Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • mizsima: @Eager: Nem feltétlenül beteg, de egészen biztos, hogy hibás konstrukció. A beteg az én fogalmaim szerint mást jelent. A betegnek fájdalmai vannak, és a betegség, többnyire gyógyítható. Ha nem, akkor felemészti a szervezetét meghal. De nem másoknak árt. Amiről te beszélsz, szerintem az nem betegség, hanem egy állapot. A fogyatékosság sem betegség. Az is egy állapot, amivel megtanul együtt élni az ember és ha jól csinálja, teljes értékű emberként él. Persze, a fogyatékosság fokától függően segítségre szorulnak...De bármennyire is kell segíteni őket, nem szeretik, ha nem tekintik egyenértékűnek másokkal.


    Hová lett Prédikátor?
    (2018-08-16 20:44:29)
    Hirhedt sorozatgyilkosok
  • Eager: @mizsima: Kellene, de nem tudjuk jelenlegi tudásunkkal. Én, ami eltér a normális emberi funkcióktól, azt betegségnek tekintem. Így mindenkit, aki képes emberi életet előre megfontoltan kioltani,min. élethosszigra büntetném.
    Ugyanígy az eltérő nemi identitású embereket is annak tartom, legyen az ókori római férfi vagy modern nő. (Már betegnek.). Lehet a toleranciám csökkent, de nem kedvelem a LMBTQ egyik fajtáját sem. De egyebekben nincs különösebb bajom velük, már ha nem kell végignéznem szexuális előjátékaikat az utcán.
    Minden ember, aki erőszakot és gyilkosságot követ el, legyen az épeszű vagy beteg, saját törvényem szerint, nem érdemli meg az életet.
    (2018-08-16 13:05:00)
    Hirhedt sorozatgyilkosok
  • mizsima: @Eager: Van olyan, akinek nincs honvágya. De annak otthona sincs.Olyan ez, mint az igaz barátság. Akinek sok barátja van, annak nincs egy sem. Az végtelenül magányos, mert csak felületes ismerősei vannak, nem barátok.
    Vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy az egész világ az otthonuk és bárhová is mennek, mindenhol van néhány barátjuk. Ilyen pl a nevelt fiam. Ő egy világpolgár, mindig úton van, mint a lószar, de valójában nincs otthona sehol sem. Itt élnek a testvérei, az apja, meg én is, de igazából semmivel sem jelentünk többet neki, mint azok akiket a vándorlásai során megismert. Van lakása, de albérlők laknak benne és bárhol van, mindig valakinek a vendégszeretetét élvezi. Van aki ezért felnéz rá, de olyan is van, aki lenézi miatta. Ami viszont lényeges, az a tény, hogy ő így boldog. Jövőre 50 éves, de igazából senkihez sem tartozik, a "tisztességes"munkát csak addig bírja elviselni, amíg föltétlen szükséges, aztán megy tovább. Nincs olyan pontja a világnak, ahol még nem járt volna.
    Mondom: Nem vagyunk egyformák...
    (2018-08-12 23:43:24)
    Gyógyír a honvágyra

Hirhedt sorozatgyilkosok

Félelemmel vegyes misztikum övezi Hasfelmetsző Jack-et és kései utódait. Szerencsére leginkább csak a moziban találkozunk velük. A film nézése közben aligha gondolunk arra, hogyan lesz valakiből többszörös gyilkos.

Ted Bundy volt az első, akit így neveztek. 1989-ben ültették villamosszékbe, miután fiatal lányokat erőszakolt meg, és tett el láb alól. 30 nő meggyilkolását ismerte be. Első áldozata a 21 éves Lynda Ann Healy volt, 1974-ben.

Szakemberek szerint egyeseket a „vad” üldözése, másokat az áldozat kínzása, megbecstelenítése, megcsonkítása izgat fel. Az elkövetés módja, eszköze többnyire hasonló és az áldozatokban mindig akad közös vonás. A szakmányban gyilkolók szinte kivétel nélkül kóros személyiségű emberek, többnyire pszicho- vagy szociopaták, ritkán betegek. Különféle motiváció - látnok, küldetéstudat, hatalomvágy, élvhajhászat - sarkallja a sorozatgyilkosokat. Egyesek személyisége, akár több típus jegyeit is magán viseli. A kriminalisztika szerint a nyereségvágyból elkövetett emberölések nem tekinthetők klasszikus értelemben sorozatgyilkosságnak.

Vérengzőként többen is pályáztak Guinness rekordra. Az amerikai „gyilkos bohócnak” sikerült. Huszonegy emberölésért életfogytiglani, tizenkettőért pedig halálbüntetést kapott. John Wayne Gacyt 14 évnyi siralomházban töltött év után, 1994-ben méreginjekcióval kivégezték.

Fátylat borítanának bizonyos osztrák értelmiségi körök Jack Unterweger ügyére. 1976-ban a férfit életfogytiglanra ítélte a bíróság egy 18 éves prosti megfojtása miatt. Mostoha gyermekkorára és irodalmi zsengéire való tekintettel közben jártak az érdekében. 1990-es szabadulása után tizenegy örömlányt küldött másvilágra Ausztriában, Kaliforniában és Csehországban. Nem sokkal az újabb életfogytiglani ítélet után felakasztotta magát grazi börtöncellájában. Történetéről filmopera készült róla.

Vannak olyan elképesztő tettek, amikre azt mondjuk, ilyet normális ember nem tesz. Az amerikai Ed Gein plainsfieldi farmján temérdek emberi maradványt találtak. Halottak bőréből, csontjából különféle használati eszközöket barkácsolt. Csak két idősebb nő életének kioltását tudták rábizonyítani. A bíróság előtt azt vallotta, hogy a tetemeket sírrablásból szerezte. A férfit élete végéig elmegyógyintézetben kezelték, ott halt meg 1984-ben. Aberrációi mintegy tizenhat film alapjául szolgáltak, köztük olyanokat, mint a „Psycho” vagy a „Bárányok hallgatnak”.

Elmeorvosok számára is tanulságos a hárshegyi rém esete. Molnár Henrik az Úttörővasút egyik megállójánál összeszurkált két gyereket, egyikük meghalt. A férfit 1979-ben elfogták, mivel kóros elmeállapotúnak minősítették a bíróság meghatározott idejű kényszergyógykezeléséről rendelkezett. Évenként igazságügyi orvos szakértői vizsgálatnak vetették alá és amikor állapota javult haza engedték. Aztán újra gyilkolt, ekkor a szakértők már beszámíthatónak tartották és halálra ítélték.

