Görnyedt hátú, fekete fejkendős asszonyok silabizálják a félhomályban imádságos könyvük apró betűit. Visszahangzik, ahogy kórusban mormolják a zsoltárt. Némelyikük ükanyja is ebbe a templomba járt vasárnapi misére. Rongyosra olvasták a felmenőktől örökölt Bibliát, mégis emberöltő is kevés, hogy mindent tudjanak, ami abban írva vagyon.

Nem valami könnyed olvasmány. Értelmezésének térben és időben mélységei vannak. Magasztosan szól az egyszerű emberekhez, régies nyelvezete próbára teszi a legöregebbeket is. Benne van összegyűjtve minden, amit tudni érdemes születéstől a halálig, sőt azon túl is.

Gyerekkoromtól kezdve próbálkozom a Biblia megértésével. Fiatalon néhány oldal elolvasása után elpilledtem, vagy felbőszített, hogy „még” ezt sem értem. A művészetben, az irodalomban számok, színek, állatok, növények… utalnak a bibliai alakokra, történetekre, a megváltás, a feltámadás, az utolsó ítélet eszméire. Senki sem mondta, hogy nem is érthetem, mert minden, ami oda le van írva, többletjelentést hordoz. A Szentírás kódolva van, csak a beavatottak értik teljes terjedelmében. Ha érteni akarod, a szimbólumokról kell többet megtudnod. Például a hármas a Szentháromságot és az erényeket jelképezi, a négyes a világ száma (négy évszak, négy égtáj, négy alapelem stb.). Négyen vannak a nagypróféták és az evangélisták is. A három és négy összege (hét) illetve szorzata (tizenkettő) szintén fontos szerepet játszik a keresztény szimbolikában: hét főbűn, tizenkét apostol stb. És a színeknek is van jelentése a liturgiában, hogy csak néhányat említsek: a lila a bűnbánat, a piros a szentléleké, valamint a vértanúságé, a rózsaszín az örömé, a kék a szűzanya színe.

Folytathatom a sort az olajágat tartó galambbal. Mindenki tudja, hogy a békét szimbolizálja. De azt, hogy a galamb jelentése a Bibliában a vízözönhöz kötődik, csak azok tudják, akik ismerik a Szentírást. A víz elapadásáról Noé galamb által győződött meg. Ez lett a bizonysága annak, hogy a Mindenható megbékélt az emberrel. A galamb ősi jelképe a léleknek is. A zsoltáros a menekülő lélek vágyát fejezi ki. Az Újszövetség evangéliumában, a názáreti Jézus keresztelésekor: megnyílt az ég és Isten lelke, mint galamb leszállt. Így lett a Szentlélek metaforikus jele a glóriás galamb.

A szimbólumok világát titkosnak, misztikusnak tartjuk, pedig fontos lenne jelentésük újbóli megtanulása, hiszen akkor jutna el hozzánk őseink üzenete. Miért fontos ez? – mert ők tudtak valamit, amit mi és az utánunk következők nem. Valamit rosszul csináltunk, de nagyon és életünkben eluralkodott a káosz. Egyre elkeseredettebben keressük a nyugalmat, de a menekülő útvonalat nem találjuk.

Az sem ördögtől való gondolat, ha valaki szeretne belelapozni az egyház által hamisítványnak, vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott apokrif iratokba. A fordítások is sokat változtattak az eredeti szövegek értelmén.

Végül néhány gondolat a Prédikátor könyvéből: "föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".