Özvegyek társasága

Senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti, akit szeret. Badarság, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Nyugdíjba vonulásomig egy bűnügyi lapnál dolgoztam újságíróként. Sok emberi tragédiával találkoztam. Kis túlzással, a halál közelsége a munkámhoz tartozott. A halál mindig megrázó, legyen az erőszakos, vagy természetes. A blog neve megtévesztő, hiszen az életről szól, amibe a halál is beletartozik.

Bemutatkozás

Senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti, akit szeret. Badarság, hogy az idő begyógyítja a sebeket.
Nyugdíjba vonulásomig egy bűnügyi lapnál dolgoztam újságíróként. Sok emberi tragédiával találkoztam. Kis túlzással, a halál közelsége a munkámhoz tartozott.
A halál mindig megrázó, legyen az erőszakos, vagy természetes.

Feedek
Megosztás

Nyári beszámoló

Iskolás koromban, amikor szeptemberben elkezdődött a suli, élménybeszámolót kellett írni arról, hogyan telt a nyár. Valami ehhez hasonlóval próbálkozom:

Rövidre sikerült a nyaram, momentán egy hónapból állt. Előtte különféle egészségügyi macerák rabolták a drága szabadidőmet. A leghúzósabb az volt, amikor egy hónapon át naponta kellett Budára járnom, este hullafáradtan értem haza. Beszélni se szeretek róla.

Úgy éreztem magam, mint aki a börtönből szabadult, amikor visszakaptam a megszokott életem. Addigra temérdek ház körüli tennivaló gyűlt össze. Előre vettem a kültéri festéseket, mázolásokat, amiket az esős idők beálltáig be kellett fejeznem. Ezt követően egy kiadós beltéri nagytakarítás következett. Utoljára maradt a kert. Messziről és szemüveg nélkül nem látszik elhanyagoltnak. A muskátlik sem hiányoztak senkinek, csak nekem. Méteres gyomokat ki se tudtam húzni a földből, a tőnél lemetszettem. (Így néz ki a kert most)

A ház körüli „tűzoltás” befejeztével következett a szórakozás. Kitaláltuk, menjünk hajóval Szentendrére csavizni. A hajóteraszon kellemes szellő fújdogált, jól esett a 30 fokos kánikulában. Gyönyörködtünk a part menti látnivalókban. Másfél órás utazás után értünk Szentendrére. Jellemző a magyarokra, a hajóállomás közeli büfék, sörözők, fagyizók dugig voltak. Nem úgy a Kovács Margit Múzeum. Rajtunk kívül egy teremtett lelket se láttunk. Eddig csak fotókon láttam a művész kerámiáit, most végre közelről is megcsodálhattam. Amikor pályaválasztás előtt álltam, a kerámikus "szakma" szóba került. Volt némi kézügyességem és kedvem is lett volna hozzá. Ha ismertem voltam Kovács Margit alkotásait alighanem belevágok. Beértem volna az iparossággal, azért is, mert eleinte őt is egy kályhás mester munkája nyűgözte le. Nem véletlen, hogy némelyik szobrát samottból készítette. Nagyon tetszenek az élettel teli, bájos figurái. A teremben kiállították kedvenc margitszigeti fája törzsének egy nagyobb darabját. Ő kutatta fel, miután a fát kivágták és elszállították. Jobban ragaszkodott a saját világához, mint az emberekhez. Magánéletéről elég keveset tudni. Azt hiszem, olyan ember volt, aki csak a munkájának élt. Tetszett a kiállítás, kultóra közben alaposan megéheztünk, siettünk, jobban mondva rohantunk a lángososhoz, utána a fagyizóba, elvégre mi is magyarok vagyunk.

Két éve megvan a nagy terasz, de először sikerült egy grillpartira a hattagú társaságot összeverbuválni. Az unokám a csínos barátnőjét is elhozta. Ötborsos! mustáros-mézes tarja szeleteket sütöttem, úgy ám! Volt hozzá friss kenyér, tatziki, kovászos ubi és paradicsomhegyek. Vörös bort iszogattunk, utána orosz pezsgőt, a dugót pedig pimaszul átlőttük a szomszédba. A húgom hozta a desszertet, a tiramisuja verhetetlen. A szomszédok nem győztek ámulni, feléledt a ház csipkerózsika álmából. A buli olyan jól sikerült, hogy két hét múlva megismételtük. Előtte barkácsolnom kellett, mert letörött az ütött-kopott grillsütő fedelének fogantyúja. Mivel pótoljam? – a fa elég, a műanyag elolvad, a vas átforrósodik. Nagy sikert arattam a meghajlított sajtreszelővel, amit a fedélhez csavaroztam és bevált. Ennyi maradt a hajdani kézügyességemből.

A technika angyala

- Anyuskám, a Digivel fogunk szerződni – jelentette ki a párom 2007-ben, a költözés után. Kicsit gagyi, de a kábeltévék közül ez a legolcsóbb! Ráhagytam, hogy megkösse a szerződést. Ismertem, technikában sose választaná a gyengébb minőséget. Műszaki cikkek vásárlásakor is gyakran mondogatta: az olcsó a drága. Hamar rájöttem, azért választotta ezt a szolgáltatót, mert  az alapcsomagban volt több sportcsatorna és még éjjeli pornó is.

