Grafománia

Az írás valahogy mindig megtalált. Ez jelentette a kályhát, ahonnan elindultam...

Revolvermaps
www.idokep.hu

Hőtérkép

Üdvözöllek!

"Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik... Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés... Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt: Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének… Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön és élvezze az életét".
/A Prédikátor könyve/

Feedek
Megosztás
Jelenlegi látogatók száma
ÁRFOLYAMOK
Legfrissebb hozzászólások
  • Prédikátor: @mizsima: @Eager: Hogy képes egy ember ennyire aljas lenni?
    Nem minden anya tudott volna a bűnügy végére járni, miközben az egyetlen fiát vesztette el. Sokkal bonyolultabb volt utána járni, a hatóságokkal (rendőrség, bíróság) perlekedni, bizonyítékokat beszerezni, mint gondolnánk.

    (2018-04-21 17:58:29)
    Pfilf néni kinyomozta
  • mizsima: Milyen szörnyű dolgok léteznek! Én igazából a filmeken se szeretem az efféle gyilkosságokat, mert mindig úgy képzeltem, hogy ilyenek nem is léteznek, csak ráérő, pihent agyú emberek találják ki a történeteket. Te meg időnként előrukkolsz egy-egy megtörtént esettel és ilyenkor be kell látnom, hogy a krimi nem egyszerű kitaláció.Izgalmas volt a munkád, ezt el kell ismernem.
    (2018-04-20 20:14:42)
    Pfilf néni kinyomozta
  • Eager: Olcsón megúszta. Az anyák már csak ilyenek. Mindent elkövetnek a gyermekükért.
    (2018-04-20 14:42:57)
    Pfilf néni kinyomozta

Pfilf néni kinyomozta

Az ismert raliversenyző, Pfilf Csaba 2001-ben gyilkosság áldozata lett. Sokan azt hitték, az édesanyja beleőrült fájdalmába, amikor a bíróságon azzal vagdalózott, hogy majd ő börtönbe juttatja a gyilkost, ha a hatóság erre képtelen. Mindenki legnagyobb meglepetésére az idős asszony évekkel később beváltotta ígéretét. Komlói otthonában fogadott, amikor első körben a vádlottat bizonyítékok hiányában felmentette a bíróság.
– A fiam kiskorától fogva rajongott az autókért. Tehetséges volt és sikeres. Rendszeresen indult a Mecsek ralin. Egy cross versenyen ismerkedtek meg Robival, ő lett a navigátora. Beférkőzött a fiam bizalmába és rávette, hogy alakítsanak közös bétét bútorgyártásra. Annak a gazembernek ugyanis asztalos a szakmája. Csaba barátságból belement. Robi bejárt hozzánk, gyakran ebédelt nálunk. Irigyelte a fiamat, ez lehetett az oka, hogy az életére tört.

Szeptember 28-át sosem felejtem el. Csaba pénteken reggel 6 órakor elment itthonról és akkor láttam utoljára. Nem sokkal később "csak úgy" megszólalt a riasztó, még most is a fülemben cseng a kísérteties hangja. Pontosan tudom, hogy a fiam a halála előtt merre járt. Innen Pécsre ment a szervizbe, utána a szerelőhöz autóztak Robi testvérével. Lacit kitette 10 órakor Magyarszéken. A férfit a bűntény előtti időben Komlón látták, gyanítom, hogy nem véletlen. Utólag megtudtam azt is, hogy a két fivér, alvilági figurák. Csaba közben bement az asztalos műhely egyik bejáratán, amelynél kutyás őr posztolt. Későbbi gyilkosa egy másik ajtónál, a fák takarásában megrendezte a betörést. Egyébként az irodából céges pénz is eltűnt, nem tudni, hogy néhány százezer vagy több millió. Csaba kihajtott és mielőtt a főútra ért volna, Robi felhívta telefonon, hogy 13 órakor lesz egy megbeszélése Pécsett, jöjjön vissza a bt. papírjaiért. A kisfiam visszament az okmányokért, az egyik bejárat közelében megállt. Nyitva hagyta a Ducato ajtaját, annyira sietett, hogy a motort sem állította le. Bement, de onnan élve nem jött ki. A szponzora beszélt vele utoljára. Percek múlva ismét hívta, de már nem volt elérhető. Az irodában leütötték egy feszítővassal. A boncolás megállapította, hogy az ütéstől Csaba földre zuhant, ezt követően brutális kegyetlenséggel szétverték a koponyáját. Olyan ütéseket kapott, hogy szétzúzódott a gégéje és a nyelőcsöve, összetörtek a bordái. Nem halt meg azonnal, egy órán keresztül szenvedett. Rajtam kívül két gyermeke siratja – tette hozzá Erzsike.
- Nem szabadul tőlem a fia gyilkosa. Még a börtönben is meglátogattam. Elmondani nem tudom, mit éreztem, amikor elengedték és utána 12 milliós kártérítést követelt. Persze, hogy elégedetlen voltam a rendőrségi nyomozással, hogy nem találtak elegendő bizonyítékot a tettes bezárására. Kérdőre vontam a rendőröket, hogy mit végeztek és mennyire voltak felületesek - fejezte be az édesanya.

Évekkel később az újságból tudtam meg, hogy 2007-ben újra indult a nyomozás az anya új bizonyítékok birtokába jutott. A megyei bíróság H. Róbertet nem jogerősen életfogytiglanra ítélte, ami ellen aztán fellebbezett. Az Ítélőtábla pedig 13 év 6 hónap fegyházra enyhítette jogerősen a büntetését, mert a bíró nem találta bizonyíthatónak, hogy előre kitervelten és különösen kegyetlenül követte el tettét.