Hazánkban az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) küldik megfigyelésre azokat a gyanúsítottakat, akikről úgy vélik, pszichiátriai betegségben szenvedhetnek.  Ez a vizsgálat általában egy hónapig tart, a végén adnak egy leletet, amit a szakértő használ fel. Ő dönti el, hogy az illető beteg és gyógyításra szorul, vagy sem. A kirendelő hatóság (rendőrség, ügyészség, bíróság) részére a szakértő fogalmazza meg, hogy a gyanúsított beszámítható, netán korlátozottan az, vagy pedig beteg és gyógyításra szorul. A pszichiátriai betegségeknek megvannak a jól felismerhető tünetei. Az előzményi adatok ismeretében a klinika megközelítőleg pontos véleményt ad.

A százhalombattai rémként elhíresült Balogh Lajos maga sem tudta, kit rejt az álarca: „Nem vagyok sem kéjgyilkos, sem pszichopata, de még csak rém sem…” Aztán évekkel később ráébredt, igenis élvezte, amint áldozatait kínozta. Négy fiatal lány kegyetlen megölését tudták rábizonyítani, 25 évre ítélték 1995-ben. A börtönben kirobbant verekedés miatt további öt évet kell rács mögött töltenie.

Gyógyír a honvágyra

Furcsa kettősség jellemzi az embert. Egyrészt ismeretlen tájakra, új élményekre vágyódunk; másrészt nehezen szakadunk el a szeretett személyektől, megszokott környezettől, tárgyaktól. Elvágyódunk és amint ott vagyunk, visszahúz a szívünk.

Sosem éltem külföldön, ezért részemről merészség lenne a honvágyról értekezni. Persze van róla sejtésem... én is sóvárgok valami után, nem térben, hanem időben. A múltba vágyodom vissza. Állítólag "senki nem él egészen a jelenben. A fiatalok idejük nagy részét a jövőben töltik; mi öregek a régjárt utakat tapossuk újra, s minden emlékeztet valamire".

A 18. század óta vizsgálják a  honvágy mibenlétét, lélektani hatásait. A szakirodalom szerint lehetnek a patológia irányába mutató jelei és személyiségépítő hatásai is. Embere válogatja, kinél melyik kerül túlsúlyba. Belső kontroll, irányultság esetén sikeresebb az alkalmazkodás az új környezethez és kevesebb pszichoszomatikus megbetegedés kíséri az elszakadást a szülőföldtől - állítják a szakemberek.

Sokféle történet forog közszájon arról, ki hogyan élte meg, hogy másik országba települt. Rám leginkább a kalandos életű Lénárd Sándor írásai hatottak, mert azon kívül, hogy olvasmányos, a sok nehézség ellenére sikerült olyan életformát kialakítania, amelyet nem mások kényszerítettek rá. Megtalálta a helyet, ahol szabadnak érezte magát. Nyolcévesen szakadt el a hazájától, soha többé nem tért vissza és életét végig kísérte a gyötrő honvágy. Egyszerre volt orvos, író, költő, műfordító. Bár a múlt században élt, látásmódja izgalmas és eleven:

- "Európában már nincs hely - mondják. - Az emberek gyalog is, autón is egymásba ütköznek. Ha nem egymásba, akkor valami törvénybe, rendeletbe, tilalomba, előírásba. Ami nem tilos, azt muszáj - hallottam Svájcban. Itt (Brazília) még azt is szabad, ami tilos" - írta az Egy nap a láthatatlan házban c. regényében.

A dona emmai ház, ahol Lénárd Sándor élete második felében lakott, a brazil őserdő szélén állt, messze mindentől. A doktor a bennszülötteket gyógyította, közben saját sajgó lelkére is gyógyírt keresett: „A honvágyról többet írtak a költők, mint a lélekbúvárok. A honvágy betegei nem is igen járnak a lélekbúvárokhoz, nem hiszik, hogy meggyógyulnak, ha ízekre szedetik tudatukat s a tudat alatti alagsort. Pontosan tudják, mi fáj és miért, s azt is, hogy a baj okának ismerete csak annyira segít, mint a pestises betegen, ha megmutatják neki a bacilus képét.” Ő csak tudja, hiszen élt Ausztriában, Olaszországban és Dél-Amerikában. Bölcsesség és életszeretet árad a könyveiből, amelyekből a humor sem hiányzik.  Ő tanácsolta, „ha új életet akarsz kezdeni, fogd a kis koffert, és menj idegen országba. Pénzt a biztonság okáért ne vigyél, mert előbb-utóbb régi életet veszel rajta…”

Akármilyen messze sodródsz a családodtól, a barátaidtól, ott messze idegenben nem vagy egyedül: "...minden magyar ismer legalább még egyet… és mindenki örül a vendégnek..., mint a szentjánosbogarak a sötétben, fényjelekkel, úgy jeleznek egymásnak a magyarok..."

„A honvágynak nincs akkora irodalma, mint a boldogtalan szerelemnek, de rokon érzések. A honvágynak semmi köze az államhoz, a nemzethez, még a hazához sem. A honvágy fáj. Iránya nincs. Talán a növények tudnák a legpontosabban elmondani, micsoda: idegen talajban, idegen klímában elsorvadnak, elvadulnak. Itt a tulipán nem hajt virágot, az orgonabokor nem nő, alacsony marad, se él, se hal, a ribiszke nem hoz gyümölcsöt. Ők tudják, mi a honvágy.” Mezei virágok magjaiért rimánkodott távoli barátaihoz, de hiába: „ki vet már rezedát, szarkalábot? Pipacsmagot sehol se árulnak, nem tudják, hogy a gaz: gyógynövény a honvágy ellen.” És ott vannak a hazai ízek, azok is csillapítják a rettenetes hiányérzetet. A hozzávalók beszerzése a  persze nem egyszerű, de megéri a fáradságot. Vacsorára egy tányér gőzölgő zöldborsó leves csipetkével, vagy reggelire a finom paprikás szalonna ropogós friss kenyérrel… eszegetés közben szinte otthon érzi magát a vándor. A gyomor emlékezete a legmaradandóbb. (Fotó: Wikipédia)

Ezer szállal kötődünk a helyhez, ahová születtünk, ahol éltünk, ezért az elszakadás sokkalta nehezebb, mint gondolnánk. „Otthon van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.” – olvasható a Völgy a világ végén s más történetekben, amely az elektronikus könyvtárból letölthető.