A bekötésnél nem voltam otthon. Amikor megláttam, mit művelt a barbár szerelő az új házunkkal, dührohamot kaptam. Az uramon töltöttem ki a mérgem, hogy szó nélkül hagyta, ormótlan falfúrásokkal, függőlegesen lógó vezetékekkel csúfítsák el az épületet. Azzal védekezett, hogy a ház falába nem építettek kábelvezetőt.

Nem volt egyszerű megszokni, hogy egy tévéhez két távirányító kell, és azokon a bekapcs. gombokat nem szabad összekeverni, mert akkor meghal a jel a beltéri egységnek nevezett dobozban. Visszavarázslásához eleinte szerelő kellett. A digi meteorológiai előjelzésként is működött, ugyanis órákkal a vihar előtt se kép, se hang, csak egy kírás: zavart csatorna. Azóta a helyzet valamelyest javult. 

Csütörtök éjjel a sötétben az egyik távirányítón a piros gombra tévedt az ujjam és kitöröltem két csatornát a programlistából. Ó hát, ezt gyorsan megoldom címszó alatt, lámpafénynél  megpróbáltam visszaprogramozni a két csatornát. Fogalmam sincs, miért a "NEM" gombra nyomtam, amikor megjelent a kérdés, akarom-e a gyári beállításokat szkennelni. Putty, eltűnt az összes csatorna és se az automatikus, se a kézi hangolás nem hozta vissza. Mákos, üres képernyőt nézhettem a 90 csatorna helyett.

Másnap, vagyis péntek délelőtt hívtam a 1272-t, kellemes férfihang jelentkezett. Nem sumákoltam, bevallottam, lepusztítottam a csatornákat jöjjön egy ember gyorsan és rakja vissza. Ja, és ha már itt van akkor lenne egy kis falfúrás, mert szeretném a tévét áttenni a másik szobába. Óó... mondja a kellemes hang, nem úgy van az, mert csak az rendelheti meg a szolgáltatást (ezt a fúrás-faragásra értette), akié a szerződés, az pedig én nem lehetek, mert az egy férfi nevén van. Na, igen, az uram halála óta mást sem csinálok, csak szerződéseket íratok át, ez kimaradt. Legalább a csatornáimat rakják vissza, rimánkodtam. Rendben, válaszolt az úr, mostantól számítva 72 órán belül bármikor várható a szerelő. Elköszöntem, csak utólag derült ki, hogy hétvégén nem is dolgoznak, jó lett volna, ha közlik, hogy a programomat nem kell lemondanom szerelőre várva. Szerencsére pár óra múlva hívott a szerelő, hogy jön és jött is.

Eleinte kissé tanácstalannak látszott. Ettől én is az lettem, mert azt hittem, hogy majd szőke nőzik, aki elefántként zúzta le a csatornákat, de nem. Másfél órán át megállás nélkül dolgozott, kicserélte a két tévé beltéri egységét és a parabola antenna-fejet is egy jóval korszerűbbre. Újra kellett kábelezni és egyszerűbb volt abba a szobába vezetni, ahová kértem. A vezetékeket méterenként felfogatta, ahol lehetett elrejtette. Több csatornám lett, sokkal jobb vételi minőségben, átkerült a tévé a férjem szobájából az enyémbe, és eltűntek a logó vezetékek a ház külső falán. Van Isten! A technikának nem csak ördöge, angyala is van. Neki köszönhetem, hogy akkor döglött be a beltéri kütyü, amikor rossz gombot nyomtam. Ennek mondjuk egy a milliárdhoz az esélye,  de nem is lényeges.

Hallatlan hangok

A könyves polcomon díszeleg egy szép tritonkürt csiga. Amikor portörlésnél a kezembe akad, a fülemhez szorítom, hogy halljam a tenger zúgását. Egy illúzióval szegényebb lettem, valaki ugyanis felvilágosított, hogy az nem a tenger moraja, hanem a levegővel töltött üreg kényszerrezgése. Ezt az akusztikai jelenséget 1862 óta  ismerik, hozzám csak most jutott el a híre.

Egy régi trükkel szoktam a vakondot a szomszédba kergetni. Az üregébe ások  egy sörös üveget, a nyaka kikandikál a vakondtúrásból. Szélfúváskor olyan kisérteties hangot ad, hogy szegény pára hanyatt-homlok menekül Robiékhoz. Csakhogy ott ultrahangos riasztó fogadja, ami szélcsendben is működik, így a szerencsétlen jószág visszaavázik hozzám. Szélben kezdődik minden elölről. Látszólag semmi összefüggés a két bárgyú történet között, valójában a kényszerrezgés (rezonancia) a kapcsolódási pont.

Számos katasztrófa történt világszerte, amelynek hátterében a rezonancia áll. Nem véletlen, hogy a katonáknak hídon tilos ütemre lépni, mert a szerkezet egyre jobban kileng, és mint a Tacoma híd 1940-ben, darabokra hullhat. Utoljára 1965-ben az angliai Ferrybridge szénerőmű három hűtőtornya omlott össze egy viszonylag erős szélben kialakuló örvénysor keltette rezonancia miatt.