Vallomások

Cirka másfél évezrede élt egy szent ember Afrika római provinciájában. Nem született szentnek, fiatalon kicsapongóan élt. Így írt ezekről az évekről: „Mi volt legnagyobb élvezetem? Szerelmet adni, szerelmet kapni. De engem nem elégített ki a lélek vonzódása a lélekhez: a barátság ragyogó birodalma. Mámoros gőzök szálltak folyton testi vágyaim mocsarából és ifjú erőm forrásaiból, és úgy ködbe, homályba burkolták szívemet, hogy nem tudott különbséget tenni a szeretet csendes derűje és fajtalan kívánkozás sötétsége között.”

Ágoston feltárta bűneit, azt sem hallgatta el, hogy még templomban is voltak parázna gondolatai. Talán ő lehetett az első, aki érzékiségét hozta fel mentségül, s amikor többedmagával lopott, arra hivatkozott, hogy rossz társaságba keveredett. Kábé 19 éves korára kitombolta magát, és idővel akkora változáson ment keresztül, mint kevesen az emberiség történetében. Nem véletlen, hogy később püspökké szentelték.

Mi kell ahhoz, hogy aki megjárja a pokol mélységeit, egy idő után megundorodjon a posványtól, és változtatni akarjon addigi életén? Mi kell ahhoz, hogy vágyódni kezdjen a tiszta érzelmek, az igazság iránt? Nem Isten, hanem jó adag intellektus kell hozzá ami, ha úgy vesszük, lehet isteni adomány.

Ágoston érdeklődése Ciceró műveinek hatására fordult a bölcselet felé, a rossz eredetét kutatta és kitartóan haladt a megvilágosodás felé. Azt követően viszont a boldogságot Isten „élvezetében” határozta meg, ami elsősorban az Úr megismerését jelentette számára.

„Az érzékek világában sok módon lehet valamit jelezni, amit a lélek egy módon ért…” Ágoston arra céloz, eleinte ő is félreértette az Úr szavát. Vagyis, amikor a Bibliában azt olvassuk, hogy „sokasodjatok!” - ne a szexre gondoljunk, hanem azon teremtményekre, amelyek magról szaporodnak. Logikus, hiszen a felszólítás amúgy sincs szinkronban a hetedik parancsolattal.

Szent Ágoston műve az ember legszemélyesebb, legintimebb, belső, lelki világának őszinte föltárása. Vallomás vágyakról, indulatokról, tévelygésekről, bizonytalanságokról, kételyről, s véletlenekről, melyek sorsszerűen határozzák meg életünket, s amikről manapság is sokat gondolkodunk. Nekem az jutott róla eszembe, mennyivel könnyebb öregen erkölcsösnek lenni és ellenállni a kísértésnek.

Kéjjel teli szenvedés

A költészet, a zene és a festészet, a Szentháromság misztériumában, egy tőről fakadt. Mindhárom művészeti ág ugyanazt akarja: feltárni a létezés éjszakai oldalát, de úgy, hogy az a vakító napfényben is megőrizze sötét voltát – írta a Nobel-díjas Octavio Paz. Csak én látom úgy, hogy az élet árnyoldala mentén sokkal több kérdés fogalmazódik meg, mint amire a művészet válaszolni képes? Egyáltalán, mit kezd az intellektusunk, a szépérzékünk a sötét erők keltette hatásokkal?   

Sade márki úgy vonult be a köztudatba, mint egy erotomán-pszichopata és nem véletlen, hogy a nevéből ered a szadizmus. Hozzáértők szerint filozófus volt nem szadista. Teszem hozzá, egyik miért zárná ki a másikat? Tegyük fel, hogy nem volt szexuális ragadozó és annak a sok szörnyűségnek, amiket papírra vetett, java része írói fantázia szüleménye. Talán ezzel próbálta oldani a bezártságot. Csaknem három évtizedet töltött börtönben, szodómia és szentséggyalázás vádjával. Hogyan lett az előkelő grófi csemetéből elfajzott kurafi? Eleinte csak annyira élt kicsapongó életet, mint hasonló korú társai, közben megrögzötten figyelte, létezik-e a mindent látó isten. Sade-ot az indította el a lejtőn, hogy hiába provokálta egyfolytában az istent, válasz nem érkezett. Egyre mélyebbre süllyedt az erkölcsi posványban, hiszen, ha nincs isten, akkor mindent szabad! Életműve azért ennél mélyre szántóbb. A 20. században iparosított kínzás sötét prófétája olyan látnoki kérdéseket feszeget, amelyekre a francia forradalom óta minden korszakban újra és újra választ kell adni, akkor is, ha szorongunk tőle. Ámulva és elborzadva, kíváncsian és visszatetszéssel olvassuk műveit.

