annak, aminek "nem tudjuk magyarázatát adni". Pontosabban, ami független az ok és okozat törvényétől, ennek viszont a dialektika ellentmond. Átírja az észlelhető objektív valóság és az emberi megismerés ténye között a gondolkodás józan érveit.  A "csoda" nem tárgya az egzakt filozófiának - csak az okkultnak. A lélektanban pedig csak a "csodában való hit" feltételeit és természetét lehet vizsgálni, magát a csodát, mint objektumot, nem.

Áomvilágban cseperedik a gyerkőc és a mesék azt sugallják, ne félj, a világ jó és semmi baj nem érhet. A századik mese után a gyermeteg lélek elhiszi, hogy a szegény legény a valóságban is legyőzheti az óriást, vagy a hétfejű sárkányt. Elhiszi, hogy kolbászból van a kerítés és a rút kiskacsából is lehet gyönyörű hattyú. Idővel a kiskamasz pókembernek képzeli magát, a tini lány meg egyfolytában arról álmodozik, egyszer eljön érte a királyfi hófehér paripán – csakhogy az életben semmi sem úgy történik, ahogy elképzeljük, és a vége sem feltétlen az, hogy „boldogan” éltek, míg meg nem haltak. Mi, szülők, szeretnénk, ha csemetéink gyermekkora minél tovább tartana. Jó, ha csak csúszik és nem marad el a fokozatos felkészítésük a "földönjáró" felnőttlétre. 

A hétköznapok taposó malmából régen kiveszett a misztérium. Túl a váláson, a munkahelyi kirúgáson, nyakig benne az adósságcsapdában,ha még nem ugrottál a Dunába,rajtad csak a csoda segíthet, és elkezdesz reménykedni, hogy egyszer csak eljön a megváltás. Döntsd el időben, a csodavárók, vagy csodatévők oldalára állsz!? Volt idő, amikor szélhámos csalónak hívták azokat, akik díjazás fejében szándékosan becsapták, félrevezették, hitegették gyanútlan áldozataikat. Azóta az igazságszolgáltatás is okosodott. Ennek szellemében úgy változott a paragrafus, hogy akinek igénye van a csodákat kilátásba helyező szolgáltatásokra, az megkaphassa, amire vágyik. A szolgáltatónak pedig legális keretek között kell működnie és adóznia  a jövedelme után. Így mindenki jól jár. A csodaváró ücsörög az ezotévé előtt, kényelmes fotelból választhatja ki a neki leginkább szimpatikus jóst, vagy médiumot, akik ígérik, feltárják a múlt és a jövő rejtett dimenzióit. Reikivel és Kryon energiával erősítik, gyógyítják a testet és lelket. Lenormand kártyával jósolnak, s ha még ez sem elég, bevetik a számmisztikát. A rontáslevétel mestere esküszik, leszedi az átkokat, és ezen túl a szeretet meg a pozitív gondolkodás vezérel. Mivel Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, a hívás díja percenként 485 forint. Természetesen nem állítom, hogy ámítás minden olyan irányzat, amely korunk tudományos világképébe nem illeszkedik bele, amely az élet "nagy kérdéseire" a bevett tanoktól eltérő választ ad. Magam is keresem az utamat, és az eligazodást segítő eszméket, irányzatokat, útmutatásokat.  Hiszem, hogy az élet sivárabb lenne csodák nélkül és néhányat szerencsére átéltem.   

Karinthy szavaival élve: „… - a csoda lényege az, hogy az utak minden pillanatban szétnyílnak, hogy ugyanazoknak az összetevőknek nem egyetlen eredője lehet. A csoda lényege az, hogy a jövő nem megfordított tükörképe a múltnak, hanem eleven valóság a halott és dermedt történés felett - a csoda lényege kiírhatatlan hitünk a szabad akaratban; választás jó és rossz között.”

Tündérek vér nélkül

Magyarázatra szorul, ha egy vérbeli bűnügyi újságíró mesekönyvet ír. A Mákszemtündérek nyarának szerzője, Péteri Teréz nyugállományú alezredes elárulta, többet jelent számára a gyerekek álomba ringatása a felnőttek idegeinek borzolásánál. Kolléganőmmel a könyv megjelenésekor beszélgettem.

- A történet szereplői emberi tulajdonságokkal felruházott tündérkék és különféle kis állatok. Mennyire fontos, hogy a meséken keresztül a gyerekekben tudatosítsuk, mi a jó és mi a rossz?