Szuperek vagy lúzerek?

Sokféle képregényhős létezik. Van bátor, erős, igazságos, vicces… van bosszúálló, kíméletlen, könyörtelen, kegyetlen…

Több mint fél évszázada folyik a vita a képregények és a bennük szereplő figurák gyerekekre gyakorolt hatásáról. A vélemények megoszlanak. Mindenesetre csak az beszél lekezelően az ún. kilencedik művészeti ágról, aki vajmi keveset tud róla. A világhírű amerikai író, Stephen King egy interjújában elmondta: ő is képregényeken nőtt fel. Kedvencei közé sorolta az EC Comics hetvenes évekbeli antológiáit (Tales from the Crypt, Tales from the Vault), de rajongója volt Superman-nek, Marvel Kapitánynak, és a többi figurának is. Szerinte a képekben ábrázolt történet megelevenedik az olvasó fantáziájában, ezáltal fejlődik a vizuális képessége.

Van gyenge és van művészi színvonalú képregény. Az angol Alan Moore Watchmen-jét (Őrzők) a legjobb szuperhős-történetként tartják számon. Némely figurát szinte nemzeti hőssé avanzsálták. Például Asterix a francia leleményesség szimbolikus alakjává vált. Ha valakit ez sem győzött meg a műfaj értékeiről, akkor talán többet mond dollárban kifejezve. Nemrégiben másfél milliós rekordösszeget fizettek azért az 1938-ban kiadott füzetért, amelyben először láthattuk Supermant. E karaktereknek ő legnagyobb alakja. Korábban hatalmas pénzeket adtak azokért a kiadványokért is, amelyekben először tűnt fel Batman (1939), a Pókember (1962).

Fredric Wertham amerikai pszichológus volt az első, aki élesen kritizálta ezt a típusú sajtóterméket „Az ártatlanok elcsábítása” c. könyvében kifejtette, hogy ez nem más, mint a fiatalok tudatos megrontása. Ráadásul a fiatalkorú bűnözők elismerték, hogy rajongtak a képregényekért.

A II. világháborút követően jelentősen visszaesett a füzetek iránti kereslet, ezért az amerikai kiadók kénytelenek voltak öncenzúrát alkalmazni. Így született meg 1954-ben a Comics Code nevű szabályzat. Több veszélyesnek ítélt témát és zsánert kiűzött a mainstream (főáramlat) a képregényből. Csakhogy ezt követte az underground irányzat, amely a tilalmakat nem tartotta magára nézve kötelezőnek és kifejezetten a tabu témákat /erőszak, drog, szexualitás/ ábrázolta.

Legutóbb egy amerikai pszichológus azzal állt elő, hogy nagy a különbség a mai filmek és a korábbi képregények szupermenjei között. A régebbi figurákra felnézhettek a srácok. A mostani szupermenek kérkednek nagy kaliberű fegyvereikkel, fitogtatják erejüket, vagyonukat, és megfélemlítik ellenfeleiket. Mellesleg csúnyán beszélnek, cinikusak és kihasználják a nőket. Tippelhetünk hogyan hat egy kamasz önbecsülésére, ha olyan alvilági figurákhoz kell mérnie magát, akik erőszakkal érik el, amit akarnak? A mai fiataloknak választaniuk kell aközött, hogy szuperhősök lesznek, vagy lúzerek.

A legtöbb, amit a szülő tehet, hogy idejekorán megtanítja a gyereknek, a hétköznapi hősök közöttünk járnak.

Nemek harca

Az őskorban még egy csapat voltunk... Apa levadászta a mammutot, tüzet csiholt, anya begyömöszölte a fazékba és megfőzte. Mindketten elégedettek voltak, nem veszekedtek azon, ki miatt rágós a hús. A harc a Bibliával kezdődött. Mondanom sem kell, férfiak írták. Nő ilyet ki nem talál, hogy bordacsontból lett Éva anyánk. Az egész Ószövetség a női nem ellen szövetkezett, eszerint az „asszonyállat” egy elfuserált lény. Az apostolok is kígyót-békát mondtak ránk. Szent Ambrus pedig nem kevesebbet állított, mint hogy a nővel kezdődött a rossz és a hazugság. Aquinói Szent Tamás arról prédikált, hogy a nő tökéletlen lény, elrontott ember. Szent Pál is a többieket szajkózta, bár szeretethimnusza sejtetni engedte, hogy az édesanyák szeretetéhez semmi sem fogható.

Felvettük a kesztyűt. Igyekeztünk bizonyítani, hogy az ”oldalborda” is ér annyit, mint a teremtés koronája. A férfiak azt hitték, mivel az agyuk pár dekával nagyobb, a nők képességei szerényebbek. Hát, nem! Kiderült, a nők agyában a sejtek sűrűben helyezkednek el. Német kutatók feladatokon keresztül vizsgálták a két nem közötti eltéréseket. Megállapították, hogy a nők képességei ugyanolyan jók, csak más utakon jutnak el a megoldásokhoz.

Furcsa változásokat vettem észre magamon, amióta megözvegyültem. Most vadász is vagyok. Igaz, rosszul célzok, gyakran eltévedek az erdőben, és amikor ölnöm kéne, bőgök, annyira sajnálom azt a szegény kis mammutot. A változás azonban tagadhatatlan. Nem nőtt szakállam, nem izmosodom, de bátrabb és ügyesebb lettem. Már nem félek se póktól, se egértől... Egyre jobban áll a kezemben  a csavarhúzó, csípőfogó, kalapács. Legutóbb szétkaptam a gajra ment fűnyírót, megjavítani nem sikerült, de darabokban legalább befért a hulladéktárolóba. Mi a helyzet az egyedül maradt férfiakkal?  Hallottam olyan korombeli özvegyemberről, aki egy leszakadt gombot se képes felvarrni. A társkeresésben látja a kiutat. Ha tudná a szerencsétlen, hogy az csak egy útvesztő a mi korunkban.   

Találtam egy tesztet, amiből megtudhatom, hogy az uniszex életmód hatására, hogyan változik az agyműködésem. Változott-e a gondolkodásmódom azzal, hogy rá vagyok kényszerülve az ún. férfias munkák elvégzésére is. Vajon, a logikátlan női logikám fejlődött-e? – mert még a fülembe cseng a férjem hangja: „hülye vagy anyukám!” Ilyen csúnyát csak akkor merészelt mondani, ha igaza volt. Kitöltöttem a tesztet és kiderült,  mixelt agyam van! - ebből is egy kicsi, meg abból is. Ez azt jelenti, hogy egyszerre vagyok érzékeny és értelmes, a szívemre és az eszemre egyaránt hallgatok. Nem könnyen veszítem el a fejem, de időnként túlságosan kimutatom az érzéseimet. Állítólag senki sem tisztán feminin vagy maszkulin, és az emberek többségére a „kevert agy” a jellemző.