Csáth Gézára sem úgy tekintünk, mint erotomán morfinistára, aki megszökött a diliházból, majd agyonlőtte a feleségét, ezután kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, másodjára sikerült is neki. Úgy emlékszünk rá, mint nemzedéke sokoldalú, tehetséges alkotójára; a múlt század eleji magyar széppróza egyik megújítójára. 32 évesen menekült a halálba. Öt vékony novelláskötet, egy dráma, két kötet zenei írás, néhány zenemű és egy elmeorvosi szaktanulmány, ezen kívül különféle korabeli lapokban jelentek meg esszéi. Ennyi maradt utána, de ez is elegendő ahhoz, hogy nevét az egyik legnagyobb magyar novellistaként jegyezzék. Sokan és sokszor elemezték művészetének sajátos látásmódját, novellái misztikus belső világát, keresték a személyiségét eluraló disszonancia és meghasonlás miértjét. „Az anyag, az érzékek írója volt, a testé, a fájdalomé, a gyönyöré, de mindenekfelett annak a kísérletezésnek az írója, melybe belepusztul a test” - írta róla Illés Endre.

Egy gazdag életmű láttán hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az alkotó is ember, gyarló és esendő. Igenis, az ember képes leküzdeni bűnös hajlamait akkor is, ha nem mindenkinek sikerül.

Tökéletes élmény

A gyermekként átélt traumák nem múlnak el nyomtalanul, sokan örökre elveszítik biztonságérzetüket, lelki egyensúlyukat. René Magritte mindössze 13 éves volt, amikor édesanyja a folyóba ölte magát. Bár a holttestét sohasem látta, a vízen lebegő tetem, az arcát eltakaró fehér selyem ihlette későbbi festménysorozatát. A szürrealista belga festő karrierje, ha nem is nyílegyenesen, de idővel révbe ért. Képein filozofikus gondolkodás, ironikus humor, talányosság, játékosság tükröződik. A művészekről köztudott, képesek teljesen elmélyülni munkájukban. Számukra ilyenkor megáll az idő, megszűnik a külvilág. Csak arra koncentrálnak, amivel foglalatoskodnak. Az alkotás folyamata felváltva okoz gyötrelmet, illetve örömet, attól függően, hogy elvárásaikhoz képest mennyire elégedettek a készülő művel. A tehetséggel megáldott, alkotó emberek többször élik át a tökéletes élményt, mint az élvhajhászok, vagy azok, akik örömeik forrását tárgyak megszerzésében látják. 

Mi, átlagos emberek megszállottan hajhásszuk a pénzt, mert megvehetjük belőle mindazt, amiről úgy hisszük, hogy boldogabbak leszünk. Kell lakás, kocsi, tengerparti nyaralás, márkás holmik… a listának se vége, se hossza. Közben egyre frusztráltabbak, egyre fásultabbak leszünk. Szeretnénk kilépni az ördögi körből és boldogabban élni. Hogyan? – ez a kérdés. Csíkszentmihályi Mihály Flow c. könyvében azt írja: vannak gyönyörű és feledhetetlen pillanatok, amikor azt érezzük, ilyennek kellene lennie az életnek. Ez az érzés a tökéletes élmény. Ezt érzi a tengerész, ha tüdejét átjárja a sós levegő és hajója engedelmesen szeli a hullámokat. Ezt érzi a festő, amikor a színek megelevenednek a vásznon és szeme láttára formálódik, kel életre valami eddig nem látott csoda. Ezt érzi az apa, mikor gyermeke először mosolyog vissza rá.

Miért van az, hogy tehetetlenebbül állunk szemben az élettel, mint kevésbé elkényeztetett elődeink, pedig olyan lehetőségek állnak előttünk, amelyekről ők nem is álmodhattak? Azok az emberek, akik túlélték a koncentrációs táborokat vagy halálos veszedelemből menekültek meg, gyakran számolnak be arról, hogy megpróbáltatásaik közepette milyen különleges boldogságot és hálát éreztek, ha mondjuk madárdalt hallottak az erdőben, túljutottak valamilyen nehéz feladaton, vagy megosztoztak a barátjukkal egy darab kenyéren.

Az emberek olyankor a legboldogabbak, amikor azért küszködnek, hogy kihasználják lehetőségeiket. Az, aki megszerezte az irányítást a tudatosan megválasztott célok érdekében saját lelki és szellemi energiája fölött, óhatatlanul is teljesebb ember lesz. Létkérdés, hogy megtanuljuk, hogyan kell munkánkat áramlatélmények sorozatává alakítani. Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk tehát belső harmóniánkból ered.

Meg kell tanulnunk uralni az elmében zajló folyamatokat. A fájdalom és a gyönyör a tudatban keletkezik, és csakis ott létezik. Amíg engedelmeskedünk a biológiai hajlamainkra épülő, a társadalom által belénk kondicionált inger-reakció mintáknak, addig kívülről irányíthatóak vagyunk. Amíg egy színpompás reklám hatására kicsordul a nyálunk a reklámozott holmi után vagy a főnök zord arckifejezése képes tönkretenni a napunkat, addig nem vagyunk képesek meghatározni élményeink tartalmát.

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik képesek egy reménytelen helyzetből jó lehetőségeket teremteni, és pusztán személyiségük erejével élni velük. A képesség, hogy valaki kitart az akadályok ellenére is, az a tulajdonság, amit az emberek legjobban csodálnak másokban, és jogosan: valószínűleg ez a legfontosabb jellemvonás, amelynek birtokában nemcsak sikereket érhetünk el, de még élvezni is fogjuk az életet.

Búcsúlevelek

Az élni akarás a legerősebb ösztönök egyike. Mégis vannak emberek, nem is kevesen, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Hogyan lehetséges, hogy az öngyilkosok épp oda kívánkoznak, ami elől az élni akarók ösztönösen menekülnek?