- Ez a könyv az én olvasatomban a barátságról, egymás elfogadásáról szól. Van a mesehősök között, aki rejtőzködik, hazudik, a mákszemgyerekek füllentenek, sőt, olyan szereplő is akad, aki annyira megkíván valamit, hogy nem tud neki ellenállni, és ellopja. A klasszikus mesékben a figurák általában véglegesen rosszak vagy jók: ebben a történetben azért árnyaltabb a kép. A mesék nagyban hozzájárulnak a jó és a rossz fogalmának kialakításához, és ezt nem direkt módon teszik.

- Minden mesekönyvnek nagy hibája, hogy olvasásakor a  fáradt felnőtt előbb elalszik, mint a gyerkőc. Nem folyhatott volna egy icuripicuri tündérvér? Végtére is egy kocsmatöltelék akad a sok hibátlan jellem között, és ugyebár tudjuk, az iszákosok között akad bajkeverő...

- Ő Lajos, a 43-as számú hordár! Lajos egy cickány, a rét bohémje, de tisztában van a hibáival. Előre figyelmezteti a kuncsaftot, ne fizessen előre, mert akkor napokig ki sem jön a Zöld Varangyhoz címzett italboltból.    Kedves fickó, azt hiszem, ha vért látna, menten elájulna. Ha vér nincs is, veszedelmes bonyodalmak azért akadnak: Sündörgi Büdöske és gazdája, Vandália felbolygatja a rét nyugalmát. Meg kell említeni mesebeli kollégánkat is, az öreg mákszemtündér detektívet. Nagy felelősség terheli a vállát,  a majdnem szemüveges csigát felkutató akciót vezeti… A mákszemporontyok családunk gyerekeiről kapták a nevűket. Szerintük a mi familiánkban a nagymamák mesét szoktak írni: a férjem édesanyja írta ugyanis az Öreg néne őzikéjét.

- Csodálatosak a könyvet díszítő rajzok. Hogyan kerültél kapcsolatba az illusztrátorral?

- Faltisz Alexandra fantasztikus világot teremtett. Magam is el vagyok ragadtatva. Olyan tündéri részletek vannak a rajzokon, a képi humor olyan kedves elemei, amelyek minden bizonnyal a gyerekeket is megörvendeztetik.

Szerelmi vallomás

Életem első szerelmes levelét kisiskolásként kaptam. Nem is levél volt, csak egy kis cetli, rajta egyetlen tőmondat: „nagyon szeretlek!” Hogy mennyire, annak piros tintával adott nyomatékot. Baloghtól kaptam, akinek folyton lógott az orra és elülső tejfogát elvitte a cica.

Kamaszkorom érzelmi viharait senki sem tudta jobban követni, mint az anyám: „hát te, mit vigyorogsz?” „Most meg, mért bőgsz?” Sosem avattam a titkaimba, mégis pontosan tudta, mikor voltam szerelmes. Szakításkor pedig állítólag úgy hisztiztem, mint amikor korgott a hasam.

Fellángolásból akadt bőven, de csupán egyre emlékszem. Benedek Gyuri félénk és gátlásos srác volt, örömmel becserkésztem volna, ha tudom, hogyan kell. Sok lánynak a vérében a csábítás képessége, nekem azonban később sem ment, így engem csábítottak el. Az eredménye 3500 grammos leánygyermek. (Evelyn Morgan: Szerelmi bájital - Forrás: Wikipédia)

Hiába voltam halálosan szerelmes a gyerekem apjába, hiába szerettem holtáiglan, nem illettünk össze. Ő önzően a szenvedélyt kereste, én a (lelki) társat és ez a hiányérzet próbára tette a házasságunkat. Ennek ellenére kitartottunk egymás mellett.

Éretlen ésszel nem okos dolog a párválasztás, főleg akkor nem, ha apát akarsz a gyerekednek és nemcsak hétvégére. Az időben kapott jó tanácsot természetesen senki nem fogadja meg, ahogy én sem. Nem véletlenül mondják, a szerelem öl, butít és nyomorba dönt - mindegyik formulára bőven akad példa.

