Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • mizsima: Valami különleges erő hajthatja őket. A repülősöket is, meg a hegymászókat is. Közönséges embernek ez felfoghatatlan. Nem törődnek semmivel csak a saját meg céljuk elérésével. Én vagy nagyon röghöz kötött vagyok, vagy nekem is van valami bajom, pont az ellenkezője, mint nekik van, de igazából nem tudom elfogadni ezt a kalandvágyukat...óriási önzésnek tartom.
    nem emlékszem a nevére, valószínűleg azért, mert szörnyen dühös voltam rá, de ti biztosan tudjátok. Arra a hegymászóra gondolok, aki amputáltatta a lábát, hogy el tudjon indulni megmászni a Himaláját. Ahonnan aztán nem tért vissza élve. Itt hagyta a feleségét, a gyerekét, meg ma barátait...mert ő meg akarta hódítani műlábbal a Himaláját...
    Aztán volt a lányomnak egy iskolai barátja, aki repülőgép pilóta volt. Sikeres ember, szép feleséggel, kicsi gyerekkel. Közben ő is hegyet mászott. Aztán valahol az osztrák-olasz határon lezuhant és meghalt...Az apja iskolaigazgató volt és face oldalára írt olyan véleményt, mintha csak én írtam volna. Azzal kezdte, hogy" Össze vagy törve fiam ?! Én is! Pedig nekem minden csontom ép."
    Szóval, ezek az emberek, akik látszólag azért élnek, hogy az emberiséget előre vigyék, valójában az én szememben nem NAGY emberek...szerintem sokkal fontosabb az emberiségnél az a néhány ember, aki hozzá tartozik...akiért felelősséggel tartozik...azokat kellene előre vinniük és nem itt hagyni őket!
    Azzal, hogy az életét kockára teszi, nem hőstettet visz véghez, hanem felelőtlenül kockáztatja nem csak a saját, hanem a szerettei életét...mert elveszíthetik őt...
    Nekem is van egy belövésem, amán biztos.

    (2018-05-25 20:37:21)
    Legyőzik a félelmet
  • Prédikátor: @KŐRBEJÁRÓKA: Szerintem is. Jó, van köztük sok, akiknek nem sikerül a világmegváltás, de a zsenik közülük kerülnek ki.
    (2018-05-23 12:47:26)
    Repülő Szabó
  • KŐRBEJÁRÓKA: 7. kisérletre
    (2018-05-22 18:35:32)
    Repülő Szabó

Tökéletes élmény

A gyermekként átélt traumák nem múlnak el nyomtalanul, sokan örökre elveszítik biztonságérzetüket, lelki egyensúlyukat. René Magritte mindössze 13 éves volt, amikor édesanyja a folyóba ölte magát. Bár a holttestét sohasem látta, a vízen lebegő tetem, az arcát eltakaró fehér selyem ihlette későbbi festménysorozatát. A szürrealista belga festő karrierje, ha nem is nyílegyenesen, de idővel révbe ért. Képein filozofikus gondolkodás, ironikus humor, talányosság, játékosság tükröződik. A művészekről köztudott, képesek teljesen elmélyülni munkájukban. Számukra ilyenkor megáll az idő, megszűnik a külvilág. Csak arra koncentrálnak, amivel foglalatoskodnak. Az alkotás folyamata felváltva okoz gyötrelmet, illetve örömet, attól függően, hogy elvárásaikhoz képest mennyire elégedettek a készülő művel. A tehetséggel megáldott, alkotó emberek többször élik át a tökéletes élményt, mint az élvhajhászok, vagy azok, akik örömeik forrását tárgyak megszerzésében látják. 

Mi, átlagos emberek megszállottan hajhásszuk a pénzt, mert megvehetjük belőle mindazt, amiről úgy hisszük, hogy boldogabbak leszünk. Kell lakás, kocsi, tengerparti nyaralás, márkás holmik… a listának se vége, se hossza. Közben egyre frusztráltabbak, egyre fásultabbak leszünk. Szeretnénk kilépni az ördögi körből és boldogabban élni. Hogyan? – ez a kérdés. Csíkszentmihályi Mihály Flow c. könyvében azt írja: vannak gyönyörű és feledhetetlen pillanatok, amikor azt érezzük, ilyennek kellene lennie az életnek. Ez az érzés a tökéletes élmény. Ezt érzi a tengerész, ha tüdejét átjárja a sós levegő és hajója engedelmesen szeli a hullámokat. Ezt érzi a festő, amikor a színek megelevenednek a vásznon és szeme láttára formálódik, kel életre valami eddig nem látott csoda. Ezt érzi az apa, mikor gyermeke először mosolyog vissza rá.