A nemek között számos eltérés van képességben, készségben, személyiségvonásban és gondolkodásmódban. Mennyivel szebb lenne, ha harc helyett képességeinket egymás javára, egymást kiegészítve kamatoztatnánk. A dominancia pedig aszerint változna, hogy éppen ki, miben jobb. Szebb lenne, de sokkal unalmasabb.

 


Micsoda a csoda?

Kétféle csodavárás létezik. Az egyiknél azért imádkozunk, hogy bekövetkezzen, míg a másiknál azért esdeklünk, hogy ne következzen be. Egyesek szerint sorsunk meg vagyon írva, mások szerint kifürkészhetetlen; ugyanakkor tapasztaljuk azt is, sokszor az előzményekből következtetni lehet a várható fejleményekre. A csodavárás, akár a mákony, kis dózisban gyógyszer, nagyban "méreg". Minél kisebb az esélye életünk jobbra fordulásának, annál erősebben reménykedünk a csodában.

Karinthy Frigyes szerint a „csoda” egyike a legnehezebben meghatározható fogalmaknak. Általában olyan tapasztalt vagy elképzelt eseményt nevezünk annak, aminek "nem tudjuk magyarázatát adni". Pontosabban, ami független az ok és okozat törvényétől, ennek viszont a dialektika ellentmond. Átírja az észlelhető objektív valóság és az emberi megismerés ténye között a gondolkodás józan érveit.  A "csoda" nem tárgya az egzakt filozófiának - csak az okkultnak. A lélektanban pedig csak a "csodában való hit" feltételeit és természetét lehet vizsgálni, magát a csodát, mint objektumot, nem.

Áomvilágban cseperedik a gyerkőc és a mesék azt sugallják, ne félj, a világ jó és semmi baj nem érhet. A századik mese után a gyermeteg lélek elhiszi, hogy a szegény legény a valóságban is legyőzheti az óriást, vagy a hétfejű sárkányt. Elhiszi, hogy kolbászból van a kerítés és a rút kiskacsából is lehet gyönyörű hattyú. Idővel a kiskamasz pókembernek képzeli magát, a tini lány meg egyfolytában arról álmodozik, egyszer eljön érte a királyfi hófehér paripán – csakhogy az életben semmi sem úgy történik, ahogy elképzeljük, és a vége sem feltétlen az, hogy „boldogan” éltek, míg meg nem haltak. Mi, szülők, szeretnénk, ha csemetéink gyermekkora minél tovább tartana. Jó, ha csak csúszik és nem marad el a fokozatos felkészítésük a "földönjáró" felnőttlétre. 

A hétköznapok taposó malmából régen kiveszett a misztérium. Túl a váláson, a munkahelyi kirúgáson, nyakig benne az adósságcsapdában,ha még nem ugrottál a Dunába,rajtad csak a csoda segíthet, és elkezdesz reménykedni, hogy egyszer csak eljön a megváltás. Döntsd el időben, a csodavárók, vagy csodatévők oldalára állsz!? Volt idő, amikor szélhámos csalónak hívták azokat, akik díjazás fejében szándékosan becsapták, félrevezették, hitegették gyanútlan áldozataikat. Azóta az igazságszolgáltatás is okosodott. Ennek szellemében úgy változott a paragrafus, hogy akinek igénye van a csodákat kilátásba helyező szolgáltatásokra, az megkaphassa, amire vágyik. A szolgáltatónak pedig legális keretek között kell működnie és adóznia  a jövedelme után. Így mindenki jól jár. A csodaváró ücsörög az ezotévé előtt, kényelmes fotelból választhatja ki a neki leginkább szimpatikus jóst, vagy médiumot, akik ígérik, feltárják a múlt és a jövő rejtett dimenzióit. Reikivel és Kryon energiával erősítik, gyógyítják a testet és lelket. Lenormand kártyával jósolnak, s ha még ez sem elég, bevetik a számmisztikát. A rontáslevétel mestere esküszik, leszedi az átkokat, és ezen túl a szeretet meg a pozitív gondolkodás vezérel. Mivel Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, a hívás díja percenként 485 forint. Természetesen nem állítom, hogy ámítás minden olyan irányzat, amely korunk tudományos világképébe nem illeszkedik bele, amely az élet "nagy kérdéseire" a bevett tanoktól eltérő választ ad. Magam is keresem az utamat, és az eligazodást segítő eszméket, irányzatokat, útmutatásokat.  Hiszem, hogy az élet sivárabb lenne csodák nélkül és néhányat szerencsére átéltem.   

Karinthy szavaival élve: „… - a csoda lényege az, hogy az utak minden pillanatban szétnyílnak, hogy ugyanazoknak az összetevőknek nem egyetlen eredője lehet. A csoda lényege az, hogy a jövő nem megfordított tükörképe a múltnak, hanem eleven valóság a halott és dermedt történés felett - a csoda lényege kiírhatatlan hitünk a szabad akaratban; választás jó és rossz között.”

Tündérek vér nélkül

Magyarázatra szorul, ha egy vérbeli bűnügyi újságíró mesekönyvet ír. A Mákszemtündérek nyarának szerzője, Péteri Teréz nyugállományú alezredes elárulta, többet jelent számára a gyerekek álomba ringatása a felnőttek idegeinek borzolásánál. Kolléganőmmel a könyv megjelenésekor beszélgettem.

- A történet szereplői emberi tulajdonságokkal felruházott tündérkék és különféle kis állatok. Mennyire fontos, hogy a meséken keresztül a gyerekekben tudatosítsuk, mi a jó és mi a rossz?

- Ez a könyv az én olvasatomban a barátságról, egymás elfogadásáról szól. Van a mesehősök között, aki rejtőzködik, hazudik, a mákszemgyerekek füllentenek, sőt, olyan szereplő is akad, aki annyira megkíván valamit, hogy nem tud neki ellenállni, és ellopja. A klasszikus mesékben a figurák általában véglegesen rosszak vagy jók: ebben a történetben azért árnyaltabb a kép. A mesék nagyban hozzájárulnak a jó és a rossz fogalmának kialakításához, és ezt nem direkt módon teszik.

