Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @Eager: Már nem emlékszem, mi volt az ítélet és a neten se találtam erről infót. Talán felfüggesztetett börtönbüntetést kapott az üzemeltető. A halálbüntetés ennél az esetnél semmiképpen nem lenne releváns.
    (2018-10-20 15:03:26)
    A legendás bíró halála
  • Eager: Sajnos, az EU-ban tilos a halálbüntetés kirovása. Pedig igen sokan megérdemelnék, ahelyett, hogy életük végéig az ország tartsa el őket. Engem csak egyetlen dolog, bátortalanít el, nem rehabilitálható az, akin már végrehajtották. És sajnos a leggondosabb vizsgálat, az összes előírásnak való megfelelés, stb... mellet is történhet tévedés, no meg túlkapás is. Hasonló okok miatt ellenzem az eutanáziát is. Biztos vagyok benne, sok pénzre éhes örökös és becstelen orvos visszaélne vele.
    (2018-10-20 13:14:22)
    A legendás bíró halála
  • KŐRBEJÁRÓKA: @Prédikátor: Nem haragszom rájuk, van rokon és haver is aki rendőr. Akkoriban kicsit másabb volt minden. A gyerekcsínyeket is gyorsan még csírájában elfojtották. Attól még próbálkoztunk.
    (2018-10-14 06:33:37)
    Kihallgatás és a rendőri brutalitás

A legendás bíró halála

A sors különös fintora, hogy a 75 éves Pálinkás György büntetőbíró 2004-ben nem természetes halállal hunyt el.  A Legfőbb Ügyészség akkori szóvivője szerint halálos ítéleteinek megalapozottságát a szakma, a jogtörténet soha nem kérdőjelezte meg.

A legutolsó halálos ítéletet 1988-ban hozták, de az nem Pálinkás bíró nevéhez fűződik. Csaknem fél évszázadot munkálkodott az igazságszolgáltatásban, politikai ügyekben azonban sohasem ítélkezett. Karrierje csúcspontját a Legfelsőbb Bíróság tanácselnökeként érte el. Rendkívül szigorú bíró hírében állt. Pályatársai a „jogalkalmazás művészének” tartották. Tanítványai rajongtak érte. A rabok között is akadt tisztelője, és olyan, aki kegyetlennek hitte. Tiszta lelkiismerettel vallotta, hogy sohasem élt vissza a döntésjogával. A halálbüntetést nem érzelmi, hanem értelmi kérdésként kezelte. Életre szóló, megrázó élménye volt, amikor ’57-ben fogalmazóként végig kellett néznie hat fiatalember fölakasztását. Nem hitt az életfogytig tartó szabadságvesztés humánus voltában. Hangoztatta, hogy a rabnak ilyenkor nincs vesztenivalója. Richter Richárd (1. kép jobbra) esetét hozta fel, aki a börtönben késeket készített. Megölt három fegyőrt és rabtársai fékezték meg. Utalt arra a rendőrgyilkosra, aki korábban 18 évet ült börtönben és az utolsó szó jogán elfogadta a rá mért büntetést. Soós Lajos (2. kép jobbra) bevallotta, négy embert ölt meg, társaival levágták a rendőr fejét, majd megszerezték a géppisztolyát. Nemcsak ő, a másodrendű vádlott is bitófán végezte.

A néhai bíró özvegye 2006-ban otthonában fogadott:

- Krúdy világa közel állt hozzá. Abban is, hogy imádta a finom falatokat - kezdte az elején Réka asszony.  Naponta főztem, de alkalmanként vendéglőbe jártunk. 2004. febr. 28-án, szombaton családi körben ünnepeltünk. Törzsvendégek voltunk abban az óbudai étteremben, ahol csülköt ettünk, én csak csipegettem.   Másnap reggel panaszkodott, hogy szemernyit sem aludt. Este felhívta a doktort. Megijesztett, mert ha tehette valamennyit messze elkerülte. Hétfőn megfordult a fejemben, hogy otthon maradok mellette. Úgy tűnt jobban van, mert krimit olvasgatott. Beugrott hozzá az egyik orvos ismerősünk és azt tanácsolta, igyon minél több kalciumos narancslevet. Helyette szódavizet kortyolgatott. Az orvos délután visszajött, és kihívta a mentőket. A kórházban infúziót kapott, azt hittük két nap múlva túl lesz az egészen. Sajnos, nem így történt.

Réka asszony férje halála után kisebb lakásba költözött. Férjének csupán néhány szeretett holmiját vitte magával. A bambusz szék, a könyvek, az ezüst nyelű bot – elárvultan hever. Itt az órája, ami egy évvel a halála után állt meg. Az unokái rajongásig szerették. A falon gyermekrajz bekeretezve. Középen daliás férfi, „apó” körül sok-sok ember, az egyik éppen fotózza. Ott hever a polcon az utolsó Multifilter, amit már nem szívott el. A dobozában két öngyújtó, hátha kifogy az egyikből a gáz. Réka asszony arca akár a tavaszi ég, egyszer borús, másszor derűs, amilyenek a feltoluló emlékek. Közben finoman kitessékel egy, az ablakon betévedt pávaszemes lepkét.

- Büszke ember volt, aki nem félt a haláltól, de rettegett attól, hogy a betegség kiszolgáltatottá teszi. Átnéztük az íróasztalát. Találtunk benne néhány, nehezen olvasható,  kézzel írt lapot. Legszívesebben megmutattuk volna a gépírónőjének. Évike volt az egyetlen, aki kisilabizálta az írását. A költő olvasott a gondolataiban. „Uram, ki annyi kínt megélt. Könyörgök, nem az életért. A szép halált add meg nekem, váratlan jöjjön, hirtelen, mint bódult álom alkonyat, estébe hulló arcomat, ne szántsa kín, emlékezés, mely ismeretlen éjbe vész. Ne legyek senkinek teher, minden szánalom földre ver. Emelt fővel napsugarát szívjam magamba. Ezer ágkarommal nyújtózzak tovább, állva halljak meg, mint a fák!” – Pontosan így halt meg! – fejezte be az özvegy.

(A lapokba pillantva megakadt a szemem az egyik aforizmán: "Isten nélkül a lelkiismeret rettentő dolog, egészen az erkölcstelenségig tévedhet el." Mélyen foglalkoztatták az erkölcsi és bölcseleti kérdések.)