Miért van az, hogy tehetetlenebbül állunk szemben az élettel, mint kevésbé elkényeztetett elődeink, pedig olyan lehetőségek állnak előttünk, amelyekről ők nem is álmodhattak? Azok az emberek, akik túlélték a koncentrációs táborokat vagy halálos veszedelemből menekültek meg, gyakran számolnak be arról, hogy megpróbáltatásaik közepette milyen különleges boldogságot és hálát éreztek, ha mondjuk madárdalt hallottak az erdőben, túljutottak valamilyen nehéz feladaton, vagy megosztoztak a barátjukkal egy darab kenyéren.

Az emberek olyankor a legboldogabbak, amikor azért küszködnek, hogy kihasználják lehetőségeiket. Az, aki megszerezte az irányítást a tudatosan megválasztott célok érdekében saját lelki és szellemi energiája fölött, óhatatlanul is teljesebb ember lesz. Létkérdés, hogy megtanuljuk, hogyan kell munkánkat áramlatélmények sorozatává alakítani. Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk tehát belső harmóniánkból ered.

Meg kell tanulnunk uralni az elmében zajló folyamatokat. A fájdalom és a gyönyör a tudatban keletkezik, és csakis ott létezik. Amíg engedelmeskedünk a biológiai hajlamainkra épülő, a társadalom által belénk kondicionált inger-reakció mintáknak, addig kívülről irányíthatóak vagyunk. Amíg egy színpompás reklám hatására kicsordul a nyálunk a reklámozott holmi után vagy a főnök zord arckifejezése képes tönkretenni a napunkat, addig nem vagyunk képesek meghatározni élményeink tartalmát.

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik képesek egy reménytelen helyzetből jó lehetőségeket teremteni, és pusztán személyiségük erejével élni velük. A képesség, hogy valaki kitart az akadályok ellenére is, az a tulajdonság, amit az emberek legjobban csodálnak másokban, és jogosan: valószínűleg ez a legfontosabb jellemvonás, amelynek birtokában nemcsak sikereket érhetünk el, de még élvezni is fogjuk az életet.

Búcsúlevelek

Az élni akarás a legerősebb ösztönök egyike. Mégis vannak emberek, nem is kevesen, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Hogyan lehetséges, hogy az öngyilkosok épp oda kívánkoznak, ami elől az élni akarók ösztönösen menekülnek?

A tudomány régóta vizsgálja, kik hajlamosak az öngyilkosságra, milyen testi elváltozások és lelki okok húzódnak a háttérben. Azt azonban a neves pszichiáter, Buda Béla is elismerte, igen nehéz arra válaszolni, hogy valaki miért ölte meg magát. Gyakran van olyan egzisztenciális vagy élethelyzeti probléma, amely valakinek magyarázhatóvá teszi tragikus tettét, ugyanakkor mások találnak kiutat. A fő ok tehát a személyiségben keresendő, amely élettörténeti megterhelésre, sorscsapásra meneküléssel, önpusztítással reagál.