Azt még én is tudom, amikor a hanghullámok a fülünkbe jutnak, rezgésbe hozzák a dobhártyát. Minél magasabb a hang, annál magasabb a dobhártya rezgésszáma. A hangnak legalább 16 rezgést kell végezni másodpercenként ahhoz, hogy a fülünk érzékelni tudja. Ha a rezgésszám ennél alacsonyabb, a dobhártya mozdulatlan marad. Egyre magasabb rezgésszámnál egyre magasabb hangokat hallunk. Ha a rezgésszám átlépi a másodpercenkénti 16 ezer rezgést, megint nem hallunk semmit! Hogy lehetséges? - képtelen ilyen sebesen rezegni. A fülünk csak a másodpercenkénti 16 és 16 ezer rezgésszám közötti hangokat érzékeli.

Az általunk érzékelhetőknél alacsonyabbakat infrahangoknak, a magasabbakat pedig ultrahangoknak nevezzük. Kísérletekkel megállapították, hogy az ember számára a 7 hertz (a frekvencia egysége, az egy másodperc alatti rezgések száma) gyakoriságú infrahangok a legveszélyesebbek, akár halált is okozhatnak. Egyes infrahangok rezonanciát keltenek a testben, emiatt a szívverés amplitúdója annyira megnő, hogy az aorta megreped. Ha a levegő és a szív rezgéseinek fázisa eltolódik, leáll a szívműködés. A kisebb erősségű rezgések bénulást, emésztőszervi betegségeket, hányingert okozhatnak. Nagy erősségű, megfelelően alacsony rezgésszámú infrahangokkal akár építmények is szétrombolhatók. E hallhatatlan hangok hatósugara majd 50 km-es körzetben észlelhetők. Az egészségre káros infrahangok forrásai lehetnek minden, lassú ritmusban dolgozó gép vagy akár a járművek dübörgése, egy vonat és még sok egyéb hangforrás. A tengeri viharok idején keletkező infrahangok emberekre gyakorolt hatására régóta felfigyeltek. Nő a balesetek, öngyilkosságok száma, romlik a betegek kedélyállapota.

A haditechnikában a II. világháborúban jelentek meg először akusztikus fegyverek. A tisztán csak a hallható hangtartományban működő eszközök hátránya, hogy hatásuk viszonylag egyszerűen (füldugó, fülvédő stb.) kivédhető. A fejlesztések elsősorban olyan eszközökre irányulnak, amelyek a célszemélyeknél nem okoznak halált, csupán gátolják, korlátozzák, esetenként akár teljes cselekvésképtelenné teszik. Ugyanakkor léteznek már nagy intenzitású hang-lövedéket tüzelő fegyverek is, amiket pl. repülőgép-eltérítőkkel szemben alkalmazhatnak. Az eszköz 100 méteres távolságig fegyverként működik. Az 1–2 másodperces, 140 decibel fölötti hangnyomásszint a fülben rendkívüli fájdalmat okoz, ideiglenes süketséget vált ki, továbbá egyensúly-problémákat és zavarodottságot is előidéz. Dobhártyaszakadás kb. 185, tüdőrepedés pedig 200 decibel körül következik be. A hang intenzitása a távolság négyzetével fordított arányban csökken. Ezen eszközök előnye, hogy nem okoz kárt a repülőgépben. Az infrahangot alkalmazó eszközök, hanggenerátorok szintén akusztikus nyomáshullámot idéznek elő. Légkörben, vízben, talajban kevésbé csillapodnak, ez által nagy távolságra, akár több száz kilométer is terjednek. Az alacsony frekvenciának köszönhetően, az infrahang terjedését nagyon bonyolult meggátolni, könnyen át tud hatolni akár szilárd építmények falain is.

A nagyfrekvenciás hanghullámnak, nemcsak a hadászatban, de a gyógyászatban is hasznát vesszük. Az emberek számára ugyan nem, de többféle állat számára hallható. Az ultrahang alapesetben visszaverődik a bőrről, mert egy ritkább közegű levegőből hatol be a sűrűbb közegű bőrbe. Ezt úgy küszöbölik ki a vizsgálatoknál, hogy az ultrahang fejét egy sűrűbb közegbe teszik bele - jelen esetben ez az a gél, amit a betegre kennek fel - ami közvetlenül érintkezik a bőrrel. Így lecsökken a két közeg között lévő sűrűségkülönbség és az ultrahang már át tud hatolni a bőrön. Az UH a belső szervekről különbözőképpen verődik vissza, amelyből - megfelelő számítások elvégzése után - kirajzolható az adott szövet, szerv képe a képernyőn.

Szívtelen nemzedék

Örök dilemma, hogy a szívünkre, vagy inkább a józan eszünkre hallgassunk-e? Azok közé tartozom, akik hajlamosak az érzelmeikre hallgatni, holott ezerszer megtapasztaltam, a világ mozgatórugója a racionalitás. Meglepődve látom, az utóbbi években nő a kutatók érdeklődése az érzelmi intelligencia (EQ) iránt.

Száz év alatt 24 ponttal emelkedett az értelmi fejlettség mértékének átlagos mutatója (IQ). Ahogy nő a gyerekek IQ-ja úgy csökken az EQ-ja. A korábbi generációhoz képest a mai fiatalok érzelmileg labilisabbak, egyre magányosabbnak érzik magukat, depresszióra hajlamosak, rendetlenebbek, idegesebbek, és agresszívebbek. Így aztán egyre nő az elidegenedés, a drogfogyasztás, a bűnözés. Anélkül, hogy általánosítanék, nagy a veszélye annak, hogy a közömbös társadalomban felnő egy „szívtelen” nemzedék.

