Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @KŐRBEJÁRÓKA: Bánfi helyett vannak új kenceficék. Az Alpecin, dopping a hajnak, de vá.lasztható a hajbeültetés, hajbevarrás is.
    Főleg a németek voltak kreatívak és precízek, de ez a kereskedő a dupla nyerges bringájával rossz lóra tett.
    (2018-05-18 20:21:54)
    Ötletek a múltból
  • KŐRBEJÁRÓKA: Volt és talán még van is Bánfi hajszesz?! Hogy attól is visszanő az emberek haja.Az a biciklis dolog egy jópofa baromság, bár, ezek az emberek nagyon is komolyan vették a találmányaikat.
    (2018-05-18 18:57:17)
    Ötletek a múltból
  • Prédikátor: @mizsima: Ahogy mondják: lusta emberek viszik előre a világot. Apukád tévedett, a nők találták fel egyebek között a golyóálló mellényt, a mosogatógépet, az autó-ablaktörlőt, a körfűrészt... Pihent agyú lehetett a fűthető cipős pasi, sokat gályázhatott a szabadban.
    (2018-05-18 09:01:53)
    Ötletek a múltból

Hegyi beszéd

Valamit elvesztettünk az idők folyamán, miközben szabadságunk látszólag szárnyalni kezdett. Elődeink tudták, mi a jó és mi a rossz. A kérdést nem bonyolították, követték a szülők példáját. Munkanapokon látástól vakulásig dolgoztak. Vasárnap reggel megmosakodtak, felvették az ünneplő gúnyát és elmentek a templomba. Buzgón imádkoztak, cserébe feloldozást kaptak bűneik alól. Megtisztulva, hitükben megerősödve néztek a következő heti tennivalók elébe.

Nem csupán az öregek fixa ideája, hogy a világ rossz irányba halad. Szinte népbetegségnek számítanak a különféle lelki nyavalyák, amelyek szorongással, lelkiismeret-furdalással, szégyenérzettel, bűntudattal párosulnak. Hozzáértők szerint ennek hátterében erkölcs- és értékválság áll. Csak a jelen, a pillanat létezik. Tegyük azt, ami jó és élvezetes! – ez a hozzáállás most a menő.

Manapság sokkal keskenyebb a mezsgye a tiltott és a megengedett dolgok között. A józanész azt diktálja, ne lépjük át azt a határt, amit a törvény tilt. Senki nem akar börtönbe kerülni, azok sem, akik végül odajutnak. Hisznek benne, hogy megúszhatják és vannak, akik valóban megússzák. Nem a piti tolvajok, mert azokat könnyű elkapni, rács mögé zárni. A maffiózók medencés villája, sötétített üvegű dzsipje azt sugallja, te se legyél hülye, keresd a kiskapukat, a törvény alóli kibúvókat, mert a lúzer éhen döglik! Egyre csak kopik az a belső fék, ami visszatartana bennünket a bűntől. Nemcsak az számít ám bűnnek, amit a büntető törvénykönyvbe belefoglaltak, hanem az is, aminél megszólal a lelkiismeret. Hozzám, azaz egyszerű érvelés áll legközelebb, hogy a lelkiismeret olyan erkölcsi érzék, ami alapján képesek vagyunk a helyes és a helytelen megkülönböztetésére. Nagy kérdés, mit ítélünk jónak vagy rossznak. Nincs kész recept arra, mikor vagyunk túl szigorúak magunkhoz, vagy épp túl megengedőek. Mikor kell az eszünkre vagy/és a szívünkre, megérzéseinkre hallgatni. A lelkiismeret parancsol, vagy tilt, vagy megenged, vagy büntet és jutalmaz, vagy tanácsol, vagy jóváhagy,tehát nem az ember „jóakarata”

A hívő ember lelkiismerete - a keresztény hit szerint - Isten szava. A Katolikus Egyház Katekizmusa rámutat, a lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel. Az ember szívébe Isten törvényt írt..., mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót és kerülje a rosszat. Lássuk be, Isten a lelkiismeretet illetően elég nagy nyomást gyakorol a nyájra. A keresztény erkölcstan, nem kevesebbet követel híveitől, minthogy felebarátját, mint önmagát szeresse, a jogtalansággal ne szálljon szembe, sőt a rosszat jóval fizesse vissza.

A teológiában egyébként is a lelkiismeret fogalma nélkülözhetetlen. A katolikus vallás arra tanít, kötelességed úgy élni, hogy tiszta legyen a lelkiismereted. Lehetsz ma született ártatlan bárány, az eredendő bűn miatt bűnhődnöd kell. Nem maradhat el a szenvedés misztériumának újbóli és újbóli átélése sem. Istennek tetsző dolog a mártíromság.

Sokan észre sem veszik, lelkiismeretüket alárendelik holmi külső tekintélynek, legyen az akár a szülő, házastárs, egyház, vagy állam… Akik ennek hatása alatt döntenek, gyakran szoronganak, hiszen tudatosan vagy öntudatlanul morális törvényalkotók kiszolgáltatottjaivá válnak.