A tudomány régóta vizsgálja, kik hajlamosak az öngyilkosságra, milyen testi elváltozások és lelki okok húzódnak a háttérben. Azt azonban a neves pszichiáter, Buda Béla is elismerte, igen nehéz arra válaszolni, hogy valaki miért ölte meg magát. Gyakran van olyan egzisztenciális vagy élethelyzeti probléma, amely valakinek magyarázhatóvá teszi tragikus tettét, ugyanakkor mások találnak kiutat. A fő ok tehát a személyiségben keresendő, amely élettörténeti megterhelésre, sorscsapásra meneküléssel, önpusztítással reagál.

Az öngyilkosok kisebbik hányada ír búcsúlevelet. Az íráskép árulkodik a pszichikai krízisállapotról. A búcsúlevelek között vannak olvashatatlan krikszkrakszok és olyanok is, amelyek olvashatóan, tiszta logikával, döbbenetes őszinteséggel tárják fel a vélt vagy valós okokat. Egy grafológiai tanulmány szerint van, aki hosszasan érleli magában a halál gondolatát. Higgadt, nyugodt lelkiállapotban a kézírás a szakember számára nem jelez előre. Más a helyzet, ha az önpusztító késztetések felerősödnek, a reménytelenség érzése az elviselhetetlenségig fokozódik. Az érzelmi örvényben vergődő ember a negatív hatások következtében összeroppan, teljesen labilissá, határozatlanná válik, az érzelmek eluralkodnak felette, idegrendszeri zavarokkal küzd. Az ilyen emberek kézírásai egyértelműen jelzik az öngyilkossági szándékot. A pszichiáterek számára is sok értékes információt szolgáltat a búcsúlevél. Árulkodik arról, hogy íróik probléma-megoldási nehézségekkel, önértékelési zavarokkal küzdenek. Beszűkült tudatállapotban elmerülnek a saját fantáziavilágukban és felerősödik bennük a menekülési vágy. Az agresszió, a depresszió és az öngyilkosság összefüggései is régtől fogva ismeretesek.

Egy 20 éves fiú több búcsúlevélben, egyenként köszönt el szeretteitől, majd a leugrott a tizedik emeletről. A leveleket, az édesanya engedélyével egy grafológus megvizsgálta. Megállapította, hogy „az írásokban szinte hiánytalanul megtalálhatóak az öngyilkosságot megelőző állapot jelei és grafológiai ismérvei: nagy térkihasználás, balra tolódott szövegtömb, indokolatlan betűméret-ingadozás, oválok időnkénti megnagyobbodása, váltakozó szóköz, első betűk leszakadása, sorokon belül a szavak váltakozó iránya, széteső íráskép, feszültség, indulatok jelei, rejtett agresszió, elrántások, szabálytalanság, kiegyensúlyozatlanság, csomók megjelenése, fonalas jelleg, hullámos sorvezetés, aláírás helyének változásai, stb…” A cikkben a grafológus hozzáfűzte: „a szuicid hajlam megállapítása nagyon komoly vizsgálatokat igényel, „egy jel nem jel”. A fentiekben felsorolt grafo-jellemzők nem kizárólag öngyilkosságra utalhatnak, de ha ezek többsége váratlanul megjelenik, az mindenképpen figyelemfelkeltő jel.”

Számos elméletalkotó szerint az elviselhetetlen lelki szenvedés a szuicídium bekövetkezésének fő mozgatórugója. Más a véleménye egy magyar pszichológusnak, aki egy olyan kutatásban vett részt, ahol 194 búcsúlevelet elemeztek. Máténé Pusztai Annamária doktori értekezésében rámutatott: „Ha a levelek elsősorban a saját állapot közlésének szándékával íródnának, akkor feltételezhetően olyan érzelmek lennének a leggyakoribbak, mint pl. a szenvedés, a reménytelenség stb. Ezzel szemben azt találtuk, hogy elsősorban a mások felé való kommunikáció, a hátrahagyott kapcsolatok meghatározásának szándékával íródnak. Az ír búcsúlevelet, aki a másiknak, a másikról akar szólni. A szenvedéssel elárasztott, beszűkült tudatú ember valószínűleg levél nélkül vet véget életének. A leggyakoribb érzelmeket tekintve azt találhatjuk, hogy elsősorban pozitív kapcsolatfenntartó jellegű emóciók fordulnak elő legnagyobb gyakorisággal (szeretet, bűntudat), illetve átfedés a bűntudatkeltő agresszív megnyilvánulásokkal.”

A Life magazinban jelent meg Robert Wiles fotója, amely a tragikus szépség szimbólumaként bejárta a világot. 1947. május elsején a 23 éves Evelyn McHale az Empire State Building 86. emeletéről vetette magát a mélybe és egy utcán parkoló limuzin tetejére zuhant. A hátán fekve, gyöngysorát szorítva Evelyn úgy nézett ki, mintha csak békésen pihent volna. Halála után néhány perccel kapta le a fotós. A lány kabátjában megtalálták a búcsúlevelet: „Nem szeretném, ha bárki a családomból vagy a családon kívül látná a testemet. Kérem, hamvasszanak el. Ne tartsanak megemlékezést a tiszteletemre. A vőlegényemmel júniusban házasodtuk volna össze. Nem gondolom, hogy bárkinek is jó felesége lettem volna. Jobban jár majd nélkülem. Kérem, mondják meg az apámnak, hogy túl sok tulajdonságot örököltem az anyámtól.”