Humanistának nevezte Pálinkás Györgyöt az egykori tanítvány, Borbély Zoltán.

- Nem strigulázott, azt nézte, hogy adott ügyben indokolt-e a legsúlyosabb büntetés. Azonosulni tudott a sértettel. Jóvátehetetlen döntést nem hozott, ha kétely merült fel a vádlott bűnösségét illetően, felmentette. Az emberek igazságérzete és az ő ítéletei közel álltak egymáshoz. Az igazságszolgáltatástól elvárták, hogy a törvény teljes szigorával sújtson le a bestiális gyilkosokra. Az olyanokra, mint amilyen Miskei Imre volt. A férfi megerőszakolta a 8 éves kislányt, téglával szétverte a fejét, majd a holttestét a Dunába dobta. A táskája alapján búvárok találták meg. Másra akarta terelni a gyanút, de a cigarettáján maradt nyál alapján, amelyet a szörnyű tette helyén hagyott, azonosították. Pálinkás bíró halálos ítéleteinek megalapozottságát a szakma, a jogtörténet soha nem kérdőjelezte meg – nyilatkozta a Legfőbb Ügyészség akkori szóvivője.

Két és fél év után került a vádemelési javaslat az ügyészségre. Mi tartott ilyen sokáig? - kérdeztem Fülöp Valter alezredest, a BRFK bűnügyi főosztályának helyettes vezetőjét: A toxikológiai vizsgálat 2004. júniusában készült el, amelyben kimutatták a clostridium perfringens baktériumot. Ez a csont közelében telepedik meg, és ha a húst nem megfelelően kezelik, elkezd szaporodni, és toxint termel.

Ismeretes, hogy évente száznál több hasonló megbetegedést regisztrálnak. Általában enyhe lefolyású, sokan orvoshoz sem fordulnak. A más betegségben is szenvedő, a kiszáradás jeleit mutató, idős, legyengült szervezet számára azonban végzetes lehet.

- 2005 májusában kaptuk meg a végleges igazságügyi orvos szakértői véleményt. A mérgezéses tünetek felvetették a büntetőjogi felelősséget. Az államigazgatási vizsgálatból büntetőeljárás lett, amely ismeretlen tettes ellen indult halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt. Ennek büntetési tétele egytől öt év. A rendkívüli haláleseti osztályról ekkor került hozzánk az ügy. Ezt követően a konyhatechnológiát jóváhagyó üzletvezető vagy a személyzet felelősségét firtattuk, akik az előfőzést, majd a hűtést végezték. Közben vizsgálódott az ÁNTSZ is. Vártunk a munkaügyi szakértő véleményére is, amely nemrégiben készült el. Eszerint a vendéglőben felmerült hiányosságokért a munkáltató felel, aki azonos az üzemeltetővel. Vele szemben megalapozott a gyanú – tette hozzá Fülöp Valter. (Sajnos, már ő sincs az élők sorában, fiatalon, karrierje csúcsán vesztettük el 2014-ben az akkor már dandártábornokot, rendőrségi főtanácsost, Zala megye rendőrfőkapitányát.)

Kihallgatás és a rendőri brutalitás

A történelemben bőven találunk példát arra, hogy különböző korokban hogyan éltek a megfélemlítés eszközeivel a vallomások kicsikarására. A korbács lehetett az első kínzó- és kényszerítő eszköz, amely a Krisztus előtti időkig nyúlik vissza. Az ókori római jog sok eleme és általános elve a mai jogrendszerre is kihat, a sötét középkor évszázadaiban    azonban feledésbe merült. Ebben az időszakban a kínzóeszközök egész arzenálját vetették be a „bűnösök” szóra bírására. A tortúra fokozatait a halálraítéltekkel szemben alkalmazták. A spanyolcsizma rettegett szerszám volt az inkvizíció idején. A tolvajnak levágták a kezét és nem számított, hogy nyereségvágyból vagy azért lopott, mert különben éhen halt volna.

Hosszú út vezetett a modern jogrendszerekig, ahol az igazság kiderítése, a valódi bűnösök elfogása,  felelősségre vonása; a bűnözés megelőzése, visszaszorítása a cél. Ennek ellenére napjainkban is hallani botrányos esetekről, amikor rendőrök fizikai erőszakkal, lelki terror hatása alatt bírják beismerő vallomásra a gyanúsítottat. Ha ez kiderül és bebizonyosodik, az állományból elbocsátják, és bíróság elé állítják.

A kriminalisztika a bűncselekmények felderítésének, a tényállás megállapításának, a bizonyítékok megszerzésének tudománya. Hét alapkérdéssel foglalkozik: Mi történt? Hol történt? Mikor? Hogyan? Ki tette? Kivel? Mivel? - ezek megválaszolására törekednek a nyomozóhatóságok. A kihallgatás a nyomozás része.

Ki az, akit kihallgatnak? Mit jelent, egyáltalán a kihallgatás, hol helyezkedik el a kriminalisztikában? A kihallgatásban érintett személyek: a tanú, a terhelt/gyanúsított és a sértett. Tehát bárki, bármikor kerülhet ilyen helyzetbe. Előfordul, hogy a kikérdezett személy helyzete informális, az eljárásban elfoglalt helyét a jog addig nem szabályozza, amíg tanúvá, vagy gyanúsítottá, sértetté nem válik. Onnan kezdve azonban a törvény jogokat biztosít számára, és kötelezettségek alanyává teszi. Erről tájékoztatni kell az illetőt.

