Arcolvasók vagyunk mindannyian, akár akarjuk, akár nem. A késztetésnek nemcsak a kíváncsiság az oka, az arc fürkészésével a legrövidebb időn belül a legtöbb információhoz jutunk a másikról. Elegendő egy pillantást vetni rá, hogy kiderüljön: a neme, körülbelüli életkora, lelki- és idegállapota; jól néz-e ki, rokonszenves vagy ellenszenves...

A saját arcunkat csak a tükörben látjuk, másokéval azonban szakadatlan szembesülünk. Az egyéniség arcról való leolvasásának tudománya Kínából származik. Gyökerei az ókori tudósok idejébe nyúlnak vissza. A görög mitológiában az ifjú Narcissus egy tó tükrében látta meg először arcmását és olyan szépnek találta, hogy nyomban beleszeretett. Mindnyájunkban van némi egészséges nárcizmus, amely segít a lelki egyensúly fenntartását. Kóros változata ugyanakkor személyiségzavarban nyilvánul meg.

Miről árulkodnak az arcvonások; miért találjuk az egyiket vonzónak, a másikat taszítónak? Leonardo da Vinci szerint a szépség és a tökéletesség az arc arányaiban keresendő. A Mona Lisa mégis túlmutat ezen. A fiatal nő titokzatos mosolya az, ami elvarázsolja a nézőt. Arcunk visszatükrözi az alapérzelmeket (düh, undor, félelem, öröm, szomorúság, meglepődés), talán a tulajdonságainkat, sőt a betegségeinket is. Manapság sokan úgy gondolják, hogy a belső kisugárzás teszi igazán széppé a nőket.

Az arcfelismerés agyi működését régóta kutatja az orvostudomány. Az agy jobb féltekének sérülése következtében a beteg akár családtagjait sem ismeri fel. Életünk során, akár több száz ember arcát tároljuk memóriánkban, a rögzítés általában nem fotografikusan történik. Nem raktározzuk el egyszerre a megkülönböztető jegyeket, mint haj- és szemszín, orr-, száj-, fülforma stb. E helyet inkább általunk ismert sémába foglaljuk (pl. olaszos, jópofa, gesztikuláló). Ezután ez a sémás, sztereotip kép könnyebben előhívható és társítható lesz a személyhez. Az arcolvasás tehát emiatt félrevezető is lehet. Befolyásolhat bennünket egy hasonló külsejű ismerős, aki korábban pozitív vagy negatív hatást gyakorolt ránk.

Az egypetéjű ikrek úgy hasonlítnak egymásra, mint két tojás. Az ikrek egyetlen megtermékenyített petesejt osztódása révén jönnek létre, így a teljes genetikai állományuk közel azonos. Ugyanakkor ismerünk olyan embereket, akik között nincs rokoni kapcsolat, mégis hasonlítanak egymásra. A nem rokoni hasonmásoknál a külső morfológiai jegyek nem egy génhez kötődően öröklődnek, hanem sok gén együttes hatása alakítja ki őket. Feltételezések szerint az arc jellemzőinek kombinációja véges számú és a több mint 7 milliárd embernél könnyen előfordulhat, hogy egyesek hasonló jegyekkel bírnak. Tehát az alteregókat a véletlen egybeesés hozza létre.

Az európaiak számára minden kínai, jobban mondva ázsiai arc egyforma és ez fordítva is igaz. A jelenséget másikrassz-hatásnak hívják, és a magyarázat a korai vizuális tapasztalatokban keresendő. Ha valaki ugyanis csak europid arcokkal van körülvéve, akkor az arcfelismerési képessége az ő jellemzőikre élesedik ki.

Nézd meg a csecsemő arcát -, akár egy könyv első, üres lapja. Majd az élet fest rá leheletfinom redőket, szarkalábakat, gondfelhőket. Fiatalon a szépség adomány, de az öregek keményen megdolgoztak a ráncaikért. A cserzett, öreg arcról leolvasható, milyen volt a sorsa, mennyi megpróbáltatáson, szenvedésen ment keresztül. Van benne valami megfoghatatlan titokzatosság, akár Da Vinci Mona Lisájában.