A műrepülés hőskorában meredek zuhanások, hirtelen emelkedések, "tűkanyarok" jelentették a show-t. A 20. század elején az egyik repülési hatóság nagy bölcsen kijelentette, hogy a 20 foknál meredekebb forduló egyet jelent az öngyilkossággal. A pilóták azonban minderre fittyet hánytak, hajmeresztő mutatványaikkal egymást szárnyalták túl. A francia Pégoud volt az első a világon, aki 1913. szept. 1-én repülés közben hátára fordította gépét.

Egy évszázad alatt óriási fejlődésen ment keresztül a motoros műrepülés. A légi akrobaták merészsége minden képzeletet felülmúl. A csúcsteljesítmények mögött az aerodinamika ismerete, kiszámíthatóság és iszonyú sok gyakorlás van. A legapróbb hiba végzetes.

Néhány éve Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnokkal beszélgettem nem sokkal azután, hogy az Arab Emírségekben rendezett Világkupa-viadalon Guinness rekordot állított fel. Több mint négyszáz orsóval kápráztatta el a közönséget. Szenvedélyesen mesélt a manőver nehézségeiről: "nem haladhattam egy irányban, hiszen akkor a nézők lemaradtak volna a látványról. Minden ezer méter egyenes orsózás után vissza kellett fordulnom még pedig úgy, hogy a gép forgása ne szakadjon meg. Figyeltem a motorellenőrző műszereket, illetve a szél sodrását is folyamatosan korrigáltam, így maradhattam megfelelő pozícióban. 28 percig tartott ez az őrületes orsós rekord - mondta végezetül a pilóta.

Mi hajtja a félelmet nem ismerő légi akrobatákat? – ez jutott eszembe, amikor megtudtam, hogy halálos baleset érte Nádas Tamás műrepülő világbajnokot. Márc.7-én Qatar Racing Club gáláján, az Al Khor repülőnapon gépe egy fejjel lefelé végrehajtott gyakorlat közben lezuhant.

Mi hajtja őket? - talán a versenyszellem, a teljesítőképesség határainak feszegetése, a siker, a közönség rajongása mind, mind együttesen. A taps ezúttal elmaradt. Főhajtással tisztelgünk a nagyszerű sportember emléke előtt.