A kihallgatás célja egyrészt, hogy megismerjék az álláspontját, emlékeit a megtörtént eseményekről. Másrészt, hogy a kihallgatás során megismert információk bizonyítékként felhasználhatóak legyenek. Ehhez azonban a kihallgatásoknak törvényes keretek között kell maradniuk. Elfogadhatatlan módszerek közé tartozik az ún. igazságszérum is. Az olyan vegyületek, mint  a meszkalin, szkopolamin, nátriumpentotál, feloldják a kihallgatott gátlását, ellenállását. Sokáig a vitatott módszerek közé tartozott a hazugságvizsgáló készülék, az ún. poligráf használata is. A vizsgálathoz beleegyező nyilatkozat szükséges. Az eredmény a bíróság előtt nem bizonyító erejű. Léteznek kihallgatási típushibák, úgy mint előítélet, elfogultság, gúnyos magatartást, ígérgetés... Ezek némelyike eljárási szabálysértést valósít meg, mások etikátlanok. A taktikai blöff viszont megengedett, amennyiben a bizonyítékot előzetesen más módon nem sikerülne beszerezniük a nyomozóknak. (Fotó: police.hu)

Annak idején nagy izgalommal készültem az egyik megyei főkapitányság életvédelmi alosztályának vezetőjével készült interjúra. Az alezredes nem tért ki az esetleges rendőri brutalitást firtató kérdések elől:

- Nem a vizsgálóktól kell félnie az adott bűncselekmény elkövetőjének, hanem az igazságszolgáltatástól. Jogállamban élünk, kényszerítő eszközöket nem használunk.

- Vallatólámpát sem?

- Réges-rég leselejtezték – mondta, közben az arcán halvány mosoly futott át. Részünkről a testi fenyítés, erőszak súlyos törvényszegésnek minősülne, amelynek leleplezésére, bizonyítására többféle kontroll működik. Nemcsak az egzisztenciánkat tennénk kockára, hanem azt is, hogy az elkövető megúszhatná a gyilkosságot, ha kiderülne, pofon vágtuk vagy megvertük.

- Milyen módszereket alkalmaznak a hazudozó vagy a kérdésekre nem válaszoló gyanúsítottakkal szemben?

- A nyomozó amolyan stratéga, aki lépésről lépésre megtervezi a felderítés menetét. Az adatgyűjtés sok türelmet, sziszifuszi munkát igényel. A vizsgálónak betéve kell tudnia a jogszabályokon kívül az akta tartalmát, a helyszíni és a szakértői vizsgálatok eredményeit, a tanúvallomásokat stb. Ezzel vértezi fel magát, enélkül nem venné észre az ellentmondásokat és nem tudná megcáfolni a hamis állításokat. A gyanúsított a választ természetesen megtagadhatja, de akkor egyben lemond arról a jogáról, hogy még a rendőrségi szakaszban tisztázza magát.

- Említene egy olyan gyilkossági ügyet, ahol a jól kidolgozott nyomozói taktika révén tárták fel a tényeket?

- Ócsán egy parkoló piros autóra bukkantak a favágók az erdőben. Poénkodtak, mi lenne, ha… a csomagtartóban hullát találnának. Kinyitották, hát tényleg ott feküdt a halott. A szemlén megállapítottuk, hogy a tettes borsot szórt szét, hogy a nyomkövető kutya ne fogjon szagot. Egy keskeny csapás azonban elvezetett B. Attila tanyájára. A férfi éppen égetett valamit. Azzal gyanúsítottuk, hogy brutális kegyetlenséggel megölte a nagymamáját. Tettének indítéka az lehetett, hogy a mama próbált dolgos embert faragni naplopó unokájából. Amikor ez nem sikerült, kilátásba helyezte, hogy visszaveszi az ajándékautót, majd amikor ez sem használt, megszakította vele a kapcsolatot. Az unokának ez nem tetszett. Megverte, megszúrta és kötéllel megfojtotta áldozatát. (Fotó illusztráció)

Alaposan felkészültünk a kihallgatásra. Számba vettük a bizonyítás szempontjából fontos kérdéseket és az összes szóba jöhető választ. Prognosztizáltuk az ő személyiségére és a védelem taktikájára leginkább jelllemző feleletet, és logikailag tovább építgettük a kérdéssort. Először beismerte, hogy bántalmazta az idős asszonyt, aztán visszavonta a vallomását, tagadott. A végére hagytuk annak közlését, hogy vérszennyeződést találtunk a ruháján, amit a bűncselekmény elkövetésekor viselt. Egy pillanatra kiesett a szerepéből és zavartan válaszolt: hozzáért a mamához, mert tudni akarta, meghalt-e. Innen már nem volt visszaút…Azért lett véres a pólója, mert az áldozatot a hátára emelte és úgy dobta be a csomagtartóba. Egyébként a bors zacskójának letépett csíkját is megtaláltuk a ruhája zsebében.

Bűnjeleket örökölt

Annak idején kommandósok fogták el lakásán Farkas Tibort (+32), akit azzal gyanúsítottak, hogy tagja volt egy drogot fogyasztó-árusító bandának. Még javában folyt a büntetőügy tárgyalása, amikor a fiatalember autóbalesetben meghalt. Bátyja gyanúja szerint nem kapott mindent vissza testvére lefoglalt értékeiből. Kérte, járjak utána, igaz-e a feltételezése és ha igen, szeretne végre hozzájutni az örökségéhez. Őszintén szólva, nem azért vállaltam, hogy a feltehetően kábítószer eladásából származó pénzt kifizessék neki. A kérdés az volt, előfordulhat-e, hogy hatóság által lefoglalt értékek kézen-közön eltűnnek? 

A történet azzal kezdődött, hogy a Telefontanú vonalára érkezett egy bejelentés: "Európa legnagyobb kábítószer kereskedőjét lekapcsolhatják Pestlőrincen, fekete Mercijén teríti az anyagot."  Megadta az állítólagos drogbáró nevét, autója rendszámát. A rendőrség felgöngyölítette a hat főből álló hálózatot.

