Akik szépnek születtek, azokra a nap is szebben süt. Talán nem is tudják, milyen hihetetlenül szerencsések. Az élet minden területén jobbak az esélyeik, mint az átlagos a külsejűeknek, de az utóbbiaknál sincs minden veszve, különféle praktikákkal pótolhatják azt, amit a természet elmulasztott.

A szépek jobb jegyeket kapnak az iskolában, előbb kapnak állást, könnyebben találnak párra... Kimutatták, hogy még a bíróságokon is van megkülönböztetés az előnyös külsejű vádlottak javára.

A görög mitológiából ismert Narkisszosz alakja. Nem azért említem, hogy utaljak arra, a férfiak még a nőknél is hiúbbak. Az ifjú, amikor inni akart a folyó vizéből, meglátta saját tükörképét és azon nyomban magába szeretett. A csúnyák egyetlen előnye a szépekkel szemben, hogy őket talán nem, vagy kisebb eséllyel fenyegeti az önimádat.

Az emberek felismerték a megjelenés jelentőségét és mindent megtesznek azért, hogy jobban nézzenek ki. A szépségszalonokban ma már olyan eljárásokat – és olyan pénzekért - alkalmaznak, hogy leesik az állunk. A szépségipar mindent bevet, igénybe veszi a legújabb fizikai, kémiai, élettani kutatások eredményeit.

Ennek ellenére az érintetteknek kétségük se legyen afelől, hogy a szépség törékeny, a szilánkok súlyos önértékelési zavarokat kelthetnek. Akár egy baleset következtében hirtelen odalehet, idővel pedig amúgy is fakul.  A nők többsége harmincas évei vége felé szembesül azzal, hogy a bőre kezd veszíteni a rugalmasságából, feszességéből, megjelennek az első szarkalábak és ezek számának növekedésével egyre nő a pánik. Ajánlatos ideje korán lelkileg felkészülni arra, hogy a szépség számos előnye ellenére nem minden és nem tart örökké.

Fiatalon az átlagosnál talán kicsit jobban néztem ki, mégis csúnyának éreztem magam, egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben. Ahogy öregedtem és csúnyultam, egyre inkább helyrebillent a lelki egyensúlyom. Megszabadultam a külsőségek és az elvárások kényszerétől. Hurráoptimizmus tölt el arra a gondolatra, hogy olyan ronda lehetek, amilyen csak akarok.