Voynich-kézirat

Régóta próbálják megfejteni a 600 éves kézzel írt és illusztrált könyvecskét, nem sok sikerrel. 1912-ben Itáliában került elő, egy jezsuita rendházban talált láda mélyéről. Mellette hevert egy 1666-ban kelt levél, amelyben a prágai egyetem rektora arra kéri a jezsuita természettudóst, A. Kirchert - aki elsők között tett kísérletet az egyiptomi hieroglif írás megfejtésére -, tanulmányozza a kötetet. Úgy sejtette, alkotója a 13. században élt Roger Bacon. Az évszázadokkal későbbi találgatások között volt olyan is, amely szerint Bacon egyfajta gyorsírással a szövegbe kódolta találmányainak, így a mikroszkóp, a teleszkóp leírását. A sokféle elképesztő fantazmagória növelte az iromány misztikumát.

Száz év alatt nem akadt olyan teória, amelyet egy másik meg ne cáfolt volna. 2003-ban egy angol informatikus úgy vélte a háttérben egy középkori csalás húzódik meg. Leszögezte, ha eddig senki sem tudott értelmeset kihámozni a kéziratból, akkor az, nem más, mint szemfényvesztés. Szerinte az 1550 körül kitalált úgynevezett Cardano-féle rács (egyfajta geometriai titkosítás) segítségével készített kéziratot egy csaló eladta az okkult tudományok és az ezoteria iránt érdeklődő II. Rudolf császárnak. Az informatikus szerzőként két angolt nevezett meg. Az egyikük sokoldalú, jelentős tudós, míg a másik rafinált szélhámos. Az utóbbi lehetett, aki alkimista könyvként eladta Rudolfnak. A császár egy kisebb vagyont adott érte, azt hitte az aranycsinálás titkának birtokába jutott. Nem sokkal később a kéziratnak nyoma veszett. A pergamenkötet néhány évszázadig valamely könyves polcon porosodott, mígnem az amerikai antikvárius, Wilfrid M. Voynich rábukkant és megvásárolta, de tovább adni nem tudta. Későbbi tulajdonosa 1969-ben a Yale Egyetemnek ajándékozta, ma is ott található.

A Voynich-kéziratot a világ egyetlen nyelvére sem tudták lefordítani. Az ismeretlen betűkből álló jelsorozatokhoz és az ábrák körvonalához lúdtollat használtak. A képek felismerhetetlen virágokat, meztelen nimfákat és csillagászati szimbólumokat ábrázolnak. Ezek hat fejezetre - növények, asztronómia, biológia, kozmológia, gyógyszerészet és receptek – tagolják a pergamenkötetet.

Nyelvészek, kódfejtők, matematikusok törték a fejűket rajta, eddig mindhiába. Külön számítógépes programok születtek a titok megfejtésére. Még az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA is foglalkozott a témával. Senki sem tudta objektíven bizonyítani, hogy ez egy kacifántos kód, valamilyen nyelv trükkös fordítása, vagy pusztán csak halandzsa. Volt olyan elmélet is, hogy szteganográfia módszerével a 35 ezer szó töredékrészébe rejtették az üzenetet.

Több elmélet is napvilágot látott a több mint 200 oldalas könyvnek az eredetével, tartalmával és a szöveg céljával kapcsolatban. A kéziratból a számozás szerint mintegy 40 oldal hiányzik. Nem tudni, ki és mit akart közölni, így több tudományág képviselői, nyelvészek, kriptográfusok, történészek… kutakodnak. A tudósok száz éve szinte egy helyben topognak.

Egy budapesti spektrofotometriai laboratóriumban okmányok vizsgálatával foglalkoznak. Gál Tamás vegyészszakértőt egy kis régészeti kalandozásra hívjuk.

­- Számos alapvető kérdés merül fel a Voynich-kézirattal összefüggésben: mi volt előbb a rajz vagy a szöveg? Hányféle vegyi anyaggal íródott? Mennyi ideig készült? Egy vagy több kéz alkotta?... van olyan kérdés, amire a vizsgálat egyértelmű választ adna? 

­- Igen, ezek közül az első kettő kérdésre talán tudnánk válaszolni. Kis szerencsével és a technikai apparátusunkkal az olyan részletek esetében, ahol a rajz és szöveg keresztezi egymást ott meg tudnánk állapítani, hogy melyik volt előbb a papír(us)on. Teljesen biztos, hogy választ tudnánk adni arra, hogy hányféle anyaggal íródott. Szívesen vizsgálnánk ilyen egyedi mintát. Mindezekhez persze az eredeti kézirat lenne szükséges.

Arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig készült, egy vagy több kéz alkotta jelenlegi felkészültségünkkel nem tudnánk választ adni.

Keresztes háború

Régóta talány, ha két vonal keresztezi egymást, melyik van fölül. Az igazságügyi írás- és okmányszakértők többféle módszerrel próbálkoztak, de ezek nagy része szubjektív elemekre épült, emiatt egymásnak ellentmondó szakértői vélemények születtek. Magyar bűnügyi vegyészszakértők, a világon elsőként, olyan eljárást dolgoztak ki, amely hozzásegít az okmányhamisítások leleplezéséhez. A módszer tíz éve létezik, mégsem ismert eléggé.

