Az extrém sportokat azoknak találták ki, akik mérhetetlenül unatkoznak. Szegénykéimnek senki sem borzolja az idegeiket - se hárpia, se főnök, se vásott kölykök... Az ilyeneknek úgy szomjazzák a stresszt, mint más a nyugtatókat. A mai fiatalok arról akarnak meggyőzni, hogy a szabadidő eltöltése leginkább akkor hasznos, ha kockára teszik az életüket. Az ész megáll! A korosztályom úgy lett kódolva, hogy a veszélyt, amennyire lehet, meg kell előzni, el kell kerülni. Elképzelni is nonszensz, hogy a vészterhes időkben, pl. háború idején, a szőnyegbombázások alatt a fiatalok éles gránátokkal, netán airsofttal szórakoztak volna a légópincében. Mindenki arra vágyott, hogy megússza, túlélje, átvészelje…

Ezek a mai srácok szánt-szándékkal keresik a bajt. Sőt, egyre-másra új extrém sportokat találnak ki. Az a filozófiájuk: A KALAND VESZÉLYES, AZ UNALOM HALÁLOS! Ha ezt meg akarod érteni, akkor gondolj a következőre: éjszaka egyedül mész a sikátorban és sietős lépteket hallasz magad mögött. Az ismeretlen egyre közelebb kerül hozzád és egyre idegesebb leszel, mert nem tudod, mi a szándéka. Egyre nő benned a feszültség, hiszen bármelyik pillanatban eldőlhet, védekezned, vagy inkább menekülnöd kell a támadó elől. Ezt nevezik „üss vagy fuss” reakciónak. Bármelyiket teszed mindkettő stresszel és fizikai terheléssel jár, amelyhez az energiát a szervezetedben az adrenalin adja. Az adrenalinfüggők tehát keresik a veszélyt és minél meredekebb, kockázatosabb a vállalkozás, annál nagyobb az adrenalinlöket. Ilyenkor ugyanis endorfin is felszabadul, ami állítólag k…va jó érzés. Ahogy a drogoknál is, az agy „jutalmazó központja” élvezetekre és eufóriára törekszik, ez egy olyan lehetséges folyamat, amely felelős a függőségért.

Fura világ ez, ahol együtt léteznek a saját árnyékuktól is frászt kapó pánikbetegek és a veszélykeresők.