Az öngyilkosok kisebbik hányada ír búcsúlevelet. Az íráskép árulkodik a pszichikai krízisállapotról. A búcsúlevelek között vannak olvashatatlan krikszkrakszok és olyanok is, amelyek olvashatóan, tiszta logikával, döbbenetes őszinteséggel tárják fel a vélt vagy valós okokat. Egy grafológiai tanulmány szerint van, aki hosszasan érleli magában a halál gondolatát. Higgadt, nyugodt lelkiállapotban a kézírás a szakember számára nem jelez előre. Más a helyzet, ha az önpusztító késztetések felerősödnek, a reménytelenség érzése az elviselhetetlenségig fokozódik. Az érzelmi örvényben vergődő ember a negatív hatások következtében összeroppan, teljesen labilissá, határozatlanná válik, az érzelmek eluralkodnak felette, idegrendszeri zavarokkal küzd. Az ilyen emberek kézírásai egyértelműen jelzik az öngyilkossági szándékot. A pszichiáterek számára is sok értékes információt szolgáltat a búcsúlevél. Árulkodik arról, hogy íróik probléma-megoldási nehézségekkel, önértékelési zavarokkal küzdenek. Beszűkült tudatállapotban elmerülnek a saját fantáziavilágukban és felerősödik bennük a menekülési vágy. Az agresszió, a depresszió és az öngyilkosság összefüggései is régtől fogva ismeretesek.

Egy 20 éves fiú több búcsúlevélben, egyenként köszönt el szeretteitől, majd a leugrott a tizedik emeletről. A leveleket, az édesanya engedélyével egy grafológus megvizsgálta. Megállapította, hogy „az írásokban szinte hiánytalanul megtalálhatóak az öngyilkosságot megelőző állapot jelei és grafológiai ismérvei: nagy térkihasználás, balra tolódott szövegtömb, indokolatlan betűméret-ingadozás, oválok időnkénti megnagyobbodása, váltakozó szóköz, első betűk leszakadása, sorokon belül a szavak váltakozó iránya, széteső íráskép, feszültség, indulatok jelei, rejtett agresszió, elrántások, szabálytalanság, kiegyensúlyozatlanság, csomók megjelenése, fonalas jelleg, hullámos sorvezetés, aláírás helyének változásai, stb…” A cikkben a grafológus hozzáfűzte: „a szuicid hajlam megállapítása nagyon komoly vizsgálatokat igényel, „egy jel nem jel”. A fentiekben felsorolt grafo-jellemzők nem kizárólag öngyilkosságra utalhatnak, de ha ezek többsége váratlanul megjelenik, az mindenképpen figyelemfelkeltő jel.”

Számos elméletalkotó szerint az elviselhetetlen lelki szenvedés a szuicídium bekövetkezésének fő mozgatórugója. Más a véleménye egy magyar pszichológusnak, aki egy olyan kutatásban vett részt, ahol 194 búcsúlevelet elemeztek. Máténé Pusztai Annamária doktori értekezésében rámutatott: „Ha a levelek elsősorban a saját állapot közlésének szándékával íródnának, akkor feltételezhetően olyan érzelmek lennének a leggyakoribbak, mint pl. a szenvedés, a reménytelenség stb. Ezzel szemben azt találtuk, hogy elsősorban a mások felé való kommunikáció, a hátrahagyott kapcsolatok meghatározásának szándékával íródnak. Az ír búcsúlevelet, aki a másiknak, a másikról akar szólni. A szenvedéssel elárasztott, beszűkült tudatú ember valószínűleg levél nélkül vet véget életének. A leggyakoribb érzelmeket tekintve azt találhatjuk, hogy elsősorban pozitív kapcsolatfenntartó jellegű emóciók fordulnak elő legnagyobb gyakorisággal (szeretet, bűntudat), illetve átfedés a bűntudatkeltő agresszív megnyilvánulásokkal.”

A Life magazinban jelent meg Robert Wiles fotója, amely a tragikus szépség szimbólumaként bejárta a világot. 1947. május elsején a 23 éves Evelyn McHale az Empire State Building 86. emeletéről vetette magát a mélybe és egy utcán parkoló limuzin tetejére zuhant. A hátán fekve, gyöngysorát szorítva Evelyn úgy nézett ki, mintha csak békésen pihent volna. Halála után néhány perccel kapta le a fotós. A lány kabátjában megtalálták a búcsúlevelet: „Nem szeretném, ha bárki a családomból vagy a családon kívül látná a testemet. Kérem, hamvasszanak el. Ne tartsanak megemlékezést a tiszteletemre. A vőlegényemmel júniusban házasodtuk volna össze. Nem gondolom, hogy bárkinek is jó felesége lettem volna. Jobban jár majd nélkülem. Kérem, mondják meg az apámnak, hogy túl sok tulajdonságot örököltem az anyámtól.”