A Mikroszkópi Infravörös és Raman Spektrofotometriás (MIRS) módszernél a csúcstechnológiát megtestesítő analitikai műszer infravörös mikroszkóppal van összekapcsolva. Ha keresztezi egymást két vonal, akkor a felső rétegre jellemző spektrumot kapják. (A spektroszkópia, vagyis a színképelemzések tették lehetővé a csillagok kémiai összetételének, fizikai összetételének meghatározását is. Alkalmazták az asztrofizikában, a technikában, a régészetben is.) Amikor szembesülnek a ténnyel, hogy a golyóstoll tintája van a toner (lézernyomtatóban, fénymásolóban használt porszerű festék) fölött, akár egy laikus is megmondhatja, hogy az okirat eredeti, hiszen az aláírás a nyomtatott szöveg után került a papírra. A keletkezési sorrend akkor is megállapítható, ha a golyóstoll vonala nem érintkezik a printelt szövegrésszel. A vizsgálatot nem befolyásolja, ha a nyomat olyan parányi, hogy szabadszemmel alig látható, kb. 3-5 mikron átmérőjű. Összehasonlításképpen a hajszál kb. 50, a golyóstoll nyomata 300 mikron. Ennek a módszernek az a további kriminalisztikai előnye, hogy az irat semmiféle változásnak, roncsolásnak nincs kitéve.

Elsősorban bűnjeleket vizsgálnak, sok esetben mikronméretű anyagmaradványokat kell megkeresniük. Leggyakrabban a nyomozóhatóságok keresik meg a szakértőket, de magánszemélyektől is elfogadnak megbízást hivatalosan, térítés ellenében. Bizonyítható, hogy az okirat aláírását, vagyis hitelesítését követően történt-e módosítás (utólagos átjavítás, törlés, beleírás) – akár kézírással, akár nyomtatással. Volt rá eset, hogy egy nagy értékű vállalkozói szerződésről a károsult az állította, hogy az első oldalt utólag, a tudta nélkül kicserélték. A vizsgálattól várt megerősítést, akárcsak az a károsult, aki azt kérdezte: igaz-e, hogy 10 ezer forintos számlájához hozzáírtak még egy nullát? A festékanyagok kémiai összetétele hamis végrendeleteknél is árulkodó lehet. Előfordult, hogy két különböző papíron lévő aláírásról kellett volna megmondani, hogy ugyanazzal a tollal írták-e? Csakhogy ugyanaz a tinta lehet különböző tollakban is. Később viszont kiderült, hogy ez a két irat 8 év különbséggel készült. Kevéssé életszerű, hogy ugyanazt a tollat valaki ilyen sokáig használta. (Fotók forrása: http://vegyeszszakerto.hu)

Spektroszkópia: A színképelemzések tették lehetővé a csillagok kémiai összetételének és fizikai tulajdonságainak meghatározását is. Anyagok összetételének vizsgálatánál széles körűen alkalmazták az asztrofizikában, a technikában, a régészetben, sőt a rendőri nyomozásban.

Tanuljunk élni!

Vasárnap hajnalban egy fiatal lány a 112-t hívta. Amikor közölte miért kért segítséget, a diszpécser  azt hitte tréfál. A segélykérő a legnagyobb komolysággal előadta, hogy új cipőt vásárolt, abban ment a szombati buliba. A tipegő felsértette a lábát, ezért elhajította. Mezítláb, sajgó sebbel, nem tudott hazamenni. Telefonján nem volt pénz, így az ingyenesen hívható segélyszámot tárcsázta. Az abszurd esetet felkapta a közösségi média is, egymást érték a poénok. Mi történt valójában? Egy lány, aki már nem gyerek, de még nem is felnőtt, talán azt hitte, szirénázó rohamkocsival mennek érte, mert az a csúnya cipő feldörzsölte a lábacskáját. A diszpécser miután felocsúdott, segítőkészen elkérte a telefonszámot és értesítette a szülőket.

Ennél jobb példát keresve se találnánk annak érzékeltetésére, hogy a felnőtté válás nem egyszerű. Mindenki átesik rajta - ki előbb, ki utóbb. Adódnak hasonlóan komikus jelenetek, mint amikor egy kigyúrt izompacsirta anyucinak nyafizik. Az érettség foka nem csupán azon múlik, hogy valaki betöltötte-e a 18. életévét. A gyermek tovább él bennünk, és tudatosan kell magunkat hozzászoktatni, hogy felnőttként viselkedjünk. Ugyanakkor ismerek olyan 12 éves kisfiút, akinek idő előtt fel kellett cseperednie, miután vak szüleinek és kistestvéreinek ő a látó támasza. Ha már itt tartunk, ott az Y-generáció életkezdési válsága, az ún. kapunyitási pánik. Egyre gyakoribb az is, hogy 30 év körüli fiatalok, merő lustaságból, az istennek sem akarnak „felnőni”, inkább lógnak a szüleik nyakán. A felnőtté válás többnyire évekig tartó folyamat. Sok-sok próbálkozáson, csalódáson, hibás döntésen, kapcsolati válságokon keresztül vezet az út. Itt azonban még nincs vége a történetnek, hiszen létezik időskori naivitás is, amikor újra gyerekesen kezdünk gondolkodni és cselekedni. De addig is, úgy kéne az értelmes célokat megvalósítani, hogy közben ne maradjunk le semmiről. Ha valaki azt hiszi, hogy a hetedik ikszet taposva elég élettapasztalatot gyűltöttem, hogy kitartson a hátralévő kis időre, téved. A nyugdíjasok rágódnak feleslegesen a legtöbbet. Töprengenek a múlton, félnek a jövőtől és kínlódnak a jelenben. Amikor nyáron a Belvárosban külföldi turistákat láttam vidáman, gondtalanul őgyelegni, elámultam. Ilyen is van? Ezek aztán tudnak élni. Ráadásul a korombeli német, angol nők mellett ott virított a párjuk. Nálunk ennek a korosztálynak nagy része özvegy, jobb esetben elvált. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, bajok vannak a tartalmas (vagyis az értelmes, egészséges, boldog) élethez való hozzáállásunkkal. Ha már nem adatik meg, legalább megkísérelhetnénk, csak egy kicsit örömtelibbé varázsolni. (Ami azt illeti, kellenek hozzá hókusz-pókuszok.)

