Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: na, én szívesen kihagytam volna.A felújítás azonban kényszerített.
    (2018-06-21 18:36:17)
    Beszédes múmiák
  • Prédikátor: @KŐRBEJÁRÓKA: Van egy rossz hírem, a végén mindenki hűtőkamrában köt ki, jobb esetben. Egyébként minden múmia-kiállításon tolongtak a látogatók. Egyszerre viszolyognak és kíváncsiak az emberek.
    (2018-06-21 17:52:38)
    Beszédes múmiák
  • KŐRBEJÁRÓKA: Érdekes téma. Egyszer fent dolgoztunk az Anatómiai intézetben, nem az volt életem élménye. Félévig éreztem a szagokat, előjöttek a képek , a múzeumi képek a nagytermi előadóban kiterített holtest látványa, a "FÜRDŐ" AHOL a fertőtlenítőben úszkáltak a páciensek. Soha többet ilyen helyre. Pedig, gyerekkoromban sok vízbe fulladt embert kihúztunk, láttam. BRRRRRRRR
    (2018-06-21 10:37:37)
    Beszédes múmiák

Legyőzik a félelmet

A műrepülés hőskorában meredek zuhanások, hirtelen emelkedések, "tűkanyarok" jelentették a show-t. A 20. század elején az egyik repülési hatóság nagy bölcsen kijelentette, hogy a 20 foknál meredekebb forduló egyet jelent az öngyilkossággal. A pilóták azonban minderre fittyet hánytak, hajmeresztő mutatványaikkal egymást szárnyalták túl. A francia Pégoud volt az első a világon, aki 1913. szept. 1-én repülés közben hátára fordította gépét.

Egy évszázad alatt óriási fejlődésen ment keresztül a motoros műrepülés. A légi akrobaták merészsége minden képzeletet felülmúl. A csúcsteljesítmények mögött az aerodinamika ismerete, kiszámíthatóság és iszonyú sok gyakorlás van. A legapróbb hiba végzetes.

Néhány éve Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnokkal beszélgettem nem sokkal azután, hogy az Arab Emírségekben rendezett Világkupa-viadalon Guinness rekordot állított fel. Több mint négyszáz orsóval kápráztatta el a közönséget. Szenvedélyesen mesélt a manőver nehézségeiről: "nem haladhattam egy irányban, hiszen akkor a nézők lemaradtak volna a látványról. Minden ezer méter egyenes orsózás után vissza kellett fordulnom még pedig úgy, hogy a gép forgása ne szakadjon meg. Figyeltem a motorellenőrző műszereket, illetve a szél sodrását is folyamatosan korrigáltam, így maradhattam megfelelő pozícióban. 28 percig tartott ez az őrületes orsós rekord - mondta végezetül a pilóta.

A repülés szerelmeseinél a fellegek utáni vágy erősebb, mint a halálfélelem. 2014. márc.7-én Qatar Racing Club gáláján, az Al Khor repülőnapon Nádas Tamás műrepülő világbajnok gépe, egy fejjel lefelé végrehajtott gyakorlat közben lezuhant. A 44 éves sportoló életét vesztette.

Repülő Szabó

A bölcsek szerint a hosszú élet egyik titka, hogy semmit se vállalunk be, ami túl veszélyes. Csakhogy az élet sava-borsa veszne el, ha mindig csak azt tennénk, amit a józanész diktál.

A Párizsban élő Franz Reichelt szabómester a 20. század elején egy zsinórokkal, gumival, rudakkal kombinált repülős kabáton dolgozott. Úgy gondolta, a szerkezet a levegőben szétterül, és viselője baj nélkül leereszkedhet a földre. Számos kísérletet hajtott végre, ahol bábuk helyettesítették az ejtőernyőst, de a próbaugrások többsége nem járt sikerrel. Ennek ellenére 1912. február 4-én tartott bemutatón az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy bábu helyett maga ugrik le az Eiffel-toronyról. A később Repülő Szabóként is elhíresült feltaláló az összecsődült újságírók és érdeklődők jelenlétében levetette magát a mintegy 60 méteres magasságból, amelyet filmre vettek.

Az embert a kíváncsisága, kísérletező kedve, bátorsága, merészsége... tette azzá, ami. Mindig voltak jó értelemben vett „őrültek”, akik egy lapra tettek fel mindent. És mindig lesznek olyanok, akik félelmet nem ismernek és az emberi teljesítőképesség határait feszegetik. Lehet ennek kutatni a miértjeit, hogy lázadók, kalandvágyók, adrenalin-függők... nem ez a lényeg. Mi, földhöz ragadt kisemberek drukkolunk nekik és piedesztálra emeljük, ha utoléri őket a végzetük.

