Átlépni a saját árnyékunkat meglehetősen nehéz. Abban a korban kezdtem el autót vezetni, amikor másnak már megfordul a fejében, lassacskán abba kéne hagynia. Csakhát az élet bizonyos dolgokra rákényszerít. Kénytelen vagyok vezetni, mert bevásárolni, terheket szállítgatni, kutyagolni, ritka járatokra várakozni, sokkal nehezebb, mint beülni a kocsiba és kényelmesen  elintézni mindent. Vezetek akkor is, ha a mögöttem jövőnek kihullik tőle a haja.

Így volt ez akkor is, amikor legutóbb a faluból tartottam kifelé kényelmes ötvenes tempóban. Mögöttem jött egy világos verda, a márkáját nem figyeltem. Megelőzhetett volna, de inkább rám mászott, holott kinn van a T-betű. Tudni kell, hogy a faluban csak egy helyen van zebra (a polgármesteri hivatal előtt), de nem arra haladtam. Egy anyuka állt a forgalmas úttest bal oldalán, jó ideje várhatott, hogy átmehessen a babakocsival a túloldalra. Viszonylag váratlanul lassítottam, megálltam előtte. A mögöttem lévő autós a kis követési távolság miatt épphogy meg tudott állni. Rám dudált, aztán hirtelen kiugrott mögülem és majdnem elgázolta a babakocsit toló nőt.

Levontam az eset tanulságait és remélem a mögöttem haladó autós is.  Udvariasságból nagy hülyeség balesetveszélyes helyzetet teremteni. Megállás előtt nem néztem a tükörbe és ha erre nincs idő, jobb, ha máskor nem is állok meg merő udvariasságból. De mi van, ha egy gyerek szalad az útra váratlanul. Itt van a mögöttem haladó felelőssége. Neki akkora követési távolságot kell tartania, hogy a legváratlanabb helyzetben is képes legyen a megállásra és ne csapódjon a hátsómba.

Megesett már, hogy a kormánykerék forgatása közben véletlenül bekapcsoltam a távosági fényszórót, de nem vettem észre. Erre gondoltam, amikor az első szembejövő autós rám villogott. A kék kontroll lámpa ezúttal nem égett. Visszafelé egymás után villogtak rám az autósok, azon töprengtem, miért. Nyolcvannal haladtam, egy kanyar következett, ezért lassítottam. Utána szabályosan már csak 50-nel haladhatnánk, mert ott a település kezdtete, de persze ezt a sebességet senki sem tartja be, mert a falu valójában 200 méterrel feljebb kezdődik. Már a kanyarban voltam, amikor megláttam a rendőrkocsit a bokorban. Ilyen hülye nem lehetek, ismerem a jelzést, de eszembe nem jutott, hogy emiatt villognak.

Utálok száguldozni, az M0-ásra ezért nem merészkedem, az autópályáról nem is beszélve. A vezetési stílusom, ha egyáltalán van ilyen, messze nem sportos, kifejezetten nyanyás. Irtó röhejes lenne, ha gyorshajtás miatt büntetnének meg.