Nem könnyű a helyünket megtalálni a nagyvilágban, miközben mi magunk is folyamatosan változunk. Nem könnyű eldönteni, hogy mi a fontos számunkra és mi nem. Értelmesen akarunk élni úgy, hogy közben ne maradjuk le semmiről. Weöres Sándor „A teljesség felé c. könyvében azt írja: A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.…A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él. …Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar…” Érdemes elmerengeni  a bölcs öreg író-költő szavain: „Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem, hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik.”

Harmadik létforma?

A virtuális valóságot jobb híján nevezik így, hiszen hogyan lehetne valódi az, ami látszólagos, vagyis nem valódi? Arisztotelész óta tudjuk, van a valóság szerinti és a lehetőség szerinti lét. A harmadik létszféra lenne a virtualitás? Lehet, hogy a "Z" generációnak, vagyis a „digitális bennszülötteknek” ez természetes, nekünk, „veteránoknak” nem az. A hatvanas évek tinijeként a Szenzoráma előtt ülve elvileg átélhettem volna a virtuális motorozás élményét, vagyis azt, hogy bődületes sebességgel száguldok; a motor hangja sztereóban dübörög; a hajamat borzolja a szél; érzem a távoli mezők virágillatát… Csakhogy akkoriban sokkal könnyebb volt felülni egy igazi motorra, mint szert tenni egy nem szovjet gyártmányú szimulátorra.

Élénken emlékszem, amikor a szüleim a ’80-as években tárgynyeremény sorsoláson nyertek egy Videoton Color Star színes tévét, végre lecserélhették az ócska Oriont, aminek a tetejét folyton ütögetni kellett, hogy behozza a képet. Ki se bontották az új tévét, dobozában eladták. Amikor megkérdeztem, „miért”, anyukám azt válaszolta, hályog van a szemén és a színest is fekete-fehérben látja. Ma már változott a hozzáállás: ha a másiknak van, nekem is kell, akkor is ha felesleges.

Videojátékot először az ezredfordulón próbáltam ki. A Csodák palotájába vittem az akkor 5 éves unokámat. Leültünk egy repülős szimulátorhoz, Gergő azonnal tudta, mit kell nyomkodni, profin irányította a gépet, én viszont - az ő legnagyobb örömére – a talajon ripityára törtem a kisrepülőt, és a többi próbálkozásom sem járt sikerrel.

Jött az Avatar 2010-ben, aki élt és mozgott, mind megnézte. A legteljesebb 3D-s élmény ígérete engem is becsalogatott a moziba. Mit mondjak, nem voltam tőle elragadtatva. Az is lehet, hogy a térlátásom nem tökéletes, ezen kívül túl gyors, túl mozgalmas, túl hangos… viszont a forgatásról olvasva megakadt a szemem azon, hogy a rendező két kamerából készített egy 3D-s kamerát. Nocsak, lekoppintotta a jó öreg Wheatstone 1838-as tükör sztereoszkópját? A számítógépes grafikával is készült fantasztikus filmek tényleg látványosak. Kár, hogy a mesék világát idézik és ezekből rég kinőttem. Az Avatar premierje óta is sokat fejlődött a digitális mozitechnika. A világ egyre több pontján kiépített 4D-s vetítőtermek már levegő-, víz-, illat-, mozgás- és vibrációs hatásokkal egészítik ki az audiovizuális élményt.

Tökéletes multimédiás eszközök nincsenek és nem is lesznek, mert az iparág a keresletet csak úgy képes fenntartani, ha folyamatosan fejleszti a technikát és a technológiát. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ami ma szenzációs újdonság, holnap már elavult. Ebből meg az következik, hogy a prémiumkategóriás árban nem feltétlen a kiváló funkcionalitás nyilvánul meg.

Jó lenne előrelátni a virtualitás távoli hozadékát. Jó irányban befolyásolja a valóság szerinti és a lehetőség szerinti létet? Maradnak kielégítetlen álmaink, vágyaink, és mi lesz, ha nem?  Egy amerikai tudós 1983-ban úgy vélte,  miközben a videóművészet összeolvad a számítógéppel, mely a filmet szimulációvá formálja át, közösségbe tömörülve annak a régi kettősségnek a megszüntetésére fogunk összeesküvést szőni, amely elválasztotta a művészetet és az életet; a sorsot és a vágyat.

Isteni szikra

Az ihlet sajátos lelkiállapot, amelynek mozgatórugója a tehetség és az önkifejezés vágya. Régebben úgy hitték, hogy a művészt ihletett állapotban isteni, vagy legalábbis túlvilági hatalom szállja meg, az átszellemüléshez pedig át kell lépnie az ember köznapi értelemben vett határait. A kétkedők szerint isteni szikra önmagától nem jöhet létre.  Minden kivételes produktumot valaki másnak a műve termékenyített meg. Plagizálásról szó sincs, ha az inspiráció hatására merőben új alkotás születik. A művészetpszichológia egyebek között az alkotás folyamatát és a műélvezet lélektani összefüggéseit kutatja. Az esztétikai élmény különösebb magyarázatra nem szorul, de minél érthetetlenebb a néző számára a kép, annál kíváncsibb az értelmére.