A "drogbáró" B. L.-t őrizetbe vették. Beismerte, rendszeresen fogyasztott extasyt, speedet, ketamint és kokaint, de mindvégig tagadta, hogy kábítószerrel kereskedett volna. Elfogásakor úgy nyilatkozott, hogy a nála talált viszonylag nagyobb mennyiségű kokaint meglepetésnek szánta saját szüli napjára, a ketamin pedig diszkós buliból maradt meg. A nyomozás elején titkosszolgálati módszereket is alkalmaztak, lehallgatták a férfi holdudvarában megforduló személyek telefonbeszélgetéseit. Később a kerületi bíróság nem tudott igazán mit kezdeni: a „rizs”, „kéne egy 45-ös”, „utána viszi a lecsót”, „pakolunk mellé naftalint” kifejezésekkel. Az egyik vádlott védekezésképpen kifejtette: a beszélgetések hölgyismerőseikről szóltak, azért virágnyelven, nehogy a nejük gyanút fogjon. Így hozták a beszélgető partnerek egymás tudomására, hogy használnak-e óvszert, hány éves a cicababa. A rizs pedig még véletlenül sem kábítószerrel kapcsolatos, táplálék-kiegészítő porba szórják, hogy tárolásnál felszívja a nedvességet. A házkutatásnál talált digitális mérleg meg azért kellett, mert tulajdonosa cukorbeteg és azon mérte a szénhidrátot. Az a kis kokainmaradvány úgy került a mérlegre, hogy a nyomozó megfogta a kábítószerrel szennyezett kesztyűjével – legalábbis ezzel védekezett az egyikük. Azt viszont a sem ő, sem a társai nem tagadhatták, hogy az elfogásukkor, illetve a házkutatások során a rendőrök drogokat találtak, amelyekről később megállapították: a kokainbázis mennyisége meghaladta a csekély mennyiség felső határát, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. Farkas Tibor ebbe a társaságba csöppent bele.

– Akkor már nem laktunk az édesanyámnál, ritkábban találkoztunk – mondta Farkas Csaba (a baloldali képen).– Ennek ellenére sejtettem, hogy nincs minden rendben körülötte. Tudtam, hogy a vesztébe rohan. Nemcsak a fivér jogán, hanem apánk helyett is, aki akkor már nem élt, próbáltam szép szóval hatni rá, majd kénytelen voltam keményebb eszközökhöz folyamodni, hiába. 2005. október 21-én a 4-es főúton, Ceglédbercelnél személygépkocsijuk átsodródott a szembe jövő sávba és egy román kamionnal ütközött. Tibi és a mellette ülő fiú a helyszínen életét vesztette. Nem sikerült megtudnom, hogy volt-e a szervezetében narkó. A szemtanúk szerint a járműközvetlenül a baleset előtt kacsázva haladt az úton. Ő vezetett, talán elszundított. (A tragédia helyszíne)

– Tibor 2003-as elfogásakor 400 ezer forint volt az övtáskájában, ami a jelek szerint valahol, valamikor szőrén-szálán eltűnt – tér a lényegre Farkas Csaba, majd azonnal hozzáteszi, hogy feltételezésére nincs bizonyíték. Elfogadnám, hogy ez a pénz sosem létezett, ha a lefoglalt tárgyak listáját megnézhettem volna. Abba azonban a mai napig nem engedtek betekintést.

Farkas Tibor egykori élettársa megerősítette, hogy több mint 400 ezer volt az övtáskában, bár ez sem bizonyít semmit. A lány is ott volt, amikor a férfit a kommandósok földre teperték.

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 2006-ban hozott ítéletéből arra lehet következtetni, hogy a másodrendű vádlott visszakapta a korábban tőle lefoglalt 475 eurót, 995 dollárt, továbbá 390 ezer forintot. Farkas Tibor negyedrendű vádlottnál azonban semmilyen utalás sincs lefoglalt készpénzre. A bűnjeljegyzéken 52-55., 57-73. tételig felsorolt különböző tárgyak lefoglalását a bíróság megszüntette, és elrendelte kiadását az örökösnek, vagyis a testvérének.

Farkas Csaba 2007 márciusában levelet írt a büntetőügyet tárgyaló kerületi bíróság elnökének, akitől azt a választ kapta, hogy az eljárás megszüntető végzés és az ítélet egy-egy példányával, valamint az öröklést igazoló okirat bemutatásával a tárgyakat átveheti a BRFK Vizsgálati Főosztály Érték és Tárgyletétkezelésén. Amennyiben a fenti szerv intézkedést nem tesz, annak vezetőjénél, illetőleg a felügyeletet ellátó ügyésznél tehet panaszt.

– Telefonon érdeklődtem és azt a választ kaptam, hogy ez az osztály átalakult, ezért levelet írtam a BRFK Kiemelt Ügyek Osztálya I. alosztályvezetőjének. Trombitás Tiborné alezredes 2007 június végén arról tájékoztatott, hogy az ORFK NNYI Kábítószer Bűnözés Elleni Osztályon vegyem fel a kapcsolatot Jáger István hadnaggyal, aki a tárgyakat a jogerős bírósági végzés bemutatása ellenében kiadja majd - tette hozzá Csaba.

– Jáger hadnagy egy nejlonzacskóban valóban átadta nekem a lefoglalt tárgyakat, pontosabban két mobiltelefont, cd-lemezeket, telefonkártyákat, erről papírt is adott. Amikor a pénzre rákérdeztem, kitérő választ adott. Újabb levelet írtam a BRFK Kiemelt Ügyek Osztályára, ebben visszaigényeltem a lefoglalt készpénzt. Finoman utaltam arra, hogy az elhunyt után maradt tárgyakat átvettem ugyan, azonban a pénzt, valószínűleg adminisztrációs hiba miatt eddig nem kaptam meg. Kértem, hogy a bűnjeljegyzékbe betekinthessek, és arról másolatot kaphassak. Zsigmond Csaba százados, osztályvezető három soros válaszában arról tájékoztatott, hogy „a 136–XII-395/2002.-bü számú ügyben lefoglalt pénzösszeg a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatal letéti számlájára került befizetésre, ahonnan a bírósági végzés és ügyszám alapján kifizetik a jogosult, azaz az Ön részére”.

– Számomra a kör bezárult, hiszen ugyanoda küldtek, ahol a legelején a kérdezősködtem, de érdemi tájékoztatást nem kaptam – fejezte be a 40 éves biztonsági őr.

A kerületi bíróság egyébként B. L.-t bűnösnek találta egyebek között csekély mennyiségű kábítószer átadásával üzletszerűen elkövetett kábítószerrel való visszaélés vétségében és kétév börtönre ítélte. A másodrendű vádlott fél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A többiek megúszták pénzbüntetéssel, vagy próbára bocsátással, az egyiküket pedig felmentette.

