Kislány koromban okos és eszes akartam lenni. Hamar rájöttem, hogy az őseim között sosem volt géniusz és sajnos, hozott anyagból dolgozom. Agyam egyetlen különleges képessége: nehezen tanul és könnyen felejt, ráadásul a befogadóképessége sem túl nagy. Ha betelik, olyan hihetetlen sebességgel töröl, mint a delete gomb a klaviatúrán. Az okokat kutató kérdéseimre azt a választ kaptam, hogy „amikor a jó isten az észt osztogatta, utolsó voltál a sorban". Akárki mondta, kapja be. Azzal vigasztaltam magam, se baj, a férfiak úgyis menekülnek az okos nőktől. Mindenki tudja, hogy a kapcsolatban a pasik hozzák az észt, a csajok az érzelmeket.

Na, de mégis, az én agyam mért gagyibb Einsteinénél? 210 volt az IQ-ja! A válasz annyira nem sürgős, hiszen az összehasonlításhoz előbb meg kéne halnom. Einstein agyvelejét viszont ezerféle vizsgálatnak vetették alá. Megállapították, hogy a matematikai gondolkodásáért és a térlátásért felelős agyi régió 15 százalékkal fejlettebb - persze nem hozzám képest. Einstein idejében úgy hitték, hogy az agy olyan, mint a csont, természetes korlátai vannak. Ez az elmélet azonban idejét múlt. Ma úgy tudjuk, hogy az agy egyre több területe az izmokhoz hasonlóan, igénybevételtől függően fejleszthető. Ez jó hír. Ahogy az is, hogy nem lettem észkombájn, de őrült sem vagyok. Régebben ugyanis azt mondták, hogy a zsenit az elmebetegtől csak egy hajszál választja el. A kutatók szerint a szellemi adottságokért és az elmebetegség-hajlamért felelős génrendszerek nem azonosak. Más okai vannak annak, hogy néhány szellemi nagyság kényszerzubbonyban végzi.

Egy átlagos képességű ember IQ-ja 100 körül van, a kiemelkedően tehetségeseké 130, a zsenialitás 150 fölött kezdődik. A nemrégen elhunyt Stephen Hawking angol elméleti fizikus IQ-ja 168 volt. Ő elől állt a sorban, ahol a jó isten az észt osztogatta, de amit az egyik kezével adott, a másikkal elvette. A mozgatóidegek visszafordíthatatlan sorvadása következtében fiatalon tolószékbe kényszerült. Egyszer azt nyilatkozta, hogy az elméleti munkájában a betegsége nélkül  sosem jutott volna idáig.

Egyszóval senki sem kaphat meg mindent. Nem lehet valaki egyszerre szép, okos, fiatal, egészséges, ráadásul gazdag is. Mi az az egy, amit kérnél? - és gondolkodj el, hogy mennyivel több az, amid van. (Illusztráció: Remedios Varo, forrás: www.eoht.info)