A rémálmok festőjeként elhíresült Zdzisław Beksiński alkotásai félelmetesek. Barokk, olykor gótikus stílusban ábrázolt életműve mintha tragikus sorsát vetítette volna előre. 1998-ban megözvegyült, rákövetkező évben 41 éves fia lett öngyilkos. A már idős festőt 2005-ben holtan találták Varsóban. Egy drogos fiatal ölte meg, több késszúrással. Azóta is találgatják, lelke mely bugyrából tört elő a sötét vízió; álomszimbolika vagy a halálösztön, amit megjelenít a „vásznain”?

Kelényi György egyetemi tanár szerint a pszichoanalízis népszerűségét megnövelte, hogy olyan kérdéseket is bevont a vizsgálati körbe, mint az álomszimbolika, a szabad asszociáció, a tér és az idő klasszikustól eltérő ábrázolásának lelki magyarázata, a szexuális elfojtások, a halálösztön, a különféle tudattalan komplexusok, a kóros lelki motívumok. Ettől azonban egyelőre nem megy könnyebben a művek megértése. A professzor Freudra utalva rámutat: a művész felfokozott ösztönélete miatt nem tudja elfogadni a valóságot, s ezért a képzelet világa felé fordul. Irreális vágyait az ún. szublimálás, vagyis egyfajta védekező képességgel szellemi síkon elérhető célokká változtatja. Így menekül meg az elfojtás miatti betegségtől. Képzelt világba jut, közel a neurózishoz. A művész a valóságtól ugyanúgy elszigetelődik, mint a pszichózisban szenvedők, de nem kötődik mereven az illúziókhoz, megtalálja a visszautat a valóságba.

A zsenialitás az eredeti felfogásban, látásmódban, ábrázolási technikában is megnyilvánul. M. C. Escher holland grafikusra hatottak a régi mór és arab művészek geometriai tudása. Lehetetlen építészeti konstrukciói ihlették R. Penrose angol matematikust, a „tribád” rajzolóját. A háromszögre emlékeztető test csak két dimenzióban létezik, 3D-ben megépíthetetlen.

A művészetpszichológia egyik szaktekintélye, Halász László is foglalkozik az alkotó folyamat kezdeti felvillanásával, azzal a bizonyos „isteni szikrával”. A tudós kifejti, hogy az ihlet tanulmányozása roppant nagy nehézségekbe ütközik és viszonylag csekély a hozama. A kizárólag interjú módszerrel végzett vizsgálatok, amelyek mintegy felfokozva e módszer általános korlátait, direkt módon arról vallatják a művészt, amiben éppen a pszichológustól várná a felvilágosítást.

Júliusban, születésének 110. évfordulóján láthatja a közönség a mexikói Frida Kahlo első budapesti kiállítását. Frida szinte valamennyi festménye önéletrajzi ihletésű. Képei arról tanúskodnak, hogy életét végig kísérte az erős testi  és lelki fájdalom. Óriási élni akarása a festményein is nyomon követhető. Élénk színeivel jut kifejezésre hatalmas életszeretete. Ő volt az első festőnő, aki leplezetlenül ábrázolta a női testet, a szexualitást, és olyan élményeket, amelyeket csak a nők élhetnek át.

A műbefogadás folyamatát is elemzi írásában Halász László. A katarzis létrejöttében sarkalatos szerepet játszanak az érzelmeink. Az alkotások sikere bizonyos fokig lemérhető azzal is, hogy milyen mértékig képesek empátiát ébreszteni.  A művész megmutatja a világot, ahogy ő látja, megmutatja önmagát is, ahogy a világot látja. Nekem azért tetszenek Kahlo munkái, mert szenvedéseiből gyönyörű képi világot teremtett.

Nem hagyhatom ki a sorból Amrita Sérgilt, a magyar származású varázslatos indiai festőművészt. Nagybátyja, Baktay Ervin közeláll a szívemhez, mert szinte a földim, Dunaharasztin született 1890-ben. Ő is izgalmas személyiség, festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító. Amrita édesapja egy szikh arisztokrata, aki gazdag és művelt volt. A lány élete első nyolc évét Magyarországon töltötte. Tehetsége korán megmutatkozott, már ötéves korában akvarelleket festett. 1938-ban feleségül ment unokatestvéréhez, Egan Viktor orvostanhallgatóhoz. Első nagy kiállításának megnyitójára készülődtek, amikor a 28 éves Amrita hirtelen megbetegedett, nem sokkal később kómába esett és 1941. december 5-én váratlanul meghalt. Másnap a hagyományos indiai rítus szerint testét elégették és hamvait a folyóba szórták, így a betegség és a halál valódi oka rejtély maradt. A korabeli pletykák szerint Amrita állapotos volt, és a nem kívánt terhesség megszakítása okozta hashártyagyulladás végzett vele. Édesanyja nem sokkal ezután öngyilkos lett, édesapja súlyos depresszióba esett. Halála után a művész festményeit Indiában nemzeti kincsekké nyilvánították. (A fotók forrása: Wikipédia)

Powered by Blogger.hu