Utóirat: Az örökös engedélyével felvettem a kapcsolatot az elhunyt egykori ügyvédjével, Karasszon Dorottyával, aki megerősítette, hogy a házkutatás jegyzőkönyve szerint csaknem 400 ezer forintot, azonkívül különféle összegű és címletű valutát foglaltak le a BRFK kábítószerbűnözés elleni alosztályának munkatársai. Az ügyvédnő felajánlotta segítségét az örökösnek, hogy a bíróság letéti számlájáról végre hozzájuthasson a pénzéhez. Később egy közös ismerős tájékoztatott, hogy ez meg is történt.

Szívtelen nemzedék

Örök dilemma, hogy a szívünkre, vagy inkább a józan eszünkre hallgassunk-e? Azok közé tartozom, akik hajlamosak az érzelmeikre hallgatni, holott ezerszer megtapasztaltam, a világ mozgatórugója a racionalitás. Meglepődve látom, az utóbbi években nő a kutatók érdeklődése az érzelmi intelligencia (EQ) iránt.

Száz év alatt 24 ponttal emelkedett az értelmi fejlettség mértékének átlagos mutatója (IQ). Ahogy nő a gyerekek IQ-ja úgy csökken az EQ-ja. A korábbi generációhoz képest a mai fiatalok érzelmileg labilisabbak, egyre magányosabbnak érzik magukat, depresszióra hajlamosak, rendetlenebbek, idegesebbek, és agresszívebbek. Így aztán egyre nő az elidegenedés, a drogfogyasztás, a bűnözés. Anélkül, hogy általánosítanék, nagy a veszélye annak, hogy a közömbös társadalomban felnő egy „szívtelen” nemzedék.

Az érzelmek jelentőségét munkahelyeken sem becsülhetjük le. Az egyre nagyobb és összetettebb feladatok elvégzéséhez megfelelő fizikai, idegi és lelki állóképesség kell. Ahogy karbantartjuk a testünket, úgy szükség van a lelkünk erősítésére, csak így juthatunk a teljes harmónia közelébe, amely fokozza a teljesítőképességet.

Az emberi arc az érzelmek egyik legfontosabb kifejezője. Egy érzelmileg intelligens ember pontosan leolvassa az arcról a hat (düh, undor, félelem, öröm, szomorúság, meglepődés) alapérzelmet. Ez ugyanis kulcsszerepet tölt be mások érzelmi állapotának és szándékának megértésében. Ha az érzelem felismerése téves, akkor félreértéshez vagy nem helyénvaló társas viselkedéshez vezethet.

Az érzelmi intelligencia nem azt jelenti, hogy képmutatóan kedvesek vagyunk másokhoz. Nem jelenti azt, hogy minden döntésnél csakis kizárólag az empátia, az együttérzés, segítőszándék dominál. Az EQ arról szól, hogyan irányítsuk a személyiségünket.

Az érett személyiség képes:

- a saját érzelmi állapotának felismerésére. Párhuzamot teremt az érzelmei, a gondolatai és a tettei között

- az érzelmei kontrollálására, és a kilengéseket a kívánatosabb irányba tolja

- tudatosan olyan érzelmi állapot elérésére, amely révén sikeresebb lehet munkában és magánéletben egyaránt

- mások érzéseinek olvasására, tiszteletben tartására, befolyásolására

- kielégítő társas kapcsolatok létrehozására és fenntartására

Ha valaki megkérdezné: mire jók azok a „nyálas” érzelmek? Emlékeztetném, a gondolkodás és érzelem kapcsolata az ókorig nyúlik vissza. A gondolkodók sokáig azt hitték, az érzelmek rontják a megismerés folyamatát és annak megbízhatóságát. Arisztotelész elsőként fogalmazta meg, az érzelmek kapcsolatban állnak a cselekvéssel. Később Darwin és mások írtak az érzelmek funkcióiról pl. olyan jelző és kommunikációs rendszert működtetnek, amely a faj, illetve az egyed túlélése szempontjából előnyös.

A magam nyelvére úgy fordítottam le a tudósok okoskodásait, az érzelmek segítenek abban, hogy eligazodjunk és megtaláljuk a helyünket a világban és jól érezzük magunkat a bőrünkben. (A képek Szász Endre alkotásai)

Csodálatos elme

Gyakran megesik, hogy egyetemisták összejönnek egy kis agysejt-pusztításra. Az viszont ritkán fordul elő, leginkább csak filmvásznon, hogy piálgatás közben egyiküknek zseniális ötlete támad. Az „Egy csodálatos elme” c. filmben a társaság egyik tagja megfigyeli, hogyan versengenek a többiek egy szőke bombázó kegyeiért. Ebből merítve megírja dolgozatát a versengés matematikájáról, amely pimaszul szembe megy Adam Smithnek, a közgazdaságtan atyjának a játékelméletről, 150 éve elfogadott kitételével. A tehetséges diák élete egycsapásra megváltozik, fényes jövő vár rá. A nagysikerű Oscar-díjas film a 2015-ben autóbalesetben elhunyt John Forbes Nash Nobel-díjas matematikus életéről szól.

Engem annak idején nem a sztori, vagy Russell Crowe színészi játéka ragadott meg, hanem amire a film címe is utal. Mi is történt ott és akkor abban a társaságban? John megfigyelt valamit, ami mindenki szeme láttára zajlott, de csakis az ő agyából pattant ki az isteni szikra, és hozott létre valami forradalmian újat. Ezt hívjuk kreativitásnak. Kitalálni, megoldani, létrehozni valamit, amit előzőleg még senki. Az alkotóerő, a találékonyság olyan képesség, amire mindig szükség volt és szükség lesz, amíg világ a világ. Már a fogalom meghatározása is sok fejtörést okozott, ahány tudós, annyiféle definíció.  Felfedezték a sokoldalúságát, hogy annyiféle kreativitás van, ahány féle emberi tevékenység; olyan sok szempontból vizsgálható, ahány féle aspektusa van az emberi természetnek (fizikai, pszichés, intellektuális, szociális, érzelmi…); s a kreativitás minden életkorban és minden kultúrában jelen van. Azt is tudják, hogy a kreativitáshoz az elmétől, a tudástól való szabadságra van szükség, nem véletlen, hogy a gyerekeknek óriási képzelőerejük van. Aztán ahogy haladunk a felnőtté válás felé, úgy nyesegetik szárnyainkat. Így lesz belőlünk többnyire begyöpösödött agyú, sémákban gondolkodó, unalmas felnőtt. Ám akad kivétel bőven. Itt van pl. a 16. században élt olasz festő, Giuseppe Arcimboldo. Rajta kívül kinek jutott volna eszébe egy-egy portrét gyümölcsök, virágok, állatok kavalkádjából ábrázolni?

