Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Eager: A fényképezés feltalálása hatalmas dolog volt. Annyira hozzánk tartozik, mint a ruha az életünkhöz. És mennyit segíthet az embereknek!
    Ugyanakkor nagyon haragszom azokra, akik sokkoló képeket raknak fel pl a Facebook oldalukra. Különösen az állatvédők csinálják gyakran. Soha nem nézem meg, még szerencse, le lehet takarni és jelezni mibenlétét.
    (2018-09-20 18:37:50)
    Sokkoló fotók
  • Eager: @Prédikátor: Sajnos, ez az, ami nem biztos. Ki garantálja, hogy a 85 éves éned olyan lesz legalább, mint az 5 éves.
    Úgy látszik ez elég mindennapos dolog, én is világgá mentem, de én csak az utcánk sarkáig jutottam. Utolértek.
    (2018-09-20 18:31:00)
    Öreg néne őzikéje
  • Prédikátor: @Eager: @mizsima: 5 éves lehettem, amikor világgá mentem. A házunktól kb. 7 km-re, egy hentes üzletben kötöttem ki. Szóltam, hogy éhes vagyok, adtak egy darabka lecsókolbászt, azt majszoltam, amikor az apám késő délután rám talált.
    Ha 5 évesen megoldottam a helyzetet, talán 85 évesen is menni fog.
    (2018-09-19 18:55:04)
    Öreg néne őzikéje

Nem fecsegek

Nekem ne mondja senki, hogy nem lehetne olcsón és környezetszennyezés nélkül autózni, mert lehetne. Tudok, amit tudok a titkos olajlobbiról. Nem fecsegek, mert még eltesznek láb alól.

A nyersolajat bányásszák, és ebből párologtatják a benzint, hasonlóan a pálinkalepárláshoz. Már 1904-ben végeztek számításokat, mi az olcsóbb a ló vagy a benzinmotorral hajtott gép. Az utóbbi nyert, a benzin kilo- grammja akkoriban 16 fillérbe került.

Régóta tudjuk, hogy a benzin szénből és hidrogénből áll, nem hagy kunszt mesterségesen gyártani. Marcellin Berthelot francia kémikus volt az első, aki műbenzin létrehozásával kísérletezett. A második világháború előtt a szükséglet felét műbenzinből fedezték. Háború után pedig a termelés komoly méreteket öltött.

A hetvenes években hallottam először az energiaválságról. Mi olajkályhával fűtöttünk és akkoriban úgy éreztük, hogy a gázolaj ára az egeket súrolja, literenként 4 forintba került. Az "átkosban" suttogták, hogy az imperialista olajlobbi likvidálta a tudóst, megsemmisítette a benzint kiváltó találmányt. Aztán jött a közel-keleti olajválság, a benzinár begyűrűzött.

Sok év telt el azóta, de egyre többe kerül az autósoknak a tankolás. A bioenergia újabb reménységet adott, hogy eljő a nap, amikor olcsón autózhatunk. A biodízelt állítólag annak köszönhetjük, hogy a feltaláló felesége fasírtot sütött, de a férje szerint pocsékra sikerült, fűszerektől bűzlött. Az asszonyság rosszul viselte a kritikát. Mérgében fogta a használt sütőolajat - "akkor szagold ezt! - felkiáltással feltankolta vele ura dédelgetett tragacsát. A járgány a furcsa keveréktől megtáltosodott, bár a füstje átható fokhagyma, bors- és majoránnaszagot árasztott.

Milyen szép lenne, autózhatnánk korlátlanul, olcsón, a fenyegető ökológiai hatások réme nélkül, csak repcével kéne bevetni a fél országot. Mit mond erre a hatóság? - az üzemanyag jövedéki termék, csakis szabványos tölthető a gépjármű tankjába. Adót csal, aki mással próbálkozik! A fináncok, rendőrök megállítják a rántotthús-illatot árasztó kocsikat. A NAV megfúrta az olajlobbit.


 


A melankólia anatómiája

A hangulat különös lelkiállapot, összefügg a vérmérséklettel és a személyiséggel. Más, mint az érzelem, bár van hasonlóság a kettő között. Sok esetben a körülöttünk zajló események, érzelmi hatások összegződnek és a hangulatunkat pozítiv vagy negatív irányba befolyásolják. A rossz kedv zavaró, ránk telepszik, mint a köd őszi reggelen. Olykor néhány óráig, máskor  több hétig is eltart. Legtöbbször hagyjuk, hogy elhatalmasodjon felettünk. Sőt magunk gerjesztjük a hangulatspirált, ami örvényszerűen lejjebb és lejjebb húz.  Észre sem vesszük, ez már nem hangulatzavar, hanem depresszió. A szakirodalom szerint az unipoláris depresszióban szenvedők a negatív érzelmekre fogékonyak.