Telt-múlt az idő, fontosabb dolgom is akadt, mint a szerelem problematikáján rágódni. Akkor kezdett izgatni, amikor már esélyem sem volt, hogy még egyszer utoljára szerelmes legyek. És öregen is ott tartok, hogy logikát keresek benne, és telis-tele vagyok megválaszolatlan kérdéssel. Miért az a nagy ő és miért nem valaki más? Miért hisszük, hogy szerelem nélkül nincs boldogság? Miért vágyunk rá, ha a költő szavaival élve, hol a mennybe röpít, hol a szenvedés poklába taszít? A jó öreg Platón megközelítése is elgondolkodtató, miszerint a Szerelem az, aki szeret és nem az, akit szeretnek. A platói szerelmet, vagyis a szex nélküli sóvárgást - Heller Ágnes szerint - egy Ficino nevű firenzei filozófus találta ki a 15. század végén. Lényegében mindegy is, mert szerencsére ez a meddő vonzódás kiment a divatból.

Akárhányszor láttam a Rómeó és Júliát, megríkatott. Hiányoltam az életemből a tiszta, őszinte és önzetlen érzelmeket. A hosszú évek alatt egyetlen olyan kapcsolatot sem láttam, ahol ezek domináltak. Ráadásul a bulvár is tele véres féltékenységi drámákkal. Elővettem Shakespeare Szonettek c. versciklusát, hogy valamicske érzelmi töltődéshez jussak. A legszebbet (75.) kivéve, másként hatnak rám, mint hajdanán. Folyton csak azt hajtogatja:  hékás, ketyeg a biológiai órád, hamarosan csúf leszel és vén, van erre B-terved?

„...Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;
S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.”

Korábban fel sem tűnt, mennyire erőlteti a népesedési politikát. Igaz, akkoriban magas volt a halandóság. A mester a fogantatást menedzselte, azt tartotta az  élet értelmének és ebben látta az újjászületés zálogát:

"...Anyád tükre vagy: édes tavaszát
Láthatja benned; s te is így fogod
Nézni vénséged ablakain át,
Bár ráncosan, mai arany korod..."

A hatodik szonettben arra buzdítja az ifjúságot:

„...Nemzz magad helyett új, második Én-t,
Vagy – tízszer jobb! – nemzz egy helyett tizet;

Boldog vagy s tízszer boldogabb leszel,
Ha tízszer visszatükröz tíz tükör;
Mit nyer veled a sír, ha menni kell?
Itt hagy a jövőnek, noha megöl!..."

Vili bátyám, tíz gyereket nemzeni könnyű, felnevelni nehéz. A 16. század végén se hütő, se mosógép, se kajafutár... Csak férfinak juthat eszébe, hogy az ágyban mindent meg lehet oldani.

(Marc Anthony dalának szövegét Lovász Magdolna fordította magyarra.)

Sokkoló otthonok

Szerte a világon hagyomány a házszentelés ősi szokása. Különféle ceremóniák, szertartások kísérik, céljuk mindenütt ugyanaz: hozzon áldást és békességet a ház lakóira! Vannak azonban otthonok, amelyeket mintha elátkoztak volna. Kísért-e a múlt egy olyan házban, amelynek első, majd a második tulajdonosai is tragikus körülmények között ott haltak meg? Bekopogtattam abba a lakótelepi lakásba is, melynek fürdőszobájában korábban egy gyermeket daraboltak fel.

N. Lukács és gyönyörű felesége álompárnak tűnt a hetvenes években. A főváros peremkerületében laktak, a tiszti házak egyikében. A házaspárnak két gyönyörű fia volt, kényelmes otthona, autója - akár boldogok is lehettek volna. Lukács imádta életvidám feleségét, Gabriellát. Konfliktust közöttük az okozott, hogy különbözött az életfelfogásuk. A férfi aszkéta jellemű, fegyelmezett katonatiszt,  míg az asszony szerelemre vágyott, amit végül egy másik férfi karjaiban talált meg.

1975. jún. 26. boldog napnak ígérkezett, a nagyobbik fiút felvették az egyetemre. Délután a srácok moziba mentek. Eközben otthon a házaspár feltehetően összeveszett és a nő közölte, hogy a házasságuknak vége, elválik. A férj féltékenységében előkapta szolgálati fegyverét lelőtte az asszonyt, majd magával is végzett. Holttestüket a hazatérő gyerekeik találták meg.