Miért ne lehetne az emberiség javára kamatoztatni az elhunyt lángelmék tudását? Azt a sok-sok észt egyszerűen át kéne tölteni más valaki agyába. Ily módon nem vesztegetnénk éveket iskolapadban, hanem energiáinkat arra fordíthatnánk, hogy a kapott tudást tovább fejlesszük. Az elképzelés morbidnak tűnik, vagy mégsem? Amerikában ugyanis már megtették az első kis lépéseket. Összekötötték két ember agyát számítógépek és az internet segítségével: amikor az egyikük arra gondolt, hogy megmozdítja a jobb kezét, a másik megtette. Ez még ugyan messze van az észtöltögetéstől, de legyünk türelmesek, a tudomány rohamos tempóban fejlődik. Mindenesetre a kísérlet szigorúan titkos, mert ha a lusta diákok fülébe jut, azok bizony kivárnak.

De komolyan, valaki egyszer azt mondta, a képzelet fontosabb, mint a tudás, mert a tudás arra korlátozódik, amit most tudunk és értünk, de a képzelet átfogja az egész világot, és mindazt, amit majd egyszer megismerünk és megértünk. Kreativ emberek nélkül a jövő elképzelhetetlen.

Ahol a holtak tanítják az élőket

Mai szemmel nézve igencsak bizarrnak tűnik, hogy a 16. században színházi előadásokat kreáltak a holttestek boncolásából. Tódult a közönség az anatómiai teátrumokba, ahol akár az egész család végig nézhette, mi történik az akasztófáról lekerült tetemekkel. A látványosságért fizetniük kellett. Akkoriban az emberek másként gondolkodtak az elmúlásról. A nagy járványok idején mindennap farkasszemet néztek a halállal, és vajmi keveset tudtak a betegségek okairól, az emberi test felépítéséről, működéséről.  A jó öreg kontinensen a holtakat hosszú évszázadokon át nem bolygatták. Az orvostudomány atyjaként számon tartott Hippokratész sem végzett egyetlen boncolást sem, sőt elítélte azt. A Kr.e. 300 körül, Alexandriában élt Herophilosz volt az első, aki tudatosan boncolt emberi testeket. A fenti képen a Leiden Egyetem anatómiai színháza látható a 17. század elején. (Forrás: Wikipédia)

A modern anatómia korszakát a 16. század közepétől, Vesalius munkásságától számítjuk Újra írta és rajzolta az emberi test anatómiáját. 1543-ban egy hírhedt bázeli bűnöző tetemét boncolta, nyilvánosság előtt. Sebészi segédlettel kiemelte a csontokat és összerakta. Ez a világ egyik legrégebbi anatómiai preparátuma, amely ma is látható. Vesalius fő műve a hétkötetes De humani corporis fabrica (Az emberi test felépítéséről), az illusztrációkat vélhetően Tiziano egyik tanítványa, a szintén németalföldi Jan Stephen van Calcar készítette.

Az anatómiai viaszszobrászat  Giulio Gaetano Zummo szicíliai abbé nevéhez fűződik. A baloldali viaszmodell azonban Clemente M. Susini (1754-1814) olasz szobrász remekműve.

A festőművészeket is megihlette annak tragikuma, amikor egy fiatal, valaha eleven hús-vér teremtést láttak a boncasztalon feküdni. Enrique Simonet spanyol festő "A szív anatómiája" című 1890-ben készült festményével nemzetközi hírnevet szerzett. (Fotó: Wikimedia Commons)

A különféle preparátumok, szervdemonstrátumok, különleges eljárások mind hozzájárultak az emberi test alaposabb,  egzaktabb megismeréséhez, szemléltető eszközként pedig oktatási célokat szolgáltak. A patológia, vagyis a kórbonctan szerteágazó tudományággá fejlődött, hozzá tartozik a kórszövettan és a citológia is. A boncolás azonban máig nem helyettesíthető. Az általa  nyerhető információk elemzése az egyetlen lehetséges ellenőrzés arra, helyes diagnózist állítottak-e föl az orvosok és helyes terápiát rendeltek-e hozzá. Ezért állt sok boncterem fölött a felirat: hic mortui decent vivos, vagyis itt a holtak tanítják az élőket.

Időskori szex

Ebben a nyirkos időben előjött a reumám, valami hatásos házi praktikát kerestem a videoklinikán. Fene se tudja, hogyan keveredtem a szexuálpszichiáter videójára. Az időskori szex, amit a fiatalok egy pfujjal elintéznek,  volt a téma.  Mi a bánatot lehet erről 4 perc 52 másodpercig beszélni? Mellesleg, mit tudhat ez szép és fiatal doktornő, amit mi öregek nem?

Elindítom a lejátszót és bízom benne, hogy in medias res, vagyis belevág a közepébe.  De nem, egy időjárási hasonlattal kezd. Odakinn hétágra süt a nap, holott ősz van - mármint a felvétel idején. A potemixes reklámot juttatja eszembe, hogy a lemenő napnak is van ereje. A doktornő mintha kissé zavarban lenne, szemérmesen lesüti szemét. Nem véletlen, miután elárulja, ez a szexuálmedicinában is tabutéma. A társadalomban pedig él a mítosz, hogy a testi szerelem csakis a fiatalok kiváltsága. Állítólag minél jobban öregszünk, annál inkább takaródot fújunk, és ebbe belejátszik az bizonyos "pfuj" is. Miért van ez így - teszi fel a költői kérdést. A közfelfogás szerint a hálószobákban szexbombák szeretkeznek kockahasú izompacsirtákkal. A valóságban azonban az öregek is dúgnak (ezt természetesen latinul fejezte ki), már aki bír. Akik eddig nem tudták, most megtudhatják, hogy az idősebbeknél nem a test, hanem a belső tulajdonságok játsszák a főszerepet. Ez teszi tartóssá a szerelmet. Ne feledjük azt sem, hogy a tökéletes szépség, a ránctalan arc, a feszes bőr, se marad örökké tökéletes. (Doktornő 1 perc van hátra, a lényeget!) A maradék hatvan másodpercben Catherine Deneuve színésznő szépségét ecsetelte, aki 72 éves. Ennek örülök, mármint annak a jó hírnek, hogy a nagyvilágban legalább egyetlen említésre méltó szép öregnő akad.