- Minden mesekönyvnek nagy hibája, hogy olvasásakor a  fáradt felnőtt előbb elalszik, mint a gyerkőc. Nem folyhatott volna egy icuripicuri tündérvér? Végtére is egy kocsmatöltelék akad a sok hibátlan jellem között, és ugyebár tudjuk, az iszákosok között akad bajkeverő...

- Ő Lajos, a 43-as számú hordár! Lajos egy cickány, a rét bohémje, de tisztában van a hibáival. Előre figyelmezteti a kuncsaftot, ne fizessen előre, mert akkor napokig ki sem jön a Zöld Varangyhoz címzett italboltból.    Kedves fickó, azt hiszem, ha vért látna, menten elájulna. Ha vér nincs is, veszedelmes bonyodalmak azért akadnak: Sündörgi Büdöske és gazdája, Vandália felbolygatja a rét nyugalmát. Meg kell említeni mesebeli kollégánkat is, az öreg mákszemtündér detektívet. Nagy felelősség terheli a vállát,  a majdnem szemüveges csigát felkutató akciót vezeti… A mákszemporontyok családunk gyerekeiről kapták a nevűket. Szerintük a mi familiánkban a nagymamák mesét szoktak írni: a férjem édesanyja írta ugyanis az Öreg néne őzikéjét.

- Csodálatosak a könyvet díszítő rajzok. Hogyan kerültél kapcsolatba az illusztrátorral?

- Faltisz Alexandra fantasztikus világot teremtett. Magam is el vagyok ragadtatva. Olyan tündéri részletek vannak a rajzokon, a képi humor olyan kedves elemei, amelyek minden bizonnyal a gyerekeket is megörvendeztetik.

Szerelmi vallomás

Életem első szerelmes levelét kisiskolásként kaptam. Nem is levél volt, csak egy kis cetli, rajta egyetlen tőmondat: „nagyon szeretlek!” Hogy mennyire, annak piros tintával adott nyomatékot. Baloghtól kaptam, akinek folyton lógott az orra és elülső tejfogát elvitte a cica.

Kamaszkorom érzelmi viharait senki sem tudta jobban követni, mint az anyám: „hát te, mit vigyorogsz?” „Most meg, mért bőgsz?” Sosem avattam a titkaimba, mégis pontosan tudta, mikor voltam szerelmes. Szakításkor pedig állítólag úgy hisztiztem, mint amikor korgott a hasam.

Fellángolásból akadt bőven, de csupán egyre emlékszem. Benedek Gyuri félénk és gátlásos srác volt, örömmel becserkésztem volna, ha tudom, hogyan kell. Sok lánynak a vérében a csábítás képessége, nekem azonban később sem ment, így engem csábítottak el. Az eredménye 3500 grammos leánygyermek. (Evelyn Morgan: Szerelmi bájital - Forrás: Wikipédia)

Hiába voltam halálosan szerelmes a gyerekem apjába, hiába szerettem holtáiglan, nem illettünk össze. Ő önzően a szenvedélyt kereste, én a (lelki) társat és ez a hiányérzet próbára tette a házasságunkat. Ennek ellenére kitartottunk egymás mellett.

Éretlen ésszel nem okos dolog a párválasztás, főleg akkor nem, ha apát akarsz a gyerekednek és nemcsak hétvégére. Az időben kapott jó tanácsot természetesen senki nem fogadja meg, ahogy én sem. Nem véletlenül mondják, a szerelem öl, butít és nyomorba dönt - mindegyik formulára bőven akad példa.

Telt-múlt az idő, fontosabb dolgom is akadt, mint a szerelem problematikáján rágódni. Akkor kezdett izgatni, amikor már esélyem sem volt, hogy még egyszer utoljára szerelmes legyek. És öregen is ott tartok, hogy logikát keresek benne, és telis-tele vagyok megválaszolatlan kérdéssel. Miért az a nagy ő és miért nem valaki más? Miért hisszük, hogy szerelem nélkül nincs boldogság? Miért vágyunk rá, ha a költő szavaival élve, hol a mennybe röpít, hol a szenvedés poklába taszít? A jó öreg Platón megközelítése is elgondolkodtató, miszerint a Szerelem az, aki szeret és nem az, akit szeretnek. A platói szerelmet, vagyis a szex nélküli sóvárgást - Heller Ágnes szerint - egy Ficino nevű firenzei filozófus találta ki a 15. század végén. Lényegében mindegy is, mert szerencsére ez a meddő vonzódás kiment a divatból.

Akárhányszor láttam a Rómeó és Júliát, megríkatott. Hiányoltam az életemből a tiszta, őszinte és önzetlen érzelmeket. A hosszú évek alatt egyetlen olyan kapcsolatot sem láttam, ahol ezek domináltak. Ráadásul a bulvár is tele véres féltékenységi drámákkal. Elővettem Shakespeare Szonettek c. versciklusát, hogy valamicske érzelmi töltődéshez jussak. A legszebbet (75.) kivéve, másként hatnak rám, mint hajdanán. Folyton csak azt hajtogatja:  hékás, ketyeg a biológiai órád, hamarosan csúf leszel és vén, van erre B-terved?

„...Sorsodat nézem, a szépségedét:
Útja a romboló időn visz át,
Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,
S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;
S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,
Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.”

Korábban fel sem tűnt, mennyire erőlteti a népesedési politikát. Igaz, akkoriban magas volt a halandóság. A mester a fogantatást menedzselte, azt tartotta az  élet értelmének és ebben látta az újjászületés zálogát:

"...Anyád tükre vagy: édes tavaszát
Láthatja benned; s te is így fogod
Nézni vénséged ablakain át,
Bár ráncosan, mai arany korod..."

A hatodik szonettben arra buzdítja az ifjúságot:

„...Nemzz magad helyett új, második Én-t,
Vagy – tízszer jobb! – nemzz egy helyett tizet;

Boldog vagy s tízszer boldogabb leszel,
Ha tízszer visszatükröz tíz tükör;
Mit nyer veled a sír, ha menni kell?
Itt hagy a jövőnek, noha megöl!..."

Vili bátyám, tíz gyereket nemzeni könnyű, felnevelni nehéz. A 16. század végén se hütő, se mosógép, se kajafutár... Csak férfinak juthat eszébe, hogy az ágyban mindent meg lehet oldani.

(Marc Anthony dalának szövegét Lovász Magdolna fordította magyarra.)

