Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Eager: Nagyon kedves könyv és a céljával maximálisan egyet értek. Nézzétek meg a klasszikus meséket, kész horror, a maiak szintén, és a filmek is nagyon ott vannak.
    (2018-07-16 18:13:21)
    Tündérek vér nélkül
  • Prédikátor: @mizsima: Igazad van, lesz időd beszerezni.
    (2018-07-16 08:31:38)
    Tündérek vér nélkül
  • mizsima: @Prédikátor: Sajnos, ez a könyv sehol sem kapható. De nem baj, ez úgyis 5-6 éves korosztálynak szól.Addig míg az én meg sem született unokám belép ebbe a korba, talán lesz már belőle antikváriumban is. :) Mindenesetre felírtam, majd keresem még.
    (2018-07-15 13:24:14)
    Tündérek vér nélkül

Üss vagy fuss

Az extrém sportokat azoknak találták ki, akik mérhetetlenül unatkoznak. Szegénykéimnek senki sem borzolja az idegeiket - se hárpia, se főnök, se vásott kölykök... Az ilyeneknek úgy szomjazzák a stresszt, mint más a nyugtatókat. A mai fiatalok arról akarnak meggyőzni, hogy a szabadidő eltöltése leginkább akkor hasznos, ha kockára teszik az életüket. Az ész megáll! A korosztályom úgy lett kódolva, hogy a veszélyt, amennyire lehet, meg kell előzni, el kell kerülni. Elképzelni is nonszensz, hogy a vészterhes időkben, pl. háború idején, a szőnyegbombázások alatt a fiatalok éles gránátokkal, netán airsofttal szórakoztak volna a légópincében. Mindenki arra vágyott, hogy megússza, túlélje, átvészelje…

Ezek a mai srácok szánt-szándékkal keresik a bajt. Sőt, egyre-másra új extrém sportokat találnak ki. Az a filozófiájuk: A KALAND VESZÉLYES, AZ UNALOM HALÁLOS! Ha ezt meg akarod érteni, akkor gondolj a következőre: éjszaka egyedül mész a sikátorban és sietős lépteket hallasz magad mögött. Az ismeretlen egyre közelebb kerül hozzád és egyre idegesebb leszel, mert nem tudod, mi a szándéka. Egyre nő benned a feszültség, hiszen bármelyik pillanatban eldőlhet, védekezned, vagy inkább menekülnöd kell a támadó elől. Ezt nevezik „üss vagy fuss” reakciónak. Bármelyiket teszed mindkettő stresszel és fizikai terheléssel jár, amelyhez az energiát a szervezetedben az adrenalin adja. Az adrenalinfüggők tehát keresik a veszélyt és minél meredekebb, kockázatosabb a vállalkozás, annál nagyobb az adrenalinlöket. Ilyenkor ugyanis endorfin is felszabadul, ami állítólag k…va jó érzés. Ahogy a drogoknál is, az agy „jutalmazó központja” élvezetekre és eufóriára törekszik, ez egy olyan lehetséges folyamat, amely felelős a függőségért.

Fura világ ez, ahol együtt léteznek a saját árnyékuktól is frászt kapó pánikbetegek és a veszélykeresők.

Írás

Az írás valahogy mindig megtalált. Fél évszázad távlatából is emlékszem, hogyan tanultam írni. Akkoriban tollszárt használtunk, a cserélhető hegyét Pelikán márkájú kék tintába mártogattuk. Talán azért vésődött ennyire belém, mert kínszenvedés nélkül ment, azon kívül sikerélményt adott. A tanító néni nem győzte dicsérni a gömbölyded betűimet. Soha nem mondta, hogy "mi ez a macskakaparás".

A gimiben már tudatosan törekedtem arra, hogy felnőttesnek és ne gyerekesnek tűnjenek a jegyzeteim. Ezerszer leírtam a nevem, hogy olyan legyen, mint Beatrix királynéé, vagy Mária Teréziáé. A vignettán furcsán mutatott, főleg az alatta lévő I./C osztály rontott az összhatáson.