Az érzelmek jelentőségét munkahelyeken sem becsülhetjük le. Az egyre nagyobbak és összetettebb feladatok elvégzéséhez megfelelő fizikai, idegi és lelki állóképesség kell. Ahogy karbantartjuk a testünket, úgy szükség van a lelkünk erősítésére, csak így juthatunk a teljes harmónia közelébe, amely fokozza a teljesítőképességet.

Az emberi arc az érzelmek egyik legfontosabb kifejezője. Egy érzelmileg intelligens ember pontosan leolvassa az arcról a hat (düh, undor, félelem, öröm, szomorúság, meglepődés) alapérzelmet. Ez ugyanis kulcsszerepet tölt be mások érzelmi állapotának és szándékának megértésében. Ha az érzelem felismerése téves, akkor félreértéshez vagy nem helyénvaló társas viselkedéshez vezethet.

Az érzelmi intelligencia nem azt jelenti, hogy képmutatóan kedvesek vagyunk másokhoz. Nem jelenti azt, hogy minden döntésnél csakis kizárólag az empátia, az együttérzés, segítőszándék dominál. Az EQ arról szól, hogyan irányítsuk a személyiségünket.

Az érett személyiség képes:

- a saját érzelmi állapotának felismerésére. Párhuzamot teremt az érzelmei, a gondolatai és a tettei között

- az érzelmei kontrollálására, és a kilengéseket a kívánatosabb irányba tolja

- tudatosan olyan érzelmi állapot elérésére, amely révén sikeresebb lehet munkában és magánéletben egyaránt

- mások érzéseinek olvasására, tiszteletben tartására, befolyásolására

- kielégítő társas kapcsolatok létrehozására és fenntartására

Ha valaki megkérdezné: mire jók azok a „nyálas” érzelmek? Emlékeztetném, a gondolkodás és érzelem kapcsolata az ókorig nyúlik vissza. A gondolkodók sokáig azt hitték, az érzelmek rontják a megismerés folyamatát és annak megbízhatóságát. Arisztotelész elsőként fogalmazta meg, az érzelmek kapcsolatban állnak a cselekvéssel. Később Darwin és mások írtak az érzelmek funkcióiról pl. olyan jelző és kommunikációs rendszert működtetnek, amely a faj, illetve az egyed túlélése szempontjából előnyös.

A magam nyelvére úgy fordítottam le a tudósok okoskodásait, az érzelmek segítenek abban, hogy eligazodjunk és megtaláljuk a helyünket a világban és jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Szelavi

A 43 éves Tamás és a 37 éves Erika az egyik társkereső oldalon ismerkedett meg egymással. A férfi megunta, hogy munka után üres lakás fogadja, ezért regisztrált a portálra. Válása óta mindössze egy hosszabb kapcsolata volt, de egy idő után szakítottak. Bemutatkozásában hangsúlyozta, hogy önellátó, nem háztartási alkalmazottat keres, hanem társat. Olyan kedves, szerethető hölggyel szeretne megismerkedni, aki ápolt és persze az sem árt, ha jól süt-főz.

Erika néhány hónapja vált el a férjétől, elhatározta, hogy új életet kezd. Elege lett a bunkó, önző pasikból, olyan partnerre vágyott, aki gyengéd és nem akarja kihasználni. Úgy gondolta, eladja a lakását, vesz egy kertes házat. A ház körül mindig akad tennivaló, amihez elengedhetetlen az ügyes férfikéz. Így eggyel több elvárást fogalmazott meg arra a kérdésre, milyen férfit keres.

Első pillantásra szimpatikusak voltak egymásnak és, egyre többször találkoztak. Tamásnál már ez is nagy szó, hiszen a legtöbb hölggyel a második randiig sem jutott el. Vonzónak, vidámnak és kiegyensúlyozottnak találta Erikát. Tamás is jó benyomást tett Erikára, bár az öltözködésén látszott, hogy nem elég igényes. Elbűvölte a férfi udvariassága, szelídsége. Hamar kiderült, hogy Tamás is családi házról álmodozik, csakhogy neki nem telik rá. A lakásán devizahitel van, és ha eladná, mindössze néhány milliója maradna az adósság levonása után. A férfinak az volt az elképzelése, hogy vesz külterületen egy olcsó romos házikót, amit aztán lassacskán rendbe hoz és kibővít. Néhány hét után a pár eljutott az ágyig. Tamás hosszú idő után először érezte boldognak magát. Szerelmes ugyan nem volt, de abban a hitben ringatta magát, hogy most végre megtalálta az igazit. Erika vetette fel, hogy tervezhetnének közös jövőt abban a házban, amit majd vesz.