Voynich-kézirat

Régóta próbálják megfejteni a 600 éves kézzel írt és illusztrált könyvecskét, nem sok sikerrel. 1912-ben Itáliában került elő, egy jezsuita rendházban talált láda mélyéről. Mellette hevert egy 1666-ban kelt levél, amelyben a prágai egyetem rektora arra kéri a jezsuita természettudóst, A. Kirchert - aki elsők között tett kísérletet az egyiptomi hieroglif írás megfejtésére -, tanulmányozza a kötetet. Úgy sejtette, alkotója a 13. században élt Roger Bacon. Az évszázadokkal későbbi találgatások között volt olyan is, amely szerint Bacon egyfajta gyorsírással a szövegbe kódolta találmányainak, így a mikroszkóp, a teleszkóp leírását. A sokféle elképesztő fantazmagória növelte az iromány misztikumát.

Száz év alatt nem akadt olyan teória, amelyet egy másik meg ne cáfolt volna. 2003-ban egy angol informatikus úgy vélte a háttérben egy középkori csalás húzódik meg. Leszögezte, ha eddig senki sem tudott értelmeset kihámozni a kéziratból, akkor az, nem más, mint szemfényvesztés. Szerinte az 1550 körül kitalált úgynevezett Cardano-féle rács (egyfajta geometriai titkosítás) segítségével készített kéziratot egy csaló eladta az okkult tudományok és az ezoteria iránt érdeklődő II. Rudolf császárnak. Az informatikus szerzőként két angolt nevezett meg. Az egyikük sokoldalú, jelentős tudós, míg a másik rafinált szélhámos. Az utóbbi lehetett, aki alkimista könyvként eladta Rudolfnak. A császár egy kisebb vagyont adott érte, azt hitte az aranycsinálás titkának birtokába jutott. Nem sokkal később a kéziratnak nyoma veszett. A pergamenkötet néhány évszázadig valamely könyves polcon porosodott, mígnem az amerikai antikvárius, Wilfrid M. Voynich rábukkant és megvásárolta, de tovább adni nem tudta. Későbbi tulajdonosa 1969-ben a Yale Egyetemnek ajándékozta, ma is ott található.

A Voynich-kéziratot a világ egyetlen nyelvére sem tudták lefordítani. Az ismeretlen betűkből álló jelsorozatokhoz és az ábrák körvonalához lúdtollat használtak. A képek felismerhetetlen virágokat, meztelen nimfákat és csillagászati szimbólumokat ábrázolnak. Ezek hat fejezetre - növények, asztronómia, biológia, kozmológia, gyógyszerészet és receptek – tagolják a pergamenkötetet.

Nyelvészek, kódfejtők, matematikusok törték a fejűket rajta, eddig mindhiába. Külön számítógépes programok születtek a titok megfejtésére. Még az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA is foglalkozott a témával. Senki sem tudta objektíven bizonyítani, hogy ez egy kacifántos kód, valamilyen nyelv trükkös fordítása, vagy pusztán csak halandzsa. Volt olyan elmélet is, hogy szteganográfia módszerével a 35 ezer szó töredékrészébe rejtették az üzenetet.

Több elmélet is napvilágot látott a több mint 200 oldalas könyvnek az eredetével, tartalmával és a szöveg céljával kapcsolatban. A kéziratból a számozás szerint mintegy 40 oldal hiányzik. Nem tudni, ki és mit akart közölni, így több tudományág képviselői, nyelvészek, kriptográfusok, történészek… kutakodnak. A tudósok száz éve szinte egy helyben topognak.

Egy budapesti spektrofotometriai laboratóriumban okmányok vizsgálatával foglalkoznak. Gál Tamás vegyészszakértőt egy kis régészeti kalandozásra hívjuk.

­- Számos alapvető kérdés merül fel a Voynich-kézirattal összefüggésben: mi volt előbb a rajz vagy a szöveg? Hányféle vegyi anyaggal íródott? Mennyi ideig készült? Egy vagy több kéz alkotta?... van olyan kérdés, amire a vizsgálat egyértelmű választ adna? 

