Korunk politikusai tisztában vannak a kommunikáció jelentőségével, a sajtó hatalmával. Nem véletlen, hogy bármelyik politikai erő kerül hatalomra, azonnal ráteszi a kezét a vezető médiumokra, sajtóorgánumokra és hozzák a bértollnokaikat. Csakhogy a nép egyre kevésbé hagyja magát manipulálni.

A sajtó egyik legfontosabb feladata, hogy rámutasson, mi működik rosszul a társadalomban. Az a dolga, hogy felhívja az illetékesek figyelmét a hiányosságokra, rámutasson a felelősökre. Nem véletlen, hogy az oknyomozói riport az újságírás műfaji csúcsa. A kritikai hangvétel nem egyenlő az örök elégedetlenséggel, vagy az ellenzékiséggel. A világ attól halad előre, ha a fejlődés útjából elhárítjuk az akadályokat.

Az emberek nem hülyék, észreveszik és értékelik a jót. A jó ugyanis nem attól az, hogy a fülünkbe harsogják. A munkanélküli nem lesz optimistább attól, hogy a híradóban minden nap bemondják, "derűs" reggelt. Állása sem lesz azért, mert a hírekben közlik, soha ennyi embernek nem volt állása az országban, mint tavaly. Nem fogok elélvezni attól, hogy csökkent a rezsim, mert még mindig elviszi a jövedelmem nagy részét.

A kormány kommunikációs stratégiája sok mindenben jobb az elődjénél, de a Szeretlek, Magyarország!, meg ....jobban teljesítős duma nem jön be. Az új, közpénzből megjelenő kormányfolyóirat híre pedig egyszerre felháborító és közröhej. Egy lap, amely csak a jóról, szeretetről, hitről, optimizmusról... szól - rózsaszín álomvilág, amit láttatni akarnak velünk és aminek köze nincs a valósághoz. Nem véletlen, hogy néhány szerző is visszautasította a felkérést, pedig a honorárium a csillagos ég.