A nő eladta a lakását, és amíg a házat meg nem vette, átmenetileg a férfihoz költözött. Tamás azt hitte, végre aranyélete lesz. Este, amikor a holt fáradtan a munkából hazaér, meleg vacsora, tiszta lakás, csacsogó asszonyka várja. Nem így lett. Erikának millió tennivalója akadt, szinte csak aludni járt haza. Lefoglalta az új ház keresése, a napi munkája és a beteg szüleiről való gondoskodás. Kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy bevásároljon, főzzön, takarítson a férfi lakásában. Két műszakban dolgozott, ha délutános volt éjfél után került ágyba. Másnap későn kelt, sok ideje nem maradt a munkába indulásig. Bekapott néhány falatot, lezuhanyozott, rendbe hozta magát és már rohant is, hogy le ne késse a buszt. Tamás nem erre számított. Se meleg vacsi, se tiszta kéró, se jó szó, csak egy hortyogó idegen nő az ágyban, akinek a szétdobált holmijait neki kellett összeszednie. Várt egy hetet, várt kettőt, hármat… nem változott semmi. Egyre többet veszekedtek. Eleinte azon, hogy Erika olyan házakat szemelt ki megvételre, amik látszatra jól festettek, de műszakilag messze nem voltak rendben. Hamar megkapta, ne szóljon bele, nem az ő tulajdona lesz. A férfi vette a lapot, többé nem ment vele, amikor házat nézett. Egyik este azonban kibökte, nem pálya, hogy Erika még hétvégén sem főz, az ő szüleihez járnak kajálni.

A nő a következő héten szó nélkül összecsomagolta a holmiját, házra már nem vágyódott, vett egy másik lakást. Tamás az emeletről nézte, amint szapora léptekkel tolta a gurulós bőröndjét. - Végig hülyített, nem társat keresett, csupán átmeneti szállást – summázta.

Erika az utcán fellélegzett. Úgy érezte, megszabadult egy újabb fickótól, aki ingyen bejárónőt és hálótársat keresett.

Érzékek birodalma

Nagy port kavart 1936-ban egy szerelmi bűntény Japánban. Egy hajdan volt gésa megfojtotta szeretőjét, levágta a péniszét, amit aztán magával vitt. A gyilkos börtönbe került, a levágott hímtag pedig a múzeumba. Ezt az esetet dolgozta fel a híres japán rendező 1976-ban. Világszerte megbotránkoztatást keltett a film, miután tele volt olyan jelenettel, ahol a főszereplők nem imitálták a perverzióktól sem mentes közösülést. Az NSZK-ban egy időre betiltották, de aztán úgy vélekedtek, mégsem pornó, hanem művészi alkotás. Művészi, mert felhívja a figyelmet a hagyományos japán erkölcsök válságára, és arra, hová vezethet, ha két embert érzelem nélküli szexualitás láncol egymáshoz.

Érdekesen működik az ember memóriája. Arra nem emlékszem, hogy öt perce, tettem-e édesítőt a kávémba, de arra igen, jó harminc éve a barátnőimmel nagy röhögések közepette alaposan kidumáltuk Ósima filmjét. Burkoltan a saját szexuális életünket is, amivel egyikünk se volt tulságosan elégedett. Tízévnyi házasság elegendő ahhoz, hogy a szenvedély kihűljön. Erre találták ki a szeretőt - poénkodtunk. Arra persze gondolni se akartunk, hogy ilyen következtetésre juthatnak a férjek is. Egy bizonyos életkorban a legtöbb egészséges felnőtt egója úgy működik, hogy csak neki van joga a hűtlenséghez, a másiknak nem.  Mert nincs annál nagyobb szemétség, ha valaki csalja a párját, miközben féltékenykedik rá. Ennél is gyalázatosabb, aki megjátssza a féltékenységet, hogy eloszlassa magáról a gyanút. A dumapartit azzal fejeztük be, hogy az urak az első gyanús jelre megkapják tőlünk a figyelmeztetést: "vigyázz fiacskám, ne hogy múzeumi tárgy legyen a férfiasságod!”

Miről jutott eszembe a film és a feledhető baráti csevej? - Szent Ágostonról, mi másról.  Cirka másfél évezrede élt ez a szent ember, aki pontosan tudta, a boldogság és az érzékeink között szoros az összefüggés. Igaz, ő a boldogságot Isten „élvezetében” határozta meg, ami elsősorban az úr megismerését jelentette számára. Vallomásai az ember legszemélyesebb, legintimebb, belső, lelki világának őszinte föltárása. Ki hitte, hogy könyvei nemcsak az ókeresztény, hanem a világirodalom legnagyobb alkotásai közé tartoznak. Szót ejt vágyakról, indulatokról, tévelygésekről, bizonytalanságokról, kételyről, véletlenekről, melyek sorsszerűen határozzák meg életünket, s amiken a ma embere is töpreng. Valamennyien keressük a boldogságot, de tudjuk-e mit keresünk valójában. Közfelfogás szerint a boldogság nem más, mint érzéki öröm. De mit kezdjünk az ördögi kíváncsisággal? Hogyan álljunk ellen a csábító kísértéseknek, és egyáltalán akarunk-e ellenállni?

Arcolvasók

Arcolvasók vagyunk mindannyian, akár akarjuk, akár nem. A késztetésnek nemcsak a kíváncsiság az oka, az arc fürkészésével a legrövidebb időn belül a legtöbb információhoz jutunk a másikról. Elegendő egy pillantást vetni rá, hogy kiderüljön: a neme, körülbelüli életkora, lelki- és idegállapota; jól néz-e ki, rokonszenves vagy ellenszenves...

