Alig telik el hét, hogy ne kapnánk hírt valami hajmeresztő technológiai újdonságról. Legutóbb a testbe ültethető, szivárgásmentes szilikon melltartó ejtett ámulatba. Van már lehetőség arra is, nem ám Amerikában, hanem Kispesten, hogy kültéri fitneszgépek által termelt elektromos árammal töltsük fel kondizás közben a mobiltelefonunkat, laptopunkat. Gazdagék intelligens háza high-tech háztartási eszközökkel van ellátva. A hűtő értesíti a hipermarketben vásárló háziasszonyt, hogy milyen élelmiszereket tárol, mi fogyott ki. A munkahelyről is bekapcsolhatja a mosógépet, amely sms-t küld, ha lejár a program. Robotporszívó, amely le-fel járkál, szorgosan dolgozik, aztán ha merülőben van, automatikusan visszatalál a töltőre. Ha a lakástulajdonos kilép a bejárati ajtón, a fűtés magától alacsonyabb hőfokra vált, a lámpák kikapcsolnak, a riasztórendszer aktivizálódik. A masinák vezérlése történhet tévé távirányítóval, mobiltelefonnal, továbbá interneten keresztül is. A csúcstechnológia a kényelmet szolgálja és az általa nyert idő, hasznosabb dolgokra fordítható.

Próbálom elképzelni, milyen lesz a világ ötven-száz év múlva? Verne Gyula tudományos-fantasztikus regényeiben megjósolta a 20. század jelentős vívmányait. A száznál több elképzelés és találmány többségét megvalósították, hogy mást ne mondjak, a tenger-alattjárót, a Holdutazást.

Nincs jövőkép, múlt és jelen ismerete nélkül. A jelen pedig arról szól, hogy az őrületes tempójú technikai fejlődés mellett növekednek a társadalmi különbségek, mélyülnek az ellentétek és az egyre súlyosbodik a morális válság. Erre bőven látunk példát a saját környezetünkben. Nem kell jósnak, vagy futurológusnak lenni ahhoz, hogy előre lássuk, nem lesz jobb a világ az olyan kütyüktől, amik leküzdik az emberek közötti távolságot, amik kényelmesebbé teszik a mindennapjainkat.

Élhetőbb világ kéne, de nagyon és nem csak a gazdagok számára. Emberibb értékrend nélkül a jövő sötét alagút. Most már csak az a kérdés, ki kezdje, mert mindig csak mások embertelenek.