Próbáltátok már leírni egy ismerősötök arcát? Netán egy olyan emberét, akit csak néhány pillanatig láttatok? – már ez is művészet. Hát még, ha a szemtanú hevenyészett leírása alapján megrajzolt portré hasonít a keresett személyre. Na, az aztán művészet a javából. A zuglói rendőrkapitányságon találkoztam évekkel ezelőtt Simon Zoltán képzőművésszel, aki fantomképeket is készít.

­- A sértett elmondja, hogyan nézett ki a feltételezett tettes, aztán ennek alapján elképzeli az arcát, amit lerajzol? Nagyjából ez a munka menete?

- Nem. A nyomozó, vagy a bűnügyi technikus a sértett elmondása alapján számítógépről válogatja ki gyanúsítottra leginkább hasonlító arcrészeket. Egy speciális program (illusztráció) segítségével tökéletesítik az arcot: hajat, orrot cserélhetnek, szakállt-bajusz pingálhatnak, leradírozhatják – avat be a részletekbe a grafikus. Az általam készített rajzok karaktert jelenítek meg. Például, ha a feljelentő nem emlékszik arra, hogy milyen volt az elkövető szemöldöke, akkor más irányból közelítem meg kérdést: agresszív vagy derűs a tekintete? A rajz támpontot ad a nyomozónak ahhoz, hogy merre induljon, kit keressen.

- Mit tapasztalt, milyen az emberek megfigyelőképessége?

- A bejelentők mintegy fele jól emlékszik, használható információkat közöl.

- Voltak hírhedt „modelljei”?

- Nem kísérem figyelemmel még a kiemelkedő bűntények gyanúsítottjainak a további sorsát sem. Azt tudom, hogy az életellenes és a gyermekek sérelmére elkövetett bűnügyeknél megmozdul a közvélemény és égnek a telefonok.

- Az emberek életkorának ábrázolását technikailag hogyan oldja meg?

- A trükk egyszerű, minél több az árnyékolás, a tónus, annál öregebbnek tűnik az arc.

Úgy tűnik, a művésznek ebben a grafikájában visszaköszön a "fantomkép" lényegi kérdése: a rajz hasonlítson a keresett személyre. De melyik az egyik és melyik a másik?