Sokkoló otthonok

Szerte a világon hagyomány a házszentelés ősi szokása. Különféle ceremóniák, szertartások kísérik, céljuk mindenütt ugyanaz: hozzon áldást és békességet a ház lakóira! Vannak azonban otthonok, amelyeket mintha elátkoztak volna. Kísért-e a múlt egy olyan házban, amelynek első, majd a második tulajdonosai is tragikus körülmények között ott haltak meg? Bekopogtattam abba a lakótelepi lakásba is, melynek fürdőszobájában korábban egy gyermeket daraboltak fel.

N. Lukács és gyönyörű felesége álompárnak tűnt a hetvenes években. A főváros peremkerületében laktak, a tiszti házak egyikében. A házaspárnak két gyönyörű fia volt, kényelmes otthona, autója - akár boldogok is lehettek volna. Lukács imádta életvidám feleségét, Gabriellát. Konfliktust közöttük az okozott, hogy különbözött az életfelfogásuk. A férfi aszkéta jellemű, fegyelmezett katonatiszt,  míg az asszony szerelemre vágyott, amit végül egy másik férfi karjaiban talált meg.

1975. jún. 26. boldog napnak ígérkezett, a nagyobbik fiút felvették az egyetemre. Délután a srácok moziba mentek. Eközben otthon a házaspár feltehetően összeveszett és a nő közölte, hogy a házasságuknak vége, elválik. A férj féltékenységében előkapta szolgálati fegyverét lelőtte az asszonyt, majd magával is végzett. Holttestüket a hazatérő gyerekeik találták meg.

Az apa szelleme

Gyerekzsivaj veri fel az egykori féltékenységi dráma helyszínét. A medencében kissrácok fürdenek. A felújítás alatt álló porta, mintha csipkerózsikaálmából ébredne. Sz. Ildikó negyedik gyermekét várja. N. Lukácsék halála után több évvel az ő szülei költöztek az épületbe három gyermekükkel, Ildi volt a legkisebb.

- Emlékszem a konyha ijesztő, sötét színére és a vérfoltokra. Megtaláltuk a falba épített trezor helyét is, ahol a férj a pisztolyt tartotta. Igyekeztünk túltenni magunkat a rettenetes histórián. Apám imádta az állatokat, azért választotta ezt a külvárosi helyet. A szüleink elváltak és mi kiröpültünk a családi fészekből. Apa kénytelen volt megválni szeretett lovaitól. Úgy érezhette, betegen magára maradt, holott gyakran látogattuk. Minden megadtam volna, hogy ne így érezzen. Az egyik hétvégén látogatóba jöttünk hozzá. A bejárati ajtó üvegablakán megláttuk az alélt testet. Soha nem fogom elfelejteni, azt a pillanatot. Az igazságügyi orvos szakértő minden kétséget kizáróan megállapította, hogy önkezével vetett véget életének. A felső ablak kilincsére erősítette a zsineget. A lába leért a földre, csak fel kellett volna állnia. Érthetetlen, miért nem működött az életösztöne. Ő nevelt bennünket. Képtelen vagyok beletörődni, hogy búcsúlevelet sem hagyott – törölgeti könnyeit az asszony, majd így folytatja:

- Szíriában, ahonnan a férjem származik, megáldják a fedelet, ahová a família beköltözik. A mi papunk gyakran kijár hozzánk. Abban segít, hogy semmi se zavarja otthonunk békéjét és nyugalmát. Érzem apám jó szellemét, itt van közöttünk és kapcsolatba akar lépni velünk. Gömb alakú hologrammal jelzett nekünk: azokon a digitális felvételeken láthatók, ahol családi körben vagyunk. Egyiptomban, megvizsgáltattuk, nem árulom el az eredményét, mert úgy sem hinnék el – fejezte be Ildikó.

Fürdőszobai mészárszék

1995. november 27-én a Gubacsi híd pesterzsébeti hídfőjénél egy gyermek feldarabolt hottestére bukkantak a horgászok. A tetthely közelében ráakadtak a kofferre is, amiben az elkövető odavitte a maradványokat. A fejet a Határ úti vasúti töltés környékén egy nejlonzacskóba rejtve találták meg.

A nyomozás több szálon futott. A 12 éves áldozat személyazonosságát sikerült viszonylag gyorsan megállapítani. A szülei előző nap jelentették be az eltűnését. Több száz ember dolgozott az ügyön, kereste-kutatta a tanúkat. Végül eljutottak M. Lászlóhoz, aki egy hónap híján lett volna 18 éves, az anyjával élt. Tárgyi bizonyítékok szóltak ellene, és akadt egy tanú is, aki látta a társaságában az áldozatot. Kiderült az is, hogy I. Zs. korábban járt M. László lakásán, ahol vérnyomokat találtak. A fiatalember fajtalankodott a gyerekkel és hogy el ne árulja őt, örökre elnémította. A holttestet a fürdőszobában feldarabolta és egy bőröndben vitte a Duna partra. A gyilkost két nap alatt elfogták.

A panellakást jóval ár alatt egy fiatal házaspár vette meg. Örültek a szerencséjüknek, s csak később jutott a tudomásukra a hidegvérű mészárlás. Nem paráztak, nincsenek rémálmaik. A felújítást a fürdőszobával kezdték és a kádat rögtön kidobták. Tíz éve laknak a hírhedt helyen, soha semmi rossz nem történt velük.

Lebontották a villát

2000 márciusában Lázár Zsolt egy kábeldarabbal fejbe verte az alvó Soproni Ágnest, majd megfojtotta. A felbujtó a színésznő fia volt. Petróczi Andrásnak az értékes budai ingatlanra fájt a foga. Az asszony feldarabolt testrészeit elásták a solymári erdőben. Egy év múlva tűz ütött ki a kétszintes lakatlan épületben, amelyet a téli hónapokban hajléktalanok vettek birtokban, a lángokat ők okozhatták. A házat azóta lebontották.

Isten patikája ölhet is

Ájusnak nevezik a Dunántúlon az átható illatú vadfokhagymát. Az öregek szerint jót tesz a gyomornak és minden bélnyavalyára gyógyír. Az egyszerű ételt fejedelmivé varázsolja a zsenge tavaszi saláta. Erről beszélgetett egy rokkantnyugdíjas testvérpár, miközben az erdőben „medvehagymát” szedegettek.  Otthon megtisztították, leforrázták és salátaként tálalták. Az asszony kedvesen kínálta a hozzájuk betoppanó rokont is: „Kóstold meg, finom, ezt nem mérgezték permetlével!” Nem sokkal később mindketten fájlalni kezdték a hasukat, de azt hitték, másnapra elmúlik. Rosszul gondolták. A 37 éves Sz. L.-né és bátyja, a 46 éves O. I. másnap kínszenvedve elhalálozott.