A saját arcunkat csak a tükörben látjuk, másokéval azonban szakadatlan szembesülünk. Az egyéniség arcról való leolvasásának tudománya Kínából származik. Gyökerei az ókori tudósok idejébe nyúlnak vissza. A görög mitológiában az ifjú Narcissus egy tó tükrében látta meg először arcmását és olyan szépnek találta, hogy nyomban beleszeretett. Mindnyájunkban van némi egészséges nárcizmus, amely segít a lelki egyensúly fenntartását. Kóros változata ugyanakkor személyiségzavarban nyilvánul meg.

Miről árulkodnak az arcvonások; miért találjuk az egyiket vonzónak, a másikat taszítónak? Leonardo da Vinci szerint a szépség és a tökéletesség az arc arányaiban keresendő. A Mona Lisa mégis túlmutat ezen. A fiatal nő titokzatos mosolya az, ami elvarázsolja a nézőt. Arcunk visszatükrözi az alapérzelmeket (düh, undor, félelem, öröm, szomorúság, meglepődés), talán a tulajdonságainkat, sőt a betegségeinket is. Manapság sokan úgy gondolják, hogy a belső kisugárzás teszi igazán széppé a nőket.

Az arcfelismerés agyi működését régóta kutatja az orvostudomány. Az agy jobb féltekének sérülése következtében a beteg akár családtagjait sem ismeri fel. Életünk során, akár több száz ember arcát tároljuk memóriánkban, a rögzítés általában nem fotografikusan történik. Nem raktározzuk el egyszerre a megkülönböztető jegyeket, mint haj- és szemszín, orr-, száj-, fülforma stb. E helyet inkább általunk ismert sémába foglaljuk (pl. olaszos, jópofa, gesztikuláló). Ezután ez a sémás, sztereotip kép könnyebben előhívható és társítható lesz a személyhez. Az arcolvasás tehát emiatt félrevezető is lehet. Befolyásolhat bennünket egy hasonló külsejű ismerős, aki korábban pozitív vagy negatív hatást gyakorolt ránk.

Az egypetéjű ikrek úgy hasonlítnak egymásra, mint két tojás. Az ikrek egyetlen megtermékenyített petesejt osztódása révén jönnek létre, így a teljes genetikai állományuk közel azonos. Ugyanakkor ismerünk olyan embereket, akik között nincs rokoni kapcsolat, mégis hasonlítanak egymásra. A nem rokoni hasonmásoknál a külső morfológiai jegyek nem egy génhez kötődően öröklődnek, hanem sok gén együttes hatása alakítja ki őket. Feltételezések szerint az arc jellemzőinek kombinációja véges számú és a több mint 7 milliárd embernél könnyen előfordulhat, hogy egyesek hasonló jegyekkel bírnak. Tehát az alteregókat a véletlen egybeesés hozza létre.

Az európaiak számára minden kínai, jobban mondva ázsiai arc egyforma és ez fordítva is igaz. A jelenséget másikrassz-hatásnak hívják, és a magyarázat a korai vizuális tapasztalatokban keresendő. Ha valaki ugyanis csak europid arcokkal van körülvéve, akkor az arcfelismerési képessége az ő jellemzőikre élesedik ki.

Nézd meg a csecsemő arcát -, akár egy könyv első, üres lapja. Majd az élet fest rá leheletfinom redőket, szarkalábakat, gondfelhőket. Fiatalon a szépség adomány, de az öregek keményen megdolgoztak a ráncaikért. A cserzett, öreg arcról leolvasható, milyen volt a sorsa, mennyi megpróbáltatáson, szenvedésen ment keresztül. Van benne valami megfoghatatlan titokzatosság, akár Da Vinci Mona Lisájában.

 

Csodálatos elme

Gyakran megesik, hogy egyetemisták összejönnek egy kis agysejt-pusztításra. Az viszont ritkán fordul elő, leginkább csak filmvásznon, hogy piálgatás közben egyiküknek zseniális ötlete támad. Az „Egy csodálatos elme” c. filmben a társaság egyik tagja megfigyeli, hogyan versengenek a többiek egy szőke bombázó kegyeiért. Ebből merítve megírja dolgozatát a versengés matematikájáról, amely pimaszul szembe megy Adam Smithnek, a közgazdaságtan atyjának a játékelméletről, 150 éve elfogadott elméletével. A tehetséges diák élete egy csapásra megváltozik, fényes jövő vár rá. A nagysikerű Oscar-díjas film a tavaly autóbalesetben elhunyt John Forbes Nash Nobel-díjas matematikus életéről szól.

Engem annak idején nem a sztori, vagy Russell Crowe színészi játéka ragadott meg, hanem amire a film címe is utal. Mi is történt ott és akkor abban a társaságban? John megfigyelt valamit, ami mindenki szeme láttára zajlott, de csakis az ő agyából pattant ki az isteni szikra, és hozott létre valami forradalmian újat. Ezt hívjuk kreativitásnak. Kitalálni, megoldani, létrehozni valamit, amit előzőleg még senki. Az alkotóerő, a találékonyság olyan képesség, amire mindig szükség volt és szükség lesz, amíg világ a világ. Már a fogalom meghatározása is sok fejtörést okozott, ahány tudós, annyiféle definíció.  Felfedezték a sokoldalúságát, hogy annyiféle kreativitás van, ahány féle emberi tevékenység; olyan sok szempontból vizsgálható, ahány féle aspektusa van az emberi természetnek (fizikai, pszichés, intellektuális, szociális, érzelmi…); s a kreativitás minden életkorban és minden kultúrában jelen van. Azt is tudják, hogy a kreativitáshoz az elmétől, a tudástól való szabadságra van szükség, nem véletlen, hogy a gyerekeknek óriási képzelőerejük van. Aztán ahogy haladunk a felnőtté válás felé, úgy nyesegetik szárnyainkat. Így lesz belőlünk többnyire begyöpösödött agyú, sémákban gondolkodó, unalmas felnőtt. Ám akad kivétel bőven. Itt van pl. a 16. században élt olasz festő, Giuseppe Arcimboldo. Rajta kívül kinek jutott volna eszébe egy-egy portrét gyümölcsök, virágok, állatok kavalkádjából ábrázolni?

