Nem vagyok közömbös és közönyös mások sorsa iránt. Igaz, a bajukat megoldani nem tudom helyettük, de azt hiszem, nem is ezt várják tőlem. A legtöbb, amit tehetek, hogy meghallgatom őket, esetleg elmondom, mi a véleményem, mit tennék a helyükben.

Több olyan ismerősöm van, akiknek élete zátonyra futott, kétség-beesésükben, tehetetlenségükben saját magukat emésztik. Sorolni is nehéz: betegség, munkanélküliség, szegénység, magánéleti válság - jó, ha csak egy valami zavar be náluk. Összeszorul a szívem, aggódom értük.

Szeretném megosztani a saját tapasztalataimat, bár félve teszem. Tartok attól, hogy beraknak a „megmondó ember” skatulyájába és elvesztem a bizalmukat. Holott igencsak kikívánkozik belőlem, hogy a bajok egy részéért mi magunk vagyunk felelősek és kizárólag ezekről, nem a véletlenszerű sorscsapásokról ejtenék néhány szót.

Kezdjük az elején. Fiatalon a negatív tapasztalásokból okulunk, csakhogy nem mindenki fejlődőképes. Némely középkorú embernek hihetetlenül gyenge az előrelátó- és problémamegoldó képessége. Ez azt jelenti, hogy keveset tanult a saját ostobaságaiból. Először is nem tanulta meg, hogy minden bajt jobb megelőzni, de ha már bekövetkezett, időben orvosolni kell. A „halogatós” típus elodázza a döntést, később pedig lavinaszerűen szakad a nyakába. A „mának élő” mindig a könnyebb utat választja akkor is, ha előre látja, keresztezi a jövőjét. Van, aki megoldás helyett másokat hibáztat, és egy bajból csinál kettőt: a pénztelenségért a párját okolja, emiatt tönkre megy a kapcsolata is. Így aztán se pénze, se párja.

Tudom, nem vagyunk tökéltesek. Én sem. Egy bizonyos életkor után azonban szert kell tenni olyan felkészültségre, amely alkalmassá tesz bennünket arra, hogy különböző helyzetekben hatékonyan cselekedjünk. A dolog persze nem ilyen egyszerű, mert ami az egyik embernek probléma, a másik számára nem az, tehát gondolkodni sem fog róla. Azért ne feledjük, nem problémát, hanem megoldást keresünk! Csakhogy a megoldás indítógombja a valóság felismerésével kezdődik.

A problémák és a döntések átszövik az életünket. Ha elegendő mennyiségű és minőségű információ áll rendelkezésre, akkor a döntés helyes lesz, ellenkező esetben nem. A döntések helyességét azonban kizárólag a gyakorlat igazolja vagy cáfolja.

Egy nagy gondolkodó szavai arra intenek: "Nem lehet megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amellyel csináltuk őket." Ennél okosabbat én sem mondhatok. (Illusztráció: M.C. Escher)