Érettségi után beiratkoztam gép- és gyorsíró suliba. A sztenogramjaim szemet gyönyörködtettek, mégis bukdácsoltam, mert lassú voltam gyorsírásban. Valahogy azért levizsgáztam és egy szerkesztőségben helyezkedtem el titkárnőként. A hajam hullott ki a sok olvashatatlan kézirattól, ezért próbálkoztam az (újság)írással. Akkor jöttem rá a nagy titokra, hogy minél jobban belemerül az alkotó a témába, annál rondább lesz az írásképe, mert nem arra koncentrál, hanem a tartalomra. Nem is foglalkoztam ezzel különösebben, mígnem kaptam egy olvasói levelet, amelyet töltött tollal, barnás színű tintával, kissé reszketeg kézzel írtak. Szabályosan rajzolt cirkalmas betűk. Egy idős bácsi körmölte abban a stílusban, ahogy anno ő tanulta.

A levél láttán kérdések egész sora fogalmazódott meg bennem: hogyan lehet, hogy ahány ember, annyiféleképpen ír, ugyanakkor a különbözőségek ellenére vannak árulkodó stílusjegyek, ami alapján azonnal feltűnik, hogy a szöveg antik. Van-e tudományág, amely a középkori kéziratos kódexeket, okmányokat kutatja? Ismerjük-e, hogy hajdanán milyen írószerszámmal, milyen tintával, milyen anyagra írtak? Milyen korszakai voltak az írásbeliségnek, hogyan fejlődtek az eszközök? Mit jelent a paleográfia és a kalligráfia? Mit vizsgál az írásszakértő és mit a grafológus?

Minél érdekesebb a téma, annál a több kérdés. Kérdezni és kérdezni…, ha jók a kérdések és pontosak a válaszok, akkor az írás már pofonegyszerű. Egy logikai láncra kell felfűzni az infógyöngyszemeket.

Fitofoto...?

Égési sérülésekkel került ötven ember kórházba, miután petrezselymet gyomláltak a földeken. A hír nem lepett meg, engem ugyanis régebben égetett meg már pasztinák, ribizli, kerti ruta levele is. A pasztinák, ha valaki nem ismerné, a fehérrépához hasonló gyökerű zöldségféle. Letörtem a külső leveleit, hogy a gyökere jobban fejlődjön. Nem tudtam, hogy napon ezt nem szabad, mert fitofotodermatitiszt okoz.  A nedve érintkezett a bőrömmel. Súlyos, hólyagos égés lett a következménye, a bőrgyógyászaton tetanuszt is kaptam.

Olvasom azt is, hogy hazánkban megjelent a kaukázusi medvetalp. A vele való érintkezés kiütésekkel jár, sőt vakságot, egyes vélemények szerint akár bőrrákot is okozhat. Szabolcsban már kaszálni is kellett a nehezen írtható gyomnövényt.

A vadon termő növények között is szép számmal akadnak olyanok, amelyek nedvével vigyázni kell. A sárga virágú vérehulló fecskefű bárhol felbukkanó gyom, a mákfélék családjába tartozik. Ha a szárát megtörik, narancssárga, pirosas nedv folyik ki belőle, ennek hatóanyaga (chelerythrin) szívméreg, ugyanakkor sósavas sóját a gyógyászat fájdalomcsillapítóként is hasznosítja. Használata különös óvatosságot követel, túladagolása halálhoz is vezethet, mivel erősen mérgező. Házilag főként a tyúkszemet, szemölcsöt írtanak vele.

Kifogni az aranyhalat

Régen a flörtölés úgy kezdődött, hogy a kisasszony elejtette a keszkenőjét, a lovag fölvette és bókok kíséretében átnyújtotta szíve hölgyének. Manapság, ha a férfi azt mondja a nőnek ismerkedés után, "majd hívlak" az épp az ellenkezőjét jelenti – olvasom Tari Annamária párkapcsolatokról szóló tanulmányában. Ahogy változik a világ, amelyben élünk, úgy változnak a párkeresési szokások, elvárások is. A pszichológus a negatív tendenciák okait is elemzi.

Az még hagyján, hogy szinte minden társkereső az "aranyhalat" szeretné kifogni. Nagyobb baj, hogy sokszor saját magukkal sincsenek tisztában. Tudni kéne, hogy az adott időszakban mi a legfontosabb életcél. Ha valaki teljes erőbedobással egzisztenciát épít, párkapcsolatra, fészeképítésre nem sok ideje marad. Ha mégis bevállalja, és nem veszi figyelembe partnere kívánságait, megjósolható a szakítás. Megfigyelhető továbbá, hogy a munka frontján az önérvényesítésért folytatott kemény küzdelmek megjelennek a párkapcsolatok szintjén is.

