Régen a flörtölés úgy kezdődött, hogy a kisasszony elejtette a keszkenőjét, a lovag fölvette és bókok kíséretében átnyújtotta szíve hölgyének. Manapság, ha a férfi azt mondja a nőnek ismerkedés után, "majd hívlak" az épp az ellenkezőjét jelenti – olvasom Tari Annamária párkapcsolatokról szóló tanulmányában. Ahogy változik a világ, amelyben élünk, úgy változnak a párkeresési szokások, elvárások is. A pszichológus a negatív tendenciák okait is elemzi.

Az még hagyján, hogy szinte minden társkereső az "aranyhalat" szeretné kifogni. Nagyobb baj, hogy sokszor saját magukkal sincsenek tisztában. Tudni kéne, hogy az adott időszakban mi a legfontosabb életcél. Ha valaki teljes erőbedobással egzisztenciát épít, párkapcsolatra, fészeképítésre nem sok ideje marad. Ha mégis bevállalja, és nem veszi figyelembe partnere kívánságait, megjósolható a szakítás. Megfigyelhető továbbá, hogy a munka frontján az önérvényesítésért folytatott kemény küzdelmek megjelennek a párkapcsolatok szintjén is.

Jól jellemzi a helyzetet az "Egy ágyban az ellenséggel" c. film. Ebben a főszereplő menekül a férje elől, aki egyik pillanatban a kedves, megnyerő, míg a másikban gyűlölködő arcát mutatja. Tari szerint a párkeresők szeretni akarnának, kötődni valakihez, megnyugodni egy másik ember oldalán, jó érzéseket akarnak átélni. Ám eközben minden erőfeszítéssel gyengítik a kapcsolatot és roncsolják a másik fél önértékelését A nyitottság, az őszinteség, a bizalom helyett ki-ki azt gondolja: "nem fogom megmondani, hogy mit gondolok, mert aztán kihasználja; nem mutatom, hogy mit érzek, mert visszaél vele... gyanakvás, bizalmatlanság légköre mérgezi meg a kapcsolatok zömét.

A kivétel erősíti a szabályt: ha valakinek jól működik és boldog kapcsolata,  legyen tisztában azzal, kifogta az aranyhalat, de az rajta is múlt, nem csupán a szerencsén.