Az apa szelleme

Gyerekzsivaj veri fel az egykori féltékenységi dráma helyszínét. A medencében kissrácok fürdenek. A felújítás alatt álló porta, mintha csipkerózsikaálmából ébredne. Sz. Ildikó negyedik gyermekét várja. N. Lukácsék halála után több évvel az ő szülei költöztek az épületbe három gyermekükkel, Ildi volt a legkisebb.

- Emlékszem a konyha ijesztő, sötét színére és a vérfoltokra. Megtaláltuk a falba épített trezor helyét is, ahol a férj a pisztolyt tartotta. Igyekeztünk túltenni magunkat a rettenetes histórián. Apám imádta az állatokat, azért választotta ezt a külvárosi helyet. A szüleink elváltak és mi kiröpültünk a családi fészekből. Apa kénytelen volt megválni szeretett lovaitól. Úgy érezhette, betegen magára maradt, holott gyakran látogattuk. Minden megadtam volna, hogy ne így érezzen. Az egyik hétvégén látogatóba jöttünk hozzá. A bejárati ajtó üvegablakán megláttuk az alélt testet. Soha nem fogom elfelejteni, azt a pillanatot. Az igazságügyi orvos szakértő minden kétséget kizáróan megállapította, hogy önkezével vetett véget életének. A felső ablak kilincsére erősítette a zsineget. A lába leért a földre, csak fel kellett volna állnia. Érthetetlen, miért nem működött az életösztöne. Ő nevelt bennünket. Képtelen vagyok beletörődni, hogy búcsúlevelet sem hagyott – törölgeti könnyeit az asszony, majd így folytatja:

- Szíriában, ahonnan a férjem származik, megáldják a fedelet, ahová a família beköltözik. A mi papunk gyakran kijár hozzánk. Abban segít, hogy semmi se zavarja otthonunk békéjét és nyugalmát. Érzem apám jó szellemét, itt van közöttünk és kapcsolatba akar lépni velünk. Gömb alakú hologrammal jelzett nekünk: azokon a digitális felvételeken láthatók, ahol családi körben vagyunk. Egyiptomban, megvizsgáltattuk, nem árulom el az eredményét, mert úgy sem hinnék el – fejezte be Ildikó.

Fürdőszobai mészárszék

1995. november 27-én a Gubacsi híd pesterzsébeti hídfőjénél egy gyermek feldarabolt hottestére bukkantak a horgászok. A tetthely közelében ráakadtak a kofferre is, amiben az elkövető odavitte a maradványokat. A fejet a Határ úti vasúti töltés környékén egy nejlonzacskóba rejtve találták meg.

A nyomozás több szálon futott. A 12 éves áldozat személyazonosságát sikerült viszonylag gyorsan megállapítani. A szülei előző nap jelentették be az eltűnését. Több száz ember dolgozott az ügyön, kereste-kutatta a tanúkat. Végül eljutottak M. Lászlóhoz, aki egy hónap híján lett volna 18 éves, az anyjával élt. Tárgyi bizonyítékok szóltak ellene, és akadt egy tanú is, aki látta a társaságában az áldozatot. Kiderült az is, hogy I. Zs. korábban járt M. László lakásán, ahol vérnyomokat találtak. A fiatalember fajtalankodott a gyerekkel és hogy el ne árulja őt, örökre elnémította. A holttestet a fürdőszobában feldarabolta és egy bőröndben vitte a Duna partra. A gyilkost két nap alatt elfogták.

A panellakást jóval ár alatt egy fiatal házaspár vette meg. Örültek a szerencséjüknek, s csak később jutott a tudomásukra a hidegvérű mészárlás. Nem paráztak, nincsenek rémálmaik. A felújítást a fürdőszobával kezdték és a kádat rögtön kidobták. Tíz éve laknak a hírhedt helyen, soha semmi rossz nem történt velük.

Lebontották a villát

2000 márciusában Lázár Zsolt egy kábeldarabbal fejbe verte az alvó Soproni Ágnest, majd megfojtotta. A felbujtó a színésznő fia volt. Petróczi Andrásnak az értékes budai ingatlanra fájt a foga. Az asszony feldarabolt testrészeit elásták a solymári erdőben. Egy év múlva tűz ütött ki a kétszintes lakatlan épületben, amelyet a téli hónapokban hajléktalanok vettek birtokban, a lángokat ők okozhatták. A házat azóta lebontották.

Powered by Blogger.hu