A rokonból tanú lett a Marcali Rendőrkapitányságon, ahol államigazgatási eljárás során vizsgálták a testvérpár halálát:

- Engem is kínáltak a salátával a sógorék, de nekem gyanús volt a levél formája és fokhagymaillata sem volt. Mondtam is nekik: „Meg ne egyétek!”, de nem hallgattak rám. Másnap délután tértem haza a munkából, láttam ám, hogy a komaasszonyba hálni jár a lélek. Halottsápadt volt és remegett keze-lába, azonnal mentőt hívtam. Délután négy körül jutott eszembe, te jó ég, mi lehet a bátyóval, Imrével. Bedörömböltem az ajtón, alig hallottam a hangját. Egy pohár vizet kért, de mire odaértem, már nem élt.

A marcali kórház intenzív osztályának vezető főorvosa elmondta, hogy a nőbeteget kora délután hozták be a kórházba súlyos állapotban. Növényi mérgezés gyanúja állt fenn, s ezt a laboreredmények megerősítették. Gyomormosásra nem volt szükség, hiszen előzőleg többször hányt. Tüneti terápiában részesült, szerveinek működését próbálták stabilizálni. Mindezek ellenére a fiatalasszony hat órával később elhunyt.

Gyilkos csomorika és társai

A 2009-ben történt tragédia tanulságai nem vesztették aktualitásukat, azért sem, mert hazánkban évente ketten-hárman vesztik életüket növényi mérgezésben.

- Felnőtteknél ritkábban fordul elő, hogy tévedésből megesznek valamit. Egy kis hasmenés, hányinger, bőrirritáció miatt általában nem futnak orvoshoz. A gyermekeknél gyakoribb, hogy cukorkának nézik a színes bogyókat, virágokat - nyilatkozta az esetet követően dr. Zacher Gábor toxikológus. (Fotó: Wikipédia)

- A tünetek alapján feltehetően nem a gyöngyvirágot, hanem az őszi kikerics levelét tévesztették össze az ún. májusi hagymával. A liliomfélék családjába tartozó kikerics nevét a monda szerint Colchis városáról kapta, amely a méregkeverők hazája volt. Medea, a colchisi király leánya e növényt használta mérgei készítéséhez. A gyöngyvirág minden része ún. szívglikozidokat tartalmaz. Ha valaki a levelét, virágát vagy a szép piros termését fogyasztja, gyomor- és bélgörcsök, szívelégtelenség lehet a vége. A legtöbb kertben van ricinusbokor és tiszafa (utóbbi a piros bogyós). Egyetlen szem ricinusbabtól meghalhat egy négyéves kisgyermek. Hatóanyaga, a ricin akár biológiai fegyver is lehet. A pongyola pitypangot szinte mindenki ismeri. Tejnedve hányást, hasmenést, bőrgyulladást vált ki.

A gyomnövények közül a csattanó maszlag magját, vagy annak főzetét egyesek kábítószerként használják. Tudatzavart, hallucinációkat okoz. A szapora szívműködésbe, magas vérnyomásba egy egészséges, 14-15 év körüli kamasz belehalhat. Ugyanebbe a csoportba tartozik a bolondító beléndek. A gyilkos csomorika (fehér virágú) édes gyökere pedig a zellerrel összetéveszthető. Három grammnyi belőle akár halálos lehet. A mandragóra (jobb oldali kép) nevével az egyik Harry Potter könyvben is találkozhatunk.

Fontosnak ítélem, hogy a kirándulóknak, kertes házban lakó családoknak legyen növényhatározójuk. Nem kell botanikusnak lenniük ahhoz, hogy észrevegyék az ehető és a mérgező zöldfélék közötti hasonlóságot. Ilyenkor jobb nem kockáztatni!

Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet igazgatója, dr. Bordás Imre az eset kapcsán elmondta, hogy a májusi gyöngyvirág levelének elfogyasztásakor a halál egy nap alatt beállhat, oka szívbénulás. Az őszi kikericsnél a második, harmadik napon keringési és légzéselégtelenség következtében veszítik el a beteget. Az igazgató beszámolt egy érdekes esetről is: a feleség nem volt otthon, a buzgó férj ebéddel akarta meglepni a családját. Az éléskamrában talált száraz babot és levest főzött belőle, amit a család jóízűen megevett. Hamar kiderült, hogy tarkababnak nézte az erősen mérgező ricinusbabot (a baloldai fotón a ricinus bokor, mellette a termése), amit a feleség vakond-űzésre tett félre. A családot megfigyelésre kórházba szállították. Várták az első tüneteket, de nem jelentkeztek. Kiderült, hogy 80 fokos hőnél 10 perc alatt elbomlik a hatóanyag - fejezte be Bordás doktor.

Ahogyan a legtöbb családban, nálunk is előfordultak kisebb-nagyobb "zöld" balesetek. Nekem a karomat égette össze a pasztinák zöldje, amikor napfényben a leveleit letördeltem, hogy a gyökere erősödjön.  A kislányom pedig 4 éves lehetett, amikor a kertben lelegelte a zöld földiepret és félelmetesen nagy csalánkiütések jöttek ki rajta. Anyukám szemét majd kimarta a vérehulló fecskefű szárának nedve, mert félre érthette a Maria Treben könyvében írtakat.

Mérgezések 2017-ben

Ismeretes, hogy a mérgezéses esetek bejelentését minisztériumi rendelet írja elő az orvosoknak, ille. egészségügyi intézményeknek. A toxikolóiai tájékoztató szolgálat adatai szerint a múlt évben mérgezés következtében hetvenegyen haltak meg. Az anyagcsoportok között az alkohol áll a lista élén, utána következnek a gyógyszerek, az ipari és háztartási anyagok, a kábítószerek és egyéb anyagok, végül a növényvédő szerek.  Gombáktól 142-en, növényektől 234-en betegedtek meg, halálesetet e két csoportnál tavaly nem regisztráltak.