Ami engem illet, nem vagyok benne biztos, hogy gondolkodás nélkül feláldoznám magam a szeretteimért, az idegenekről nem is beszélve. Önző lennék, nem szeretem őket eléggé?  Mentségemre legyen mondva, azt sem kívánnám, hogy a szeretteim áldozzák fel értem magukat, vagy a boldogságukat. Mindenkinek csak egy élete van, a túlvilág, reinkarnáció nem vigasz. Az emberbaráti szeretetnek nagyon sok formája létezik, az önfeláldozás ne legyen elvárás, amit ha nem teljesítek, a környezetem lenéz, megvet és elítél.

Hol a határ?

A nyuszikáról gyerekkorom óta tudom, hogy a gyávaság jelképe. Vajon, a tapsifüleseket genetikailag így kódolták, vagy köztük is akad félelmet nem ismerő, vakmerő jószág? Ha léteznek ilyen egyedek, nagyon érdekelne, hogyan győzik le a félelmüket. Hogyan lesz a reszketeg nyulambulamból lélekben bátor oroszlán, aki semmitől nem retten meg, nem futamodik meg.

Bevallom, egy reszketeg nyuszi vagyok autóvezetőként. A filozófiám is olyan, ami talán gátolja a fejlődésemet.  Folyton meg akarom előzni a bajt, kerülöm a számomra kockázatos helyzeteket és azt sem merem bevállalni, ami a vezetéssel együtt jár. Épp ezért hosszú a lista, amikor nem szállok autóba. Például nem akarok rossz látási körülmények között vezetni. Csakhogy november van és egy bő héttel ezelőtt mindennap arra ébredtem, hogy az orromig sem látok. Volt olyan nap, amikor 11 órakor még nem múlt el, délután 3-kor viszont újból ereszkedni kezdett a köd, ami az országúton még sűrűbb. Mese nincs kocsiba kell ülnöm. Csakhogy van-e nekem ködlámpám, és ha igen, hol a kapcsológombja? Szétnéztem a műszerfalon és volt némi sejtésem, de nem voltam benne biztos. Kapóra jött, hogy az egyik ismerősöm, aki régi  úrvezető és ugyanolyan márkájú kocsija van, mint nekem, váratlanul betoppant. Ő majd megmutatja, nem kell elővennem a Suzuki használati útmutatóját. Miközben nyitottam a kaput, rögtön a kocsihoz vezettem. Rámutattam a piros búrára és neki szegeztem a kérdést: ugye ez a ködlámpa? Hallgatott. Kinyitottam az ajtót és rámutattam a kapcsológombra, sárga fényű a konroll lámpa színe. Végre az ismerősöm megszólalt, hogy az ő kocsija régebbi kiadású, neki nincs ködlámpája se elől, se hátul. Oda léptem a Suzukijához és láttam a saját szememmel a hátsó ködlámpát. Kinyitotta az ajtót és csak annyit mondott: "jéé, nekem is van ilyen". Nem akartam hinni a fülemnek, több mint 10 éve közlekedik ködlámpa nélkül! Fontos számára, hogy lásson, de arra már nem terjed ki a figyelme, látszódnia is kéne.

Nem vagyok képes legyőzni a vezetési nyusziságomat. Félek azoktól az utaktól, amiken még nem jártam. Nem merek 80-nál gyorsabban hajtani ideális körülmények között sem. Az autópályát messze elkerülöm, az ötödik sebességfokozatról hallani sem akarok. Még soha nem előztem, csak a bicajosokat kerülgetem... Nagyon nem jól van ez.

Tizenegy hónap alatt nem sokat, mindössze kétezer kilométert tettem meg. A legnagyobb dilemmám, mikor legyek óvatos és mi az, amit bevállaljak, leküzdve a félelmemet.

Sokkoló fotók

A fénykép az egyetlen praktika, amivel a földi halandó villanásnyira megállíthatja az idő kerekét. E nagyszerű találmány anno a bűntények felderítésének új lehetőségét kínálta és részben forradalmasította a személyazonosítást. A digitális technika korában, mire használhatja a rendőrség a fotografálást?

Több száz évvel a fényképezés feltalálása előtt ismerték a camera obscurát, vagyis a sötétkamrát. Egy doboz oldalában pici nyílást fúrtak, belülre üveget helyeztek el. A külvilág fordított képe a lyukkal szemközti falra vetítődött. Ezt az igen egyszerű optikai eszközt a képzőművészetben arányok, perspektívák leképezéséhez használták. A 16. század végén a lyukba lencsét illesztettek, ez volt a fényképezőgép előfutára.

A világ első fotográfiáját 1826-ban a francia J.N.Niepce szerkesztette, az exponálási idő 8 órát vett igénybe. Nagy szó volt, amikor a fölszerelés szállításához már nem kellett lovas kocsi, mert „csupán” 20 kilót nyomott.

