Dédanyáink szerettek és tudtak főzni. Csakhogy elmúltak azok az idők, a dolgozó nőnek erre nincs ideje, inkább tipródik a szépségszalonban, mint a tűzhely mellett. Én is azok közé tartoztam, akik enni jobban szerettek, mint főzöcskézni. Így tökéletesen megértem azt a hozzáállást: "csapjunk össze, vagy inkább rendeljünk valami kaját".

A párom azonban ragaszkodott a jó házi koszthoz. Már reggel megkérdezte, mi lesz a kaja, ha este hazajön. Ahogy a legtöbb régi vágású férfinak, a pörkölt, vagyis az úgymond magyaros  ételek voltak a kedvencei. Ezek jelentették számára a gasztronómia csúcsát. Egyetlen héten sem maradhatott el a paprikás csirke, vagy sertés pörkölt nokedlival, ubi salival, netán a gulyásleves, sok-sok csipetkével, hogy a pacalpörköltről, halászléről ne is beszéljek. Második helyre került a gőzölgő húsleves metélttel, rántott húsi, petrezselymes krumplival, kovászos ubival. Vasárnaponként ez került terítékre, mint a legtöbb családban.

Tévhit, hogy már a honfoglaló magyarok is a csípős pörkölttől voltak erősek, bátrak és harciasak. A paprikás ételek csupán a 19. század elején kezdtek elterjedni, ahogy a sertészsír használata is. Amióta nyugdíjas vagyok, szívesen főzőcskézek és nézegetek receptrégiségeket. Érdekel, mit és hogyan ettek elődeink. Már csak azért is, mert tudtak valamit. Erre utal, hogy a háborúk, a sok éhezés és nélkülözés ellenére, tovább éltek az őket követő pocakos nemzedéknél. A ma emberének teljesen mások az életkörülményei, nincs szüksége szélsőségesen kalóriadús ételekre. Ugyanakkor néhány jó fogást, technikát, ötletet, miért ne vehetnénk át.

Érdekes olvasmány az ókorból származó egyetlen szakácskönyv.  A római Apicius kéziratos  receptgyűjteményét az egyik 9. századi bencés kolostorban lemásolták a korabeli egyházi kódexek stílusában. Nem merült a feledés homályába, mert több ókori szerző hivatkozott rá, a reneszánsz korban pedig újra felfedezték. Apicius volt az első, aki tudománnyá avatta a konyhaművészetet.

Az első nyomtatott magyar nyelvű szakácskönyv Misztótfalusi Kis Miklós kolozsvári nyomdász műve 1698-ból.

Könyvtáramban egy polcot foglalnak el a gasztronómiai kiadványok. A gyors kaják jól jönnek a szürke hétköznapokon, ám, ha ki akarok tenni magamért, akkor előveszem a kedvencemet és abból választok valami különlegeset. Az 1931-es kiadású "Az új idők receptkönyve" a hajdanvolt polgári étkezési kultúrát tükrözi. A cím az Új Idők c. hetilapra utal, amelynek főszerkesztője Herczeg Ferenc volt.