Beszédes múmiák

1994-ben a váci Fehérek Templomának felújítása során befalazott kriptára bukkantak. A díszes koporsókban 265 halotti ruhába öltöztetett mumifikálódott holttestet találtak, amelyek több száz éve nyugodtak ott háborítatlanul. 1674 és 1838 között élt jórészt magyar, német, cseh-morva és szlovák származású váci polgárok.  Közülük 166 személy a plébániai halotti anyakönyvekből és koporsófeliratokból azonosítható, 99 személy ismeretlen. A tetemek a természettudományi múzeum embertani tárába kerültek, ahol a sokoldalú vizsgálatnak vetették alá. (A fotón Tridenti Rozália apáca)

Szikossy Ildikó antropológus múzeumi dolgozószobájában fogadott, amikor 18 múmiát időszaki kiállításon nézhettek meg a látogatók. A tudós kitért arra is, hogy az egykoron élt váci polgároknak nemcsupán a betegségeit, haláluk körülményeit, okait tanulmányozzák, hanem következtetéseket vonhatnak le a hétköznapi életükre is:

Simon Antal paptanár 36 évesen, 1808 augusztusában halt meg. Ő a siketnémáknak szóló első fonetikai kézikönyv szerzője. A halotti anyakönyv szerint vérhányás közepette halt meg, ami a tbc tipikus tünete. Feltehetően a meleg miatt, még aznap elhantolták.

Tridenti Rozália apáca 1798-ban hunyt el. Balkezéről hiányzik a gyűrűs és a kisujj. Halála után levágták, majd becsomagolva a lábához tették, de csak találgatni lehet, miért. Lehet, hogy örökül hagyta a gyűrűit, de nem tudták a kezéről lehúzni.

Borsodi Terézia gyermeket várt, amikor 1794-ben átadta a lelkét az Úrnak. Halála után méhéből kiemelték magzatát, hogy megkeresztelhessék. Ezután a koporsóban fekvő anyja mellére fektették gyermekét. A 17. századtól vannak arra utaló hiteles források, hogy magzat nem maradhatott keresztség nélkül. Olykor az anya hüvelyén keresztül fecskendeztek szenteltvizet a méhbe. Mindennél fontosabbnak tartották ugyanis az élő gyermek lelki üdvének megmentését és azt, hogy megkaphassa a keresztség szentségét.

Oláh Erzsébet testamentuma 1720. jún. 15. (részlet):
"Én, Oláh Örzsébet, mivelhogy az úristen az emberi életinek oly bizonas határt vetet, hogy azt senki el nem kerületi, tudván azért én is emberi halandóságomat, hogy ez árnyékvilágbúl, akiben mindenek csak múlandók és egy szempillantásban mindenek elenyisznek, hogy én is készületlenhül az világbúl ne múljak, még éltemben elmémmel bírván és senkitül nem kinszerítettetvén, tettem ily testamentalis disposotiot..."

Évekkel később ugyancsak a természettudományi múzeumban láthatta a közönség Arányi Lajos (1812-1887) orvos kisfiának bebalzsamozott testét.  A gyermek 1862-ben torokgyíkban (diftéria) hunyt el 5 évesen. Az apa 25 éven át, vagyis élete végéig őrizte halott kisfiát, majd a lelet az orvostörténeti múzeumba került. Arányi új eljárásokat dolgozott ki a holttestek konzerválására. Ő balzsamozta Wesselényi Miklós, Ferenc József és Erzsébet első lányának tetemét is.

A modern kori múmiák egyik példája Rosalia Lombardo (a jobb oldali képen), aki 1920-ban, kétévesen spanyolnáthában hunyt el. Édesapja kérésére egy vegyész a saját maga által összeállított vegyület vénába injekciózásával mesterségesen mumifikálta. Néhány nappal később  Salafia doktor is meghalt és a balzsamozó vegyület összetevőinek titkát magával vitte a sírba. 

A hónap végéig látható a fővárosban az emberi test felépítését bemutató BODY-kiállítás. A preparátumokat egy különleges, az orvostudományban használt technika, a plasztináció segítségével tartósították. Az eljárást Günther von Hagens dolgozta ki 1978-ban: a felhasznált maradványokból eltávolítják a vizet és a lipideket, ezek helyére szilikon polimert juttatnak.

Mintha csak aludna

Természetesen konzerválódott holttesteket találtak a világ különböző részein, egyebek között mocsaras vidékeken is. A legrégebbiek a Krisztus előtti korból valók. A folyamatot a cserzőanyagok és huminsavak idézik elő, amelyek megkeményítik a bőrt, és a csontokból kioldják a meszet. Ezért a lápi hullák csontjai hajlékonyak. A belső szervek elenyésznek, sokszor csak az erős bőr marad meg, így e tetemeket gyakran papírmúmiáknak nevezik.  A tollundi férfi a legszebb természetesen konzerválódott mocsári múmialelet, arca úgy hat, mintha csak aludna. A 40 év körüli férfi a korai vaskorban (Kr.e. 4. század) Skandináviában élt, kivégezték. Akasztott holtteste maradványaira, 1950-ben egy dániai tőzegmocsárban találtak rá.

Romolhatatlan szentek

Állítólag vannak olyan holttestek, amelyek ellenállnak a bomlás törvényeinek és balzsamozás nélkül is olyanok, mintha élnének. A legszebb romolhatatlan szent az 1879-ben Lourdes-ban eltemetett Szent Bernadett. 1925-ben a Saint-Gilgard kolostor templomában üvegkoporsóba helyezték, ahol ma is bárki megtekintheti.  A fekete-fehér képen Bernadette Soubirous 1863-ban.

Nincs ujjnyom

Az emberi holttest akár fél év alatt is mumifikálódhat. A BRFK rendkívüli halálesetekkel foglalkozó osztályának akkori vezetője tájékoztatott, hogy a fővárosban évente egy-két ilyen holttestre bukkannak. A mumifikálódási folyamat akkor indul be, ha azt a mikroklíma elősegíti. Az ép emberi test tömegének mintegy 10 százaléka marad meg. Az esetek többségében nincs szó bűncselekményről, de az azonosítást megnehezíti, hogy nincs ujjnyom, a ruházat nem árulkodó és senkinek sem hiányzott a szerencsétlen ember. Megesett, hogy az egyik Andrássy úti társasház pincéjében lomtalanítást végeztek. A lakók figyelmeztették a takarítókat, hogy ne ijedjenek meg a sarokba dobott emberformájú bábutól, csak színházi kellék. Nem az volt. A XI. kerületben pedig a távfűtő művek szerelőaknájában bukkantak egy férfira, aki a csövek melegében húzta meg magát télen, ott érte utol a végzete. Nála volt az igazolványa, így legalább azonosítani tudták.

Powered by Blogger.hu