Kedves doktornő, mélységesen csalódtam. Nem tud maga semmit az időskori szexről. Ajánlom szíves figyelmébe a néhai dr. Veres Pál a "Röptében a legyet is..." videóját, nézze meg, így kell ezt csinálni.

 

Sokkoló fotók

A fénykép az egyetlen praktika, amivel a földi halandó villanásnyira megállíthatja az idő kerekét. E nagyszerű találmány anno a bűntények felderítésének új lehetőségét kínálta és részben forradalmasította a személyazonosítást. A digitális technika korában, mire használhatja a rendőrség a fotografálást?

Több száz évvel a fényképezés feltalálása előtt ismerték a camera obscurát, vagyis a sötétkamrát. Egy doboz oldalában pici nyílást fúrtak, belülre üveget helyeztek el. A külvilág fordított képe a lyukkal szemközti falra vetítődött. Ezt az igen egyszerű optikai eszközt a képzőművészetben arányok, perspektívák leképezéséhez használták. A 16. század végén a lyukba lencsét illesztettek, ez volt a fényképezőgép előfutára.

A világ első fotográfiáját 1826-ban a francia J.N.Niepce szerkesztette, az exponálási idő 8 órát vett igénybe. Nagy szó volt, amikor a fölszerelés szállításához már nem kellett lovas kocsi, mert „csupán” 20 kilót nyomott.

1861. május 8-án holtan találták belvárosi Szerviták téri palotájának dolgozószobájában gróf Teleki Lászlót. Szárnyra kaptak híresztelések, hogy a politikust megölték. Aznap fontos beszédet kellett volna mondania a Nemzeti Múzeumban ülésező országgyűlésen. A vizsgálatot vezető pesti főkapitány, Thaisz Elek és Flór Ferenc, a Rókus Kórház igazgató főorvosa azonban arra a következtetésre jutott, hogy a gróf önkezével vetett véget életének. A halottszemlén egy fotógráfus is jelen volt. Mayer György a korabeli technikának megfelelő sztereofotókat készített. A sztereoszkópban látott virtuális kép a térhatás miatt tapinthatóan közelinek tűnt: a holttest a padlón hevert, szétvetett karral. A széken vérfoltok, az íróasztalon pedig ott hevert az egyik párbajpisztoly. Ismereteink szerint a hazai kriminalisztika történetében ekkor használták először a nyomok rögzítésére a fényképezést.

- A fényképezés célja az idők folyamán mit sem változott, vagyis rögzítjük a helyszínen talált állapotot – nyilatkozta az BRFK közlekedési baleseti osztályának illetékese. Az őrnagy elmondta, hogy a képek bekerülnek a szemlejegyzőkönyvbe, illetve az eljárási íratok közé. Ez lehet közigazgatási, szabálysértési vagy büntetőeljárás. Személyi sérülés esetén két kolléga megy ki, mindkettőjüknél van fényképezőgép. Közlekedési bűncselekmények, illetve halálos baleseteknél többtagú szemlebizottság vonul a helyszínre. A bűnügyi technikus lefényképezi az elhunytat, a sérüléseit és az értéktárgyait. A két helyszínelő egyike végzi a meghallgatásokat, a másik fölméri a terepet, helyszínrajzot készít. Kikrétázza a féknyomot, megjelöli a fő méretszámokat – úgy, ahogy az a nagykönyvben megvan írva. Lefotózza a krétarajzot, a gépjárművek mind a négy oldalát, külön-külön a rongálódásokat. Semmilyen nyom sem kerülheti el a figyelmet. Ha az áldozatnál a bűnügyi technikus nem talál iratokat, akkor a munka később az orvos szakértői intézetben folytatódik, ahol az elhunytról azonosításhoz alkalmas arcképet készít, ujjlenyomatot, haj-, esetleg fogmintát vesz.

A fővárosban évente mintegy 4500-5000 sérüléses balesethez megyünk ki – mondta a helyszínelő szemlealosztály vezetője. A vért, az emberi maradványok látványát nem lehet megszokni. A kollégák roppant nagy lelki és idegi megterhelésnek vannak kitéve. Megrázó körülmények közepette, viszonylag gyorsan és hibátlanul kell ellátniuk a feladataikat, amiben gyakorta hátráltatják őket a kíváncsiskodók.

Legutóbb gázolt a metró a Klinikáknál. A huszonéves fiatalember teste a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. Az állomástól 150-200 méterre találták meg, ami arra utalt, hogy nem lehetett öngyilkos. Az alagút oldalán, a csővön megtalálták tenyérnyomait. A fiú talán a transsurfing hódolója volt. Ők azok a fiatalok, akik őrülten veszélyes dolgokra vállalkoznak, például száguldó metrókocsik között utaznak. A fiú valószínűleg át akart gyalogolni a következő megállóba, próbált megkapaszkodni a csőbe, de a szerelvény elsodorta.

Az alosztályvezető irodájának faliújságján egyetlen fotó. Egy felborult motorkerékpárt látni az esti félhomályban, mellette megdőlt oszlop. Az úttesten valami, ami sehogy sem illik a képbe, egy szál égővörös rózsa.

- A motoron egy fiatal pár utazott – avat be a százados a részletekbe. A vezető relatíven gyorsan hajtott, neki sodródott az út szélének, ami megdobta, így a jármű az oszlopnak csapódott. A fiú az ütközés pillanatában szörnyethalt. A lánynak vette a virágot, de végül saját halálának lett a mementója. Utasa életveszélyes sérülésekkel került kórházba. (Fotó: illusztráció)

Nemrégiben egy vasúti kereszteződésben valaki öngyilkosságot követett el. A helyszínen kiderült, hogy az áldozat mozgáskorlátozott volt. Öt éve élt a külvilágtól elzártan egy váratlan agyvérzést követően. A felesége nagy nehézségek árán összespórolt neki egy önjáró akkumulátoros tolószéket. Közel laktak a kereszteződéshez, a férfi egy szép napon odahajtott és szembe fordult a nyílt pályán mintegy 100 kilométeres sebességgel száguldó vonattal, amely halálra gázolta. Sokkolóak a csonkolásos vonat, illetve villamos szerencsétlenségek is pedig az ilyen helyszínen nincs vér. A kerék ugyanis szinte leforrasztja a vágási sérülést.

