A nyuszikáról gyerekkorom óta tudom, hogy a gyávaság jelképe. Vajon, a tapsifüleseket genetikailag így kódolták, vagy köztük is akad félelmet nem ismerő, vakmerő jószág? Ha léteznek ilyen egyedek, nagyon érdekelne, hogyan győzik le a félelmüket. Hogyan lesz a reszketeg nyulambulamból lélekben bátor oroszlán, aki semmitől nem retten meg, nem futamodik meg.

Bevallom, egy reszketeg nyuszi vagyok autóvezetőként. A filozófiám is olyan, ami talán gátolja a fejlődésemet.  Folyton meg akarom előzni a bajt, kerülöm a számomra kockázatos helyzeteket és azt sem merem bevállalni, ami a vezetéssel együtt jár. Épp ezért hosszú a lista, amikor nem szállok autóba. Például nem akarok rossz látási körülmények között vezetni. Csakhogy november van és egy bő héttel ezelőtt mindennap arra ébredtem, hogy az orromig sem látok. Volt olyan nap, amikor 11 órakor még nem múlt el, délután 3-kor viszont újból ereszkedni kezdett a köd, ami az országúton még sűrűbb. Mese nincs kocsiba kell ülnöm. Csakhogy van-e nekem ködlámpám, és ha igen, hol a kapcsológombja? Szétnéztem a műszerfalon és volt némi sejtésem, de nem voltam benne biztos. Kapóra jött, hogy az egyik ismerősöm, aki régi  úrvezető és ugyanolyan márkájú kocsija van, mint nekem, váratlanul betoppant. Ő majd megmutatja, nem kell elővennem a Suzuki használati útmutatóját. Miközben nyitottam a kaput, rögtön a kocsihoz vezettem. Rámutattam a piros búrára és neki szegeztem a kérdést: ugye ez a ködlámpa? Hallgatott. Kinyitottam az ajtót és rámutattam a kapcsológombra, sárga fényű a konroll lámpa színe. Végre az ismerősöm megszólalt, hogy az ő kocsija régebbi kiadású, neki nincs ködlámpája se elől, se hátul. Oda léptem a Suzukijához és láttam a saját szememmel a hátsó ködlámpát. Kinyitotta az ajtót és csak annyit mondott: "jéé, nekem is van ilyen". Nem akartam hinni a fülemnek, több mint 10 éve közlekedik ködlámpa nélkül! Fontos számára, hogy lásson, de arra már nem terjed ki a figyelme, látszódnia is kéne.

Nem vagyok képes legyőzni a vezetési nyusziságomat. Félek azoktól az utaktól, amiken még nem jártam. Nem merek 80-nál gyorsabban hajtani ideális körülmények között sem. Az autópályát messze elkerülöm, az ötödik sebességfokozatról hallani sem akarok. Még soha nem előztem, csak a bicajosokat kerülgetem... Nagyon nem jól van ez.

Tizenegy hónap alatt nem sokat, mindössze kétezer kilométert tettem meg. A legnagyobb dilemmám, mikor legyek óvatos és mi az, amit bevállaljak, leküzdve a félelmemet.