Örök dilemma, hogy a szívünkre, vagy inkább a józan eszünkre hallgassunk-e? Azok közé tartozom, akik hajlamosak az érzelmeikre hallgatni, holott ezerszer megtapasztaltam, a világ mozgatórugója a racionalitás. Meglepődve látom, az utóbbi években nő a kutatók érdeklődése az érzelmi intelligencia (EQ) iránt.

Száz év alatt 24 ponttal emelkedett az értelmi fejlettség mértékének átlagos mutatója (IQ). Ahogy nő a gyerekek IQ-ja úgy csökken az EQ-ja. A korábbi generációhoz képest a mai fiatalok érzelmileg labilisabbak, egyre magányosabbnak érzik magukat, depresszióra hajlamosak, rendetlenebbek, idegesebbek, és agresszívebbek. Így aztán egyre nő az elidegenedés, a drogfogyasztás, a bűnözés. Anélkül, hogy általánosítanék, nagy a veszélye annak, hogy a közömbös társadalomban felnő egy „szívtelen” nemzedék.

Az érzelmek jelentőségét munkahelyeken sem becsülhetjük le. Az egyre nagyobb és összetettebb feladatok elvégzéséhez megfelelő fizikai, idegi és lelki állóképesség kell. Ahogy karbantartjuk a testünket, úgy szükség van a lelkünk erősítésére, csak így juthatunk a teljes harmónia közelébe, amely fokozza a teljesítőképességet.

Az emberi arc az érzelmek egyik legfontosabb kifejezője. Egy érzelmileg intelligens ember pontosan leolvassa az arcról a hat (düh, undor, félelem, öröm, szomorúság, meglepődés) alapérzelmet. Ez ugyanis kulcsszerepet tölt be mások érzelmi állapotának és szándékának megértésében. Ha az érzelem felismerése téves, akkor félreértéshez vagy nem helyénvaló társas viselkedéshez vezethet.

Az érzelmi intelligencia nem azt jelenti, hogy képmutatóan kedvesek vagyunk másokhoz. Nem jelenti azt, hogy minden döntésnél csakis kizárólag az empátia, az együttérzés, segítőszándék dominál. Az EQ arról szól, hogyan irányítsuk a személyiségünket.

Az érett személyiség képes:

- a saját érzelmi állapotának felismerésére. Párhuzamot teremt az érzelmei, a gondolatai és a tettei között

- az érzelmei kontrollálására, és a kilengéseket a kívánatosabb irányba tolja

- tudatosan olyan érzelmi állapot elérésére, amely révén sikeresebb lehet munkában és magánéletben egyaránt

- mások érzéseinek olvasására, tiszteletben tartására, befolyásolására

- kielégítő társas kapcsolatok létrehozására és fenntartására

Ha valaki megkérdezné: mire jók azok a „nyálas” érzelmek? Emlékeztetném, a gondolkodás és érzelem kapcsolata az ókorig nyúlik vissza. A gondolkodók sokáig azt hitték, az érzelmek rontják a megismerés folyamatát és annak megbízhatóságát. Arisztotelész elsőként fogalmazta meg, az érzelmek kapcsolatban állnak a cselekvéssel. Később Darwin és mások írtak az érzelmek funkcióiról pl. olyan jelző és kommunikációs rendszert működtetnek, amely a faj, illetve az egyed túlélése szempontjából előnyös.

A magam nyelvére úgy fordítottam le a tudósok okoskodásait, az érzelmek segítenek abban, hogy eligazodjunk és megtaláljuk a helyünket a világban és jól érezzük magunkat a bőrünkben. (A képek Szász Endre alkotásai)