A 17. században Robert Burton  "A melankólia anatómiája" c. művében azt írta:  "a melankólia olyan átmeneti érzelem, amely a legkisebb bú, bánat, szükséglet, betegség, baj, félelem, gyász, érzelem vagy az értelem megzavarásakor jelentkezik. A gond, az elégedetlenség kínt, unalmat és a lélek felzaklatását idézi elő. Mindez ellentétes a vidámsággal, az örömmel, a jókedvvel, az élvezettel. Helytelenül melankólikusnak hívjuk azt, ami unalmas, szomorú, savanyú, idomtalan, rosszakaratú, magányos vagy elégedetlen. Ezek hatása alól senki nem szabadulhat.  A melankólia ebben az értelemben a halandók egyik ismertetőjele. Nem tévesztendő össze az állandósult állapottal, amely komoly betegség."

Amikor rám tör a melankólia, teret engedek neki. Ha tehetem, félre vonulok, olyankor kerülöm a társaságot. Van amikor, hirtelen levonul, olyan, mint a nyári zápor. Képletesen szólva először dörög, villámlik, aztán zuhog végül elcsendesedik. Legtöbbször a kiadós sírás segít. Azt viszont nem hagyom, hogy tartósan befolyásolja a mindennapjaimat. Ez ellen komoly munícióm van, úgy mint: csoki/süti/fagyi, séta a Duna parti erdőben és utána egy pohár rubinvörös bor. És láss csodát, újra süt a nap.

Ördögi körben

Negyven év tájékán kezd mélyebben foglalkoztatni az élet értelme. Túl vagy már a gyerekkoron, az ifjúság után, az öregedés előtt állsz. Ebben a korban vagy a teljesítőképességed csúcsán. Mindig rohansz, soha nem érsz rá, ezernyi dolgod akad. Ha eddig nem lettél sikeres, nem gazdagodtál meg, kevés az esélyed rá. Tényleg a siker és gazdagság lenne a legfőbb a cél, amiért érdemes küzdeni, küszködni? A fenéket, te is tudod. De hát, ott vannak a gyerekek, meg akarod adni, ami jár nekik. És ott vannak a számlák, amiket ki kell fizetni.

Sokan menekülnek a hétköznapok sivárságától. Bárhová, csak el innen. Nagy a csábítás. A bódítószerek gyors megoldást kínálnak, de súlyos árat fizettetnek a rövid lebegésért. A drogok beletaszítanak a gödörbe, aminek az alját nem látod. Ugyanoda kerülsz, ami elől menekülsz.

Ha úgy érzed, benne vagy egy ördögi körben, akkor ideje, hogy találj néhány órát a csendes elvonulásra, elmélkedésre, amikor nem a napi gondok optikáján át látod az életedet. Legalább gondolatban szabadulj meg a monoton tennivalóid nyűgétől. Azt ne hidd, hogy ez időlopás, értelmetlen álmodozás. Sokkal tisztábban fogod látni a valóságot. Kapuk nyílnak meg előtted, holott korábban azt hitted, nincs tovább.

Nem kell feltalálnod a spanyolviaszt. Nagy bölcsek üzennek a múltból. Semmi mást nem kell tenned, csak olvasgatni, hogyan látták a világot és benne saját magukat.

Wass Albert szerint az embert örök nyughatatlanság hajtja:
"Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek...  És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált."

Márai Sándor is tudni vélte a választ:

"Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?"

Marcel Jouhandeau filozófiai mélységeket tár fel előttünk:

„Élni annyi, mint folytonosan születni. A halál az utolsó születés. A szemfedő utolsó pólyánk. Vágyainkon kívül önmagunkból semmi sem érdekel bennünket, de vágyainkat nem mi választjuk. Vágyaink választanak és határoznak meg bennünket, és azon a napon, amelyen e vágyaktól megszabadulva felébredünk, nem győzünk csodálkozni, hogy mit műveltek velünk. Szegény életünk végül mintha nem is érne többet egy anekdotánál. Nézd – szólok magamhoz –, mivé változom? Mintha valami metamorfózis átélése fenyegetne, de semmiképpen nem a lét megszűnése. Meghalni annyi, mint a megsemmisülés előtt még egy pillanatig élni. Az utolsó mozdulat. Ez utolsó lépésnek a megtétele előtt senkit sem ismerhetünk. Ha visszafordulva látnom kell a sok hazugságot, csalást, gonoszságot, durvaságot, akkor így szólok: íme, egy földrész, amely sohasem volt az enyém. Idegen földről távozom.”

Robert Firestone mondta ki a végszót:

"Az élet értelmét nem fogjuk megtalálni egy valaki más által megírt, kő alá rejtett levélkében. Csak akkor találjuk meg, ha önmagunkból kiindulva értelmet adunk neki."


 




Powered by Blogger.hu