Évtizedek távlatából is emlékszem az érdekesebb álmaimra. Például gyakran repdestem, jobban mondva úsztam a levegőben. A karommal kormányoztam, nehogy neki menjek a villanydrótnak. A navigálás lekötötte a figyelmemet, nem izgatott, mi zajlik alattam 20-30 méternyire. Voltak visszatérő rémálmaim. A hatalmas lángok vettek körül, képtelen voltam elmenekülni. Ilyenkor felriadtam, alig bírtam újból elaludni. Az álmain olykor megvicceltek. Legutóbb a kapucsengő hangja ébresztett hajnalban. Kiugrottam az ágyból, lementem a lépcsőn, hogy megnézzem, ki csönget. Percek teltek el, mire észbe kaptam, hogy nincs is csengőm, hallucináltam. Nem alszom olyan jól, mint régen. Ugyanakkor még mindig úgy érzem, hogy éjszakánként átjárok egy másik dimenzióba. Az ezotéria nem az én világom és az álmoskönyvek sem győznek meg.

Az onirológia álomkutatással foglalkozó tudományág. Van mit kutatni, mert még sok a rejtély. Freud szerint álmaink összefüggnek a napi tevékenységünkkel és szimbólumokat rejtenek, amik néha abszurdnak tűnnek. Jung az álom funkcióját nem is elsősorban a vágykiélésben látta, hanem a kompenzációban, ez a módja a tudatos és a tudattalan közötti egyensúly fenntartásának. Steiner pedig úgy vélte, nem az álomképek a lényegesek, hanem az érzések és a hangulatok. Maury a 20. század első felében bebizonyította, hogy az álom periodikus történés. Jouvet és Michel álomkutatók megalkották a "paradox alvás" koncepcióját. Eszerint az álom az agy harmadik állapota, amely ugyanúgy különbözik az alvástól, mint az álom az ébrenléttől. (Fotó: Wikipédia)

A neurobiológiai kutatások a '80-as évek közepéig föltérképezték a szervezet álomképzési folyamatát. Az álmodás során a fokozott agytevékenységet az izomműködés teljes hiánya kíséri, de a másodlagos mozgásokat semmi nem gátolja. Az álmodás időszakára a gyors szemmozgás jellemző. Ez kb. 20 percig tart és 8-9 órányi alváshoz viszonyítva ötször fordul elő (másfél órás lassú alvási periódusoknál). A neurobiológiai kísérletek nem tudtak igazolható választ adni arra a kérdésre, hogy mi az álom funkciója.

Az alvászavarok felismerése terén sokat fejlődött a tudomány. Ilyen például az alvásparalízis, amiről akkor beszélünk, ha a "bénulás" elalvás közben hamarabb következik be, illetve felébredéskor tovább fennáll. Ilyenkor az álom és az ébrenlét határmezsgyéjén vagyunk. Érezhetünk szagokat, hallhatunk hangokat a külvilág felől, de képtelenek vagyunk rövid ideig megmozdulni. Régen élt emberek is átéltek hasonlókat, de félelmeiket, rémálmaikat démonokkal, boszorkányokkal, vámpírokkal hozták összefüggésbe.