Ötletek a múltból

A korszakalkotó zseniális találmányok megváltoztatták az életünket, ott vannak a mindennapjainkban. A mulatságos, meghökkentő, olykor bizarr kreálmányok némelyike sem merült feledésbe. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala adatbázisa igazi kincsesbánya.

Cs. Hódi Pál budapesti alkalmi munkás ötleteivel szinte megrohamozta a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságot. 1941-ben tíz fenomenális újítására kért szabadalmi oltalmat, köztük a fűthető lábbelire. Nem csoda, hisz télvíz idején majd lefagyott a lába. A leírás és a hozzá csatolt ábra szerint a cipő, ille. a csizma talprészébe helyezték a villamos vagy „lángzós” fűtőtestet, a lábat pedig azbeszt védte az égési sérülésektől. „A talpon és a sarkon kéményszerű nyílások vezetették ki a füstöt. A láng kicsapódását és a robbanásokat rézszita hárította el. (Fűthető ruházatokra manapság is van igény, 40 ezer forintért távirányítós zokni is kapható.)

A pocakos férfiak kedvéért találták fel a hózentrógert. Prototípusát egy barmeni gyáros 1896-ban mutatta be. A rá következő évben egy boroszlói kereskedő kidolgozta a hordággyá alakítható változatot. Igen praktikusnak tűnt betegápolók, tűzoltók, katonák számára. Az  erős, oldalsó szíjakon át két rúd (sétabot, vagy akár fegyver) „tolatik”, a beteget pedig a hevederre ültetik. A hózentróger megoldotta a gatyalecsúszás problematikáját, de a cipzáras slicc  sok galyibát okozott. Az anomáliák röviden így foglalhatók össze: szétnyílik, amikor nem kéne; nem nyílik ki, amikor kéne, a fogazat becsípi, amit nem kéne.  Nos, a biztonságosan és tökéletesen működő változat  kiagyalása a jövő géniuszaira vár.

Az urak a nadrágjukban hordják a marsallbotot, de mi a helyzet a hölgyekkel? A bunda bugyi a mai tangákhoz képest, elég durva találmány. Szelídebb változata az egészségi alsószoknya, amelyet Kremen Leonora zsolnai kertész-kisasszony szabadalmaztatott 1902-ben. A bélelt, zsákszerű alsóneműt pehelytollakkal töltötte meg, és mint a paplant steppelte, hogy a pihék ne csússzanak az aljába. Azoknak a ajánlotta, akiknek érzékeny a veséjük, vagy könnyen felfáznak. Akkoriban a gömbölyded formák voltak divatosak, ezért a nagy kuffer nem számított hátránynak.

Hajdanán a férfias megjelenéshez hozzátartozott a bajusz. Akinek nem nőtt szőr az orra alatt, az „kente, fente ő azt írral, kígyóhájjal, medvezsírral, ebkaporral, kutyatéjjel”, amint azt tudjuk Arany János verséből is. Némely bajusz formájához kevés volt az olló. A peckes, a felfelé kunkorodó bajuszhoz elengedhetetlen volt az éjszaka viselt bajuszkötő, amelynek madzagját a fülre akasztották. 1896. és 1922. között összesen huszonnégy újítást adtak be. Volt higiénikus, szétszedhető, kikapcsolható és cserélhető betétes is.  A hajhálónak nem volt ekkora keletje, miután a kackiás bajusz ritkán párosult dús hajkoronával.

A kopaszodást akarta megelőzni 1903-ban egy pesti doktor hajnövesztő hálósipkájával. A hajszesz receptjét is megadta. A glicerin, rezorcin és ginzeng vizes-alkoholos kivonatával be kellett dörzsölni a fejbőrt és éjszakára ráhúzni a vízálló csodasityakot. Az alkoholos gőzök vérbőséget okoztak a fejbőrben, ezáltal a rosszul táplált, kevés vérrel ellátott hajhagymák regenerálódtak és a haj idővel növekedni kezdett. A tinktúra állítólag a „csenevészes” szálakra is hatott, de az elhalt hajhagymákon nem segített.

A kerékpár igazán megmozgatta a feltalálók fantáziáját. Háromszáznál több találmányra nyújtottak be szabadalmat 1890 és 2016 között. Nekem a repülőbringánál is jobban tetszett a testsúllyal hajtott modell. Egy német kereskedő 1897-ben két nyerget szerkesztett az ülésvázra. Az egyik megterhelt állapotában lassan lefelé süllyedve, mozgását a hajtókerékre vitte át, miközben a másik üres ülés fölemelkedett. Tehát nem kellett lábbal erőlködve tekerni, izzadni, zihálni, hanem csak a feneket kellett szépen áthelyezni  az alsó pozicióról a felsőre. Bebizonyosodott, igenis egy fenékkel is megülhető két nyereg. 

