Az idő pénz…? – ó, dehogy. Annál jóval értékesebb. Sokan próbálták megfejteni az idő lényegét, amely megfoghatatlan és illékony, akár a szél fújta sivatagi homok.

A biológiai időnk a születésünk és a halálunk közötti intervallum. És az óra ketyeg. Ha azt veszem, hogy életünk harmadát alvással, a másik harmadát  tanulással, munkával, egyéb kötelezettségekkel töltjük, ki lehet számítani, milyen kevés marad. Vannak visszahozhatatlan pillanatok, amik csak egyszer, adódnak az életben, amiről senkinek nem szabadna lemaradnia. Ismerd fel őket időben,  mert hiába lesz zsáknyi pénzed, az elvesztett időt nem pótolhatod.

Minél idősebb vagyok, annál kisebb a jövőm és annál nagyobb a múltam. Ráadásul gyorsabbnak érzem az idő múlását. Számomra a 25 évvel ezelőtti rendszerváltoztatás tegnap volt, az '56-os események tegnapelőtt. Időérzékünk tehát igen szubjektív és csalóka. Az időfelfogást a világkép is meghatározza. Nem áltathatom magam azzal, hogy élek, ameddig élek, utána a mennybe röpítenek az angyalok, ott aztán vár az örökkön örökké. Már Szent Ágostonnak is gyanús volt, hogy a jelen mindig a múltba zuhan, ha nem így lenne akkor beszélhetnénk az örökkévalóságról. Vannak, akik nem ebben, hanem az időutazásban hisznek. Vallják, ahogy az ember eljutott a Holdra is, egyszer majd visszautazhat a múltba, vagy akár a jövőbe. A sci-fikben elég ehhez egy galaktikus örvény, vagy egy láthatatlan fal, amin átrepülhetünk, átléphetünk abba a bizonyos másik dimenzióba. Más kérdés, ha ezt előadnánk fizika órán, a tanár azt mondaná: „sokat nézed az ezotévét, ülj le fiacskám, elégtelen”.

A világ háromdimenziós. A tárgyaknak szélessége, hosszúsága, magassága van. Vagyis le-fel, jobbra-balra, előre-hátra. Csakhogy, ahhoz, hogy valakivel találkozzam, a földrajzi szélességen, hosszúságon, a tengerszint feletti magasságon kívül meg kell adnia az időt is. A negyedik dimenziót az idő múlásával azonosítják, bár az idő nem térbeli, hanem időbeli kiterjedést jelent.

Az időszámítással persze voltak gubancok az évezredek során. Kiderült, hogy Krisztus egyévesen jött a világra, vagyis születését követő év eggyel és nem nullával kezdődött. Aztán 1582. okt. 4. csütörtököt okt. 15. péntek követte. A megreformált naptárnak be kellett nyelnie tíz napot. Ezzel a tavaszi napéjegyenlőség visszakerült március 21-ére, könnyebb lett a húsvét kiszámítása. Az ugyanis a pontatlan időszámítás miatt kezdett a téli egyházi ünnepekbe csúszni. Az oroszoknál 1818. januárjában térték át a julián naptárról a Gergely-naptárra. Emiatt irtó vicces volt november 7-én ünnepelni a nagy októberi szocialista forradalmat.

Akad néhány furcsaság az időzónáknál is. Elméletileg 24 időzónát határoztak meg, mégis negyven időzóna létezik. Mivel a legkorábbi és a legkésőbbi időzóna között 26 óra eltérés van, ezért egy meghatározott naptári nap 50 óráig tart, ami azt is jelenti, hogy az egész Földön egy adott pillanatban három különböző naptári nap is lehet. Kína a szélessége miatt akár 5 időzónát is használhatna, mégis egyet használ. Így Kína nyugati felén délután 3 órakor szólna a rádióban a déli harangszó, ha ott szokás lenne. A legnehezebb dolguk az oroszoknak van, mert ott a legtöbb időzóna, összesen tizenegy.

Az idő tehát kacifántos dolog. Elég észbe vésni annyit, amit valaki úgy fogalmazott meg: „Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél.”

(Illusztráció: Salvador Dalí, Wikipédia)