Miért ne lehetne az emberiség javára kamatoztatni az elhunyt lángelmék tudását? Azt a sok-sok észt egyszerűen át kéne tölteni más valaki agyába. Ily módon nem vesztegetnénk éveket iskolapadban, hanem energiáinkat arra fordíthatnánk, hogy a kapott tudást tovább fejlesszük. Az elképzelés morbidnak tűnik, vagy mégsem? Amerikában ugyanis már megtették az első kis lépéseket. Összekötötték két ember agyát számítógépek és az internet segítségével: amikor az egyikük arra gondolt, hogy megmozdítja a jobb kezét, a másik megtette. Ez még ugyan messze van az észtöltögetéstől, de legyünk türelmesek, a tudomány rohamos tempóban fejlődik. Mindenesetre a kísérlet szigorúan titkos, mert ha a lusta diákok fülébe jut, azok bizony kivárnak.

De komolyan, valaki egyszer azt mondta, a képzelet fontosabb, mint a tudás, mert a tudás arra korlátozódik, amit most tudunk és értünk, de a képzelet átfogja az egész világot, és mindazt, amit majd egyszer megismerünk és megértünk. Kreativ emberek nélkül a jövő elképzelhetetlen.

Szex az átkosban

Portörlés közben akadt kezembe a Szexológia c. kislexikon ’75-ös kiadása. Nem tudtam megállni, hogy bele ne lapozzak. Mai szemmel nézve, elég mulatságos, hogyan viszonyult a hatalom a szexhez az átkosban. Vannak róla személyes emlékeim, de akkor nem tűnt ilyen mókásnak, kivéve egyetlen esetet, amikor az üzemi pártitkár április 4-i beszédében sziszegve ejtette ki a fasizmust. A közönség a kuncogást vastapssal nyomta el.

A szabadságjogokat minden nagy forradalom a zászlajára tűzte. A munkásmozgalom rá tett egy lapáttal a nemek egyenjogúságának fontosságával. Lenin azt mondta, a szocialista forradalom megszabadítja a szexuális kapcsolatokat az osztályellentétektől, ami a házasságban teljesedik ki. És igaza lett Vlagyimir Iljics Uljanovnak. (Őt igazolja a „Barátok közt” sorozat is. Akkora kavarás folyik házon belül, hogy azt már követni is alig lehet. Keresztbe-kasba szexelnek a szomszédok, amiből csak az öregek maradnak ki, ők vadházasságban teljesednek ki.) Alighogy gatyába rázta a párt a szocialista erkölcsöket, jött a hippimozgalom. 

A Nyugat lázongó ifjúsága a szabad gondolkodást, a szabad szerelmet hirdette és nemcsak hirdette, meg is valósította. A kommunákban mindenki mindenkivel…, szóval értitek. Kádárnak pedig főhetett a feje, hogyan ellensúlyozza a velejéig romlott burzsoá propagandát. Nem akadt egyetlen szexológus sem, aki íróként bevállalta volna, hogy a marxista-leninista elvek mentén szexuálisan felvilágosítsa a népet. Vagy azért, mert nem volt ilyen szakember, vagy volt, de félt, hogy a gulágon végzi, így aztán inkább lett fehérköpenyes "sötétben bújkáló szabotőr". A kulturális élet legfőbb ideológusa, Aczél elvtárs rájött, nem kell nekünk feltalálni a spanyolviaszt, az NDK-sok már megtették helyettünk. Két keletnémet orvos 10 évvel korábbi munkáját vették elő a sutból, és lefordíttatták. A magyar kiadás előszavát Hirschler professzor, a híres magyar szülész-nőgyógyász írta.

A szexológia aránylag fiatal tudomány, a nemi élet jelenségeit, lélektani és társadalmi vonatkozásait kutatja. A szexuális normák a történelem folyamán gyakran változtak. Az úgynevezett közerkölcs szabályai kultúránként, társadalmi csoportonként, vallásként, országonként, régióként eltérőek.

A lexikonban sok érdekességet találtam, amelyek egy korszerű kutatási eredményeket taglaló műbe aligha férnének bele. Néha olyan fogalmakkal is találkoztam, amiről sejtelmem se volt, hogy közük lehet a szexhez. Például a fityiszről ki gondolná, hogy eredetileg vulva-, ille. koituszszimbólum.

A múlt században, de még az "én időmben" is  a béka jelentette a terhességi tesztet. A nő vizeletét a béka bőre alá fecskendezték, a tüszőrepedése azt igazolta, hogy a nő bekapta a legyet. A férfihormont pedig a kakastaréj segítségével mutatták ki, erről bővebben nem írtak.