Az erőszak kémiája

Az agresszió az emberi magatartás egyik legtöbbet tanulmányozott problémaköre. A történelem valójában nem más, mint az erőszakos megnyilvánulások időrendi sorozata. Az emberi természet velejárója, szükség van rá, hogy bizonyos élethelyzetekben megvédjük magunkat. Számos vetülete létezik, ezért szinte minden tudományág vizsgálja. Akadtak érdekes kutatói következtetések: a hatvanas évek börtöneiben találtak olyan sajátos testalkatú férfiakat, akiknél a nemet meghatározó kromoszómaképletben (XY) az Y megkettőződött. A rendellenességről megállapították, ezek a „duplán férfiak” túl agresszívek, vagyis bűneikért kromoszóma-állományuk a felelős. Az elmélet, mármint hogy emiatt lennének agresszívek, megdőlt.

Egyetlen emlékezetes esetet idéznék fel annak érzékeltetésére,  mire képes az ember, ha az agresszió mértékét szabályozó rendszer egyensúlya valamilyen oknál fogva felborul:

Sz. Kolos depressziója miatt pszichológus segítségét kérte, de néhány alkalom után a feleségével együtt úgy döntöttek, hogy további tanácsadásra nincs szükség. 2010. márc. 15-én reggel a férfi tényői otthonuk emeleti fürdőszobájában egy késsel több helyen megvágta magát, de nem ejtett mély sebeket. Ekkor juthatott eszébe, mi lesz a családjával, ha ő már nem él. Tébolyult állapotában úgy döntött, hogy mindenkit megöl. Lement az alsó szintre, fejszét ragadott. A kanapén fekvő felesége fejére hátulról kétszer lesújtott a fejsze élével. Ezután az 5 éves Blankára támadt, a kislány hason feküdt a hálószobában, tévét nézett. Végül pedig a 8 éves Ajnát végezte ki. A gyerekek holtteste mellé vonszolta az anyjukat, közben még kétszer lesújtott rá, mert az asszony akkor még mozoghatott. Ezután a férfi kétszer mellkason szúrta magát, majd a garázsba ment, beindította a láncfűrészt, amivel tizenegyszer saját koponyájába vágott. A forgó él lecsúszhatott a csontról, ezért a nyakához emelte és átvágta a torkát. A halál beálltáig legfeljebb két percet élhetett. A brutális családirtásról annak idején a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatta a sajtót.

Laikusként régóta foglalkoztat, mennyire fejlett az orvostudomány ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan megállapítsa, az elkövető bűnöző vagy elmebeteg? Az is lehet, hogy a beteg elme "magáról állít ki bizonyítványt", amikor a fokozott agresszióra való késztetést szabadjára engedi és nem gátolja. Mennyiben felelősek a gének a kriminális magatartásért? - számomra sok a megválaszolatlan kérdés. Főként akkor bizonytalanodom el, amikor azt olvasom: az elmebetegségek és tüneteik csupán töredékét képezik a valóságban előforduló kóros elmeállapotoknak, mert ezek mindig a magasabb idegműködést érintik és végső soron az agyműködés deformációjával járnak. A betegség tünetei meglehetősen színes skálán mozognak, amit tovább árnyalnak az érintett személy egyedi sajátosságai, ezért az egyes betegségtípusok soha nem fordulnak elő önmagukban, mindig valamilyen komplex tünetegyüttesként jelennek meg. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az egyes betegségtípusoknak, szinte végtelen számú átmeneti formája létezik. A legjellemzőbb elmebetegség, amely a kényszer-gyógykezelést megalapozza a hasadásos elmezavar (skizofrénia). Jellemzője, hogy a legkülönfélébb és legellentétesebb tünet együttesek keverednek egymással. A személyiségszerkezetben hasadás jön létre, azaz maga a személyiség betegszik meg és ez okozza az egyes lelki működések megváltozását. Úgy gondolom, végső soron áldozat az is, aki a saját hibás biológiai funkciói miatt követ el erőszakos bűncselekményt. A társadalom védelméhez fűződő érdek pedig felülírja, hogy „csupán” betegnek tekintsük az ilyen embereket, – amíg a fenyegetettség fennáll - a társadalomtól elkülönítik és kényszergyógykezelésben részesítik.