1861. május 8-án holtan találták belvárosi Szerviták téri palotájának dolgozószobájában gróf Teleki Lászlót. Szárnyra kaptak híresztelések, hogy a politikust megölték. Aznap fontos beszédet kellett volna mondania a Nemzeti Múzeumban ülésező országgyűlésen. A vizsgálatot vezető pesti főkapitány, Thaisz Elek és Flór Ferenc, a Rókus Kórház igazgató főorvosa azonban arra a következtetésre jutott, hogy a gróf önkezével vetett véget életének. A halottszemlén egy fotógráfus is jelen volt. Mayer György a korabeli technikának megfelelő sztereofotókat készített. A sztereoszkópban látott virtuális kép a térhatás miatt tapinthatóan közelinek tűnt: a holttest a padlón hevert, szétvetett karral. A széken vérfoltok, az íróasztalon pedig ott hevert az egyik párbajpisztoly. Ismereteink szerint a hazai kriminalisztika történetében ekkor használták először a nyomok rögzítésére a fényképezést.

- A fényképezés célja az idők folyamán mit sem változott, vagyis rögzítjük a helyszínen talált állapotot – nyilatkozta az BRFK közlekedési baleseti osztályának illetékese. Az őrnagy elmondta, hogy a képek bekerülnek a szemlejegyzőkönyvbe, illetve az eljárási íratok közé. Ez lehet közigazgatási, szabálysértési vagy büntetőeljárás. Személyi sérülés esetén két kolléga megy ki, mindkettőjüknél van fényképezőgép. Közlekedési bűncselekmények, illetve halálos baleseteknél többtagú szemlebizottság vonul a helyszínre. A bűnügyi technikus lefényképezi az elhunytat, a sérüléseit és az értéktárgyait. A két helyszínelő egyike végzi a meghallgatásokat, a másik fölméri a terepet, helyszínrajzot készít. Kikrétázza a féknyomot, megjelöli a fő méretszámokat – úgy, ahogy az a nagykönyvben megvan írva. Lefotózza a krétarajzot, a gépjárművek mind a négy oldalát, külön-külön a rongálódásokat. Semmilyen nyom sem kerülheti el a figyelmet. Ha az áldozatnál a bűnügyi technikus nem talál iratokat, akkor a munka később az orvos szakértői intézetben folytatódik, ahol az elhunytról azonosításhoz alkalmas arcképet készít, ujjlenyomatot, haj-, esetleg fogmintát vesz.

A fővárosban évente mintegy 4500-5000 sérüléses balesethez megyünk ki – mondta a helyszínelő szemlealosztály vezetője. A vért, az emberi maradványok látványát nem lehet megszokni. A kollégák roppant nagy lelki és idegi megterhelésnek vannak kitéve. Megrázó körülmények közepette, viszonylag gyorsan és hibátlanul kell ellátniuk a feladataikat, amiben gyakorta hátráltatják őket a kíváncsiskodók.

Legutóbb gázolt a metró a Klinikáknál. A huszonéves fiatalember teste a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. Az állomástól 150-200 méterre találták meg, ami arra utalt, hogy nem lehetett öngyilkos. Az alagút oldalán, a csővön megtalálták tenyérnyomait. A fiú talán a transsurfing hódolója volt. Ők azok a fiatalok, akik őrülten veszélyes dolgokra vállalkoznak, például száguldó metrókocsik között utaznak. A fiú valószínűleg át akart gyalogolni a következő megállóba, próbált megkapaszkodni a csőbe, de a szerelvény elsodorta.

Az alosztályvezető irodájának faliújságján egyetlen fotó. Egy felborult motorkerékpárt látni az esti félhomályban, mellette megdőlt oszlop. Az úttesten valami, ami sehogy sem illik a képbe, egy szál égővörös rózsa.

- A motoron egy fiatal pár utazott – avat be a százados a részletekbe. A vezető relatíven gyorsan hajtott, neki sodródott az út szélének, ami megdobta, így a jármű az oszlopnak csapódott. A fiú az ütközés pillanatában szörnyethalt. A lánynak vette a virágot, de végül saját halálának lett a mementója. Utasa életveszélyes sérülésekkel került kórházba. (Fotó: illusztráció)

Nemrégiben egy vasúti kereszteződésben valaki öngyilkosságot követett el. A helyszínen kiderült, hogy az áldozat mozgáskorlátozott volt. Öt éve élt a külvilágtól elzártan egy váratlan agyvérzést követően. A felesége nagy nehézségek árán összespórolt neki egy önjáró akkumulátoros tolószéket. Közel laktak a kereszteződéshez, a férfi egy szép napon odahajtott és szembe fordult a nyílt pályán mintegy 100 kilométeres sebességgel száguldó vonattal, amely halálra gázolta. Sokkolóak a csonkolásos vonat, illetve villamos szerencsétlenségek is pedig az ilyen helyszínen nincs vér. A kerék ugyanis szinte leforrasztja a vágási sérülést.

Powered by Blogger.hu