Jól jellemzi a helyzetet az "Egy ágyban az ellenséggel" c. film. Ebben a főszereplő menekül a férje elől, aki egyik pillanatban a kedves, megnyerő, míg a másikban gyűlölködő arcát mutatja. Tari szerint a párkeresők szeretni akarnának, kötődni valakihez, megnyugodni egy másik ember oldalán, jó érzéseket akarnak átélni. Ám eközben minden erőfeszítéssel gyengítik a kapcsolatot és roncsolják a másik fél önértékelését A nyitottság, az őszinteség, a bizalom helyett ki-ki azt gondolja: "nem fogom megmondani, hogy mit gondolok, mert aztán kihasználja; nem mutatom, hogy mit érzek, mert visszaél vele... gyanakvás, bizalmatlanság légköre mérgezi meg a kapcsolatok zömét.

A kivétel erősíti a szabályt: ha valakinek jól működik és boldog kapcsolata,  legyen tisztában azzal, kifogta az aranyhalat, de az rajta is múlt, nem csupán a szerencsén.

A vezetési stílusom

Átlépni a saját árnyékunkat meglehetősen nehéz. Abban a korban kezdtem el autót vezetni, amikor másnak már megfordul a fejében, lassacskán abba kéne hagynia. Csakhát az élet bizonyos dolgokra rákényszerít. Kénytelen vagyok vezetni, mert bevásárolni, terheket szállítgatni, kutyagolni, ritka járatokra várakozni, sokkal nehezebb, mint beülni a kocsiba és kényelmesen  elintézni mindent. Vezetek akkor is, ha a mögöttem jövőnek kihullik tőle a haja.

Így volt ez akkor is, amikor legutóbb a faluból tartottam kifelé kényelmes ötvenes tempóban. Mögöttem jött egy világos verda, a márkáját nem figyeltem. Megelőzhetett volna, de inkább rám mászott, holott kinn van a T-betű. Tudni kell, hogy a faluban csak egy helyen van zebra (a polgármesteri hivatal előtt), de nem arra haladtam. Egy anyuka állt a forgalmas úttest bal oldalán, jó ideje várhatott, hogy átmehessen a babakocsival a túloldalra. Viszonylag váratlanul lassítottam, megálltam előtte. A mögöttem lévő autós a kis követési távolság miatt épphogy meg tudott állni. Rám dudált, aztán hirtelen kiugrott mögülem és majdnem elgázolta a babakocsit toló nőt.

Levontam az eset tanulságait és remélem a mögöttem haladó autós is.  Udvariasságból nagy hülyeség balesetveszélyes helyzetet teremteni. Megállás előtt nem néztem a tükörbe és ha erre nincs idő, jobb, ha máskor nem is állok meg merő udvariasságból. De mi van, ha egy gyerek szalad az útra váratlanul. Itt van a mögöttem haladó felelőssége. Neki akkora követési távolságot kell tartania, hogy a legváratlanabb helyzetben is képes legyen a megállásra és ne csapódjon a hátsómba.

Megesett már, hogy a kormánykerék forgatása közben véletlenül bekapcsoltam a távosági fényszórót, de nem vettem észre. Erre gondoltam, amikor az első szembejövő autós rám villogott. A kék kontroll lámpa ezúttal nem égett. Visszafelé egymás után villogtak rám az autósok, azon töprengtem, miért. Nyolcvannal haladtam, egy kanyar következett, ezért lassítottam. Utána szabályosan már csak 50-nel haladhatnánk, mert ott a település kezdtete, de persze ezt a sebességet senki sem tartja be, mert a falu valójában 200 méterrel feljebb kezdődik. Már a kanyarban voltam, amikor megláttam a rendőrkocsit a bokorban. Ilyen hülye nem lehetek, ismerem a jelzést, de eszembe nem jutott, hogy emiatt villognak.

Utálok száguldozni, az M0-ásra ezért nem merészkedem, az autópályáról nem is beszélve. A vezetési stílusom, ha egyáltalán van ilyen, messze nem sportos, kifejezetten nyanyás. Irtó röhejes lenne, ha gyorshajtás miatt büntetnének meg.




Powered by Blogger.hu