Dr. Haller József biológus „Miért agresszív az ember?” c. könyve számos kérdésre megadja a választ. Azt írta, léteznek olyan pszichikai betegségek, amelyek kórképében gyakran fordul elő az agresszivitás, mint például a poszttraumás stressz-rendellenesség, a depresszió, a már említett skizofrénia, az Alzheimer-kór, és van öt kifejezetten „agresszióspecifikus” pszichikai rendellenesség: antiszociális személyiségzavar, borderline személyiség, időszakos robbanékonyság, viselkedési zavar és ellenkező-kihívó magatartás. Az említett pszichikai betegségeket egy dolog köti össze: az időnként megjelenő, kontrollálhatatlan düh! A szerző szerint az agresszióról még túl keveset tudunk ahhoz, hogy bizonyossággal szólhassunk a bűnözéssel kapcsolatosan a szabad akarat és a belső késztetések összefüggéseiről. A különféle bűncselekmény kategóriákon belül a gyilkosság a legsúlyosabbak egyike, a sorozatgyilkosság pedig különösen az. A természettudós az agresszió okaiként biológiai, lélektani és környezeti elemeket jelöl meg. A vizsgált magatartás hátterének feltárásában kiemelkedő szerepet kap a genetika, az agyműködés, a lelki sérülések és a környezeti hatások.

Három lehetséges gyógymód van az agresszió kezelésére: a műtét, a tabletta és a meggyőzés. Ezek közül egyik sem ad tökéletes megoldást, nem garantál véglegesen eredményt. A genetikai módszer még nem született, de majdani hatása a mai gyógyszerekéhez lesz hasonló, csak sokkal kevesebb mellékhatással. A műtétekkel kapcsolatosan minden érv és ellenérv mellett elmondható, a pszicho-sebészeti beavatkozások betiltása leginkább erkölcsi okokra vezethető vissza. Az agresszió kezelését is szolgáló műtéti beavatkozás során előbb az amygdalotómiát kezdték végezni, amely során az amygdala eltávolítása történt meg, majd a hypothalatómiát, vagyis az agresszió kialakulásáért felelős hypothalamikus zóna eltávolítását. Idővel ezt a kétfajta eljárást együtt alkalmazták. Bár a műtétekkel szemben sok az ellenérzés, mégsem lehet őket teljesen kizárni, hisz sok esetben tényleg ez jelentheti az egyetlen megoldást. A gyógyszerek hatásosak az agresszió csökkentésében, az általuk elért eredmények mégsem véglegesek, csupán a tüneteket kezelik – írta a tudós.

Falusi Rómeó

Rómeó koraszülöttként látta meg a napvilágot egy szabolcsi kis faluban. Idegrendszere magzati korban nem fejlődött ki teljesen, értelmi képességei elmaradtak az átlagostól. Felnőtt korára sem volt képes az önálló életvitelre, Cupido nyila viszont őt is szíven találta. Egy pszichiátriai intézetben ismerkedett meg az ő szépséges Júliájával. Egyiküket sem zavarta, hogy a lány hét évvel volt idősebb nála. A két mentálisan sérült, fogyatékos fiatal szerelme - Shakespeare szavaival élve - "rossz csillagok világán fakadott".

 

["…Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz,
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.
Mi más szeretni? Higgadt, tiszta téboly…”

A fiatalok kikerültek az intézetből és az anya nem tehetett egyebet, befogadta fia barátnőjét. Az egyik borongós nyári estén Julcsit gyógyszermérgezéssel kórházba szállították. Kimosták a gyomrát és faggatóra fogták, miért akart öngyilkos lenni. „Akart a fene” – válaszolta a lány. Határozottan állította, az élettársa erőltette belé az altatót.

Itt lépett színre Rómeó mamája, aki tíz körömmel védte fiát:

- Idős özvegyként nehezen tudtam ellátni a felnőtt, beteg gyerekemet, és akkor egyik napról a másikra nem egy, hanem két fogyatékosról kellett gondoskodnom. Az a dilinyós nő nem ért semmihez, naphosszat fekszik és tévézik. Most pedig hazugságokat hord össze a gyerekemről. Az a kelekótya nőszemély elfelejti, hogy a fiam hívott hozzá mentőt. Szemen szedett hazugságokat állít, a rendőröknek nem kéne komolyan venniük.

„…álomról beszélek,
Amit csupán a henye agyvelő szült
És semmiből a képzelet koholt.”

Júlia már jól van, de most a lovagja van kórházban, pengét nyelt.

„Ó, gyűlölet, te anyja szerelemnek.
Korán láttam meg s későn ösmerem meg.
Milyen csodás, csodás a szerelem:
Halálos ellenségem szeretem.”…]

A mama átkozódik, mert a lány nem szólt, holott látta, mire készül Rómeó. Nem először tett kárt magában. Korábban permetszert ívott, mert kilátástalannak érezte a jövőt. Júlia továbbra is makacsul állítja, kedvese szétfeszítette a száját és teletömte tablettákkal. Szívében azonban már nincs harag. Alig várja, hogy szerelme hazajöjjön a kórházból és végre magához ölelhesse. Tudja, nem akart neki ártani, csak éppen balsejtelmek gyötörték. Azt gondolta, ha a halálban egyesülnek, a mennyországban is együtt lehetnek. Abban tartja párját hibásnak, hogy kettejük sorsáról egyedül akart dönteni.

Powered by Blogger.hu