Üzenem a kínai tudósoknak, hogy nekünk, szőke nőknek nem fog bejönni a gondolatvezérlésű autó egy kicsit sem. Időben szólok, álljanak le a fejlesztéssel. A hímsoviniszták most persze poénkodnak, hogy a szőkéknél a vezérlés nehézségekbe ütközik, mert nincs, ami vezéreljen. Nem kell ez a duma, a szőke nős viccek ideje lejárt. Inkább arra válaszoljon valaki, hogy képzelték ezt a fejre illeszthető ízé-érzékelőt. És mi lesz a frizuránkkal? Ha nem számítana, akkor bukósisakban motoroznánk. Jó, hogy az egész fedélzeti számítógépet nem sózzák a nyakunkba.

Már csak azért sem jósolok nagy jövőt ennek a gondolatvezérléses kocsinak, mert britek tudtommal jobb ötlettel rukkoltak elő és jobban haladnak a megvalósítással is. Nemsokára megkezdik a vezető nélküli autók tesztelését. A hírre örömujjongásban törtem ki. Főleg, amikor azt olvastam, hogy az ilyen kocsiban nincs kormány, vagy pedálok, csak egy állj-indulj gomb. Nekem nincs is másra szükségem csak egy ilyen gombra! A kormány eddig is útban volt.

Érdekel, kit büntetnek meg a közlekedési rendőrök a vezető nélküli autóban? Persze az is lehet, hogy a szabálysértéseket is elfelejthetjük, annyira szuperek lesznek a járgányok. Á, nem, a gépek sohasem tökéletesek.

Be kell vallanom, T-betűs vezetőként nincs könnyű dolguk velem a közlekedési partnereimnek. Legutóbb az országúton haladtam, egy kamion szorosan mögöttem jött, ezzel próbált arra ösztökélni, hogy hajtsak gyorsabban. Ijesztget a szemét - le nem vettem a szemem a visszapillantó tükörről. Morfondíroztam: nem akarom, hogy rám nyomuljon, de azt sem, hogy megelőzzön, mert akkor nem látok ki mögüle. Gyorsítani sem fogok, mert a kanyar után lakott település kezdete, a bokor alatt pedig a rendőrök. Kivételesen örültem nekik, a kamionos végre leszakadt rólam.