Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @Eager: Már nem emlékszem, mi volt az ítélet és a neten se találtam erről infót. Talán felfüggesztetett börtönbüntetést kapott az üzemeltető. A halálbüntetés ennél az esetnél semmiképpen nem lenne releváns.
    (2018-10-20 15:03:26)
    A legendás bíró halála
  • Eager: Sajnos, az EU-ban tilos a halálbüntetés kirovása. Pedig igen sokan megérdemelnék, ahelyett, hogy életük végéig az ország tartsa el őket. Engem csak egyetlen dolog, bátortalanít el, nem rehabilitálható az, akin már végrehajtották. És sajnos a leggondosabb vizsgálat, az összes előírásnak való megfelelés, stb... mellet is történhet tévedés, no meg túlkapás is. Hasonló okok miatt ellenzem az eutanáziát is. Biztos vagyok benne, sok pénzre éhes örökös és becstelen orvos visszaélne vele.
    (2018-10-20 13:14:22)
    A legendás bíró halála
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: Nem haragszom rájuk, van rokon és haver is aki rendőr. Akkoriban kicsit másabb volt minden. A gyerekcsínyeket is gyorsan még csírájában elfojtották. Attól még próbálkoztunk.
    (2018-10-14 06:33:37)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás

Hegyi beszéd

Valamit elvesztettünk az idők folyamán, miközben szabadságunk látszólag szárnyalni kezdett. Elődeink tudták, mi a jó és mi a rossz. A kérdést nem bonyolították, követték a szülők példáját. Munkanapokon látástól vakulásig dolgoztak. Vasárnap reggel megmosakodtak, felvették az ünneplő gúnyát és elmentek a templomba. Buzgón imádkoztak, cserébe feloldozást kaptak bűneik alól. Megtisztulva, hitükben megerősödve néztek a következő heti tennivalók elébe.

Nem csupán az öregek fixa ideája, hogy a világ rossz irányba halad. Szinte népbetegségnek számítanak a különféle lelki nyavalyák, amelyek szorongással, lelkiismeret-furdalással, szégyenérzettel, bűntudattal párosulnak. Hozzáértők szerint ennek hátterében erkölcs- és értékválság áll. Csak a jelen, a pillanat létezik. Tegyük azt, ami jó és élvezetes! – ez a hozzáállás most a menő.

Manapság sokkal keskenyebb a mezsgye a tiltott és a megengedett dolgok között. A józanész azt diktálja, ne lépjük át azt a határt, amit a törvény tilt. Senki nem akar börtönbe kerülni, azok sem, akik végül odajutnak. Hisznek benne, hogy megúszhatják és vannak, akik valóban megússzák. Nem a piti tolvajok, mert azokat könnyű elkapni, rács mögé zárni. A maffiózók medencés villája, sötétített üvegű dzsipje azt sugallja, te se legyél hülye, keresd a kiskapukat, a törvény alóli kibúvókat, mert a lúzer éhen döglik! Egyre csak kopik az a belső fék, ami visszatartana bennünket a bűntől. Nemcsak az számít ám bűnnek, amit a büntető törvénykönyvbe belefoglaltak, hanem az is, aminél megszólal a lelkiismeret. Hozzám, azaz egyszerű érvelés áll legközelebb, hogy a lelkiismeret olyan erkölcsi érzék, ami alapján képesek vagyunk a helyes és a helytelen megkülönböztetésére. Nagy kérdés, mit ítélünk jónak vagy rossznak. Nincs kész recept arra, mikor vagyunk túl szigorúak magunkhoz, vagy épp túl megengedőek. Mikor kell az eszünkre vagy/és a szívünkre, megérzéseinkre hallgatni. A lelkiismeret parancsol, vagy tilt, vagy megenged, vagy büntet és jutalmaz, vagy tanácsol, vagy jóváhagy,tehát nem az ember „jóakarata”

A hívő ember lelkiismerete - a keresztény hit szerint - Isten szava. A Katolikus Egyház Katekizmusa rámutat, a lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel. Az ember szívébe Isten törvényt írt..., mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót és kerülje a rosszat. Lássuk be, Isten a lelkiismeretet illetően elég nagy nyomást gyakorol a nyájra. A keresztény erkölcstan, nem kevesebbet követel híveitől, minthogy felebarátját, mint önmagát szeresse, a jogtalansággal ne szálljon szembe, sőt a rosszat jóval fizesse vissza.