­- Igen, ezek közül az első kettő kérdésre talán tudnánk válaszolni. Kis szerencsével és a technikai apparátusunkkal az olyan részletek esetében, ahol a rajz és szöveg keresztezi egymást ott meg tudnánk állapítani, hogy melyik volt előbb a papír(us)on. Teljesen biztos, hogy választ tudnánk adni arra, hogy hányféle anyaggal íródott. Szívesen vizsgálnánk ilyen egyedi mintát. Mindezekhez persze az eredeti kézirat lenne szükséges.

Arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig készült, egy vagy több kéz alkotta jelenlegi felkészültségünkkel nem tudnánk választ adni.

Keresztes háború

Régóta talány, ha két vonal keresztezi egymást, melyik van fölül. Az igazságügyi írás- és okmányszakértők többféle módszerrel próbálkoztak, de ezek nagy része szubjektív elemekre épült, emiatt egymásnak ellentmondó szakértői vélemények születtek. Magyar bűnügyi vegyészszakértők, a világon elsőként, olyan eljárást dolgoztak ki, amely hozzásegít az okmányhamisítások leleplezéséhez. A módszer tíz éve létezik, mégsem ismert eléggé.

A Mikroszkópi Infravörös és Raman Spektrofotometriás (MIRS) módszernél a csúcstechnológiát megtestesítő analitikai műszer infravörös mikroszkóppal van összekapcsolva. Ha keresztezi egymást két vonal, akkor a felső rétegre jellemző spektrumot kapják. (A spektroszkópia, vagyis a színképelemzések tették lehetővé a csillagok kémiai összetételének, fizikai összetételének meghatározását is. Alkalmazták az asztrofizikában, a technikában, a régészetben is.) Amikor szembesülnek a ténnyel, hogy a golyóstoll tintája van a toner (lézernyomtatóban, fénymásolóban használt porszerű festék) fölött, akár egy laikus is megmondhatja, hogy az okirat eredeti, hiszen az aláírás a nyomtatott szöveg után került a papírra. A keletkezési sorrend akkor is megállapítható, ha a golyóstoll vonala nem érintkezik a printelt szövegrésszel. A vizsgálatot nem befolyásolja, ha a nyomat olyan parányi, hogy szabadszemmel alig látható, kb. 3-5 mikron átmérőjű. Összehasonlításképpen a hajszál kb. 50, a golyóstoll nyomata 300 mikron. Ennek a módszernek az a további kriminalisztikai előnye, hogy az irat semmiféle változásnak, roncsolásnak nincs kitéve.

Elsősorban bűnjeleket vizsgálnak, sok esetben mikronméretű anyagmaradványokat kell megkeresniük. Leggyakrabban a nyomozóhatóságok keresik meg a szakértőket, de magánszemélyektől is elfogadnak megbízást hivatalosan, térítés ellenében. Bizonyítható, hogy az okirat aláírását, vagyis hitelesítését követően történt-e módosítás (utólagos átjavítás, törlés, beleírás) – akár kézírással, akár nyomtatással. Volt rá eset, hogy egy nagy értékű vállalkozói szerződésről a károsult az állította, hogy az első oldalt utólag, a tudta nélkül kicserélték. A vizsgálattól várt megerősítést, akárcsak az a károsult, aki azt kérdezte: igaz-e, hogy 10 ezer forintos számlájához hozzáírtak még egy nullát? A festékanyagok kémiai összetétele hamis végrendeleteknél is árulkodó lehet. Előfordult, hogy két különböző papíron lévő aláírásról kellett volna megmondani, hogy ugyanazzal a tollal írták-e? Csakhogy ugyanaz a tinta lehet különböző tollakban is. Később viszont kiderült, hogy ez a két irat 8 év különbséggel készült. Kevéssé életszerű, hogy ugyanazt a tollat valaki ilyen sokáig használta. (Fotók forrása: http://vegyeszszakerto.hu)

Spektroszkópia: A színképelemzések tették lehetővé a csillagok kémiai összetételének és fizikai tulajdonságainak meghatározását is. Anyagok összetételének vizsgálatánál széles körűen alkalmazták az asztrofizikában, a technikában, a régészetben, sőt a rendőri nyomozásban.

Powered by Blogger.hu