Rómeó koraszülöttként látta meg a napvilágot egy szabolcsi kis faluban. Idegrendszere magzati korban nem fejlődött ki teljesen, értelmi képességei elmaradtak az átlagostól. Felnőtt korára sem volt képes az önálló életvitelre, Cupido nyila viszont őt is szíven találta. Egy pszichiátriai intézetben ismerkedett meg az ő szépséges Júliájával. Egyiküket sem zavarta, hogy a lány hét évvel volt idősebb nála. A két mentálisan sérült, fogyatékos fiatal szerelme - Shakespeare szavaival élve - "rossz csillagok világán fakadott".

 

["…Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz,
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.
Mi más szeretni? Higgadt, tiszta téboly…”

A fiatalok kikerültek az intézetből és az anya nem tehetett egyebet, befogadta fia barátnőjét. Az egyik borongós nyári estén Julcsit gyógyszermérgezéssel kórházba szállították. Kimosták a gyomrát és faggatóra fogták, miért akart öngyilkos lenni. „Akart a fene” – válaszolta a lány. Határozottan állította, az élettársa erőltette belé az altatót.

Itt lépett színre Rómeó mamája, aki tíz körömmel védte fiát:

- Idős özvegyként nehezen tudtam ellátni a felnőtt, beteg gyerekemet, és akkor egyik napról a másikra nem egy, hanem két fogyatékosról kellett gondoskodnom. Az a dilinyós nő nem ért semmihez, naphosszat fekszik és tévézik. Most pedig hazugságokat hord össze a gyerekemről. Az a kelekótya nőszemély elfelejti, hogy a fiam hívott hozzá mentőt. Szemen szedett hazugságokat állít, a rendőröknek nem kéne komolyan venniük.

„…álomról beszélek,
Amit csupán a henye agyvelő szült
És semmiből a képzelet koholt.”

Júlia már jól van, de most a lovagja van kórházban, pengét nyelt.

„Ó, gyűlölet, te anyja szerelemnek.
Korán láttam meg s későn ösmerem meg.
Milyen csodás, csodás a szerelem:
Halálos ellenségem szeretem.”…]

A mama átkozódik, mert a lány nem szólt, holott látta, mire készül Rómeó. Nem először tett kárt magában. Korábban permetszert ívott, mert kilátástalannak érezte a jövőt. Júlia továbbra is makacsul állítja, kedvese szétfeszítette a száját és teletömte tablettákkal. Szívében azonban már nincs harag. Alig várja, hogy szerelme hazajöjjön a kórházból és végre magához ölelhesse. Tudja, nem akart neki ártani, csak éppen balsejtelmek gyötörték. Azt gondolta, ha a halálban egyesülnek, a mennyországban is együtt lehetnek. Abban tartja párját hibásnak, hogy kettejük sorsáról egyedül akart dönteni.