A hetedik iksz felé közelítek és pironkodva vallom be, nem ismerem eléggé magamat. Olyan rejtett képességek szunnyadnak bennem, amikről a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy birtokában vagyok. Eddig kényesen ügyeltem rá, ne próbáljam átlépni a saját árnyékomat, ne feszegessem a határaimat, ha nem akarok kudarcokat. Hogy mitől világosodtam meg? - egyebek közt az autóvezetéstől. Világéletemben az hittem, alkalmatlan vagyok rá. Meg is magyaráztam, hogy rengeteg ember képes rá, én nem, ugyanakkor vannak más kiváló képességeim, amik másokból hiányoznak. Ebbe beletörődtem és közben eltelt 20 év. Most kiderült, hogy hülyeség, amit gondoltam, csak alaposan be voltam tojva a felelősségtől. Úgy ültem a volán mögé, mintha törvényszerű lenne, hogy balesetet fogok okozni, veszélyeztetem mások és a magam életét, testi épségét. Gyáván megfutamodtam, ahelyett hogy magamévá tettem volna a "bizalmi elv"-et, amely abból indul ki, hogy ismerem a KRESZ-t, be is tartom és bízom benne, hogy a közlekedés többi résztvevője is betartja. Dehát nem a vezetésről, nem is magamról akarok beszélni, hanem arról, úgy tűnik egy élet is kevés ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat.

Minél fiatalabb valaki, annál merészebb és vadabb álmai vannak. Nem vétlen, hogy a gyerekeknek alig van veszélyérzetük. Ahogy korosodnak, egyre több tapasztalatot gyűjtenek, és úgy válnak egyre óvatosabbakká, megfontoltabbakká. Tehát túl fiatalon többet bevállalsz, mint amire képes vagy és idővel átesel a ló másik oldalára. Mindez alapvetően befolyásolja az életutadat. Aztán 30-40 éves korodban szembesülsz azzal, hogy a céljaidat, álmaidat képtelen voltál megvalósítani, némelyiket meg sem próbáltad, mert azt hitted, képtelen vagy rá. Lila gőzöd sincs arról, mennyi minden szunnyad benned, csak elő kell csalogatni. A rejtett képességek előhívása, kifejlesztése egyáltalán nem ördöngösség és sosincs késő.

Az én esetemben az álmodozások kora lejárt. Ez az utolsó lehetőség, hogy valóra váltsam a beteljesületlen vágyaimat. Kérdés, ha eddig nem sikerült, miért gondolom, hogy vénségemre menni fog? - mert tudom, mit akarok és többé nem ismerek lehetetlent, porig zúzom a nyavalyás korlátokat. Lehetséges, hogy megint átestem a ló túlfelére, már semmitől sem félek, akár a gyerekek, de sebaj.