Tovább lapozva az érzékek irodalmában eljutunk Pietro Aretino nevéhez. Az itáliai reneszánsz író és költő pajzán szerelmi szonetteivel a pornográf irodalom előfutára lett.  Líráját Raffaello legtehetségesebb tanítványa, Giulio Romano alkotásai ihlették. A pápa a tiltott könyvek listájára tette Aretino obszcén műveit.

Az sem mindennapos, ha egy striciről paragrafust neveznek el. A Heinze-féle törvényt azért hozták 1900-ban, hogy gátat vessenek a német nagyvárosokban rohamosan terjedő „alacsony ösztönöket kiszolgáló szexuális kéjvágynak”. A képzőművészetek terén megszületett az „erkölcstelen műalkotás" fogalma, a hatóságok betilthatták világhíres festmények nyomatait, női aktkiállításokat zárattak be. A szélsőséges prüdéria óriási tiltakozási hullámot váltott ki és nemcsak a szexuális szabadságot hirdetők körében.

Latinul exceptio pluriumnak nevezik, ha valaki egyidőben több szexuális kapcsolatot létesít. A nők ma úgy mondanák az a „szemét disznó”, bár a latin kifejezés a kapcsolatra és nem személyre utal.

Megtudtam, hogy van ország, ahol tilos a kézcsók, valamint azt is, hogy a kilövellt ondó enyhén lúgos kémhatású és a péhája 7,3-7,6. Ezeregyéjszakáig tudnám folytatni, ahogy Seherezádé a mesében.

Sakálnyelv

Az empátia állítólag már nem fér bele a felgyorsult életritmusba. Sokan az önmegvalósítást gátló, férfiatlan tulajdonságnak, afféle leküzdendő gyengeségnek, egyben divatjamúltnak tartják.

Mit is jelent az empátia? Egyszerűen fogalmazva, híd, amely mások érzéseivel összeköt bennünket. Nélküle nem léphetnénk igazi kapcsolatba senkivel, de a filmeket, regényeket sem tudnánk élvezni .A neves magyar pszichiáter, Buda Béla szerint olyan képesség, amikor az ember bele tudja élni magát a másik helyzetébe, gondolatvilágába, lelkiállapotába. A személyiség mintegy a másikba vetíti önmagát. Ez a folyamat a másik fél ítélkezés nélküli elfogadását jelenti.

Marshall Rosenberg amerikai pszichiáternek van egy könyve, az a címe, hogy „A szavak ablakok vagy falak”. Az erőszakmentes kommunikációt zsiráfnyelvnek nevezi, szembeállítva a hétköznapokban csaknem mindenki által használt sakálnyelvvel. Rosenberg szerint általában a sakálnyelvvel viszonyulunk egymáshoz és önmagunkhoz. A sakál, ha az ellenfelét gyengébbnek találja, akkor üvöltve támad, ha erősebbnek, akkor alázatosan behúzott farokkal elsomfordál. A zsiráf erős állat, ugyanakkor szelíd. Nyálával képes feloldani a tövist, ami azt a készséget jelképezi, hogy mások „fullánkjait” együttérzéssel és empátiával dolgozhatjuk fel.

A ma emberének nincs ideje lelkizésre; tart az energiavámpíroktól; utálja, ha lelki szemetes ládának tekintik. Már a gyerekek, a házastárs lelki bajaira se kíváncsiak, vagy ha igen, elbagatellizálják. Csakhogy eljön az idő, amikor a közömbösök hócipője is megtelik, jól esne valakivel megosztani a gondjaikat, de nem lesz kivel. Lehetnek hidegek és érzéketlenek mások iránt, építhetnek védőbástyákat maguk körül, de ezzel együtt magukat is kirekesztik abból, hogy mások átérezzék a bánatukat, szenvedésüket és azonosulni tudjanak velük.

Az empátia lehet igen erős is. Tania Singer német idegtudós feltérképezte, mi történik az agyunkban, amikor szerettünket szenvedni látjuk. A kísérlet során párokat vizsgáltak. Egyikük az MRI-készülékben feküdt, vagy ő, vagy a mellette ülő partnere apró, de fájdalmas áramütéseket kapott. Megfigyelhették, hogy a saját fájdalom érzékelésekor aktiválódó agyterületek némelyike a másik fájdalmának átélésekor is fellángol. Nem a primér érzékelő agyterületekről van szó, hiszen ezek valóban csak a fájdalmas ingerrel hozhatók működésbe, hanem azok a magasabb rendű agyi központok, amelyek a fájdalom, mint kellemetlen élmény szubjektív megéléséért felelősek. Magam is megtapasztaltam, nemcsak lelki, fizikai fájdalmat is okoztak édesanyám, majd a férjem szenvedései, amiket nem is fogok soha kiheverni.

A beleérzés jelentőségét túl sem értékelhetjük. Egyes tudósok szerint a világ nem lesz jobb hely, ha empatikusabbak leszünk, mert vannak árnyoldalai is. Pl. a korrupció az empátia egyik mellékterméke, hiszen azokat, akikkel együtt érzünk, előnyben részesíthetjük mások kárára. (Az illusztráció Buday Mihály festőművész alkotásai)