Öreg néne őzikéje

Gyönyörű környezetben, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén található idősek otthonából kora ősszel eltűnt egy 84 éves asszony. Lett nagy riadalom, amikor észrevették, hogy Ilonka néninek nyoma veszett. A rendőrökön kívül a pécsi Misina Mentőszolgálatot, a kölkedi polgárőröket is bevonták a keresésbe.

Nem először ment világgá. Korábban a lányától is megszökött. Kezén lábasfogó kesztyűvel indult el, a buszmegállóban érték utol.

Pestiné annak idejében tejet, vajat, sajtot, tojást árult a pécsváradi piacon. A fején vitte a terűt, vagyis a kosarat. A család kevéske jövedelmét azzal egészítette ki, amit kofaként keresett. Ebből taníttatta a gyerekeit.

Ilonka néninek fogalma sem volt, hogyan került az otthonba. Ott minden  idegen volt, az arcok, a bútorok... Nem értette, miért nevezik otthonnak, amikor ő nem itt lakik. Ha pedig nem itt lakik, akkor ideje, hogy haza menjen Kékesdre. Otthonkája zsebébe becsúsztatott egy darabka kenyeret és kisurrant a kapun. Csöndes vasárnap délután volt, út közben senkivel sem találkozott. Már jó ideje bandukolt, a kukoricás mellett haladt el. Nem tudta, hol van, de azt igen, hogy eljött a lefekvés ideje. Morzsolt tengerivel megetette a képzeletbeli őzikét, kukoricaszárból ágyat vetett és reggel frissen, bár korgó gyomorral ébredt.

A Béda-Karapancsai Tájvédelmi Körzet hazánk egyik legnagyobb holtágas, lápos, mocsaras, erdős területe. Akinek itt nyoma vész, eltűnhet örökre.

Varju Vilmos motoros siklóernyős Olaszországból tért haza, amikor telefonon értesítették, hogy sürgősen segítenie kéne egy eltűnt idős asszony felkutatásában, aki az éjszakát a szabadban tölthette. Vilmos gondolkodás nélkül vállalta a feladatot. Egyórás repülés után, 70 méter magasból a kukoricás és az erdő között megpillantotta a néni hófehér haját. Körözött felette, alig akarta elhinni, hogy él. A mama a földön ült, felsőtestét előre-hátra himbálta, ahogy az esőemberek szokták.

Pesti Józsefné a hosszú menetelés alatt elvesztette a botját, a mamuszát, a szemüvegét, sőt a fogsorát is. A keresés olyan alapos volt, hogy nemcsak őt, de a holmijait is megtalálták.

Ördögi körben

Negyven év tájékán kezd mélyebben foglalkoztatni az élet értelme. Túl vagy már a gyerekkoron, az ifjúság után, az öregedés előtt állsz. Ebben a korban vagy a teljesítőképességed csúcsán. Mindig rohansz, soha nem érsz rá, ezernyi dolgod akad. Ha eddig nem lettél sikeres, nem gazdagodtál meg, kevés az esélyed rá. Tényleg a siker és gazdagság lenne a legfőbb a cél, amiért érdemes küzdeni, küszködni? A fenéket, te is tudod. De hát, ott vannak a gyerekek, meg akarod adni, ami jár nekik. És ott vannak a számlák, amiket ki kell fizetni.

Sokan menekülnek a hétköznapok sivárságától. Bárhová, csak el innen. Nagy a csábítás. A bódítószerek gyors megoldást kínálnak, de súlyos árat fizettetnek a rövid lebegésért. A drogok beletaszítanak a gödörbe, aminek az alját nem látod. Ugyanoda kerülsz, ami elől menekülsz.

Ha úgy érzed, benne vagy egy ördögi körben, akkor ideje, hogy találj néhány órát a csendes elvonulásra, elmélkedésre, amikor nem a napi gondok optikáján át látod az életedet. Legalább gondolatban szabadulj meg a monoton tennivalóid nyűgétől. Azt ne hidd, hogy ez időlopás, értelmetlen álmodozás. Sokkal tisztábban fogod látni a valóságot. Kapuk nyílnak meg előtted, holott korábban azt hitted, nincs tovább.

Nem kell feltalálnod a spanyolviaszt. Nagy bölcsek üzennek a múltból. Semmi mást nem kell tenned, csak olvasgatni, hogyan látták a világot és benne saját magukat.

Wass Albert szerint az embert örök nyughatatlanság hajtja:
"Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek...  És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált."

Márai Sándor is tudni vélte a választ:

"Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?"

Marcel Jouhandeau filozófiai mélységeket tár fel előttünk:

„Élni annyi, mint folytonosan születni. A halál az utolsó születés. A szemfedő utolsó pólyánk. Vágyainkon kívül önmagunkból semmi sem érdekel bennünket, de vágyainkat nem mi választjuk. Vágyaink választanak és határoznak meg bennünket, és azon a napon, amelyen e vágyaktól megszabadulva felébredünk, nem győzünk csodálkozni, hogy mit műveltek velünk. Szegény életünk végül mintha nem is érne többet egy anekdotánál. Nézd – szólok magamhoz –, mivé változom? Mintha valami metamorfózis átélése fenyegetne, de semmiképpen nem a lét megszűnése. Meghalni annyi, mint a megsemmisülés előtt még egy pillanatig élni. Az utolsó mozdulat. Ez utolsó lépésnek a megtétele előtt senkit sem ismerhetünk. Ha visszafordulva látnom kell a sok hazugságot, csalást, gonoszságot, durvaságot, akkor így szólok: íme, egy földrész, amely sohasem volt az enyém. Idegen földről távozom.”

Robert Firestone mondta ki a végszót:

"Az élet értelmét nem fogjuk megtalálni egy valaki más által megírt, kő alá rejtett levélkében. Csak akkor találjuk meg, ha önmagunkból kiindulva értelmet adunk neki."


 




Powered by Blogger.hu