A könyvespolcon, portörlés közben kezembe akadt a Szexológia c. kislexikon ’75-ös kiadása. Mai szemmel nézve, igazán mulatságos, hogyan viszonyult a szocialista ideológia a nemi élethez. Vannak róla személyes emlékeim, de akkor nem tűnt ilyen mókásnak, kivéve egyetlen esetet, amikor az üzemi pártitkár április 4-i beszédében "sz"iszegve ejtette ki a fasizmust. A lányok vihogását az aktivisták vastapssal nyomták el.

A szabadságjogokat minden nagy forradalom a zászlajára tűzte. A munkásmozgalom rá tett egy lapáttal a nemek egyenjogúságának fontosságával. Lenin azt mondta, a szocialista forradalom megszabadítja a szexuális kapcsolatokat az osztályellentétektől, ami a házasságban teljesedik ki. És igaza lett Vlagyimir Iljics Uljanovnak. (Őt igazolja pl. a „Barátok közt” sorozat is. Keresztbe-kasba szexelnek a szomszédok, akkoriban úgy mondták, vadházasságban. Alighogy gatyába rázta a párt a szocialista erkölcsöket, jött a hippimozgalom. 

A Nyugat lázongó ifjúsága a szabad gondolkodást, a szabad szerelmet hirdette és meg is valósította. A kommunákban mindenki mindenkivel… Kádárnak pedig főhetett a feje, hogyan ellensúlyozza a velejéig romlott burzsoá propagandát. Nem akadt egyetlen szexológus sem, aki íróként bevállalta volna, hogy a marxista-leninista elvek mentén szexuálisan felvilágosítsa a népet. Vagy azért, mert nem volt ilyen szakember, vagy volt, de félt, hogy a gulágon végzi, így aztán inkább lett fehérköpenyes "sötétben bújkáló szabotőr". A kulturális élet legfőbb ideológusa, Aczél elvtárs rájött, nem kell nekünk feltalálni a spanyolviaszt, az NDK-sok már megtették helyettünk. Két keletnémet orvos 10 évvel korábbi munkáját vették elő a sutból, és lefordíttatták. A magyar kiadás előszavát Hirschler professzor, a híres magyar szülész-nőgyógyász írta.

A szexológia aránylag fiatal tudomány, a nemi élet jelenségeit, lélektani és társadalmi vonatkozásait kutatja. A szexuális normák a történelem folyamán gyakran változtak. Az úgynevezett közerkölcs szabályai kultúránként, társadalmi csoportonként, vallásként, országonként, régióként eltérőek.

A lexikonban sok érdekességet találtam, amelyek egy korszerű kutatási eredményeket taglaló műbe aligha férnének bele. Néha olyan fogalmakkal is találkoztam, amiről sejtelmem se volt, hogy közük lehet a szexhez. Például a fityiszről ki gondolná, hogy eredetileg vulva-, ille. koituszszimbólum.

A múlt században, de még az "én időmben" is  a béka jelentette a terhességi tesztet. A nő vizeletét a béka bőre alá fecskendezték, a tüszőrepedése azt igazolta, hogy a nő "bekapta a legyet". A férfihormont pedig a kakastaréj segítségével mutatták ki, erről bővebben nem írtak.

Tovább lapozva az érzékek irodalmában eljutunk Pietro Aretino nevéhez. Az itáliai reneszánsz író és költő pajzán szerelmi szonetteivel a pornográf irodalom előfutára lett.  Líráját Raffaello legtehetségesebb tanítványa, Giulio Romano alkotásai ihlették. A pápa a tiltott könyvek listájára tette Aretino obszcén műveit.

Az sem mindennapos, ha egy striciről paragrafust neveznek el. A Heinze-féle törvényt azért hozták 1900-ban, hogy gátat vessenek a német nagyvárosokban rohamosan terjedő „alacsony ösztönöket kiszolgáló szexuális kéjvágynak”. A képzőművészetek terén megszületett az „erkölcstelen műalkotás" fogalma, a hatóságok betilthatták világhíres festmények nyomatait, női aktkiállításokat zárattak be. A szélsőséges prüdéria óriási tiltakozási hullámot váltott ki és nemcsak a szexuális szabadságot hirdetők körében.

A hetedik ikszet taposva, a könyvből azt is megtudtam, hogy  a kilövellt ondó enyhén lúgos kémhatású és a péhája 7,3-7,6.