A teológiában egyébként is a lelkiismeret fogalma nélkülözhetetlen. A katolikus vallás arra tanít, kötelességed úgy élni, hogy tiszta legyen a lelkiismereted. Lehetsz ma született ártatlan bárány, az eredendő bűn miatt bűnhődnöd kell. Nem maradhat el a szenvedés misztériumának újbóli és újbóli átélése sem. Istennek tetsző dolog a mártíromság.

Sokan észre sem veszik, lelkiismeretüket alárendelik holmi külső tekintélynek, legyen az akár a szülő, házastárs, egyház, vagy állam… Akik ennek hatása alatt döntenek, gyakran szoronganak, hiszen tudatosan vagy öntudatlanul morális törvényalkotók kiszolgáltatottjaivá válnak.

Ami engem illet, nem vagyok benne biztos, hogy gondolkodás nélkül feláldoznám magam a szeretteimért, az idegenekről nem is beszélve. Önző lennék, nem szeretem őket eléggé?  Mentségemre legyen mondva, azt sem kívánnám, hogy a szeretteim áldozzák fel értem magukat, vagy a boldogságukat. Mindenkinek csak egy élete van, a túlvilág, reinkarnáció nem vigasz. Az emberbaráti szeretetnek nagyon sok formája létezik, az önfeláldozás ne legyen elvárás, amit ha nem teljesítek, a környezetem lenéz, megvet és elítél.

Hol a határ?

A nyuszikáról gyerekkorom óta tudom, hogy a gyávaság jelképe. Vajon, a tapsifüleseket genetikailag így kódolták, vagy köztük is akad félelmet nem ismerő, vakmerő jószág? Ha léteznek ilyen egyedek, nagyon érdekelne, hogyan győzik le a félelmüket. Hogyan lesz a reszketeg nyulambulamból lélekben bátor oroszlán, aki semmitől nem retten meg, nem futamodik meg.

Bevallom, egy reszketeg nyuszi vagyok autóvezetőként. A filozófiám is olyan, ami talán gátolja a fejlődésemet.  Folyton meg akarom előzni a bajt, kerülöm a számomra kockázatos helyzeteket és azt sem merem bevállalni, ami a vezetéssel együtt jár. Épp ezért hosszú a lista, amikor nem szállok autóba. Például nem akarok rossz látási körülmények között vezetni. Csakhogy november van és egy bő héttel ezelőtt mindennap arra ébredtem, hogy az orromig sem látok. Volt olyan nap, amikor 11 órakor még nem múlt el, délután 3-kor viszont újból ereszkedni kezdett a köd, ami az országúton még sűrűbb. Mese nincs kocsiba kell ülnöm. Csakhogy van-e nekem ködlámpám, és ha igen, hol a kapcsológombja? Szétnéztem a műszerfalon és volt némi sejtésem, de nem voltam benne biztos. Kapóra jött, hogy az egyik ismerősöm, aki régi  úrvezető és ugyanolyan márkájú kocsija van, mint nekem, váratlanul betoppant. Ő majd megmutatja, nem kell elővennem a Suzuki használati útmutatóját. Miközben nyitottam a kaput, rögtön a kocsihoz vezettem. Rámutattam a piros búrára és neki szegeztem a kérdést: ugye ez a ködlámpa? Hallgatott. Kinyitottam az ajtót és rámutattam a kapcsológombra, sárga fényű a konroll lámpa színe. Végre az ismerősöm megszólalt, hogy az ő kocsija régebbi kiadású, neki nincs ködlámpája se elől, se hátul. Oda léptem a Suzukijához és láttam a saját szememmel a hátsó ködlámpát. Kinyitotta az ajtót és csak annyit mondott: "jéé, nekem is van ilyen". Nem akartam hinni a fülemnek, több mint 10 éve közlekedik ködlámpa nélkül! Fontos számára, hogy lásson, de arra már nem terjed ki a figyelme, látszódnia is kéne.

Nem vagyok képes legyőzni a vezetési nyusziságomat. Félek azoktól az utaktól, amiken még nem jártam. Nem merek 80-nál gyorsabban hajtani ideális körülmények között sem. Az autópályát messze elkerülöm, az ötödik sebességfokozatról hallani sem akarok. Még soha nem előztem, csak a bicajosokat kerülgetem... Nagyon nem jól van ez.

Tizenegy hónap alatt nem sokat, mindössze kétezer kilométert tettem meg. A legnagyobb dilemmám, mikor legyek óvatos és mi az, amit bevállaljak, leküzdve a félelmemet.

Powered by Blogger.hu